GK BH 1998/241
GK BH 1998/241
1998.05.01.
Ha a felek a „bánatpénz” visszafizetési feltételeiben már a versenytárgyalás kiírásakor megállapodnak, e feltételek bekövetkezése esetén a bánatpénz visszajár [Ptk. 320. § (1)-(2) bek.; a pályázati eljárások rendjéről szóló szabályzat 21. pont (3) bek.].
Az Állami Vagyonügynökség (ÁVÜ) az alperessel mint bizományossal 1992. július 31-én „keretszerződés”-t kötött 1993. december 31-ig terjedő határozott időtartamra. A keretszerződés 25. pontja rögzítette, hogy az alperes mint szakértő cég a vele szerződéses kapcsolatban álló vállalat társasággá történő átalakítását követően a létrejövő társaságban az ÁVÜ-t megillető tagsági jogot az átalakítással egyidejűleg vagy azt követően, de legkésőbb 1993. december 31-ig értékesíti. A keretszerződés 26. pontja szerint az alperes az értékesítés során a saját nevében, az ÁVÜ javára, az ÁVÜ bizományosaként jár el.
A keretszerződés alapján az alperes 1993 szeptemberében elkészítette az F. T. Kft. (a továbbiakban: Kft.) befektetői tájékoztatóját, amely két részből áll, az információs memorandumból és a feltételfüzetből. A befektetői tájékoztató szerint a Kft. törzstőkéje 64 720 000 Ft, amely kizárólagosan állami tulajdonban van, és a tulajdonosi jogokat az ÁVÜ gyakorolja. „A pályázó a benyújtott ajánlatát nem módosíthatja, kivéve ha a kiíró a pályázót - határidő kitűzésével - módosításra hívja fel.” A feltételfüzet rögzítette azt is, hogy az abban nem szabályozott kérdésekben az ÁVÜ versenyeztetési szabályzatának rendelkezései az irányadók.
A privatizációval kapcsolatos nyilvános pályázat a Pesti Hírlap és a Magyar Hírlap 1993. szeptember 11-i és a Napi Gazdaság 1993. szeptember 13-i számában jelent meg. A hirdetmény szerint a pályázati részvétel feltétele az információs memorandum és a feltételfüzet megvásárlása, valamint 1 800 000 Ft bánatpénz letétbe helyezése. Ez a „biztosíték a pályázat elnyerése esetén beleszámít a vételárba, a megkötött szerződést biztosító mellékkötelezettséggé alakul át. Amennyiben a pályázatot más nyeri el, vagy a pályázatnak nincs nyertese, úgy a kiíró a pályázatok elbírálásától számított 8 naptári napon belül a pályázóknak igazolást ad arról, hogy a letétbe helyezett összeget szabadon felhasználhatják. Ez alól kivételt képez, ha a pályázó visszavonja ajánlatát, vagy a szerződés megkötése neki felróható vagy az ő érdekkörében felmerült más okból hiúsul meg”. A feltételfüzet „eljárási szabályok” címszava alatt szerepel, hogy a feltételfüzetben nem szabályozott kérdésekben az ÁVÜ versenyeztetési szabályzatának rendelkezései irányadók. A felperes 1993. december 1. napján 1 800 000 Ft bánatpénzt átutalt az alperes számlájára, és a pályázatát benyújtotta.
A pályázatok felbontására 1993. december 2-án került sor, az eredményhirdetés időpontja 1993. december 10-e volt. A peres felek 1993. december 9-én titkossági nyilatkozatot fogadtak el, amely tartalmazta, hogy az előzetes információk teljesítéséért a felek nem vállalnak felelősséget. A bírálóbizottság a pályázat nyertesének a felperest javasolta, és azt az alperes jóváhagyta.
A felek között az üzletrész-adásvételi szerződés megkötésére 1993. december 31-éig nem került sor. Az alperes által elkészített első szerződéstervezetben foglaltak egyeztetésére a felek között 1994. február 1-jén került sor. Ezen a megbeszélésen a felperes az ajánlatában rögzített 70 100 000 Ft vételár érintetlenül hagyása mellett a fizetési módozat tekintetében kívánt változtatást elérni. A kérelem teljesítése ÁVÜ-jóváhagyást igényelt. Az alperes 1994. február 4-én kelt levelében közölte a felperessel, hogy az ÁVÜ az eredeti ajánlattól eltérő módú fizetési ajánlatát csak akkor mérlegelheti, ha az új ajánlatát írásban eljuttatja az alpereshez, és az új ajánlatot a K. Bank Rt. új hitelígérvénnyel támogatja. Az alperes az új ajánlat írásbeli benyújtásának határidejét 1994. február 15-ében jelölte meg, és tájékoztatta a felperest, hogy ezek elmaradása esetén az eredeti kiírási feltétel szerint lehet az üzletrész-átruházási szerződést megkötni. A felperes az alperesi felhívásnak eleget téve 1994. február 9-én kelt levelével megküldte az újabb ajánlatát a K. Bank Rt. hitelígérvényével együtt.
A peres felek 1994. február 15-én megtartott személyes megbeszélésén a felperes nem írta alá az alperes által ezen keltezési idővel és a felperes új ajánlata alapján elkészített, de az ÁVÜ által jóvá nem hagyott szerződéstervezetet. Az alperes 1994. február 22-én kelt levelében felhívta a felperes figyelmét arra, hogy az ÁVÜ a vételár-konstrukció megváltoztatásához nem járult hozzá, és a már egyeztetett tartalmú adásvételi szerződést 1994. február 28-áig aláírva juttassa vissza az alpereshez, mert ellenkező esetben „az ügyet befejezettnek” tekinti, ugyanis a keretszerződés meghosszabbított határideje ezen a napon lejár. A felperes az 1994. február 25-én kelt levelében kifejezésre juttatta, hogy részéről az adásvételi szerződés aláírásának nincs akadálya, ha az alperes a szerződésbe beépíti azt is, hogy amennyiben 1994. március 31-ig nem kerül sor a szerződéstervezet ÁVÜ által történő jóváhagyására, akkor a szerződés meghiúsulása a vevőnek nem róható fel. A felperes az 1994. február 28-án kelt levelében kérte, hogy az alperes a döntés és elbírálás végett az iratokat a javaslattal együtt adja át az ÁVÜ-nek.
Az ÁVÜ a felperest az 1994. május 10-én kelt levelében tájékoztatta, hogy „nem áll módjában az A. Kft.-t felhatalmazni arra, hogy Önökkel az adásvételi szerződést a módosított fizetési feltételekkel megkösse”. A kft.-üzletrészre vonatkozó adásvételi szerződés megkötésére végül nem került sor. A felperes által befizetett 1 800 000 Ft bánatpénz az alperesnél maradt, azt a felperes felhívása ellenére részére nem fizette vissza.
A felperes a módosított keresetében elsődlegesen az 1 800 000 Ft bánatpénz, valamint ennek 1994. február 28-tól számított, a mindenkori jegybanki alapkamat kétszeres szorzatának megfelelő mértékű késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest a szabályzat 21. pontjának (3) bekezdésére hivatkozással, mivel a szerződéskötés elmaradása az alperesnek felróható. Másodlagosan a pályázati kiírásra tett ajánlatának - a Ptk. 210. §-ának (1) bekezdése szerinti megtámadására hivatkozással - a Ptk. 235. §-ának (1) és a 237. §-ának (1) bekezdésére figyelemmel kérte az alperesnek a bánatpénz visszafizetésre való kötelezését. Saját tévedése - előadása szerint - abban állt, hogy elfogadta az alperes 1994. február 4-i levelében foglalt tájékoztatását, amely szerint az üzletrész átruházási szerződés - amennyiben a felperes bizonyos feltételeknek eleget tesz - a kérelme szerinti fizetési móddal megköthető. Az alperes a kereset elutasítását és a felperes perköltségben való marasztalását kérte. Az elsődleges kereseti kérelemmel kapcsolatos álláspontja szerint a szerződés megkötése a felperesnek felróható okból maradt el, amely tény miatt a bánatpénz a felperesnek nem jár vissza. A másodlagos kereseti kérelemmel kapcsolatos álláspontja szerint a felperesi ajánlat nem támadható meg.
Az elsőfokú bíróság az 1995. november 29-én kelt ítéletével a keresetet elutasította, és kötelezte a felperest 90 000 Ft perköltség alperes részére történő megfizetésére.
A másodfokú bíróság a felperes fellebbezését elbírálva, az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és kötelezte az alperest, hogy a felperesnek 1 800 000 Ft tőkét és ennek 1994. február 28. napjától a kifizetésig járó késedelmi kamatát, valamint 198 000 Ft perköltséget, továbbá a felperes jogi képviselője kezéhez további 153 000 Ft fellebbezési perköltséget fizessen meg. A másodfokú bíróság ítéletének indokolása szerint az elsőfokú bíróság a tényállást teljeskörűen feltárta, de abból téves jogi következtetésre jutott. Az alperesnek az ÁVÜ-vel kötött „keretszerződése” és a feltételfüzet rendelkezései alapján 1993. december 31-ig kellett volna megkötni a felperessel a szerződést. Az alperes az írásbeli szerződés megkötése iránt ezen időpontig nem intézkedett. A szerződéskötés elmaradása semmiképpen nem róható a felperes terhére. Az 1993. december 31-i időpont után a felperes már olyan új ajánlatot tett, amelyhez nem fűződött a pályázati feltételek szerinti eredeti ajánlatához kapcsolódó bánatpénz. Ezért a bánatpénz visszajár a felperesnek a Ptk. 320. §-a alapján. Az alperesnek mint bizományosnak az ÁVÜ-vel kötött „keretszerződése” megszűnésekor - a Ptk. 513. §-ának (2) bekezdése és a 479. §-ának (2) bekezdése szerint - el kellett számolnia a megbízójával. Ennek megfelelően köteles lett volna a megbízójának kiadni mindazt, amihez a megbízás teljesítése céljából vagy az eljárása eredményeképpen jutott. A perbeli bánatpénz ilyennek minősül. A per adataiból megállapítható, hogy a bánatpénz az alperes bankszámláján van. Az ÁVÜ a perben II. r. alperesként nem tett olyan nyilatkozatot, hogy igényt tartana a bánatpénzre. A felperes éppen ezen okból állt el a II. r. alperes elleni keresetétől. Az alperes tehát ezen okból sem tarthatta volna meg a bánatpénzt.
A jogerős ítélettel szemben az alperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be, amelyben kérte a másodfokú jogerős ítélet felülvizsgálatát, annak megváltoztatását, és a felperes teljes perköltségben való marasztalását. Arra hivatkozott, hogy a másodfokú bíróság az ítéletében helytelenül értékelte a rendelkezésre álló tényeket, és a per adataiból okszerűen nem következő ítéletével megsértette az ÁVÜ által az 1992. évi LIV. tv. (Iát.) 79. §-ának felhatalmazása alapján megalkotott, a pályázati eljárások rendjéről szóló Szabályzat 21. pontjának (3) bekezdését, illetve a Pp. 206. §-ának (1) bekezdését, 252. §-ának (2) bekezdését, 239. §-át, valamint a 78. §-ának (1) bekezdését.
A szabályzat 21. pontjának (3) bekezdését a másodfokú bíróság azzal sértette meg, hogy a befektetői tájékoztatót, a feltételfüzet 2.2 pontját nem vette figyelembe, és ennek következtében a feleknek a pályázati eredményhirdetést követően tanúsított magatartását, valamint a felróhatóság kérdését helytelenül értékelte. A befektetői tájékoztató részét képező feltételfüzet 2.2 pontja úgy rendelkezik, hogy „a pályázónak az ajánlatában a benyújtási határidő lejártától számított minimum 60 napig ajánlati kötöttséget kell vállalnia”. Érvényes ajánlatot tehát ezen pont értelmében csak az a pályázó tehetett, aki a legalább 60 napos ajánlati kötöttséget magára nézve kötelezőnek ismerte el. A felperes mint pályázó az általa benyújtott pályázatban ezen előírásnak eleget tett, amit a pályázati anyagok felbontásáról felvett, közjegyző által készített jegyzőkönyv is megerősít. Ennek hiányában a felperes nem is nyerhette volna meg az alperes által kiírt pályázatot. Ennek a ténynek azért van különös jelentősége, mert a felperes ezen pályázati feltétel teljesítése, illetve vállalása következtében 1994. január 31-ig kötve volt az ajánlatához. A pályázatot kiíró alperes bizományosi szerződését az ÁVÜ utóbb 1994. február 28-ig meghosszabbította. A pályázat eredményhirdetésekor hatályban volt vagyonpolitikai irányelvek értelmében azonban a pályázat kiíróját az értékesíteni szándékozott társaság dolgozóival szemben a kialakult vételáron visszaajánlási kötelezettség terhelte. illetve a társaság dolgozóit a társaság saját tőkéje 10%-ának erejéig kedvezményes üzletrész-vásárlási lehetőség illette meg, amely lehetőséggel a dolgozók 1993. december 15-től számítva 30 napig élhettek. Ezért az alperes nem is köthette volna meg 1994. január 15. előtt a felperessel az üzletrész-adásvételi szerződést. A végleges üzletrész-adásvételi szerződés későbbi időpontban történő elkészítésének tényéről, illetve okairól a felperes tudomással bírt, és ezeket nem kifogásolta, a pályázat kiírója pedig a szerződéstervezetet 1994. január 24-én eljuttatta a felpereshez. Az alperes a jóhiszemű és korrekt eljárás érdekében tájékoztatta a felperest arról, hogy a pályázati ajánlat módosítása a szabályzat értelmében nem megengedett, és a pályázattól eltérő tartalommal megkötött szerződés csak az AVÜ jóváhagyásával válhat érvényessé. Az, hogy az üzletrész-átruházási szerződés megkötésére nem került sor, kizárólag a felperesnek az eredményhirdetést követő magatartására vezethető vissza, mert a pályázati ajánlatához képest csak a számára előnyösebb feltételekkel kívánta az adásvételi szerződést megkötni, ehhez azonban az ÁVÜ nem járult hozzá. Utalt az alperes arra is, hogy a peres felek között szerződés nem jött létre, ezért jogszabályellenes az ítélet indokolása, amely a Ptk.-nak a szerződéstől való elállásra vonatkozó szabályaira hivatkozik. A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében arra hivatkozott, hogy az ÁVÜ által lefolytatott vizsgálat megállapította, hogy a pályázat érvénytelen feltételekkel került kiírásra. Ha a felek között a szerződés létrejött volna, az érvénytelen lenne.
A felülvizsgálati kérelemmel támadott jogerős ítélet nem jogszabálysértő.
Az ÁVÜ által kiírt privatizációs pályázatokból eredő jogviták elbírálásánál a privatizációs jogszabályokból, az Állami Vagyonügynökségnek a pályázati eljárások rendjéről (a versenyeztetésről) szóló szabályzatából, a befektetői tájékoztatóból és annak feltételfüzete rendelkezéseiből kell kiindulni. A peres felek az első- és másodfokú bíróság által megállapított tényállást elfogadták.
A Ptk. 320. §-ának (1) bekezdése szerint aki szerződésnél vagy jogszabálynál fogva elállásra jogosult, e jogát a másik félhez intézett nyilatkozattal gyakorolja. Az elállás a szerződést felbontja. A (2) bekezdés értelmében a felek az elállás jogát bánatpénz fizetése ellenében is kiköthetik. Az alperes által kiírt nyilvános pályázatban szerepelt a pályázaton való részvétel feltételeként 1 800 000 Ft bánatpénz letétbe helyezése. A feltételfüzet rögzítette azt is, hogy ezen bánatpénznek mi a funkciója, és az mikor jár vissza a letevőnek. A pályázaton való részvétel egyik feltétele volt a feltételfüzet megvásárlása. Ez rögzítette, hogy a pályázat nyertesével a szerződést 1993. december 31-ig meg kell kötni.
Az alperes által kiírt nyilvános pályázati felhívásában meghatározott határidő megtartása azonban lehetetlen volt, mert az alperes nem kellő gondossággal járt el a pályázat kiírása során. A jogszabályban előírt határidőket figyelmen kívül hagyta az alperes az általa vállalt határidők meghatározása során. (Saját előadása szerint a pályázat nyertesével 1993. december 31-ig kellett a szerződést megkötnie, a pályázó ajánlati kötöttsége viszont 1994. január 31-ig állt fenn, míg a dolgozók 1994. január 15-ig élhettek a kedvezményes üzletrész-vásárlási lehetőségükkel.) Az alperes az első szerződéstervezetet csak 1994. január 24-én juttatta el a felpereshez.
A feltételfüzet három esetet határoz meg, amelyek megvalósulása esetén a bánatpénz nem jár vissza a letevőnek. Ezek egyike sem valósult meg a felperesnél a szerződéskötés határidejéig. A felperes a pályázatát nem vonta vissza, a szerződéskötés meghiúsulása nem a felperesnek róható fel, és nem a felperes érdekkörében felmerült okból maradt el a szerződés megkötése. Emiatt az alperesnek a saját maga által összeállított feltételfüzet szerint sincs jogcíme megtartani a bánatpénzt.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a jogszabályoknak megfelelő jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta, és a 275/B. §-ára figyelemmel alkalmazandó 78. §-ának (1) bekezdése alapján kötelezte az alperest a felperesnek a felülvizsgálati eljárásban felmerült költségei megfizetésére. (Legf. Bír. Gfv. VII. 31.144/1997. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás