PK BH 1998/237
PK BH 1998/237
1998.05.01.
A végrehajtási kifogás elbírálása során alkalmazandó eljárási szabályok [Vht. 9. §, 90. §, 217. §; Pp. 151. § (1) bek., 164. § (1) bek.].
A megyei rendőrkapitányság gazdaságvédelmi osztálya a határozatával elrendelte az adós vagyonának 16 045 856 Ft erejéig történő zár alá vételét. Ennek alapján a végrehajtási eljárás során a végrehajtó lefoglalt az adósnál - egyebek között - 1 db 3 részes Bonanza étkezőszekrényt, egy étkezőasztalt 6 székkel, egy bőr ülőgarnitúrát, 1 db Wirhpool automata mosógépet, 1 db Opel Astra típusú személygépkocsit és 1 db Hyundai Porter típusú tehergépkocsit. Ezen intézkedés ellen az adós terjesztett elő végrehajtási kifogást az említett ingóságoknak a foglalás alóli mentesítése iránt. Előadta, hogy álláspontja szerint az említett vagyontárgyak mentesek a foglalás alól, mert azok részben háztartása nélkülözhetetlen felszerelései, részben pedig megélhetését szolgáló vállalkozása szállítóeszközei.
Az elsőfokú bíróság végzésével az adós végrehajtási kifogását elutasította. Megállapította, hogy a végrehajtó a foglalást 1996. október 30. napján, az adós személyes jelenlétében foganatosította, aki azonban csak a Vth. 217. §-ának (2) bekezdésében előírt 15 napos határidő lejárta után, 1996. december 10. napján nyújtotta be végrehajtási kifogását. Utalt azonban arra, hogy ez a mulasztás nem járt jogvesztéssel. Rámutatott: az adós nem bizonyította, hogy a mosógép, ülőgarnitúra és étkezőszekrény a Vht. 90. §-ának e) pontjában írt, nélkülözhetetlen háztartási felszerelésnek minősülne. Azt sem fogadta el, hogy az Opel Astra személygépkocsi, illetőleg a Hyundai Porter teherautó nélkül az adós kötödéjének működtetése lehetetlenné válna.
E végzés ellen az adós nyújtott be fellebbezést tartalmilag annak megváltoztatása és az említett vagyontárgyaknak a foglalás alóli mentesítése iránt. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság az adós személyes meghallgatása, valamint a szükséges bizonyítás lefolytatása, különösen a végrehajtó megidézése, valamint környezettanulmány felvétele nélkül, továbbá az adós bankszámlája zárolásának figyelmen kívül hagyásával hozta meg határozatát. Emellett vitatta az elsőfokú bíróságnak a háztartási eszközök nélkülözhetetlenségével, valamint kötő foglalkozása lehetetlenné válásával kapcsolatos megállapításait is. Végül támadta azt is, hogy végrehajtási kifogása a végrehajtási eljárás keretében került elbírálásra.
A végrehajtást kérő fellebbezési ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A Legfelsőbb Bíróság a Vht. 9. §-ának utaló szabálya folytán alkalmazandó Pp. 257. §-ának (1) bekezdése alapján a fellebbezést tárgyaláson kívül bírálta el, amelynek során megállapította, hogy az nem alapos.
A végrehajtási eljárásban is irányadó - a Vht. 9. §-a szerint - a Pp. 164. §-ának (1) bekezdésében foglalt az a rendelkezés: az ügy eldöntéséhez szükséges tényeket általában annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy azokat a bíróság valónak fogadja el. Ebből az következik, hogy a jelen eljárásban az adósnak kellett volna kétségtelenné tennie, hogy a kérelmében megjelölt ingóságok az általa előadott okok miatt a végrehajtás alól mentesek. Ezzel kapcsolatos állításai alátámasztására azonban sem az elsőfokú eljárásban, sem pedig fellebbezésében nem terjesztett elő olyan bizonyítási indítványt, amelynek foganatosítása esetén állításait bizonyítani tudná, így azt, hogy a foglalás megtörténtekor nem maradt vissza annyi berendezési tárgy - asztal és szék -, amennyi a család legszükségesebb igényét kielégíthetné. Ennek hiányában pedig nem sértett jogszabályt az elsőfokú bíróság, amikor az általa hiányolt bizonyítási eljárás lefolytatása nélkül határozott.
A Pp. 151. §-ának (1) bekezdése a tárgyalás elhalasztását csak a felek közös kérelme alapján teszi lehetővé. Ezért a jogszabályoknak megfelelően járt el az elsőfokú bíróság, amikor az adós egyoldalú kérelmére az 1997. február 4. napjára kitűzött személyes meghallgatást nem halasztotta el, majd azt követően az adós távollétében határozatot hozott.
Az adósnak az ügyviteli szabály megsértésével kapcsolatos fellebbezési érvelése nem bír jelentőséggel, mert az elsőfokú bíróság - az ügy érdemét tekintve - az irányadó nem peres eljárás szabályainak megfelelően járt el. Az elsőfokú bíróságnak az adós végrehajtási kifogásában felsorolt vagyontárgyai - melyek között a fellebbezésében említett kötőgépek nem szerepeltek - végrehajtás alóli mentességének hiányával kapcsolatos okfejtéssel a Legfelsőbb Bíróság mindenben egyetértett. Ezért ebben a körben az elsőfokú bíróság végzését - a Pp. 254. §-ának (3) bekezdése alkalmazásával - annak helyes indokai alapján hagyta helyben. (Legf. Bír. Pf. VIII. 21.995/1997. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás