BK BH 1998/261
BK BH 1998/261
1998.06.01.
A több emberen elkövetett emberölés bűntettének kísérlete különös kegyetlenséggel elkövetettként is minősül, ha a vádlott az alvó sértettekre rágyújtja a házat; ugyanakkor „az aljas indok” - mint további minősítő körülmény - megállapításához nem elegendő önmagában az a körülmény, hogy a vádlott a sértettel fennállt aktuális konfliktusából fakadó indulatában megtorlásból cselekszik [Btk. 166. § (1) bek. (2) bek. c), d) és f) pont].
A megyei bíróság a vádlottat több emberen elkövetett emberölés bűntettének kísérlete és rongálás bűntette miatt halmazati büntetésül 4 évi fegyházbüntetésre és 4 évre a közügyektől eltiltásra ítélte.
A tényállás szerint az épület- és bútorasztalos szakképzettségű vádlott alkalmi munkából élt, nőtlen és vagyontalan, büntetve nem volt, de a városi bíróság az 1996. május 20-án jogerőre emelkedett határozatával folytatólagosan elkövetett garázdaság vétsége miatt megrovásban részesítette. E cselekmény lényege, hogy volt élettársa lakásának ablakát - kapcsolatuk megszakadása után - bosszúból két alkalommal betörte.
A városi bíróság ezen túlmenően eljárást folytatott vele szemben nagyobb értékre, dolog elleni erőszakkal elkövetett lopás bűntette, lopás bűntette, 3 rb. orgazdaság vétsége, büntetőeljárást eredményező hamis vád bűntette, garázdaság vétsége és közokirattal visszaélés vétsége miatt. Az eljárásban a vádlott a „Megtorló” gúnynévvel szerepel. A vádlott büntetőjogi beszámítási képessége teljes körű. Személyiségzavara - pszichopátiája - nem korlátozta a cselekménye társadalomra veszélyes következményeinek a felismerésében.
1996. május elején a vádlott ismerősével, H. J.-vel bérbe vette a sértett családi házának az egyik szobáját. A havi 12 000 forintos bérleti díj első felét a vádlott azonnal kifizette, míg a fennmaradó 6000 forintra két hét haladékot kaptak a sértettől.
1996. május 23-án reggel 6 óra tájban a házból távozó vádlott és H. J. összetalálkozott a sértettel, aki - előző esti figyelmeztetését megismételve - felszólította őket, hogy a nap folyamán rendezzék a bérleti díj esedékes részletét, mert ellenkező esetben az éjszakát már nem tölthetik a lakásban.
Távozásuk után a sértett 7 óra körül a közeli borozóba ment, ahol kb. 11 óráig tartózkodott. Ezt követően hazament és - miután bérlői a 6000 forinttal továbbra sem jelentkeztek - 15 óra tájban a szobában levő holmijaikat - így a vádlott heverőjét és különféle ruhadarabjaikat, használati tárgyaikat - az üvegezett verandára vitte. Ezt követően a sértett visszament a borozóba. Az emeleti szintet ezúttal a főbejáraton keresztül hagyta el, távozása előtt az üvegezett verandát az előszobával összekötő ajtót belülről elreteszelte.
Mivel a vádlott és H. J. csak a teraszról nyíló bejárati ajtóhoz és a saját szobájukhoz rendelkeztek kulccsal, a lakrészükbe már nem juthattak be, holmijaikat azonban a verandáról elvihették volna.
A vádlott - mivel a sértett a lakásból kizárta - 22 óra 40 perc tájban az általa bérelt szoba ablakának nyitott szárnyán keresztül - közelebbről meg nem határozható módon - meggyújtotta az általa a helyiségbe juttatott gázolajat, majd a szemközti utcára merőleges utcán keresztül elmenekült a helyszínről.
Nem volt tisztázható az sem, hogy a vádlott az éghető anyagot már a sértettel lezajlott fenti beszélgetést megelőzően vagy ezt követően, illetve hogy milyen módon juttatta a szobába, az azonban kétségtelen, hogy erre csak a nyitott ablakszárnyon keresztül kerülhetett sor. Megállapítható volt az is, hogy a gázolaj az említett ablakszárny előtt levő fotelre és annak környékén a padlóra került.
A sértett kb. 22 óra 50 perckor a szomszéd szobából származó gyanús zajra és füstszagra felébredt. Felkelve az előszobában és a konyhában is füstöt észlelt, a konyhát és a nagyszobát elválasztó ajtót kinyitva pedig azt látta, hogy a helyiség berendezése ég, a szobában forróság és füst van. Miután felkeltette és figyelmeztette az alvó Sz. L.-t, és bekopogott a földszinti lakásban alvó B. L.-hez is, futva az édesanyja kb. 300 méterre levő lakására indult segítségért. Az édesanyjával lakó testvére távbeszélőn 22 óra 50 perckor riasztotta a tűzoltóságot.
Időközben Sz. L. a kertből vödörben hordott vízzel megkezdte a tűz oltását, később ebbe még a tűzoltók előtt visszaérkező sértett is bekapcsolódott.
A földszinten lakók - a tűz időpontjában B. É., az öccse és egyik húga volt otthon - ekkor már az utcán tartózkodtak.
A tűzoltók két gépkocsival és tizenkét tűzoltóval 23 órakor érkeztek a helyszínre. A tüzet rövid időn belül eloltották, az épület áramtalanítását az oltás megkezdése előtt S. L. végezte el.
A tűz következtében az ún. nagyszoba ablakának fa szerkezete megégett, a zárt állapotban levő dupla szárny üvegezése kitört. A nyitott ablakszárny előtt álló fotel szénné égett. A foteltól balra a sarokban elhelyezett, szétnyitható rekamié szinte teljesen leégett. Ugyanitt a vakolat több négyzetméter felületen levált. A helyiség bal oldalán, a fal mellett álló szekrénysor felülete kormozódott, különösen a felső részeken megégett. Megégett a benne elhelyezett tv. is, melynek a képernyője szétrobbant. A jobb oldali falsík mellett, az ún. kisszobába vezető, használaton kívüli ajtó előtt egy szalmával töltött matrac volt elhelyezve, mely elégett. Az ajtó üvegezése megsemmisült, kerete felül megégett és elszenesedett. A mellette a falban levő elektromos vezeték szigetelése teljesen leégett. Megsemmisült a mennyezet közepén lógó csillár is, az alatta elhelyezett szögletes asztal viszonylag ép állapotban maradt.
A mennyezet vakolata foltokban levált, a nádrabic megégett. A kisszobára a tűz a fentebb említett, azóta már befalazott ajtón átterjedt. Az előtte álló szekrény felső része megégett, a tetején elhelyezett könyvek elégtek. A sértettnek a szekrény mellett, a helyiség délkeleti sarkában lévő fekhelyét a tűz nem érte el. A konyha és az előszoba falai és berendezési tárgyai erősen kormozódtak. Az utóbbi helyiséget a verandával összekötő faajtó és kétszárnyú ablak belső felülete is kormozódott, az ablak üvegezésének egy része megrepedt. Épségben maradt az előszoba egyik szekrényében elhelyezett 5 kg-os - csaknem tele levő - camping gázpalack.
A keletkezett tűz további terjedéséhez a feltételek adottak voltak. Amennyiben annak észlelése elmaradt vagy jelentősen később történt volna: a tűz a családi ház felső szintjének valamennyi helyiségére, illetve a stukatúrnádon és a külső nyílászárók egy részén át a padlástérre és a tetőszerkezetre is átterjedt volna. Ennek sebességét az első szobában levő camping gázpalack felrobbanása nagymértékben fokozta volna.
A tűzesettel összefüggésben személyi sérülés nem történt. Továbbterjedése esetén azonban mind a sértett, mind S. L. szobája a berendezési és felszerelési tárgyak, ruhaneműk meggyulladása révén gyorsan telítődött volna füsttel, a tűz hatásának is ki lettek volna téve. Menekülésük és az oltás elmaradása esetén életük közvetlen veszélybe került volna, és a tűz végső soron a halálukat okozhatta volna.
A tűz további terjedésének kizártsága folytán más személyek élete nem került volna veszélybe.
Az ingatlan forgalmi értéke a szóban forgó időszakban hozzávetőleg 3 100 000 forint volt. A tűzeset kapcsán az épületben - az elektromos vezetékek és kapcsolók, a nyílászárók, a vakolat, a parketta és egy beépített szekrény megrongálódása révén - 121 700 forint kár keletkezett. A sértettet ért teljes kár összege 203 300 forint.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész a téves jogi minősítés miatt és a büntetés súlyosítása érdekében, míg a vádlott és védője felmentés végett fellebbezett.
A legfőbb ügyész az ügyészi fellebbezést fenntartotta. Álláspontja szerint az élet elleni cselekményt a bosszú motiválta, így a cselekmény aljas indokból elkövetettként is minősül, míg a rongálás tekintetében az értékhatár törvényi változása folytán azt a rongálás vétségeként kell értékelni, és a vádlottal szemben hosszabb tartamú fő- és mellékbüntetés kiszabása indokolt. A másodfokú tárgyaláson a legfőbb ügyész az írásbeli indítványát annyiban módosította, hogy az élet elleni cselekmény további minősítő körülményeként az átiratban foglaltakkal szemben a különös kegyetlenséggel elkövetettség megállapítását látta indokoltnak.
Az ügyészi fellebbezés alapos.
A Legfelsőbb Bíróság a felülbírálat eredményeként megállapította, hogy a perrendi szabályoknak megfelelően lefolytatott bizonyítási eljárás keretében az elsőfokú bíróság az ügyfelderítési kötelezettségének is maradéktalanul eleget tett. Mérlegelése eredményeként meggyőző érveléssel jutott arra a következtetésre, hogy a bizonyítékok zárt láncolata alapján a vád tárgyává tett cselekményt minden kétséget kizárva a vádlott követte el.
A tényállást a Legfelsőbb Bíróság felülbírálata során irányadónak tekintette. Figyelemmel arra, hogy a vádlott és védője a bűnösség megállapítását kizárólag a mérlegelés alapján rögzített tényállás alapján támadta, az annak megváltoztatására alapozott, felmentést célzó fellebbezésük perjogi tilalom folytán nem vezethetett eredményre.
Az irányadó tényállásból az elsőfokú bíróság okszerűen vont következtetést a vádlott bűnösségére.
A vádlott terhére rótt cselekmények jogi minősítését a Legfelsőbb Bíróság a lényeget illetően helyesnek találta. Az élet elleni cselekmény kapcsán törvényes annak több emberen elkövetettkénti minősítése, az ezzel kapcsolatban az elsőfokú ítéletben kifejtettekkel a Legfelsőbb Bíróság mindenben egyetértett. Ugyanakkor egyetértett a legfőbb ügyész képviselőjének azzal az álláspontjával, amely szerint az adott esetben a két sértett élete elleni támadás a tűzhalál reális veszélyében nyilvánult meg, és az ilyen elkövetési mód esetében a különös kegyetlenség minden ismérve fellelhető. Tévedett tehát az elsőfokú bíróság, amikor ennek a minősítő körülménynek a megállapítását elmulasztotta. A tűz természetének általános ismeretéből fakadóan az ölés rendkívüli embertelenséget mutató elkövetési módja, másrészt az élve elégés iszonyú testi és lelki gyötrelme folytán az állandó bírói gyakorlat szerint nem mellőzhető az emberölés bűntette kísérletének - az adott esetben a több emberen elkövetés mellett - a Btk. 166. §-a (2) bekezdésének d) pontja szerinti különös kegyetlenség külön minősítő körülménykénti értékelése.
Az irányadó tényállás szerint a vádlott magatartását az őt ért vélt sérelem miatti bosszú motiválta. Bár a legfőbb ügyész a másodfokú tárgyaláson az aljas indokból elkövetés mint minősítő körülmény megállapítását nem indítványozta, a Legfelsőbb Bíróság szükségesnek látta az alábbiak kiemelését is.
Az élet elleni cselekmények általában indulati, valamely vélt vagy valós sérelem miatti elégtételvételtől vezéreltek. A bosszú mint indíték nem tekinthető feltétlenül aljas indoknak. Kifejlődési okától és természetétől függ, hogy mely esetben szükséges és indokolt erkölcsileg súlyosan elvetendő, visszataszító volta miatt ennek minősítő körülményként értékelése. Az adott eset körülményeit vizsgálva, a Legfelsőbb Bíróság sem látott kellő alapot az aljas indokból elkövetés kimondására. A vádlott ugyanis a sértettel fennállt aktuális konfliktusból fakadó indulat hatása alatt cselekedett, és jóllehet a sérelmét a társadalom erkölcsi normáival nyilvánvalóan összeegyeztethetetlen módon kísérelte megtorolni, magatartásának indítéka azonban az aljas indok - mint a cselekmény tárgyi súlyát külön növelő körülmény - fogalmát nem merítette ki.
A megyei bíróság helyesen állapította meg, hogy a vádlott a közveszélyokozás bűntettét nem valósította meg, és a szándékos rongálás kapcsán magatartását az elbíráláskor hatályos büntető anyagi jogi szabályok szerint törvényesen minősítette.
A Btk.-nak az 1997. szeptember 15-én hatályba lépett 1997. évi LXXIII. törvény 10. §-ával kiegészített 138/A. §-a a vagyon elleni bűncselekmények jogi értékelése szempontjából irányadó értékhatárokat felemelte, így a Legfelsőbb Bíróság a Btk. 2. §-ában foglaltakat követve, a vádlott javára ezt az újabb törvényi rendelkezést alkalmazta. Erre tekintettel a vádlottnak a rongálás bűntetteként értékelt cselekményét a Btk. 324. §-ának (1) bekezdésében meghatározott és a (2) bekezdésének a) pontja szerint minősülő rongálás vétségeként minősítette.
A büntetés kiszabása körében lényeges körülményeket a megyei bíróság általában helyesen vette számba. A megváltozott minősítésre tekintettel azonban további nyomatékos súlyosító hatása van annak, hogy az élet elleni cselekmény két körülmény folytán is súlyosabban minősül, míg a rongálási értékhatár 500 000 forintra emelkedése folytán a kár összegének nincs enyhítő jelentősége.
Figyelemmel az élet elleni bűncselekmény tárgyi súlyára és a fentiek szerint kiegészített, illetve módosult bűnösségi körülményekre, a Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróság által a kétszeres enyhítés alkalmazásával meghatározott büntetés eltúlzottan enyhe, s nem alkalmas a büntetés céljának az érvényesítésére. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a halmazati főbüntetést 6 évi fegyházbüntetésre, a közügyektől eltiltás mellékbüntetést - szintén 6 évi tartamban meghatározva - súlyosította. (Legf. Bír. Bf. IV. 2078/1997. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás