PK BH 1998/24
PK BH 1998/24
1998.01.01.
A túlélő házastársnak mint örökösnek a hitelezői igénnyel szembeni helytállási kötelezettsége [Ptk. 679. § (1) bek., Csjt. 30. § (1) bek.].
A másodfokú bíróság az alperes fellebbezése folytán meghozott jogerős ítéletével az elsőfokú bíróságnak az alperest 250 000 Ft tőke megfizetésére kötelező rendelkezését helybenhagyta, a kamatfizetési kötelezettség kezdő idejét pedig megváltoztatta, és azt 1994. június 16. napjában határozta meg. Helyesnek találta az elsőfokú bíróság által megállapított és a lefolytatott bizonyítási eljárás adataira alapított tényállást. Eszerint a felperes 1991-92. években, külonböző célokra, összesen 250 000 Ft kölcsönt adott saját testvérének, néhai V. Csabának, valamint annak házastársának, az alperesnek. Egyetértett az ennek alapján elfoglalt jogi állásponttal, amely szerint ezáltal a felperes mint hitelező, valamint az alperes és néhai házastársa mint adósok között a Ptk. 523. §-ának (1) bekezdése által szabályozott kölcsönszerződés jött létre. Egyetértett azzal is, hogy a felperes által nyújtott támogatás, annak mértékére és jellegére figyelemmel, túlmutat az ellenszolgáltatás nélküli családi segítségen, és a visszaszolgáltatás kötelezettségét vonta maga után. A kamatfizetés kezdő idejét azonban a fizetési meghagyás kibocsátásához kötötte, mert a felperes nem tudta bizonyítani, hogy a szerződés teljesítésére ennél korábban felszólította volna az alperest.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet az ítélet hatályon kívül helyezése, az elsőfokú bíróságnak új eljárásra és új határozat hozatalára utasítása iránt. Ebben azt sérelmezte, hogy a korábban eljárt bíróságok a Pp. 216. §-a ellenére sem határozták meg, hogy a néhai házastársával fennállott vagyonközösségből mennyi a reá jutó rész, és ennek alapján felelőssége milyen vagyontárgyakra és milyen érték erejéig áll fenn.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az alperes a rendkívüli perorvoslatát megalapozó jogsértést a Pp. 216. §-ában foglalt szabály mellőzésében jelölte meg, hivatkozással a Csjt. 30. §-ának (3) bekezdésben és a Ptk. 679. §-ában foglaltakra is [Pp. 270. §-ának (1) bekezdése]. Ezért a jogerős ítélet kizárólag ebben a keretben volt felülbírálható [Pp. 275. §-ának (2) bekezdése].
A Pp. 216. §-a úgy rendelkezik, hogy ha a kereseti követelés a polgári jog szabályai szerint az alperes vagyonának csupán valamely meghatározott részéből hajtható be, a bíróságnak ezt a részt határozatában meg kell jelölnie. Az alperes felülvizsgálati kérelmében tartalmilag azért támadta a jogerős ítéletet, mert álláspontja szerint adóstársa, néhai V. Csaba hagyatéka a felperest megillető tartozást nem fedezte, és emiatt a korábban eljárt bíróságoknak külön meg kellett volna jelölniük, hogy annak kielégítéséért mely vagyontárgyakkal kell helytállnia. Fel kellett volna deríteni azt is, hogy a háztartási közös vagyonból mennyi a reá eső rész.
Mindezek érdemi vizsgálatát megelőzően azt kell kiemelni, hogy a felperessel kötött kölcsönszerződéseket nem a Csjt. 30. §-ának (1) bekezdése alapján kellett az alperes által is megkötöttnek tekinteni, hanem azért, mert annak létrejötte során saját maga, közvetlenül és személyesen is eljárt, a kölcsönök szolgáltatását a maga részére is igényelte. Ezért a perbeli kölcsön őt terhelő fele részének visszafizetéséért - különvagyonára is kiterjedően - összes fellelhető ingóságával és ingatlanával felel. Ebből okszerűen következik, hogy e körben a Pp. 216. §-ának alkalmazására nem volt lehetőség.
Az alperes a házastársa jogutódjaként - mint annak törvényes örököse - a Ptk. 679. §-ának (1) bekezdése értelmében, főszabályként a hagyatéki tartozásokért a hagyaték tárgyaival és annak hasznaival köteles helytállni. A törvény idézett rendelkezése azonban kimondja azt is, hogy amennyiben a követelés érvényesítésekor azok nincsenek a birtokában, akkor az öröksége erejéig egyéb vagyonával is felel.
A közjegyző által 1994. június 16. napján meghozott hagyatékátadó végzésből megállapítható, hogy az alperes néhai házastársa után, törvényes öröklés jogcímén megszerezte a perbeli ingatlan 1/2. hányadrészét, amelynek leltári értéke 660 000 Ft volt. Ezt követően 1994. szeptember 14-én az egész ingatlant értékesítette. Ezeknek a tényeknek a valóságát az alperes a felülvizsgálati eljárásban nem tette vitássá.
A törvény idézett rendelkezésére figyelemmel ebből az következik, hogy az alperes a hagyatéknak már nincs birtokában, de annak 660 000 Ft értéke minden kétséget kizáróan meghaladta a felperes követelésének az örökhagyóra jutó 125 000 Ft értékű részét. Ezért ennek erejéig az alperes egyéb vagyonából is köteles kielégíteni a felperest. Emiatt ezzel kapcsolatban sem álltak fenn a Pp. 216. §-a alkalmazásának törvényben előírt feltételei.
A fent kifejtettek eredményeként megállapítható, hogy a jogerős ítélet nem jogszabálysértő, ezért azt a Legfelsőbb Bíróság - a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alkalmazásával - hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. VIII. 22.836/1996. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás