BK BH 1998/262
BK BH 1998/262
1998.06.01.
I. A foglalkozás körében elkövetett, halált okozó gondatlan veszélyeztetés vétsége miatt végrehajtandó szabadságvesztés kiszabása indokolt azzal a szeszes ital hatása alatt álló elkövetővel szemben, aki a lőfegyver kezelésére és használatára vonatkozó szabályok többszörös és sorozatos - részben szándékos, részben gondatlan - megszegésével idézi elő a sértett halálát [Btk. 171. § (2) bek. b) pont és (4) bek., 83. §].
II. A foglalkozás körében elkövetett, halált okozó gondatlan veszélyeztetés vétségének elkövetőjével szemben a fegyverviseléssel járó foglalkozástól eltiltás mellékbüntetés kiszabása indokolt [Btk. 171. § (2) bek. b) pont, 56. § (1) bek. a) pont].
A megyei bíróság az 1996. november 11-én kelt ítéletével a vádlottat a foglalkozás körében elkövetett, halált okozó gondatlan veszélyeztetés vétsége miatt 1 év 10 hónapi végrehajtásában 3 évi próbaidőre felfüggesztett - fogházbüntetésre, valamint 5 évre a fegyveres szolgálattal járó foglalkozástól eltiltásra ítélte.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A 24 éves vádlott az általános iskola elvégzése után erdészeti és faipari technikumot végzett, ezt követően pedig erdészként, majd biztonsági őrként dolgozott. Időközben katonai szolgálatot is teljesített. Leszerelése után mint biztonsági őr, a megyei rendőrkapitányság által szervezett tanfolyam elvégzése után maroklőfegyver, gáz- és riasztófegyver kezelésére és használatára vonatkozó vizsgát tett.
A vádlott mint biztonsági őr az egyik banknál teljesített szolgálatot, ahol a felettes biztonsági őr egy 1994. évben gyártott öntöltetű pisztollyal rendelkezett. Ezt a pisztolyt 1994. június 14. napján a két tárban tárolt 10 db lőszerrel együtt átadta a vádlottnak, aki azt a munkahelyén szabályosan tartotta magánál. A munka végeztével a vádlott feladata az volt, hogy a pisztolyt és a hozzá való lőszereket egy erre a célra rendszeresített páncélkazettába helyezve elzárja.
A vádlott egyébként ezt a lőfegyvert nem ismerte, azzal lövést sohasem adott le, így arról sem volt tudomása, hogy a lőfegyver műszakilag hibás volt; ez a hiba abban állt, hogy az egyébként ismétlő rendszerű lőfegyver ismételt lövés leadására nem volt alkalmas, ugyanis egyes lövés leadása után az ún. szán hátul maradt.
Mivel a vádbeli napon a zárást a bank más dolgozója hajtotta végre, a vádlottnak nem volt módja, hogy a lőfegyvert és a hozzá való lőszereket a páncélkazettában elhelyezhesse, ezért azt a bankkal szemben levő lakására hazavitte.
A vádlott otthon a pisztolyból kivette a tárat és a fegyvert, valamint a lőszereket külön dobozban helyezte el.
Ezen a napon az esti órákban a sértett - a vádlott barátja - felhívta őt telefonon, és meghívta, jöjjön el hozzájuk, mert rendkívüli jutalomban részesült. A vádlott ennek a meghívásnak eleget tett, és elment a sértett lakására, ahol a sértett a szüleivel és a vádlottal együtt szeszes italt fogyasztott. A beszélgetés során a vádlott elmondta, hogy a munkahelyén szolgálati fegyvert is kapott, mire a sértett és annak édesanyja megemlítették, hogy szeretnék látni a fegyvert. A vádlott erre hazament, magához vette a lőfegyvert és a tárat, de mielőtt a sértett lakására ért volna, gondosan ellenőrizte, hogy a tár ne legyen benne a fegyverben.
Ezután a sértettel és annak a szüleivel együtt egy étterembe mentek, ahol a vádlott további szeszes italt fogyasztott. A szórakozóhelyen a vádlott elővette a lőfegyvert - amelyben nem volt benne a tár -, és azt csattogtatta, mire a sértett édesapja rászólt, hogy ne keltsen feltűnést. A jó hangulatban eltöltött szórakozás után úgy döntöttek, hogy még a vádlott lakására is felmennek, és ott is fogyasztanak szeszes italt. A vádlott lakásán valamennyien ittas állapotban voltak, és a vádlott a nadrágzsebében levő pisztolyt a mikrohullámú sütő tetejére tette, és ugyancsak kitette ide a tárat is, amelyben 5 db lőszer volt betárazva.
Miközben a vádlott a konyhából - rövid időre - eltávozott, a sértett a pisztolyba betette a tárat, a szánt hátrahúzta - a fegyvert ezáltal csőre töltötte -, majd miután a szán visszakerült az eredeti helyzetébe, a tár rögzítő gombját megnyomva kivette a pisztolyból a tárat, amelyben ekkor már csak négy lövedék volt, végül a fegyvert kibiztosította.
Miután a vádlott visszatért a konyhába, a pisztolyt magához vette, és azt az oldalára fordította úgy, hogy annak a csöve a sértett felé irányult, felvette a pisztoly mellé tett tárat is, de ittassága folytán azt nem észlelte, hogy abban csak négy lőszer van; így azt sem észlelte, hogy a töltényűrbe bekerült egy lövedék. Ezután a vádlott a pisztoly elsütőbillentyűjét meghúzta, amelynek következtében a fegyver elsült, és a tőle kb. 30-40 cm-re levő sértett karján áthatoló lövedék annak a jobb mellkasfelébe fúródott. A lövedék a sértett szívét érte és néhány percen belül annak a halálát eredményezte; a sértett halálát az azonnali orvosi segítség sem lett volna képes elhárítani. A kihívott mentők már csak a sértett halálát állapították meg.
A vádlott a cselekmény elkövetésekor közepes fokú [1,55 ezrelék alkoholkoncentráció] alkoholos befolyásoltság állapotában volt.
Az ítélet ellen az ügyész a tényállás téves megállapítása, a vádtól - emberölés bűntettében való bűnösség megállapítása - eltérő minősítés miatt és súlyosításért fellebbezett. A legfőbb ügyész az ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására utasítását indítványozta, majd a fellebbezési tárgyaláson felvett bizonyítás után a tényállás kiegészítésére és a büntetés súlyosítására tett indítványt.
A Legfelsőbb Bíróság nem látta kellően felderítve a tényállást arra nézve, hogy milyen körülmények között kerülhetett sor a fegyver csőre töltésére, és milyen hibája volt a lőfegyvernek. Ezért a Be. 240. §-ában foglaltak alapján a másodfokú tárgyaláson bizonyítást vett fel. Ennek keretében ismételten meghallgatta az elsőfokú eljárásban véleményt adó fegyverszakértőt, aki előadta, hogy az ügyben szereplő pisztoly szánja csak a lövés leadásakor marad hátsó helyzetben, a csőre töltéskor azonban nem.
A Legfelsőbb Bíróság a Be. 258. §-a (1) bekezdésének a) pontja értelmében ezzel a kiegészítéssel, illetve helyesbítéssel a megalapozottá vált tényállást irányadónak tekintette a fellebbezési eljárásban. Az ekként irányadó tényállás alapján törvényes a vádlott bűnösségének a megállapítása és a cselekményének a jogi minősítése.
A súlyosításért bejelentett fellebbezés azonban alapos.
A büntetés kiszabása kérdését megvizsgálva a Legfelsőbb Bíróság a fő- és mellékbüntetés mértékét arányosnak találta a cselekmény súlyával és a vádlott bűnösségének a fokával.
A vádlott hosszabb időn keresztül, sorozatosan és többször - szándékosan is és gondatlanul is - megszegte a fegyverkezelésre vonatkozó szabályokat, amikor engedély nélkül magával vitte a fegyvert, azt szeszes italtól befolyásolt állapotban magánál tartotta, másoknak átadta, nyilvános szórakozóhelyen elővette és csattogtatta, több esetben őrizetlenül hagyta, nem győződött meg arról, hogy csőre van-e töltve, és így tárazta be, miközben ellentartás során az elsütőbillentyűt is fogta. Ez a súlyosan felelőtlen magatartása vezetett a halálos eredményhez. Minderre figyelemmel a büntetési cél eléréséhez végrehajtható szabadságvesztés szükséges. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a fogházbüntetés végrehajtásának a próbaidőre történő felfüggesztését mellőzte.
A Legfelsőbb Bíróság a mellékbüntetés megnevezését pontosította és azt a fegyverviseléssel járó foglalkozástól eltiltásnak nevezte meg.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét ekként megváltoztatta, míg a megváltoztatással nem érintett rendelkezéseit helybenhagyta. (Legf. Bír. Bf. I. 305/1997. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás