BK BH 1998/260
BK BH 1998/260
1998.06.01.
A sértettnek a cselekményt kiváltó jelentős fokú közreható magatartása és a bekövetkezett eredmény tekintetében a gondatlanság enyhébb foka a halált okozó testi sértés bűntettének elkövetője javára megalapozhatja az enyhítő rendelkezés alkalmazását és a főbüntetésnek próbaidőre történő felfüggesztését [Btk. 87. §, 89. §, 170. § (5) bek. 2. ford.].
Az elsőfokú bíróság a vádlottat bűnösnek mondta ki halált okozó testi sértés bűntettében, ezért 1 év 10 hónapi börtönbüntetésre ítélte, amelynek a végrehajtását 5 évi próbaidőre felfüggesztette.
A tényállás szerint a hajadon vádlott a munkahelyén megbecsült dolgozó, indulatilag azonban labilis, érzelmek, indulatok által vezérelt (primitív reakciókra hajlamos) személyiség. 1994 nyarán ismerte meg az akkor 41 éves sértettet. Mindketten a munkásszállón laktak, és szexuális kapcsolat alakult ki közöttük. Külön szobájuk volt, de lényegében együtt éltek. A költségeik nagyobb részét a vádlott fedezte.
A kapcsolatuk nem volt zavartalan. A sértett féltékeny volt a vádlottra, és emiatt gyakran rendezett botrányt a szállóban. 1994. december 31-én betörte a vádlott szobájának az ajtaját, ezért a szabálysértési hatóság szándékos rongálás miatt 3000 forint pénzbírságot szabott ki. A sértett a vádlottat ezután is többször fenyegette, és bántalmazta. Italozó és agresszív magatartása miatt a szállóból 1995. február hónapban kitiltották.
A vádlott 1995. április 28-án közölte a sértettel, hogy végleg szakít vele, mire a sértett a délutáni órákban a holmijait elvitte a vádlott szobájából. Ezen a napon, este 1/2. 8 óra után a vádlott felment a szállóban lakó B. L. szobájába. B. L.-lel korábban a vádlott ugyancsak élettársi kapcsolatban volt. Erről tudott a sértett is, és emiatt féltékeny volt B. L.-re, korábban tettlegesség is volt közöttük.
Miután a vádlott felment B. L.-hez, és a televíziót nézték, este 9 óra körül a sértett dörömbölni kezdett B. L. ajtaján. A sértett benyomta az ajtót, bement a szobába, és amikor B. L.-lel egy ágyon ülő vádlottat meglátta, először könyörögni kezdett a vádlottnak, hogy menjen vissza hozzá. Amikor a vádlott a sértettet elutasította, vitatkozni, dulakodni kezdtek. A sértett pofon ütötte a vádlottat, és hozzávágta a nála levő kést, amely az ágyra esett. A dulakodás közben a sértett a vádlott hajába kapott. B. L. a vádlott védelmében közbe akart avatkozni, de a vádlott kijelentette, hogy ne avatkozzék be, mert ez az ő ügyük.
Ezután a dulakodás közben a vádlott felkapta az ágyról a sértett kését, a kést a tokból kivette, és késsel a kezében elkezdte a sértettet a szobából kilökdösni. Eközben a sértett a vádlott felé rúgott, ezzel egy időben a vádlott a jobb kezében levő 25 cm pengehosszúságú késsel, alulról felfelé irányuló mozdulattal, közepes vagy annál nagyobb erővel a vele szemben álló sértett felé szúrt. A szúrás a sértett bal combját, annak elülső belső részén találta el. A szúrás átmetszette a comb verőerét és sértette a visszeret is.
Az eseményt látva az annál jelen levő személy a mentőket értesítette, B. L. pedig a sértett combját igyekezett elkötni. Mire a mentők kiérkeztek, a sértett a helyszínen meghalt. A halál oka a comb verőér- és visszérsérülése folytán keletkezett heveny kivérzés volt.
A sértett enyhe fokú - 0,89 ezrelékes - alkoholos befolyásoltság állapotában volt.
Az elsőfokú ítélet ellen az ügyész jelentett be fellebbezést a büntetés súlyosítása és annak próbaidőre történő felfüggesztésének a mellőzése végett. A legfőbb ügyész az ügyészi fellebbezést fenntartotta.
Az ügyészi fellebbezés nem alapos.
A vádlott által elkövetett cselekmény jogi minősítése megfelel az anyagi büntetőjog rendelkezéseinek, annak az ítéleti indokolása azonban nem teljes. A vádlott a sértettet testi sértés okozására irányuló szándékkal szúrta meg. A vádlott azért nem látta előre magatartása súlyosabb következményének lehetőségét, mert a tőle elvárható figyelmet, körültekintést elmulasztotta, a halálos eredményért ezért a gondatlanság enyhébb foka - a hanyagság - miatt tartozik büntetőjogi felelősséggel a halált okozó testi sértés bűntettéért, a Btk. 170. §-a (5) bekezdésének második fordulata alapján.
A jogos védelemre való hivatkozással a Legfelsőbb Bíróság nem értett egyet. A vádlott alapvető emberi jogával élt, amikor úgy döntött, hogy nem kíván a sértettel együtt élni, és ezt kifejezésre is juttatta, elhárítván a sértett békülésre irányuló törekvését. Ezt követően kölcsönös támadó helyzet alakult ki közöttük, ami a következetesen érvényesülő bírósági gyakorlat szerint a jogos védelem szabályainak az alkalmazását nem alapozza meg.
A büntetéskiszabás körében további enyhítő körülmény az eredményért való gondatlanság enyhébb foka. Igen jelentős tényező, hogy a helyzet kialakulásáért a sértett a felelős. A bűncselekmény elkövetésének napján olyan módon szakítottak, hogy a sértett a személyes holmijait is elvitte a vádlott szobájából. Ugyanezen a napon egy másik szobában kereste a vádlottat, abban a munkásszállóban, ahonnan ki volt tiltva. Mindez a büntetéskiszabás körében megalapozza azt a rendelkezést, amelyre az elsőfokú bíróság elmulasztott hivatkozni: a Btk. 87. §-a (2) bekezdésének c) pontját. Ilyen körülmények között a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztése sem kifogásolható. Ezért a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. (Legf. Bír. Bf. IV. 872/1997. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás