248/B/1998. AB határozat
248/B/1998. AB határozat*
2003.07.31.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára és megsemmisítésére irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság a büntetések és az intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. törvényerejű rendelet 7. §-a alkotmányellenességének utólagos megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a büntetés-végrehajtást érintő új jogszabály megalkotásának és a miniszteri rendelet módosításának elrendelésére, valamint a bírói gyakorlat kialakítására irányuló indítványt visszautasítja.
Indokolás
I.
1. Az indítványozó az Alkotmánybíróságtól a büntetések és az intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. törvényerejű rendelet (a továbbiakban: Bv.tvr.) 7. §-a alkotmányellenességének utólagos megállapítását és megsemmisítését, valamint a jogalkotónak új jogszabály megalkotására és a kapcsolódó miniszteri rendelet módosítására történő felhívását, továbbá a bírói gyakorlat ezeknek megfelelő kialakítását kérte.
Álláspontja szerint a támadott rendelkezés sérti az Alkotmány 57. § (3) bekezdésében garantált védelemhez való jogot, de "ellentétes az (1) bekezdésben irt azon szabállyal is, mely szerint bárki jogai érvényesítését a bíróság előtt védje meg [...]". Kifejtette, hogy az a rendelkezés, mely szerint a jogerősen elítéltek esetében a szabadságvesztés fokozatának megváltoztatása iránt a büntetés-végrehajtási intézet tesz előterjesztést a büntetés-végrehajtási bíróhoz, indokolatlanul zárja el a védőt az elítélt érdekében történő fellépéstől. Mi több, ez a szabály az elítélt jogainak is indokolatlan korlátozását jelenti.
Az indítványozó véleménye szerint a támadott rendelkezés ellentétben áll a Bv.tvr. 6. §-ával is, amely a büntetés végrehajtása során szintén lehetőséget biztosít a tárgyalás keretében lefolytatott kontradiktórius eljárásra, s ennek keretében a védelem jogának gyakorlására is. Hangsúlyozta még, hogy a vitatott jogszabály szemben áll a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvénynek (a továbbiakban: Btk.) az enyhébb végrehajtási fokozatra vonatkozó szabályokat tartalmazó 46. § (1) bekezdésével is, amely nem tartalmaz semmilyen megszorítást a kezdeményezés tekintetében.
2. Az Alkotmánybíróság eljárása során beszerezte az igazságügy-miniszter véleményét is.
II.
Az indítvány elbírálása során az Alkotmánybíróság a következő jogszabályokat vette figyelembe:
1. Az Alkotmány érintett rendelkezései:
"57. § (1) A Magyar Köztársaságban a bíróság előtt mindenki egyenlő, és mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat, vagy valamely perben a jogait és kötelességeit a törvény által felállított független és pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el.
[...]
(3) A büntetőeljárás alá vont személyeket az eljárás minden szakaszában megilleti a védelem joga. A védő nem vonható felelősségre a védelem ellátása során kifejtett véleménye miatt."
2. A Bv.tvr. érintett – az indítvány elbírálásakor hatályos – rendelkezései:
"6. § (1) A bíróság e fejezetben szabályozott feladatait a megyei (fővárosi) bíróságon működő büntetésvégrehajtási bíró látja el.
[...]
(3) A büntetésvégrehajtási bíró
a) egyesbíróként jár el,
b) az elítéltet meghallgatja, bizonyítás felvétele esetén tárgyalást tart, az ügyész és a védő az elítélt meghallgatásán jelen lehet; ha az elítélt fogva van, a büntetés-végrehajtási bíró a meghallgatást, illetve a tárgyalást a büntetés-végrehajtási intézetben tartja,
c) eljárása során hozott végzés ellen – ha e törvény másként nem rendelkezik – fellebbezésnek van helye,
d) az eljárást megszünteti, ha az ügyész indítványát – alapos okkal – visszavonta.
(4) A büntetés-végrehajtási bíró végzése elleni fellebbezést a megyei (fővárosi) bíróság másodfokú tanácsa tanácsülésen, bizonyítás felvétele esetén tárgyaláson bírálja el. A bíróság eljárására egyébként a fellebbezés vétségi eljárásban elintézésének szabályai az irányadók.
(5) Az e fejezetben szabályozott eljárásokat – eltérő rendelkezés hiányában – annak a büntetés-végrehajtási intézetnek, illetve javítóintézetnek a helye szerint illetékes büntetés-végrehajtási bíró folytatja le, ahol az elítélt a büntetését tölti, illetőleg, ahol a javítóintézeti nevelést végrehajtják.
(6) Az e fejezetben szabályozott eljárásokban felmerült bűnügyi költség – eltérő rendelkezés hiányában – az elítéltet terheli.
(7) Amennyiben e törvényerejű rendelet vagy más jogszabály eltérően nem rendelkezik, a büntetés-végrehajtási bíró eljárására a büntető eljárás szabályai irányadók."
"7. § (1) A szabadságvesztés fokozatának megváltoztatása iránt (Btk. 46. §) a büntetés-végrehajtási intézet tesz előterjesztést a büntetés-végrehajtási bíróhoz.
(2) Enyhébb fokozat kijelölése esetén a bűnügyi költséget az állam viseli."
"8. § (1) A feltételes szabadságra bocsátásról (Btk. 47–48., 112. §) a büntetés-végrehajtási bíró a büntetés-végrehajtási intézet előterjesztése alapján, a feltételes szabadságra bocsátás lehetséges időpontja előtt az elítélt meghallgatása után határoz.
(2) Ha a büntetés-végrehajtási bíró az elítéltet nem bocsátotta feltételes szabadságra, a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét később újból megvizsgálhatja.
(3) Ha a büntetés-végrehajtási bíró az életfogytig tartó szabadságvesztésre ítéltet nem bocsátotta feltételes szabadságra, a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét legkésőbb két év múlva, azt követően évente megvizsgálja.
(4) A bűnügyi költséget az állam viseli."
"20. § (1) A szabadságvesztést a büntetés-végrehajtási szervezet hajtja végre.
(2) A büntetés-végrehajtási feladatok teljesítésében – jogszabályban meghatározottak szerint – az állami szervek közreműködnek. A bv. szervezet a büntetés-végrehajtás feladatainak segítése érdekében más, nem állami szervezetekkel és magánszemélyekkel együttműködik."
"24. § A szabadságvesztést a bíróság által meghatározott fokozatban – fegyházban, börtönben vagy fogházban – és a büntetés-végrehajtási szervezet által kijelölt, lehetőleg az elítélt lakóhelyéhez legközelebb eső büntetés-végrehajtási intézetben hajtják végre. A fegyház a börtönnél, a börtön a fogháznál szigorúbb végrehajtási mód."
"32. § A szabadságvesztés végrehajtása alatt az elítélt elveszti a személyi szabadságát; az állampolgári kötelességei és jogai annyiban szünetelnek, illetve korlátozottak, amennyiben erről az ítélet vagy törvény rendelkezik."
"36. § (1) Az elítélt jogosult
[...]
g) a büntetés-végrehajtási intézetben és a büntetés-végrehajtástól független szervhez közérdekű bejelentés, panasz, kérelem és jognyilatkozat előterjesztésére;
[...]"
3. A Btk. érintett rendelkezései:
"46. § (1) A büntetés végrehajtása alatt tanúsított kifogástalan magatartás esetén a bíróság úgy rendelkezhet, hogy a büntetés hátralevő részét eggyel enyhébb fokozatban kell végrehajtani; ha pedig az elítélt a büntetés-végrehajtás rendjét ismételten és súlyosan megzavarja, a bíróság elrendelheti, hogy a büntetés hátralevő részét eggyel szigorúbb fokozatban hajtsák végre.
(2) Az elítélt megváltozott magatartására figyelemmel a bíróság az (1) bekezdés alapján hozott határozatát hatályon kívül helyezheti."
4. A büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvény (a továbbiakban: Be.) érintett rendelkezései:
"6. § (1) A terheltet megilleti a védelem joga.
[...]
(3) A terhelt érdekében az eljárás bármely szakaszában védő járhat el. A terhelt az eljárás megindításától kezdve védőt választhat."
"44. § (1) Akivel szemben a büntetőeljárást folytatják (a terhelt) a nyomozás során gyanúsított, a bírósági eljárásban vádlott, a büntetés jogerős kiszabása után elítélt.
[...]
(5) A terhelt az eljárás minden szakaszában indítványokat és észrevételeket tehet, büntetőeljárási jogairól és kötelezettségeiről a hatóságtól felvilágosítást kérhet, a tárgyaláson kihallgatottakhoz kérdést intézhet."
"47. § Védő részvétele a büntetőeljárásban kötelező, ha
[...]
b) a terheltet fogva tartják, az őrizetbevételt kivéve;
[...]
f) e törvényben meghatározott egyéb esetekben."
"50. § (1) A kirendelés, illetőleg – ellenkező megállapodás hiányában – a meghatalmazás hatálya az ügydöntő határozat jogerőre emelkedéséig tart.
(2) A védő a meghatalmazás, illetőleg a kirendelés alapján jogosult részt venni a különleges eljárásokban (XVIII. fejezet)."
"52. § [...]
(4) A védő az eljárás minden szakaszában indítványokat és észrevételeket tehet, a hatóságtól felvilágosítást kérhet, a tárgyaláson a kihallgatottakhoz kérdést intézhet és felszólalhat."
5. A szabadságvesztés és az előzetes letartóztatás végrehajtásának szabályairól szóló 6/1996. (VII. 12.) IM rendelet (a továbbiakban: R.) érintett rendelkezései
"24. § [...]
(2) Az elítélt részére az elhelyezését követő huszonnégy órán belül át kell adni a szabadságvesztés végrehajtásának a rendjéről, a jogairól és a kötelezettségeiről szóló tájékoztatót, az intézet házirendjét, valamint ki kell oktatni a legfontosabb balesetvédelmi és tűzvédelmi előírásokra. Ha az elítélt írni, olvasni nem tud, a tájékoztatást szóban kell elvégezni, és annak megtörténtét az elítélt jelenlétében, két tanú aláírásával, írásban kell rögzíteni."
(3) Az intézetnek biztosítani kell, hogy az elítélt az (1)–(2) bekezdésekben meghatározott tájékoztatók tartalmát megismerhesse, ennek érdekében meg kell adni a szükséges segítséget és a folyamatos tájékozódás lehetőségét."
"194. § (1) Az intézet a szabadságvesztés enyhébb végrehajtási fokozatának a kijelölésére nem tehet előterjesztést, ha
a) az elítélt a szabadságvesztés tartamának a felét, de legalább hat hónapot még nem töltött le;
b) az elítélt ellen újabb büntetőeljárás indult, annak jogerős befejezéséig.
(2) A szabadságvesztés szigorúbb végrehajtási fokozatának a kijelölésére az intézet nem tehet előterjesztést, ha az elítélt a szabadságvesztésből legalább hat hónapot még nem töltött le."
III.
Az indítvány megalapozatlan.
1. Az Alkotmánybíróság számos határozatában értelmezte már mind az Alkotmány 57. § (1) bekezdése által biztosított bírósághoz fordulás joga, mind pedig az 57. § (3) bekezdésében garantált védelemhez való jog tartalmát. Az ide vonatkozó határozatainak a jelen ügyben releváns megállapításai a következőkben foglalhatók össze:
"A védelemhez való jog alkotmányos büntetőeljárási alapelve az eljárás egész menetében számtalan részletszabályban ölt testet. A védelemhez való jog a büntetőeljárás alá vont személy azon jogaiban, illetve a hatóságok azon kötelezettségeiben realizálódik, amelyek biztosítják, hogy a vele szemben érvényesített büntetőjogi igényt megismerje, arról álláspontját kifejthesse, az igénnyel szembeni érveit felhozhassa, a hatóságok tevékenységével kapcsolatos észrevételeit és indítványait előterjeszthesse, továbbá védő segítségét vehesse igénybe. A védelemhez való jog tartalmát képezik a védő azon eljárási jogosítványai, illetve a hatóságok azon kötelezettségei, amelyek részéről a védelem ellátását lehetővé teszik." [25/1991. (V. 18.) AB határozat, ABH 1991, 414, 415.; 33/2001. (VII. 11.) AB határozat, ABH 2001, 297, 299.]
A bírósághoz fordulás jogával összefüggésben arra mutatott rá az Alkotmánybíróság, hogy az Alkotmány 57. § (1) bekezdése alapján mindenkinek alanyi joga, hogy jogait független és pártatlan bíróság előtt érvényesítse, és hogy a bírósági eljárásban a fél pozíciójában szerepelhessen (összefoglalóan: 930/B/1994. AB határozat, ABH 1996, 502, 505.).
2. A büntetések és intézkedések végrehajtásáról a Be. 397. § (1) bekezdése szerint a bíróság gondoskodik. A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény 94. §-a alapján az ennek során a bíróságra háruló feladatokat a büntetés-végrehajtási bíró (a továbbiakban: bv. bíró) látja el. A büntetések és intézkedések végrehajtásának és a bv. bíró működésének részletszabályait a Bv.tvr. tartalmazza azzal, hogy amennyiben jogszabály eltérően nem rendelkezik, az eljárási szabályok tekintetében a Be. szabályai az irányadók [Bv.tvr. 6. § (7) bekezdés].
A szabadságelvonással járó büntetések végrehajtásáról önálló büntetés-végrehajtási szervezet gondoskodik, amely a végrehajtás során köteles együttműködni a Bv.tvr.-ben felsorolt más szervezetekkel is (Bv.tvr. 3. §). A szervezet működése a Bv.tvr. és a Be. rendelkezéseiből is kitűnőleg a bíróság és az ügyészség kontrollja alatt áll. A törvény a büntetés-végrehajtás szervezetére a büntetés céljával összhangban álló és az elítéltek érdekeit is szolgáló kötelezettségeket ró. Ezek közül az egyik az indítvánnyal támadott, a szabadságvesztés végrehajtási fokozatának megváltoztatása iránti előterjesztési kötelezettség.
A végrehajtási fokozat megváltoztatásának lehetősége kétirányú. A Btk. 46. § (1) bekezdése mind az enyhébb, mind a súlyosabb fokozatba történő átsorolásra lehetőséget biztosít és a (2) bekezdés az ismételt megváltoztatás lehetőségét is fenntartja. Az átsorolás egyetlen kritériuma: az elítéltnek a büntetés-végrehajtása alatt tanúsított magatartása. Ebből fakadóan nyilvánvaló, hogy a büntetés-végrehajtási intézetnek az elítélt magatartását mindvégig figyelemmel kell követnie, hiszen az előterjesztésnek tényeken kell alapulnia. A döntési jog nem a fogvatartó intézetet illeti, hanem a Be.-ben meghatározott általános és a Bv. tvr.-ben rögzített különös szabályok szerinti eljárás lefolytatása után a bv. bírót. Az előterjesztés alapján a bíró az elítéltet meghallgathatja, bizonyítást vehet fel, mégpedig az ügyész, vádlott és védő jelenlétében tartott tárgyaláson. Mindez azt is jelenti, hogy érvényesülnek a Be.-ben biztosított azon eljárási garanciák, amelyek az elítéltetést kiváltó tárgyalási szakaszban is irányadóak.
3. A büntetés-végrehajtás a tágabb értelemben vett büntetőeljárás része. "Kétségtelen, hogy az alapvető emberi jogokba való beavatkozás jogalapját a büntetőeljárásban meghozott jogerős ítélet teremti meg, azonban a tényleges korlátozás, a beavatkozás a végrehajtás menetében történik. Az egyének helyzetében jogilag ugyan az elítélés, ténylegesen azonban a végrehajtás ténye váltja ki az érzékelhető változást." [5/1992. (I. 30.) AB határozat, ABH 1992, 27, 31.]
Az elítélt jogi helyzete – különösen a szabadságvesztés büntetés esetében – lényegesen különbözik a terheltétől. Az elítéltetés tényénél fogva egyes alapvető jogai csak korlátozottan érvényesülnek [pl. közérdekű adatok megismeréséhez és előterjesztéséhez való jog, Bv.tvr. 36. § (5) bekezdés a) pont], mások szünetelnek [pl. szabad mozgáshoz és tartózkodási hely megváltoztatásához való jog, Bv.tvr. 26. §, 28. §, 41. § (2) i), j) pont, (3) bekezdés–44. §], ugyanakkor "új" a büntetés-végrehajtási jogviszonyból származó jogai keletkeznek [pl. megfelelő elhelyezéshez és ellátáshoz való jog, Bv.tvr. 35. §, 36. § (4) bekezdés].
Az elítélti státus magával hozza a büntetőeljárással kapcsolatos egyes jogok tartalmi változását is. A terheltet a büntetőeljárás folyamatában megillető általános indítványozási jog helyett az elítélt számára a jogérvényesítés eszközévé a kérelem válik. A gyanúsított és a vádlott esetében a teljes körű, önálló indítványozási jog biztosításának az a célja, hogy egyfelől az eljárás alá vont személy az anyagi igazság megállapítása érdekében közreműködhessék a tényállás teljes körű felderítésében, másfelől pedig módja legyen a felelősségének mértékét, a büntetés nagyságát befolyásoló bűnösségi körülmények feltárására.
Az elítélt esetében minderről már nem lehet szó. Az elítélti "státusból" mindenek előtt az következik, hogy az érintett köteles magát alávetni a bíróság által kiszabott büntetés végrehajtásának, s amennyiben ezt nem teszi, arra törvényes eszközökkel kényszeríthető is. A végrehajtás rendjét meghatározó jogszabályok ugyanakkor részletesen rögzítik az elítéltek kötelességeit és jogait s azt, hogy a végrehajtás rendje is a bíróság és az ügyészség felügyelete alatt áll. A jórészt az elítélt által személyesen és külön engedély nélkül, részben pedig a védője útján párhuzamosan is gyakorolható jogok közül az általános körű kérelmezési és panaszjog, valamint az e szakaszban is érvényesülő jogorvoslati jog együttesen hivatottak biztosítani, hogy az elítélt a büntetés végrehajtás folyamatában ne váljék kiszolgáltatottá és a legszélesebb körben érvényesüljön a végrehajtás egésze feletti bírósági, illetve ügyészségi kontroll.
A széles körű kérelmezési jog biztosítja az elítélt és a védő számára azt is, hogy fellépjenek mindazon esetekben, amikor egyébként akár a bíróságnak, akár az ügyészségnek, akár a büntetés-végrehajtási intézetnek egyébként hivatalból kötelessége valamely az elítélt érdekében álló intézkedést megtenni. Az intézkedésre hivatalból történő eljárás jogszabályi előírása önmagában nem zárja ki, hogy az érdekeltek indítványozzák, illetőleg kérelmezzék ezen eljárás lefolytatását. Az ilyen kezdeményezés lehetőségét csak kifejezett jogszabályi rendelkezés zárhatná ki. A támadott rendelkezéssel összefüggésben ennek folytán az állapítható meg, hogy a Bv.tvr. 36. § (1) bekezdés g) pontjában a szabadságvesztés végrehajtásával kapcsolatosan külön nevesített kérelmezési jog alapján az elítélt és védője is eljárhat a Bv.tvr. 7. § (1) bekezdésében megjelölt eljárás kezdeményezése érdekében.
Az elítélt esetében sem a Bv.tvr., sem más jogszabály nem tartalmaz a kérelem előterjesztésével kapcsolatban még olyan időbeli korlátokat sem, mint amelyet az R. a büntetés-végrehajtási intézettel szemben az előterjesztés vonatkozásában megfogalmaz. Nincs továbbá olyan tartalmú szabályozás sem, amely a bv. bírót jogosítaná fel arra, hogy az elítélt – akár többszörös – kérelmével érdemben ne foglalkozzék.
Arról pedig, hogy az elítélt az általános kérelmezési jogával a befogadástól kezdve tisztában legyen, az R. 24. § (2)–(3) bekezdése gondoskodik. Ez ugyanis szintén a büntetés-végrehajtás szervezetének kötelezettségévé teszi, hogy az elítéltet formalizált eljárás keretében már a befogadáskor kellő mértékben tájékoztassa.
4. Ahogyan arra az Alkotmánybíróság az előzőekben már rámutatott, a Be. a büntetés végrehajtását a büntetőeljárás részének tekinti és ezt – összhangban a Bv.tvr. ide vonatkozó szabályaival – tételes rendelkezéseiben is kifejezésre juttatja.
A fentebb már kifejtetteken túl, a védelemhez való joggal összefüggésben az Alkotmánybíróság a következőkre mutat rá. A Be. 6. § (1) bekezdése szerint a terheltet – a Be. 44. § (1) bekezdésében, az egyes eljárási szakaszokhoz kötődően meghatározott státusától (gyanúsított, vádlott, elítélt) függetlenül – egységesen illeti meg a védelem joga. A büntetés végrehajtása során a védelemhez való jog tartalma is átalakul. A védői jogosultságok elsősorban az elítélt által és érdekében gyakorolható jogokkal kapcsolatos feladatok köré koncentrálódnak. Ezt mutatja az is, hogy a Bv.tvr. egyes rendelkezései [6. § (3) bekezdés b) pont, 42. § (7) bekezdés] a védő számára további, olyan speciális jogokat is biztosítanak, amelyek kifejezetten a büntetés-végrehajtással függenek össze.
Ugyanakkor nincs olyan jogszabályi rendelkezés, amely a védőt abban korlátozná, hogy – hasonlóan a büntetőeljárás egészéhez – védence érdekében és/vagy helyette eljárva kérelmet nyújtson be, panaszt terjesszen elő, vagy jogorvoslati jogát gyakorolja, illetve éljen mindazokkal a törvényes lehetőségekkel, amelyeket az elítélt nemcsak személyesen gyakorolhat. A büntetés-végrehajtási bíró előtt folyamatban lévő eljárások tekintetében – mint például az indítványban hivatkozott eljárás is – a Bv.tvr. még külön is kiemeli, hogy az eljárásra a jogszabályban rögzített kivételekkel, a Be. (általános) szabályai az irányadóak. Mindebből pedig az következik, hogy a védői jogok gyakorlását a büntetés-végrehajtási intézet előterjesztési kötelezettségének jogszabályi előírása semmilyen vonatkozásban nem érinti.
A fentiekben kifejtettek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a vitatott rendelkezés nem sérti az Alkotmány 57. § (1) bekezdése által garantált bírósághoz fordulás jogát valamint a (3) bekezdésben biztosított védelemhez való jogot sem. Ezért az indítványt elutasította.
5. Az Alkotmánybíróság hatáskörét az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 1. §-a tartalmazza. Az ebben foglalt rendelkezések, de más törvények sem biztosítanak az Alkotmánybíróságnak olyan jogkört, hogy törvényalkotást és jogszabály módosítást kezdeményezzen. Nincs továbbá jogköre a bírói gyakorlat új jogszabályoknak megfelelő kialakítására sem. Ezért az erre irányuló indítványt az Alkotmánybíróság – az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat 29. § b) pontja alapján – visszautasította.
Budapest, 2003. június 17.
Dr. Németh János s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Bagi István s. k., Dr. Bihari Mihály s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Czúcz Ottó s. k., Dr. Erdei Árpád s. k.,
alkotmánybíró előadó alkotmánybíró
Dr. Harmathy Attila s. k., Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k., Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszkyné
Dr. Strausz János s. k., dr. Vasadi Éva s. k.,
Dr. Strausz János s. k., dr. Vasadi Éva s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás