PK BH 1998/25
PK BH 1998/25
1998.01.01.
A szülőtől a tanulmányok többévi megszakítása után már csak kivételesen várható el, hogy nagykorú gyermeke után újból tartásdíjat fizessen [Csjt. 60. § (2) bek.; XXIX. sz. PED].
A felek házasságát a bíróság 1988-ban felbontotta. A házasságból 1972. december 9-én született Tamás a felperessel, az 1975-ben született Judit az alperessel él együtt. Tamás 1994 szeptemberétől az ELTE Bölcsészettudományi Karának nappali tagozatán, pszichológia szakon felsőfokú tanulmányokat folytat.
A felperes felemelt keresetében kérte, hogy a bíróság 1994. szeptember 1-jétől kezdődően kötelezze az alperest nagykorú gyermeke után havi 4000 forint tartásdíj megfizetésére és az azóta felgyülemlett hátralék megállapítására. Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult.
A bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította.
A megállapított tényállás szerint a felperes a perbeli gyermekkel egy 35 m2 alapterületű öröklakásban él, rokkantnyugdíjas, havi jövedelme 17 992 forint. Tamás ösztöndíja tanulmányi eredményétől függően változó, a jogerős ítélet meghozatala előtt havi 4700 forint volt. A gyermek az érettségi vizsga letételét követően, 1991 júniusától 1994 júniusáig dolgozott, különböző üzletekben könyveket, sportszereket árusított, felsőfokú tanulmányait hároméves megszakítás után kezdte meg. Az alperestől érzelmileg eltávolodott, a kapcsolat megromlásában a szülők közti konfliktus játszott meghatározó szerepet.
Az alperes szolgálati lakásban él Judittal, aki ugyancsak felsőfokú tanulmányokat folytat, és akit az alperes a saját háztartásában egyedül tart el. Az alperes nettó havi átlagjövedelme 46 800 forint, személygépkocsival rendelkezik, V.-n lévő örökölt ingatlanát - haszonélvezeti jogának fenntartása mellett - a gyermekeinek ajándékozta.
A jogerős ítélet indokolása szerint Tamás - az alperes védekezésével szemben - nem érdemtelen a tartásra, és körülményei folytán az alperes a tartásdíj megfizetése vonatkozásában teljesítőképes. A Legfelsőbb Bíróság XXIX. sz. Polgári Elvi Döntésében foglaltak szerint azonban döntő szempontnak tekintette azt, hogy a nagykorú gyermek tartási igénye jogszerűségének elbírálásánál a tanulmányok folyamatos végzésének van jelentősége. Az adott esetben a középiskola befejezése után huzamos idő - három év - telt el, ezalatt a nagykorú gyermek munkaviszonyt létesített, önálló keresettel rendelkezett, továbbtanulási szándékát az alperessel nem közölte. A tanulmányok megszakításának elfogadható indokát nem adta, így nem várható el a szülőtől hogy többévi megszakítás után is fedezze a gyermek továbbtanulásainak költségeit, arra is tekintettel, hogy a vele közös háztartásban élő, folyamatos tanulmányokat végző másik gyermeke teljes tartását és ellátását egyedül biztosítja.
A jogerős ítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel, amelyben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az alperes havi 3500 forint tartásdíjban való marasztalását kérte. Arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet figyelmen kívül hagyta a Legfelsőbb Bíróság XXIX. sz. Polgári Elvi Döntésében foglalt azt az alapelvet, hogy ha a gyermeket a középiskola befejezése után a választott életpályára előkészítő tanfolyamra, főiskola, egyetem nappali tagozatára felvették, a tartásra kötelezett és arra képes szülő nem hivatkozhat arra, hogy a nagykorúságát elért gyermek munkaviszonyt létesítsen, és tanulmányait esti vagy levelező tagozaton végezze, és megismételte azt a perbeli előadását, mely szerint a felperes korábban a gyermek tanulmányainak költségeit nem tudta fedezni.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §-ának (4) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem alaptalan.
A XXIX. sz. Polgári Elvi Döntés valóban tartalmazza azt, hogy ha a gyermeket a középiskola befejezése után választott életpályára előkészítő tanfolyamra, főiskola, egyetem nappali tagozatára felvették, a tartásra kötelezett és arra képes szülő nem hivatkozhat arra, hogy a nagykorúságát elért gyermek munkaviszonyt létesítsen, és tanulmányait esti vagy levelező tagozaton folytassa. A bíróság azonban nem tévedett és nem sértett jogszabályt, amikor ezt a szempontot a körülmények mérlegelése körében figyelmen kívül hagyta, és az elvi döntést abban, a fentieket megelőző kérdésben tekintette irányadónak, hogy a szükséges tanulmányok folytatása szempontjából a tanulmányok folyamatos végzésének van jelentősége. A perbeli ügyben a gyermek a középiskola elvégzése után több évre megszakította a tanulást ennek elfogadható indokát nem adta, így a tanulmányok folyamatossága mint az igény jogszerűségének elsődleges feltétele nem valósult meg. A szülőtől a tanulmányok többévi megszakítása után már csak kivételes esetben várható el, hogy nagykorú gyermeke után újból tartásdíjat fizessen. A felperesnek az a hivatkozása, hogy az érettségi megszerzését követően anyagi okok kényszerítették a gyermeket arra, hogy tanulmányait megszakítsa, azért nem tekinthető ilyen kivételesen méltánylandó körülménynek mert a felperes jövedelmi viszonyaiban változás nem állott be, a gyermek a munkavégzésével jelentősebb megtakarításra nem számíthatott, így továbbtanulási szándéka esetén az lett volna a tőle elvárható magatartás, hogy az egyetem elvégzése céljából időben tegyen meg mindent annak érdekében, hogy a szüleit a továbbtanulásával felmerülő költségek viselésétől korábban mentesítse. A kifejtettekre tekintettel a bíróság nem sértett jogszabályt, amikor úgy döntött, hogy a nagykorú gyermek különélő szülőjétől a tanulmányok folyamatos végzésének a hiánya folytán tartásdíjat jogszerűen nem követelhet, ezért a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
A felülvizsgálati eljárási költségek viselésére vonatkozó rendelkezés a Pp. 275/B. §-a szerint alkalmazott 78. §-ának (1) bekezdésén alapul. (Legf. Bír. Pfv. II. 22.567/1996. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás