BK BH 1998/265
BK BH 1998/265
1998.06.01.
Sikkasztást valósít meg a kft. alkalmazottja, ha a megbízás alapján beszedett pénzt nem fizeti be, hanem azt az elmaradt munkabérének a kiegyenlítésére visszatartja;
beszámításra csak a jogosult és a kötelezett viszonyában fennálló egynemű és lejárt követelés esetén van lehetőség [Btk. 317. § (1) bek.; Ptk. 296. § (1) bek.].
A városi bíróság az 1996. május 17-én kelt ítéletével a terheltet folytatólagosan elkövetett sikkasztás bűntette miatt 180 napi tétel - napi tételenként 250 forint - pénzbüntetésre ítélte.
Az ítéleti tényállás szerint a terhelt mint építésvezető állt alkalmazásban a végelszámolás alatt levő kft.-ben. A végelszámoló 1995. október 10. napján felmondott a terheltnek azzal, hogy őt a munkavégzés alól 1995. október 27. napjával mentesítette, egyben utasította, hogy a kft. pénzügyi kintlevőségeit szedje be, és a befolyt pénzösszegből a kft. jogos tartozásait fizesse ki. A terhelt különböző gazdálkodó szervezetektől összesen 413 112 forintot szedett be, ebből a kft. alvállalkozójának 33 600 forintot kifizetett, ellenben 379 512 forint nála maradt, melyet a munkáltató részére többszöri felszólítás ellenére sem adott át, és ez az összeg a végelszámolás alatt álló kft.-nél kárként jelentkezett. A terhelt a pénzátadást azzal tagadta meg, hogy a neki jogosan járó munkabérét, végkielégítését és egyéb járandóságait a munkáltató nem fizette ki.
A vádlott és védője felmentést célzó fellebbezése alapján a megyei bíróság az 1996. szeptember 19-én meghozott végzésével a városi bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, a terhelttel szemben a folytatólagosan elkövetett sikkasztás bűntette miatt indított büntetőeljárást megszüntette, és a terheltet megrovásban részesítette.
A terhelt jogi képviselője útján az ügydöntő határozatok ellen anyagi jogszabálysértésre hivatkozással felülvizsgálati indítványt terjesztett elő. Kifejtette azt az álláspontját, hogy a terhelt mint leltárfelelősség szabályai szerint felelős személy a tényállásban terhére megállapított pénzösszeg birtokába jogszerűen jutott, azt nem tulajdonította el, ekként a terhére a sikkasztás bűntettét az anyagi jogszabályok megsértésével állapították meg. Kérte bűncselekmény hiányában történő felmentését.
A legfőbb ügyész - a felülvizsgálati indítvány elutasítása mellett - a jogerős határozatok hatályukban fenntartására tett indítványt. Az ügyészi álláspont szerint az eljárt bíróságok megalapozott tényállás alapján a büntető anyagi jog szabályainak sérelme nélkül hozták meg az érdemi döntésüket. A terhelt a rá bízott pénzzel sajátjaként rendelkezett, azzal nem számolt el a kft.-vel szemben. A pénz átadását arra hivatkozva tagadta meg, hogy a munkáltatóval szemben fennálló követelésébe beszámította. A beszámításra azonban csupán a jogosult és kötelezett viszonyában fennálló egynemű és lejárt követelések esetén van lehetőség a Ptk. 296. §-ának (1) bekezdése értelmében. A kft.-nek a terhelttel szemben nem pénzfizetési, hanem - a munkajogviszony keretei között adott utasítása alapján - a beszedett és a sértett tulajdonát képező összeggel kapcsolatos elszámolási követelése állt fenn. Ez a követelés nem tekinthető a terhelt követelésével egyneműnek.
A felülvizsgálati indítvány nem alapos.
Az irányadó tényállásból kitűnően a terhelt munkaviszonya még fennállott akkor, amikor az első részösszeget - amely a kft. tulajdona volt - felvette; azt a pénzt a bizonylati fegyelem betartása mellett a munkáltató pénztárába be kellett volna fizetnie. A kft. által elvégzett munkák ellenértéke mint szerződéses követelés nyert kiegyenlítést. Ezek a részösszegek a terhelt számára idegen dolgok voltak, amelyek munkajogi jogviszony keretében kerültek a birtokába. A terhelt a számára idegen dolgokkal sajátjaként rendelkezett, amikor magánál tartotta, és azzal nem számolt el, hanem a munkajogi jogviszonyból származó követelésébe önkényesen beszámította. Az eljárt bíróságok helyes indokolással vetették el a terhelt védekezését, és foglaltak állást a terhelt magatartásának a jogellenessége kérdésében.
Helytálló a legfőbb ügyész jogi álláspontja is, a Ptk. 296. §-ának (1) bekezdése szerinti beszámítási szabály felhívásával. E törvényi rendelkezés szerint beszámításra kizárólag a jogosult és a kötelezett viszonyában fennálló egynemű és lejárt követelések esetén van lehetőség. A terhelt elszámolási kötelezettsége nem egynemű a saját munkajogi követelésével. A jogalap különbözősége folytán tehát a védelmi érvek nem helytállóak; a terhelt magatartása tehát sikkasztást valósított meg.
Az eset összes körülményeit mérlegelve, az adott ügyben a bűncselekmény súlya azonban csekély, az elbíráláskor kisebb társadalomra veszélyességű, amely nem indokolta büntetés kiszabását. Ezt a körülményt a fellebbezési eljárásban a megyei bíróság törvényesen állapította meg, ezért a másodfokú határozat minden tekintetben az anyagi jogszabályokkal egyezően törvényes döntés.
A Legfelsőbb Bíróság vizsgálta a Btk. 27 §-a szerinti tévedés szabályainak az alkalmazhatóságát, különös tekintettel arra, hogy a tényállásban tett arra a megállapításra figyelemmel, hogy a terhelt a pénz visszatartása kérdésében ügyvéddel is konzultált. Nem látta azonban alkalmazhatónak e büntethetőséget kizáró okot, ugyanis a vádlott mint építésvezető, tisztában volt a kötelezettségével. A kft. végelszámolója több alkalommal felszólította a terheltet az elszámolásra, kellő kioktatásban részesítette, a terhelt ennek ellenére a pénz átadását megtagadta. Ekként a Btk. 27. §-ának (2) bekezdése szerinti feltétel nem valósult meg. A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Be. 291. §-ának (7) bekezdése alapján a törvényes határozatokat hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Bfv. V. 2421/1996. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás