PK BH 1998/278
PK BH 1998/278
1998.06.01.
Az együttműködési kötelezettség keretében az utazási irodát a „megközelítéssel” kapcsolatban terhelő tájékoztatás elmulasztásából eredő kártérítési felelősség megítélése [Ptk. 415. § (1) bek., 205. § (4) bek., 318., 339. § (1) bek., 355. § (1) bek.].
A peres felek között 1993. augusztus 5. napján létrejött utazási szerződés alapján az alperes kötelezte magát, hogy 1993. augusztus 15. és 24. napjai között az ausztriai St. Margareten faluban levő apartmanházban, a felperes és házastársa részére szállást biztosít. A helyet a felperes választotta ki az alperes által rendelkezésére bocsátott német nyelvű tájékoztató füzetből azzal a céllal, hogy onnan szabadságuk idején környékbeli autós kirándulásokat kívánnak tenni. Ezzel kapcsolatban megfizetett az alperesnek 18 400 Ft szállásköltséget. A helyszínre érkezve azt tapasztalta, hogy a kiválasztott apartman nem St. Margareten belterületén, hanem attól kb. 6-8 km távolságra helyezkedik el, és egy kaviccsal burkolt hegyi úton közelíthető meg. A felperes megkísérelte az oda való feljutást, de ennek során gépkocsija megcsúszott, illetőleg megsérült, ezért úgy döntött, hogy inkább a faluban tölti az éjszakát. Másnap telefonon kérte az alperestől, hogy az említett hiányosságok miatt biztosítson számára másik szállást, erre azonban az alperes határozott választ nem adott. Emiatt házastársával együtt hazautazott. Ezt követően keresetében 100 000 Ft kártérítésnek a megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Követelését az utazási iroda hibás teljesítésére alapította, melynek alapján a kifizetett szállásdíj visszatérítése, valamint a gépkocsiban keletkezett kára megtérítése és nem vagyoni kártérítés fizetése iránt támasztott igényt.
A másodfokú bíróság az alperes fellebbezése és a felperes csatlakozó fellebbezése folytán meghozott jogerős ítéletével az elsőfokú bíróság keresetnek részben helyt adó döntését megváltoztatta, és a felperes keresetét teljes terjedelmében elutasította. A lefolytatott bizonyítási eljárás adatai alapján úgy foglalt állást, hogy az alperes a megállapodásból reá hárult kötelezettségeit szerződésszeren teljesítette. Ebből arra a következtetésre jutott, hogy a felperes a megrendelt szolgáltatásokat saját elhatározásából nem vette igénybe, így az alperes a díj leszállítására vagy visszafizetésére nem kötelezhető.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, tartalmilag az ítélet hatályon kívül helyezése és a kereset teljes terjedelmében történő teljesítése iránt. Kifejtette, hogy az alperesnek a szálláshelyet St. Margareten belterületén kellett volna biztosítania, és annak olyan megközelítési lehetőséggel kellett volna rendelkeznie, amilyenre az autótérkép tájékoztatása alapján azon a helyen számítani lehetett. Hangsúlyozta, hogy egy utazási irodától elvárható lett volna, hogy ezeket a körülményeket ismerje, és ügyfeleivel az utazás megkezdése előtt közölje. Sérelmezte, hogy az alperes még annak az összegnek a kifizetésétől is elzárkózott, amit az osztrák partner a szállás igénybevételének elmaradása miatt visszatérített.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a peres felek hozzájárulása alapján a Pp. 274. §-ának (1) bekezdése értelmében tárgyaláson kívül bírálta el, amelynek során megállapította, hogy az - az alábbiak szerint - alapos.
A felperes a rendkívüli perorvoslatát megalapozó jogsértést - érvelése tartalmát tekintve - az utazási irodától elvárható, szerződéskötést megelőző tájékoztatási kötelezettség téves megítélésében jelölte meg [Pp. 270. §-ának (1) bekezdése]. Ezért a jogerős ítélet kizárólag ebben a keretben volt felülbírálható [Pp. 275. §-ának (2) bekezdése]. A perben nem vitás tényállás szerint a felek között 1993. augusztus 5. napján a Ptk. 415. §-ának (1) bekezdése által szabályozott utazási szerződés jött létre. Ebben az alperes arra kötelezte magát, hogy 1993. augusztus 15-24. napjai között a felperes és házastársa részére szállás biztosít az ausztriai St. Margareten faluban található szálláshelyen. Ennek kiválasztása úgy történt, hogy a felperes az autótérkép, valamint az alperes által rendelkezésére bocsátott német nyelvű tájékoztató alapján ezt találta a legkedvezőbbnek nyári szabadságukra tervezett környékbeli kirándulásaik kiindulópontjául.
A Ptk. 205. §-ának (3) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a felek a szerződés megkötésénél együttműködni kötelesek, és figyelemmel kell lenniük egymás jogos érdekeire. A szerződéskötést megelőzően is tájékoztatniuk kell egymást a megkötendő szerződést érintő minden lényeges körülményről. A törvény idézett rendelkezéséből az alperesre - mint utazási szerződések kötésével üzletszeren foglalkozó irodára - olyan kötelezettség hárult, hogy a fenti szálláshellyel kapcsolatban, még annak kiválasztása előtt, közöljön a felperessel minden olyan körülményt, amely annak igénybevétele szempontjából jelentős. Ez kiterjedt egyebek között arra is, hogy hozza ügyfele tudomására a kiválasztott panzió belterületi vagy külterületi fekvését és annak a térképen jelzett minőségű utaktól esetlegesen eltérő megközelítési lehetőségét is.
Az alperesnek a felperest kiszolgáló alkalmazottja azonban tanúvallomásában elismerte; maga sem tudta, hogy a St. Margareten faluban 6. szám alatt található szálláshely lakott területen kívül helyezkedik el, és egy nehezen járható, zúzott kővel borított úton érhető el.
A törvény idézett rendelkezéseinek, valamint a most megállapított tényeknek az egybevetéséből az következik, hogy az alperes az 1993. augusztus 5. napján létrejött utazási szerződéssel kapcsolatban a jogszabály alapján őt terhelő tájékoztatási kötelezettségének nem tett eleget és ebből a felperesnek kára keletkezett azáltal, hogy a biztosított szálláshelyet nem foglalta el, majd az alperes telefonon adott, bizonytalan válaszai miatt utazását megszakította, és hazautazott.
A Ptk. 318. §-ára figyelemmel alkalmazandó 339. §-ának (1) bekezdése értelmében aki másnak jogellenesen kárt okoz, köteles azt megtéríteni. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. A Ptk. 355. §-ának (1) bekezdése előírja, hogy a kárért felelős személy köteles az eredeti állapotot helyreállítani, ha pedig az nem lehetséges, vagy a károsult azt alapos okból nem kívánja, köteles a károsult vagyoni és nem vagyoni kárát megtéríteni. Az alperes a fent vizsgált tájékoztatási kötelezettség elmulasztásának jogkövetkezményeként az idézett szabályok szerint köteles megtéríteni a felperes azzal oki összefüggésben álló kárát.
A felperes megalapozottan hivatkozott arra, hogy az alperes magatartására visszavezethető ok miatt nyári szabadságát nem tölthette el az általa tervezett módon és ezáltal a külföldi utazás élményeinek, a vele járó kikapcsolódásnak és szórakozásnak, valamint munkavégző képessége megújításának elmaradásával őt nem vagyoni kár is érte. Ennek összegét az elsőfokú bíróság a Pp. 206. §-ának (1) bekezdésében biztosított mérlegelési jogkörében eljárva, helyesen határozta meg 60 000 Ft-ban.
A keletkezett vagyoni kár összegét illetően, a Pp. 164. §-ának (1) bekezdése érelmében a bizonyítás kötelezettsége a felperest terhelte. Akkor sem tévedett az elsőfokú bíróság, amikor úgy foglalt állást, hogy ezzel kapcsolatban az alperesnek átadott 18 400 Ft-on túlmenően egyebet nem tudott kétséget kizáró módon igazolni.
A Ptk. 359. §-ának (1) bekezdésében írott általános kártérítés megítélésére pedig kizárólag abban az esetben kerülhetne sor, ha a kár mértéke, annak jellegére, természetére figyelemmel nem volna pontosan kiszámítható. Nem alkalmazható azonban akkor, ha a kár összege azért nem határozható meg, mert a felperes erre vonatkozó bizonyítási kötelezettségének nem tud eleget tenni.
A perben nem nyert bizonyítást olyan körülmény, amelyre tekintettel a felperes - a kárenyhítési kötelezettsége keretében - köteles lett volna elfogadni a számára biztosított szálláshelyet is. A Legfelsőbb Bíróság értékelte ennek kapcsán azt az alperes által beismert tényt, hogy az osztrák szállásadó a felperes lemondását valójában elfogadta, mert a részére kifizetett szállásdíjat az utazási irodának visszautalta. Az alperes azonban ennek megtartására jogosító érvényes jogcímmel nem rendelkezik.
A fent kifejtettek eredményeként a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alkalmazásával a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és helyette a jogszabályoknak megfelelő határozatot hozva az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. (Legf. Bír. Pfv. VIII. 23.243/1996. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás