28/1998. (VI. 17.) NM rendelet

1. § (1) Az egészségügyi szakképesítéssel rendelkező – ide nem értve a (szak)orvos, (szak)fogorvos, (szak)gyógyszerész, klinikai szakpszichológus szakképesítéssel rendelkezőket – dolgozók (a továbbiakban: egészségügyi szakdolgozó) továbbképzése továbbképzési időszakokban történik. A továbbképzési időszak tartama öt év.

(2)² Az első továbbképzési időszak kezdete az egészségügyi szakdolgozónak az Egészségügyi Szakdolgozók Működési Nyilvántartásába történő felvételének napja, a további időszakok kezdete az egészségügyi szakdolgozó működési nyilvántartásának az Eütv. 112. § (11) bekezdése alapján történő megújításának napja.

(3) Az egészségügyi szakdolgozó mentesül a továbbképzési kötelezettség alól, ha a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatár eléréséhez öt évnél rövidebb idő van hátra.

2. § (1) A továbbképzési időszak alatt, a következő továbbképzési időszakba történő átlépéshez, az egészségügyi szakdolgozónak a 3. és 4. § szerinti továbbképzési formákban elméleti és gyakorlati felkészültségéről kell számot adnia. Az elméleti és gyakorlati feltételek teljesítésének mérése pontozással történik. Az egészségügyi szakdolgozó továbbképzésére vonatkozóan nyilvántartott adatokat az 1. számú melléklet tartalmazza.

(2) Az egészségügyi szakdolgozónak a továbbképzési időszak alatt összesen 100 pontot kell teljesítenie. A továbbképzési pontok az e rendeletben meghatározott elméleti továbbképzések és gyakorlatok keretében szerezhetők meg.

(3) Az egészségügyi szakdolgozók továbbképzését az Egészségügyi Szakképzési és Továbbképzési Tanács (a továbbiakban: ESZTT) bizottsága (a továbbiakban: Bizottság) folyamatosan figyelemmel kíséri, elemzi és értékeli.

3. § (1) Elméleti továbbképzésnek minősül:

(2) Mentesül az elméleti továbbképzési kötelezettség alól, aki

(3)⁵ E rendelet értelmében távoktatásnak minősül az oktató és a képzésben részt vevő felnőtt sajátos információ-technológiai és kommunikációs taneszközök, valamint ismeretátadási-tanulási módszerek használatát feltételező interaktív kapcsolatán és az önálló munkán alapuló képzési forma.

4. §⁶ (1) A továbbképzési időszak gyakorlati részének teljesítéséhez az egészségügyi szakdolgozónak legalább három évet kell az adott szakképesítés szerinti munkakörben eltöltenie, amit a munkáltató, illetőleg a hatósági engedély alapján tevékenységet végző személy esetén az engedélyező hatóság igazol. Egy év gyakorlati pontértéke 15.

(2) Az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérően az az egészségügyi szakdolgozó, aki a továbbképzési időszak alatt több mint két évig nem végzett egészségügyi tevékenységet – ide nem értve a működési nyilvántartás meghosszabbításának időtartamát –, a gyakorlati rész teljesítését a működési nyilvántartásból való törlés nélkül, legfeljebb 3 hónapig tartó, felügyelet mellett végzett kiegészítő gyakorlati továbbképzéssel pótolhatja, amennyiben az Eütv. 113. § (7) bekezdésében foglaltak szerint a kiegészítő továbbképzésben történő részvételi szándékát a működési nyilvántartást vezető szervnek bejelenti. Az így teljesített gyakorlati idő értéke havonta 15 pont.

(3) A (2) bekezdés szerinti kiegészítő gyakorlati továbbképzést a bejelentés napjától számított egy éven belül kell teljesíteni.

(4) Az elméleti és a gyakorlati feltételek teljesítését igazoló továbbképzési pontok egymást kiegészítik.

5. § (1) Az elméleti továbbképzések minősítését a Bizottság felkért szakértők közreműködésével végzi. A továbbképzések minősítésének szempontjait a Bizottság módszertani ajánlásban teszi közzé.

(2)⁷ A 3. § (1) bekezdésének a)–c) és g) pontjai szerinti továbbképzés szervezője a továbbképzés minősítéshez szükséges adatokat, a továbbképzés időpontját legalább két hónappal megelőzően a 2. számú mellékletben feltüntetett adatok közlésével jelentheti be a Bizottságnak. A külföldi továbbképzés bejelentése és elismerése utólag történik meg.

(3) A Bizottság a szakértők javaslatát figyelembe véve a kérelemben foglaltak alapján – a meghatározott ponthatárokon belül – dönt a továbbképzés elismeréséről. Az elismert továbbképzést az Egészségügyi Szakképző és Továbbképző Intézet (a továbbiakban: ETI) nyilvántartásba veszi, annak nyilvántartási számáról értesíti a továbbképzés szervezőjét és információs lapjában közzéteszi a továbbképzésként elismert rendezvény adatait.

(4) A (3) bekezdésben foglalt elismerést követően a továbbképzés szervezője jogosult a rendezvényét minősített továbbképzésként hirdetni, és a résztvevőknek a továbbképzésen való részvételt igazolni.

6. § (1) A 3. § (1) bekezdés d)–e) pontja szerinti továbbképzési forma esetén a minősítéshez szükséges adatokat az egészségügyi szakdolgozó, publikáció esetén a szerkesztőbizottság értékelésével együtt juttathatja el az ETI-hez.

(2) A 3. § (1) bekezdés f) pontja szerinti továbbképzési forma esetén a szakdolgozó vizsgázási szándékát az ETI-nek jelenti be, aki tájékoztatja a vizsga helyéről és időpontjáról. A feladatlap kitöltésére a szakmai vizsgákhoz kapcsolódóan, a szakmai vizsgáztatás általános szabályairól és eljárási rendjéről szóló jogszabályban⁸ meghatározott időszakban van mód.

(3) Az (1) és (2) bekezdés szerint megszerzett továbbképzési pontjairól az ETI értesíti az egészségügyi szakdolgozót.

(4) Az egészségügyi szakdolgozók szakértői tevékenységüket szakértői igazolványukkal igazolják. A vizsgáztatói, oktatói tevékenységet a vizsga, illetve az oktatás szervezője igazolja.

7. § (1) A továbbképzések támogatására az ETI az ESZTT-vel előzetesen egyeztetett témakörökben minden negyedév első hónapjában pályázatot jelentet meg. A pályázatokat az ESZTT felügyelete alatt működő, független szakértőkből álló öttagú testület bírálja el. Az elbírálás határideje az adott negyedév utolsó hónapjának 25. napja.

(2)⁹ A pályázatok nyerteseit a Magyar Közlöny mellékleteként megjelenő Hivatalos Értesítőben közzé kell tenni.

8. §¹⁰ Az egészségügyért felelős miniszter a 7. § (1) bekezdése szerinti testület működési költségeit és a 7. § értelmében évente meghirdethető pályázatok forrását az ETI költségvetésén keresztül, elkülönített kezelésben biztosítja.

9. § (1) Ez a rendelet – a (2) bekezdésben foglalt kivétellel – 1998. július 1. napján lép hatályba.

(2) A 2. § (3) bekezdése, valamint az 5. és 7. § 1999. január 1. napján lép hatályba.