BK BH 1998/268
BK BH 1998/268
1998.06.01.
A tárgyalási szakban pótnyomozás elrendelésének csak akkor van helye, ha a bíróság által szükségesnek tartott bizonyítás sem a tárgyaláson, sem a bírósági szakban a tárgyaláson kívül történő bizonyításfelvétel útján nem lehetséges [Be. 206. § (1), (2) és (3) bek.].
Az előre kitervelten, aljas indokból, hivatalos személy ellen és több emberen elkövetett emberölés bűntettének kísérlete és más bűncselekmények miatt folyamatban levő büntetőügyben a megyei bíróság az 1997. április 1. napján tartott tárgyaláson hozott végzésével pótnyomozást rendelt el, és az ügy iratait visszaküldte az ügyésznek. A pótnyomozás teljesítésére két hónapi határidőt állapított meg. A végzés ellen a főügyész fellebbezett. Álláspontja szerint a végzésben írt bizonyítási cselekmények, illetve adatok - egy kivétellel - az érdemi döntéshez szükségesek, a bizonyítás azonban a tárgyaláson különösebb nehézség nélkül felvehető, és a szükséges adatok a tárgyaláson is beszerezhetők. S. G.-nek a felkutatását és tanúkénti kihallgatását viszont szükségtelennek tartotta, mert a rendelkezésre álló egyéb adatokból megállapítható, hogy az egy kitalált, nem létező személy.
A legfőbb ügyész átiratában az ügyészi fellebbezést fenntartotta, a fellebbezésben támadott végzés hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróságnak az eljárás folytatására utasítását indítványozta. S. G.-vel kapcsolatos nyomozati cselekményekkel kapcsolatban módosította az ügyészi fellebbezést. Eszerint: a védelem hivatkozott a tanú létezésére; a Népességnyilvántartó Hivatal megkeresésével a tanú létezésének a tényét, a lakhelyét az elsőfokú bíróság is tisztázhatja, ezúton nincs akadálya annak, hogy a tanút a tárgyaláson meghallgassa.
Az ügyészi fellebbezés - a legfőbb ügyész által fenntartott tartalommal - mindenben alapos.
Az elsőfokú bíróság a fellebbezés elbírálásához csak résziratokat terjesztett fel. A felterjesztett iratok között csak a vádirat, a tárgyalások kivonatos - nem minden vallomást rögzítő - jegyzőkönyvei, a S. G.-től származónak állított levelek fénymásolatai, a bizonyítási kísérletről készült videofelvétel, az előzetes tűzrendészeti szaktanácsadói vélemény és a tűzrendészeti szakértői vélemény lelhető fel. Ebből következően a Legfelsőbb Bíróságnak mindenekelőtt abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a felterjesztett iratok elégségesek-e a végzés felülbírálatához. Ezzel kapcsolatban arra a megállapításra jutott, hogy a támadott végzés érdemi felülbírálatához nincs szükség a teljes iratanyagra, mert egyrészt a végzésben megjelölt bizonyítási cselekmények szükségességét a fellebbezés (a legfőbb ügyész által fenntartott tartalommal) nem vitatta, másrészt a Be. 206. §-ának (1) bekezdése első mondatában írt rendelkezésből következően a bizonyítás kiegészítésének az elrendelése, a beszerzendő bizonyítékok köre nem is vitatható. A bizonyítás kiegészítése szükségességének a vitatása ugyanis a már megszerzett bizonyítékok értékelését igényelné, erre pedig - amíg az eljárás elsőfokú szakaszban van - kizárólag az elsőfokú bíróságnak van módja.
A tárgyalási szakban a bizonyítás kiegészítése érdekében elrendelt pótnyomozás felülbírálata körében csak a Be. 206. §-ának (3) bekezdésében meghatározott feltétel vizsgálható, nevezetesen: a szükségesnek tartott kiegészítő bizonyítás lehetséges-e a tárgyaláson [Be. 206. § (1) bek.] vagy a tárgyaláson kívül történő bizonyítás felvétele [Be. 206. § (2) bek.] útján. A pótnyomozás elrendelésére ugyanis kizárólag akkor kerülhet sor, ha a szükségesnek tartott bizonyítás sem a tárgyaláson, sem azon kívül nem folytatható le sikeresen. Ehhez viszont a felterjesztett iratok is elégséges ténybeli alapot adnak.
A Legfelsőbb Bíróság arra a megállapításra jutott, hogy a pótnyomozást elrendelő végzésben felsorolt valamennyi bizonyítási cselekmény - különösebb nehézség és az eljárás számottevő késleltetése nélkül - sikerrel lefolytatható a tárgyaláson is.
A végzésben felsorolt bizonyítási cselekmények az előre kitervelten, aljas indokból, hivatalos személy ellen és több emberen elkövetett emberölés bűntette kísérleteként, valamint közveszélyokozás bűntetteként vád tárgyává tett arra a cselekményre vonatkoznak, amelyeknek a lényege szerint: a vádlott - miután nézeteltérésbe keveredett a rendőrként szolgálatot teljesítő sértettel - behatolt a sértett házának az udvarába, a ház bejárati ajtajáig terjedően az udvarban motorbenzint locsolt szét, és elhelyezett a ház közelében egy nyitott szelepű PB gázpalackot is, majd a szétlocsolt benzint meggyújtotta; a gázpalack felrobbanása - a vádirati tényállás szerint - azért maradt el, mert a sértett a szomszédok segítségével a tüzet eloltotta. A cselekmény idején a házban tartózkodott a sértett, a felesége és három gyermeke.
Az ügyben ezzel kapcsolatban a bíróság rendelkezésére állt a tűzoltó őrnagy és a tűzrendészeti mérnök szaktanácsadói véleménye, valamint a megyei tűzoltó-parancsnokság tűzrendészeti szakvéleménye; a sértett házáról, udvaráról, annak a közvetlen környezetéről a helyszíni szemle során készült méretarányos helyszínrajz; és a bíróság a szaktanácsadót a tárgyaláson is meghallgatta. Az elsőfokú bíróság végzése - az ott tüzetesen megjelölt szakkérdésekben - egy másik tűzvédelmi szakértő bevonását látta szükségesnek.
A büntetőeljárásban más szakértő kirendelése [Be. 77. § (1) bek.] szokásos bizonyítási cselekmény; a tárgyalási szakaszban más szakértő bevonására nyilvánvalóan sor kerülhet, ez nem olyan bizonyítási cselekmény, amely csak nyomozati eszközökkel és a nyomozó hatóság által végezhető el. A sértett ingatlanára és a szomszédos ingatlanokra vonatkozó méretarányos helyszínrajz elkészítése - amelyet a végzés előírt - beletartozik a kirendelendő más tűzvédelmi szakértő kompetenciájába. Ugyanakkor adható a kirendelendő más szakértőnek olyan felhatalmazás is, hogy - ebben a körben - szükség esetén hozzáértő, képesítéssel rendelkező szakembert vagy esetleg földmérési szakértőt vegyen igénybe a szakvéleménye megadásához. Ez a bizonyítási cselekmény sem igényel tehát nyomozati eszközöket, a tárgyalás során a szakértői bizonyítás keretében elvégezhető.
Ugyanezek a megállapítások tehetők a végzésben megjelölt más bizonyítással kapcsolatban. Ebben a körben a vádlott elmeorvos szakértői vizsgálatát, illetve annak véleményezését tartotta szükségesnek az elsőfokú bíróság, hogy az a gyógyszeres kezelés, amelyet a vádlott a büntetőeljárás során kapott, érintette-e az elmebeli állapotát, a beszámítási képességét és befolyásolta-e őt a vallomástételben. A vádlott elmeállapotával kapcsolatban belgyógyász és elmeorvos szakértő nyilváníthat szakvéleményt, ez a szakvélemény a tárgyaláson minden akadály nélkül beszerezhető. A szakértő feladata lehet az is, hogy a büntetés-végrehajtási intézet egészségügyi szolgálatától beszerezze a gyógykezelésre és gyógyszerelésre vonatkozó adatokat. A végzés tanúkihallgatásokkal és szakértő bevonásával tartotta tisztázandónak azt, hogy a vádlott cselekménye milyen anyagi értékeket fenyegetett.
Ez a bizonyítás is akadály nélkül lefolytatható a tárgyaláson.
A tűzvédelmi szakértő véleménye alapján eldönthető lesz, hogy mely épületeknél, azok mely részeinél állott fenn a megrongálódás veszélye és milyen mértékben. Ennek alapján építész szakértő nyilatkozhat a veszélyeztetett értékekről.
A tűzvédelmi szakértő véleménye alapján a tárgyaláson a sértett és esetleg a szomszédainak tanúkénti meghallgatásával tisztázhatja a bíróság is a lakáson (lakásokon) belüli veszélyeztetett berendezési és használati tárgyak körét, ezek értékének a megállapítására pedig tárgyszakértőt rendelhet ki.
A sértettnek és a feleségének a tanúként történő kihallgatásával a tárgyaláson is tisztázható az a kérdés, hogy a lakásokban a cselekmény időpontjában ki, hol, milyen „helyzetben” tartózkodott. Más személytől erre a kérdésre válasz nem várható, ezért nem ismert tanúk felkutatására nem kell intézkedni a végzésben feltett kérdés tisztázásához. A végzés a továbbiakban nem bizonyítási, hanem pusztán technikai feladatot határozott meg. A bizonyítási eszköz, benne a bizonyíték a videokazettában ugyanis rendelkezésre áll, ennek a hanganyagnak a leírása legfeljebb formailag hasonlatos a bizonyításhoz, de nem bizonyítás. A videokazetta és annak hanganyaga ebben a formájában (lejátszásával) is összevethető a bizonyítási kísérletről készült jegyzőkönyv tartalmával. Ez az összevetés ugyancsak nem tekinthető a tárgyaláson el nem végezhető vagy a Be. 206. §-ának (2) bekezdése szerint a tárgyaláson kívül el nem végezhető bizonyítási cselekménynek.
A fellebbezéssel megtámadott végzés G. I. sértett sérelmére aljas indokból elkövetett emberölés bűntetteként a vád tárgyává tett cselekménnyel kapcsolatban S. G. nevű személy felkutatását és tanúkénti kihallgatását írta elő. A felterjesztett iratokból az állapítható meg, hogy a vádlott ezt a cselekményt tagadta. F. J. tanú a vallomásában elmondta, hogy S. G. lényeges - és a vádlottat mentő - körülményekről tud beszámolni a sértett halálával kapcsolatban.
A tanú szerint S. G. vagy B.-n, vagy U.-n lakik. Megállapítható, hogy elegendő adat áll az elsőfokú bíróság rendelkezésére ahhoz, hogy a kihallgatandó tanú lakhelyérői - a Népességnyilvántartó Hivatal megkeresésével - tájékozódjék, és a tanút a tárgyalásra megidézze, illetve a tárgyaláson kihallgassa.
Miután az elsőfokú bíróság végzésében megjelölt kiegészítő bizonyítás teljes terjedelemben a tárgyaláson is lefolytatható, a Legfelsőbb Bíróság a Be. 268. §-ára figyelemmel, a Be. 261. §-ának (1) bekezdése alapján a végzését hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot az eljárás folytatására utasította. (Legf. Bír. Bf. III. 933/1997. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás