• Tartalom

BK BH 1998/270

BK BH 1998/270

1998.06.01.
A becsület csorbítására objektíve alkalmas tények állítása, híresztelése vagy az ilyen tényekre közvetlenül utaló kifejezések használata abban az esetben is megvalósítja a rágalmazást, ha azok a közérdek vagy a jogos magánérdek védelme céljából az állami és társadalmi szervekhez intézett panaszok, bírálatok és bejelentések formájában történnek, de objektíve valótlanok;
ilyen esetben csak a valóság bizonyításának a sikere vezethet az elkövetőnek a büntethetőséget kizáró okból való felmentésére (Btk. 179. §, 180. §, 181. §, 182. §).
A kerületi bíróság az 1997. február 21. napján kelt végzésével - a személyes meghallgatás eredményeként, tárgyaláson kívül - a terhelt ellen a rágalmazás vétsége miatt indult büntetőeljárást a Be. 170. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján bűncselekmény hiányában megszüntette, mert az álláspontja szerint a terhelt magatartása nem volt veszélyes a társadalomra.
A másodfokú bíróság az 1997. április 29. napján meghozott végzésével az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A magánvádló 1995. október 10. napján rágalmazás vétsége miatt azért tett feljelentést a terhelt ellen, mert a terhelt mint az Sz. F. főosztályvezetője az 1995. szeptember 8-án kelt levelében az Sz. és Sz. G. V. szövetségének elnökségével azt közölte, hogy a kft. tulajdonosa K. Z. ellen - aki egyébként az említett szövetség elnökségi tagja (volt) - engedély nélkül működtetett pénznyerő automaták miatt szabálysértési eljárás van folyamatban a megyei fogyasztóvédelmi felügyelőség előtt, illetve büntetőeljárás van folyamatban az egyik kerületi rendőrkapitányság előtt. Az elsőfokú bíróság végzése az iratok tartalma alapján mint tényt azt is megállapította, hogy a magánvádlóval szemben a szabálysértési eljárást a fogyasztóvédelmi felügyelőség az 1995. július 3. napján kelt határozatával megszüntette, ám a kerületi rendőrkapitányság a tiltott szerencsejáték szervezése vétségének alapos gyanújával a magánvádlóval szemben nyomozást folytat.
A jogerős végzés ellen a magánvádló és a jogi képviselője nyújtott be felülvizsgálati indítványt. Álláspontjuk szerint az eljárt bíróságok tévesen hivatkoztak a terhelt magatartásával kapcsolatban a társadalomra veszélyesség hiányára, ennélfogva a büntető anyagi jogszabály megsértésével szüntették meg a terhelttel szemben a büntetőeljárást.
Az országos hatáskörű szerv vezető munkatársának a hivatali hatáskörében tett, a feljelentés tárgyául szolgált idézett kijelentése - mert alkalmas a megrágalmazott személy lejáratására és vele kapcsolatban kedvezőtlen vélemény kialakítására - fokozottan társadalomra veszélyes magatartás. A terhelt írásbeli ellenkérelmében a felülvizsgálati indítvány elutasítását indítványozta.
A felülvizsgálati indítvány - az abban foglaltaktól részben eltérő indokokkal - az alábbiak szerint alapos.
Kétségkívül helyes volt az eljárt bíróságoknak - egyébként különösebben ki nem fejtett - az az álláspontja, hogy a terhelt által a szakmai érdek - képviseleti szerv részére megküldött levélben annak a közlése, hogy a sértett ellen szabálysértési eljárás, illetőleg büntetőeljárás van folyamatban: a becsület csorbítására alkalmas tényállítás, ennélfogva a rágalmazás formálisan megvalósult.
A bűncselekmény hiányára vonatkozó álláspontjukat nem is a Btk. 179. §-ának (1) bekezdésében írt tényállási elemek hiányára, hanem arra alapozták az eljárt bíróságok, hogy a bűncselekmény általános fogalmi ismérve - a magatartás jogellenessége (társadalomra veszélyessége) - hiányzott. Ennek alátámasztására az elsőfokú bíróság kizárólag jogirodalmi álláspontra hivatkozott, amellyel a másodfokú bíróság maradéktalanul egyetértett. A büntető törvénykönyv kommentárja (425. oldalán) álláspontjának lényegében szó szerinti átvételével azt fejtette ki, hogy a közérdek vagy a jogos magánérdek védelme céljából a különböző visszásságok kijavítása érdekében az állami és társadalmi szervekhez intézett panaszok, bírálatok és bejelentések nélkülözik a társadalomra veszélyességet, és nem adnak alapot a rágalmazás megállapítására még akkor sem, ha azok részben vagy egészében valótlannak bizonyulnak.
A határozatoknak ez az álláspontja a Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint két vonatkozásban is téves.
Egyfelől a vázolt jogirodalmi álláspont az ún. állampolgári közérdekű bejelentésekre, javaslatokra, panaszokra vonatkozik. Az adott esetben viszont nem erről van szó. A terhelt nem mint állampolgár tett közérdekű bejelentést, tehát őt tévedése esetén nem illeti meg az ún. jóhiszemű bejelentőre vonatkozó jogvédelem. A terhelt a becsület csorbítására objektíve alkalmas tényállításokat tartalmazó levelét mint a hatóság vezető tisztviselője és nem jogilag szabályozott eljárás folytatása során küldte meg annak a szakmai (társadalmi) szervezetnek, amelynek a sértett is elnökségi tagja volt. A hatósági szerepben pedig a terhelttől mindenképpen elvárható volt, hogy valós ténymegállapításokat tegyen, vagyis az általa megküldött információkat valós tényekre alapozza.
Másfelől - és az előbbitől függetlenül is - nem ért egyet a Legfelsőbb Bíróság a szóban forgó jogirodalmi állásponttal sem. A becsület védelmére vonatkozó törvényi tényállásoknak [Btk. 179-181. §-ai], valamint a valóság bizonyítására vonatkozó rendelkezéseknek [Btk. 182. §] az egybevetéséből az következik, hogy a becsület csorbítására alkalmas tény állítása, híresztelése vagy ilyen tényre közvetlenül utaló kifejezés használata esetén - ha a tény valótlan - a bűncselekmény mindig megvalósul. A valótlan tényállítás - a jogilag nem szabályozott eljárásokban - minden körülmények között társadalomra veszélyes, függetlenül a tényt állító személy kilététől.
A becsület csorbítására alkalmas tény állítása esetén - eltekintve most a peres eljárásokban vagy más jogilag szabályozott eljárásokban történt tényállításoktól - a cselekmény társadalomra veszélyességét csak a valóság bizonyítása [Btk. 182. §] zárhatja ki. A valóság bizonyítását pedig meg kell engedni, illetőleg hivatalból el kell rendelni minden olyan esetben, ha a tény állítását közérdek vagy bárkinek a jogos érdeke indokolta [Btk. 182. § (2) bek.]. (Ez az álláspont egyébként tartalmilag megegyezik a már hivatkozott kommentár 435. oldalán található magyarázattal.) Miután az elbírált ügyben az nem kétséges, hogy közérdek, de legalábbis jogos (szervezeti) érdek indokolta a szakmai érdekképviseletet ellátó szervezettel annak a megismertetését, hogy az egyik elnökségi tagja ellen - a pénznyerőgépek engedély nélküli működtetése miatt - szabálysértési, illetve büntetőeljárás folyik, a Btk. 182. §-ában írt anyagi jogszabályt megsértették az eljárt bíróságok, amikor az állított tény - a levél megküldésének az időpontjában fennálló - valóságára vagy valótlanságára vonatkozóan mellőzték a valóság bizonyítását.
Megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság azt is, hogy a valóság bizonyítására csak tárgyaláson kerülhet sor. Az állított tények valóságával kapcsolatban a felek indítványára vagy hivatalból a tárgyaláson foganatosítandó bizonyítási cselekményt nem helyettesítheti a rendelkezésre bocsátott vagy az előkészítés körében beszerzett iratok vizsgálata; csak a tárgyaláson megvizsgált bizonyítékok alapján lehet dönteni a tényállítás valósága vagy valótlansága tekintetében.
A kifejtettek folytán a Legfelsőbb Bíróság a Be. 284. §-a (1) bekezdésének a) pontjában írt felülvizsgálati ok fennállása miatt a Be. 291. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján az eljárt bíróságok megtámadott határozatait hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására utasította.
Az új eljárásban az elsőfokú bíróságnak tárgyalást kell kitűznie, és a tárgyaláson lefolytatott bizonyítás eredményeként kell állást foglalnia abban, hogy a terhelt által állított tények a levél megküldésekor valósak vagy valótlanok voltak-e.
Csak ezután lesz az elsőfokú bíróság abban a helyzetben, hogy helyes jogi álláspontot alakítson ki a terhelt büntetőjogi felelősségének vagy az ártatlanságának a megállapításával kapcsolatban. (Legf. Bír. Bfv. III. 1323/1997. sz.)
  • Másolás a vágólapra
  • Nyomtatás
  • Hatályos
  • Már nem hatályos
  • Még nem hatályos
  • Módosulni fog
  • Időállapotok
  • Adott napon hatályos
  • Közlönyállapot
  • Indokolás
Jelmagyarázat Lap tetejére