• Tartalom
Oldalmenü

1998. évi XXVIII. törvény indokolása

az állatok védelméről és kíméletéről

1999.01.01.
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
Előzmények
Az elmúlt esztendőkben társadalmi kezdeményezés bontakozott ki az állatvédelmi és -kíméleti törvény megalkotása iránt. A jogalkotást erőteljesen sürgetik az állatvédő egyesületek és néhány sajtószerv. A mozgalmat támogatják a tudomány egyes jeles képviselői is.
Ezt az igényt az állatokkal való érintkezés különböző területein sokasodó riasztó és idegborzoló jelenségek táplálják. A rosszul értelmezett gazdálkodási érdek is esetenként az embernek kiszolgáltatott állatok nagy tömegét teszi ki nap mint nap szükségtelen szenvedésnek.
Az állami és az önkormányzati szervek passzivitása — kellő jogi háttér és felhatalmazás hiányában — e megnyilvánulások iránt a közvélemény egy részében aggodalmat és elégedetlenséget ébreszt. Egy civilizált államban nyilvánvalóan nem tűrhető el, hogy bárki közönyösen viseltessék az állatoknak okozott szenvedésekkel szemben. A társadalom erkölcsi érzékét is sértő cselekmények megelőzéséhez és visszaszorításához szükséges jogi szabályozás jelenleg még részben kialakulatlan.
Elhangzanak olyan vélemények is, hogy az állatvédelem szabályozását meg kell előznie a társadalom napi megélhetési gondjai rendezésének. Az állatvédelem és az állampolgárok jóléte és közérzete azonban ilyen módon nem állítható szembe egymással. Ha az emberek és az állatok jogos érdekei összeütközhetnek, úgy az állami szerveknek erkölcsi, tudományos és gazdasági szempontból állást kell foglalniuk.
A jelen törvényalkotásnak elsődlegesen az a célja, hogy az állatvilág egyedeivel való felelősségteljes és kíméletes bánásmód követelményrendszerét átfogóan szabályozza. Alapja az a felismerés, hogy az erkölcs, a tudomány és a gazdaság követelményei az állatvédelem tekintetében is összeegyeztethetők.
Az állatok védelméről és kíméletéről szóló törvény megalkotása napjaink múlhatatlanul szükséges és elodázhatatlan feladatává lépett elő.
Az állatvédelem és a hatályos hazai jogi szabályozás
Az állatvédelem tulajdonképpen nem más, mint az állatvilágot különböző irányokból fenyegető veszélyekkel szembeni óvó tevékenységek foglalata. E gyűjtőfogalom körébe vonható az állatvilág teljességének, fajtagazdagságának megóvására szakosodott természetvédelem, az állatbetegségek megelőzésével és leküzdésével foglalkozó állategészségügy, továbbá a vad- és halgazdálkodási állományvédelem.
Az állatvédelem negyedik és ma még jórészt kimunkálatlan összetevője az emberi ráhatás alatt élő állatok kíméletét célul tűző ún. egyedkímélő állatvédelem.
Az állatvédelmet szabályozó jogterületek egyedkíméleti szempontból való áttekintése
Az egyedkímélő állatvédelem teljessége nem illeszthető az állatvilág más irányú védelmét szolgáló jogterületek rendszertani kereteibe. Az egyedi állatvédelem mindenképpen önálló szabályozást igényel.
A természetvédelmi jogterület
Az állatvilág természetvédelmi védernyője jelenleg kizárólag a vadon tenyésző, védelemre érdemes és oltalomra szoruló fajok fölé feszül. Ez a megállapítás nem hiányosságot fed fel, hiszen a természetvédelem meghirdetett céljai és az azok megvalósítását szolgáló intézményrendszer összhangja teljes.
A természetvédelmi joganyag célja ugyanis nem az állatvilág egyedeinek a szükségtelen szenvedéstől való kímélete, hanem a természet fajtagazdagságának megőrzése. Ebből következően a védelem az egyednél magasabb szerveződési szintre, az állatfajokra irányul. Így a természetvédelem értelemszerűen csak azon értékes fajok körében hat, amelyek fennmaradására az ember környezetátalakító tevékenysége veszélyt jelent.
A természetvédelem elvi kereteibe nem illeszthető a haszonállatok, a tudományos és laboratóriumi kísérleti célra szolgáló, a sport- és szórakoztatási, valamint a kedvtelési célból tartott állatfajok és azok egyedeinek védelme.
Az állategészségügyi jogterület
Az állategészségügyi igazgatás legalapvetőbb feladatai: a fertőző állatbetegségek megelőzése, leküzdése és az állategészségügyi szakmai feladatok, szolgáltatások szervezése.
Az állategészségügy hatóköre — az állatok élőhelyétől és hasznosítási módjától függetlenül — valamennyi állatfajra és valamennyi állatokkal kapcsolatos tevékenységi területre kiterjed.
Az állategészségügyi jogszabályokban megfogalmazódnak az egyedkímélő bánásmód egyes követelményei is. Ebből a nézőpontból azonban a szabályozás esetleges.
A vadgazdálkodás és halászat joganyaga
Állatvédelmi, -kíméleti rendelkezések az egyes vad- és halgazdálkodási jogszabályokban is fellelhetők. Ilyen védelmi célú rendelkezésnek tekinthető az az előírás, mely szerint a vadászatra jogosult köteles a vadállomány fejlődését vadtenyésztési és vadvédelmi tevékenységgel előmozdítani.
Védelmi jellegű az az előírás is, amely a halak ívására és a halivadék fejlődésére alkalmas vízterület kíméleti területté nyilvánítására ad lehetőséget.
A vadgazdálkodás és a halászat szabályai a vad- és halállomány egyedeinek kíméletére irányuló előírásokat természetesen nem tartalmazhatnak. A fellelhető rendelkezések a vad- és halállomány gazdasági célra való reprodukcióját tartják szem előtt.
Az egyedkímélő állatvédelem
Az egyed kíméletét célzó állatvédelem erkölcsi fogantatású. Alapgondolata az, hogy az emberiség és az állatvilág egyaránt része a természet élővilágának. Az állatvilág magasabbrendű képviselői örülni, szenvedni, elégedettséget, halálfélelmet érezni és kifejezni képes lények. Az állatvilág azonban az idő múltával a magasabb szellemi képességekre szert tett embernek kiszolgáltatott helyzetbe került.
Az állatvilág a sokrétű emberi szükségletek kielégítésének fontos forrása. A szükségletek egy része az ember számára létfontosságú, ezért e források igénybevételéről nem lehetséges lemondani. Az ember és állat közötti kapcsolatot azonban — lévén az élőlények közötti viszony — nem uralhatja kizárólag a gazdasági és az emberi önkény, abban meghatározott szerepet kell kapnia az emberiességnek, az erkölcs és a kultúra egyetemes értékeinek is.
Az állatvilág egyedeit meg kell védeni az emberi felelőtlenség és kíméletlenség okozta szükségtelen szenvedéstől. Ennek felismerése és magatartásformáló erővé válása a civilizáció és a kultúra egyik fokmérője.
Alapvető felismerés kell hogy legyen: az erkölcs és a gazdaság követelményei nem egymást keresztező és kizáró, hanem egymást feltételező és egymással összeegyeztethető szempontok. Ezt több európai ország példája igazolja.
Az állatvédelem hazai jogi szabályozásának alapjai
Az állatokkal szembeni emberi magatartást mindenképpen törvényben szükséges szabályozni: a legfelsőbb szintű jogszabályban kell biztosítani a humánumnak az ember és az állat közötti viszonyban való érvényesülését.
Az állatvédelem azonban túlnő a jog birodalmán; a korszerű állatvédelmi, -kíméleti törvény megalkotása hazánk általános nemzetközi megbecsülése, az Európai Unióhoz való csatlakozás szempontjából sem lehet közömbös. Meg kell teremteni az állatvédelem céltudatos és ésszerű jogi rendjét, amelyben az erkölcsi értékek tiszteletének is szerep jut.
Olyan állatvédelmi törvény megalkotása mutatkozik célszerűnek, amely tartalmazza az állatvédelem alapvető szabályait, s amelyhez mint alaphoz kapcsolódhatnak az egyes fontos területeket érintő külön jogszabályok.
Nem volna célszerű valamiféle mindenre kiterjedő mamutjogszabály megalkotása, mert az már terjedelménél fogva is megriaszthatná a közvéleményt, és azzal a veszéllyel is járna, hogy elhomályosítaná a minden állattartóval szemben fennálló alapvető követelményeket.
Nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy viszonylag gyakran állhat elő a módosítás szükségessége. Mindezekre figyelemmel, célszerű — az egyes részterületek alapjainak lerakása mellett — felhatalmazást adni az érdekelt minisztereknek végrehajtási rendeletek kiadására.
Az egyedi állatvédelem kapcsán egyre sürgetőbben merül fel az állatkísérletek törvényi rendezésének igénye. Az állatkísérletek elleni tiltakozásokról gyakorta ad hírt a sajtó; problematikája szinte kimeríthetetlen és rendkívül kényes kérdés, mert erkölcsi, jogi és gazdasági megfontolásokat egyaránt felvet. Ezért az állatkísérletek szabályozása különös érdeklődésre tarthat számot; mondhatni ez tekinthető a kodifikáció legneuralgikusabb pontjának.
A törvényhozó ilyen körülmények között szükséghelyzetben van. A jelen törvénytervezet mindenesetre rögzíti: állatkísérletet kizárólag szakértő személyek, engedély alapján és megfelelő ellenőrzés mellett végezhetnek. Az állatkísérleteket a szükséges mértékre kell szorítani, azok csak jóváhagyott célokat szolgálhatnak, s elengedhetetlen a szigorú ellenőrzés is. Az állatkísérletek ellenőrzésében szerepet kell kapniuk és vállalniuk az állatvédő egyesületek szakértőinek.
Az állatvédelem hazai szabályozása során elsősorban a nemzetközi egyezmények előírásait célszerű alapul venni. Az állatvédelmi törvényt természetesen a magyar viszonyokra kell szabni.
A kodifikáció során főként az Európa Tanács, valamint az EGK—EU következő alapvető rendelkezéseit vettük figyelembe:
ET:
— a 65. sz. Egyezmény az állatok nemzetközi szállításáról (Párizs, 1968. december 13.);
— a 87. sz. Egyezmény a haszonállatok védelméről (Strasbourg, 1976. március 10.);
— a 102. sz. Egyezmény a vágóállatok védelméről (Strasbourg, 1979. május 10.);
— a 103. sz. Jegyzőkönyv az állatok nemzetközi szállításáról szóló Egyezményhez (Strasbourg, 1977. május 10.);
— a 104. sz. Egyezmény az európai vadon élő növények, állatok és természetes élőhelyeik védelméről (Bern, 1979. szeptember 19.);
— a 123. sz. Egyezmény a kísérleti vagy más tudományos célokra használt gerinces állatok védelméről (Strasbourg, 1986. március 18.).
EGK—EU:
Európai Egyezmény az állatok védelméről a mezőgazdasági állattartás során;
Ketrecben tartott tojótyúkok védelmének minimális követelményei;
Európai Egyezmény a vágóállatok védelméről;
az állatok szállítás közbeni védelméről;
a borjúk védelmének minimális követelményei;
a sertések védelmének minimális követelményei;
az állatok védelme levágáskor
A hivatkozott EU-EGK rendelkezések figyelembevétele részleges jogközelítést valósít meg, a teljes jogközelítést más jogterületeken, pl. az állategészségügy területén kell megvalósítani, illetve az e törvény felhatalmazása alapján kiadásra kerülő végrehajtási rendeletekben fog testet ölteni.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
A törvény célja
A törvény — a preambulumában foglalt erkölcsi indítékok és megfontolások alapján — meghatározza azokat a célokat (az állategyedek megóvása, védelme, kímélete), amelyek a törvény megalkotását szükségessé teszik.
[Az 1. §-hoz]
A törvény elsődleges célja: az állatvilág megőrzése, egyedeinek ésszerű és hatékony védelme, tudományosan megalapozott hasznosítása, valamint az állatvédelem szabályainak megalapozása. A rendelkezés előtérbe helyezi az embereknek az állatvilág egyedeivel szemben fennálló kötelességérzetét.
A törvény hatálya
A törvény az állategyedek jól körülhatárolható csoportjaira tartalmaz alapvető rendelkezéseket. A felsorolás szinte teljes körű, a szakirodalomban elfogadott, korszerű osztályozást tartalmaz.
[A 2. §-hoz]
A tervezett törvényi szabályozás hatálya kiterjed - többek között - a gazdasági haszonállatokra, a kutatási-kísérleti célra szolgáló, a sportcélra, a bemutatásra, valamint a kedvtelésből tartott állatokra; a törvény védelme alá kerülnek a pásztorebek, a postagalambok stb., valamint a fegyveres erők és a rendvédelmi szervek szolgálati célból tartott állatai is.
[A 3. §-hoz]
Ez a rendelkezés legális definíciót ad egyes, a törvényben meghatározó jelentőségű fogalmakra (állattartó, az állat károsítása, beavatkozás az állaton stb.). Ez a törvény egységes értelmezésének megkönnyítése, az egyértelműség miatt szükséges.
Az állatkínzás definíciója igen fontos a szabályozás szempontjából, várhatóan ez az a kategória, amely a végrehajtás során elsősorban reflektorfénybe kerül.
A felsorolásból is jól látható, hogy ez egy igen összetett magatartási csoport: az állatok ellen irányuló, fájdalmat okozó magatartás is beletartozik, de az állatra nézve súlyos következménnyel járó nem megfelelő gondoskodás is. A kedvtelésből tartott állatok esetében gyakori a túltenyésztett, különleges állat, mint „tenyésztési eredmény”, amely állat már nem egészséges, valamilyen szervi bántalomban szenved, továbbá vannak betegségek, testi hibák, amelyek öröklődnek. Ezekre vonatkozik a tenyésztési, szaporítási tilalom.
Az állatok tartásának általános szabályai
Ez a fejezet valamennyi állattartóra kiterjedő kötelezettségeket ír elő. Az itt található rendelkezéseknek minden állategyed vonatkozásában érvényesülniük szükséges.
[A 4—5. §-okhoz]
Ezek a rendelkezések főként az állatok megfelelő életfeltételeinek biztosítására tartalmaznak előírásokat. E körben garanciális szabály: az állatok elhelyezésénél figyelemmel kell lenni azok élettani igényeire. Alapvető feltétel az állatok tartásánál a korszerű higiéniai követelmények megléte is.
Az állatvilág egyedeinek ökológiai egyenértékűségéből is adódóan szükséges az állattartás közös szabályainak — az állattartás minimumának — meghatározása. Más oldalról megközelítve ezek a normák jelentik az emberi bánásmód, az emberi felelősség legalacsonyabb szintjét. Ezen általános előírásokra épülnek rá az egyes állatfajokra és fajtákra vonatkozó speciális szabályok.
Az állattartó kötelezettségekkel tartozik az állatokkal szemben, azokról gondoskodni köteles. A napi legalább egyszeri ellenőrzési kötelezettség azt szolgálja, hogy hosszabb ideig ne maradhassanak az állatok felügyelet nélkül. Az állatkímélő technológia a természetszerű tartást, elsősorban a mozgási szabadságot és a fajra jellemző viselkedési szokások gyakorlásának lehetőségét jelenti.
Az állat kímélete, az állatkínzás tilalma
[A 6—8. §-okhoz]
A törvény e rendelkezése az állat kíméletét hivatott biztosítani, megfogalmazva egyben az állatkínzás tényállási elemeit is. Ennek megfelelően az állatot nem szabad kínozni, emberre vagy állatra uszítani és kényszertakarmányozásra fogni. A kényszertakarmányozás alól kivételt jelent az egészségügyi megfontolásból való kényszerű táplálás, valamint a házilagos liba- és kacsatömés. Ez utóbbiakat gazdasági-szociális megfontolások teszik indokolttá, ezen túlmenően az ilyen fajta tevékenység ellenőrzése kétséges lehet. Nem minősül állatkínzásnak az érett libatoll házilagos tépése sem, hasonló megfontolások alapján.
A fegyveres erők, a rendvédelmi szervek, a nemzetbiztonsági szolgálatok és a közfeladatokat ellátó őrszolgálatok feladatainak ellátását szolgáló állatok esetében — e szervezetek hatékony munkavégzése végett — az emberre vagy állatra uszítás tilalmát a külön törvényben meghatározott eltéréssel kell alkalmazni.
Garanciális állatkíméleti szabály: az emberi környezethez szokott állat, valamint a veszélyes állat tulajdonjogával, tartásával felhagyni nem szabad. Ez a rendelkezés elsősorban, az állattartó erkölcsi fogantatású kötelezettségét hivatott jogilag is megalapozni.
Beavatkozás az állaton
[A 9. §-hoz]
Az állat kíméletét hivatott előmozdítani az a szabály, mely szerint fájdalommal vagy károsodással járó beavatkozást kizárólag szakirányú végzettséggel vagy gyakorlattal rendelkező személy végezhet. Ez alól kivételt jelent az állat érdekében szükséges azonnali beavatkozás. A beavatkozásnál általában érzéstelenítést kell alkalmazni. Ez akkor mellőzhető, ha az érzéstelenítés, illetve az ehhez szükséges rögzítés legalább akkora fájdalommal járna, mint a beavatkozás.
[A 10. §-hoz]
Az állat küllemének megváltoztatása érdekében sebészeti beavatkozás nem foganatosítható, a fajtajelleg megőrzése és az ivartalanítás kivételével. Az állat szokásos megjelölésénél a legkisebb fájdalommal járó megoldást kell alkalmazni.
Az állat életének kioltása
[A 11. §-hoz]
Az állat életét elfogadható ok vagy körülmény nélkül kioltani tilos. Az „elfogadható” ok, körülmény tartalma szinte kimeríthetetlen, mindenekelőtt az étkezés, az állományszabályozás, a gyógyíthatatlan betegség, a fertőzésveszély, az állat másként el nem hárítható támadásának megakadályozása sorolható e körbe. Elfogadható oknak minősül a tudományos kutatás is.
[A 12. §-hoz]
Az állat levágása vagy kiirtása elsődlegesen kábítás után történhet. A kábítási kötelezettség nem vonatkozik a háztartások körében, étkezési céllal végzett baromfi- és nyúlvágásra. Természetszerűleg kábítás nélkül oltható ki az állat élete szükséghelyzet esetén is. Külön jogszabály rendelkezhet olyan módszerekről, amelyek az állat azonnali öntudatvesztését vagy halálát okozzák.
A vágóállat tartása és kímélete
[A 13—15. §-okhoz]
A törvény alkalmazása szempontjából vágóállatnak minősül a házi egypatás, a kérődző, a sertés, a nyúl, a prémesállat és a baromfi.
A nemzetközi gyakorlat által követett alapvető feltétel, hogy a vágóhídnak rendelkeznie kell etető- és itatóvályúval ellátott istállóval. Az istállózás során egymástól el kell különíteni az egymással szemben ellenségesen viselkedő állatokat.
Ha az állatot a vágóhídra érkezésekor azonnal nem vágják le, úgy számára nyugodt pihenést és ivóvizet kell biztosítani. Gondoskodni kell a vágóállat mérsékelt mennyiségű takarmányozásáról is.
[A 16. §-hoz]
Ez a rendelkezés a vágóállat ellenőrzéséről szól. A beteg, elgyengült vagy sérült állatot haladéktalanul le kell vágni. Ha az állatvágás nyomban nem foganatosítható, úgy az állatot el kell különíteni, és állapotát a szükségeshez képest ellenőrizni szükséges.
[A 17—18. §-hoz]
Ha az állatot kábítás nélkül vágják le, úgy azt olyan eszközzel kell lefogni, amely kellően kíméletes. Az egyébként kötelező kábításnak olyan érzéketlenségi állapotot kell előidéznie, amely az állat kivérzéséig tart.
[A 19. §-hoz]
Külön jogszabály egyes állatok vágására eltérő feltételeket állapíthat meg. Ezen körbe tartozik a szárnyasállat és a nyúl vágása, amennyiben az azonnali halált okozó módszerrel valósul meg. Eltérés lehetséges a kényszervágás, valamint a rituális vágás esetén is.
A veszélyes állat tartása
[A 20—22. §-okhoz]
Természetvédelmi oltalom alatt nem álló veszélyes állat tartására a tervezett tartás helye szerint illetékes jegyző, más esetben a természetvédelmi hatóság adhat engedélyt. Engedély abban az esetben adható, ha a tartás a köznyugalmat és -biztonságot nem sérti vagy veszélyezteti. Az engedély kiadásának további feltétele: a veszélyes állat természetes igényeinek biztosítása. Az engedélyben rendelkezni szükséges a feltétlen azonosíthatóságról is. „Embervédelmi” szempontnak minősíthető az az előírás, mely szerint a veszélyes állat tartójának gondoskodnia kell arról, hogy az állat közterületre vagy más magánterületére ne juthasson be.
A veszélyes állatok körét külön jogszabály állapítja meg.
Természetvédelmi oltalom alatt nem álló veszélyes állat importjához a tervezett tartás helye szerint illetékes jegyző, más esetben a természetvédelmi hatóság előzetes tartási engedélye szükséges. Az állat behozataláról értesíteni kell a természetvédelmi hatóságot és a rendőrkapitányságot.
A jegyző engedélye kell a veszélyes állat elidegenítéséhez, illetve felügyeletének átengedéséhez is. Az állat elhullását vagy eltűnését haladéktalanul be kell jelenteni a jegyzőnek.
[A 23. §-hoz]
Ha a veszélyes állat tartási engedélyének rendelkezéseit az állat tartója megszegi, úgy a jegyző elrendelheti az állat elszállítását. A tulajdonos köteles fedezni a költségeket. Ha az állattartó gondoskodik a feltételek biztosításáról, úgy a veszélyes állatot részére vissza kell adni. Ha az engedélyben foglalt előírásoknak nem tesz eleget, úgy a veszélyes állat végleges elhelyezéséről a jegyző intézkedik.
[A 24. §-hoz]
A veszélyes állatot tartó felelősségére a Ptk.-nak a fokozott veszéllyel járó tevékenységet folytatókra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.
Az állatkísérlet általános szabályai
[A 25. §-hoz]
A törvény alkalmazásában állatkísérletnek minősül a gerinces állaton fájdalommal vagy egészségkárosító hatással, avagy tartós idegi megterheléssel járó beavatkozás. A kísérletet minden esetben meghatározott célra és módon kell foganatosítani.
A állatkísérlethez engedély abban az esetben adható, ha az emberi vagy állati betegségek felismeréséhez és gyógyításához szükséges. Kivételesen egyéb tudományos cél eléréséhez is adható engedély. Ezen túlmenően az engedély kiadásának további feltétele: a tervezett kísérlettől újabb eredmény várható, vagy az korábbi kísérletek eredményének ellenőrzésére felhasználható. A kísérlet módszerének korszerűnek kell lennie.
Szépítőszer, dohány- és egyéb élvezeti termék, valamint fegyver előállítása céljára engedély nem adható.
[A 26—27. §-hoz]
A törvény rendelkezik az állatkísérletek helyettesítéséről is. Amennyiben más megfelelő módszer is rendelkezésre áll, úgy olyan tudományos eljárást kell alkalmazni, amely nem teszi szükségessé az élő állaton végzett kísérletet. A kísérletezés során felhasznált állatok számát a feltétlenül szükséges mértékre kell szorítani. A vizsgálat módszerét úgy kell megválasztani, hogy az a legkisebb fájdalommal, károsodással járjon.
[A 28. §-hoz]
Az állatkísérletek során általános vagy helyi érzéstelenítést, fájdalomcsillapítást kell alkalmazni. Érzéstelenítés nélkül végzett vagy szenvedéssel járó kísérlet ugyanazon az állategyeden ismételten nem végezhető.
[A 29—30. §-okhoz]
Az állatkísérlet végeztével a károsodott egyed életét kíméletes módon ki kell oltani. Az életben hagyott állat ellátásáról a kísérletet foganatosító intézmény köteles gondoskodni. A kísérlet minden szakaszában biztosítani kell az állat megfelelő egészségügyi ellátását és gondozását.
A nemzetközi gyakorlatnak megfelelően állatkísérlet kizárólag szakirányú felsőfokú végzettséggel rendelkező felelős személy vezetésével végezhető.
[A 31. §-hoz]
Az állategészségügyi hatóság engedélyével szabad kísérleti célra állatot tenyészteni, tartani és ilyennel kereskedni. A tevékenységhez szakirányú végzettség és kellő gyakorlat is szükséges. A tartás helye szerint illetékes állategészségügyi hatóság a kísérleti állatot tenyésztőt, szállítót, valamint a tenyésztő létesítményt nyilvántartásba veszi.
Kísérlet céljára kizárólag az erre a célra tenyésztett állat használható fel. Háziasított állat kóboregyedeit ilyen célra felhasználni nem szabad, a (2) bekezdésben leírt kivételek mellett.
Az állatkísérletek engedélyezése
[A 32. §-hoz]
Az állatkísérlet engedélyezése kérelemre történik. A beadványban meg kell jelölni a tervezett kísérlet tudományosan megalapozott indokait. A kérelmezőnek nyilatkoznia kell arról, hogy a kísérlet korszerű végzéséhez szükséges szakszemélyzettel, berendezésekkel és egyéb eszközökkel rendelkezik.
[A 33—34. §-okhoz]
A törvény értelmében valamennyi állatkísérletet folytató intézményben munkahelyi állatkísérleti bizottságot kell létrehozni. A bizottságban szakértők működnek.
A munkahelyi bizottság elsődleges feladata: az intézményben folytatott állatkísérlet engedélyezése, ellenőrzése. A bizottság jogosult — az intézmény belső állatkísérleti szabályozásának megsértése esetén — a kísérlet azonnali leállítására.
[A 35. §-hoz]
Az állatkísérletek részletes szabályait külön jogszabály állapítja meg.
Az állat szállítása
[A 36—38. §-okhoz]
Általános szabályként írja elő a törvény, hogy az állatok mozgatásánál úgy kell eljárni, hogy az az állatnak ne okozzon fájdalmat, szenvedést avagy sérülést. Ennek a szabálynak kell érvényesülnie az állat terelésénél, lábonhajtásánál, a szállítóeszközre való fel- és lerakásánál, valamint szállításánál egyaránt. Az állatszállítás során a szállítónak az élettani és viselkedési szükségleteket biztosítania kell, a szállításra való alkalmasságot az állategészségügyi hatóság igazolja.
Az állatszállítmányt kellő jártassággal rendelkező személynek kell kísérnie. Az állat kíméletét szolgálja az a szabály, mely szerint a vágóállat szállítása térben és időben korlátozható.
Állatkert létesítésének és fenntartásának általános szabályai
[A 39—40. §-okhoz]
Állatkert létesítését a természetvédelem illetékes állami területi szerve engedélyezheti kérelem alapján. A létesítés iránti kérelemnek tartalmaznia kell: az állattartás jogszabályban meghatározott feltételei, a rendszeres állatorvosi felügyelet és a karanténhelyiség biztosított, az állatkert vezetője felsőfokú képesítéssel, az állatgondozók szakirányú képzettséggel rendelkeznek. Alapítói nyilatkozatot kell tenni a tartós működtetéshez szükséges vagyoni feltételek meglétéről.
Hasonló előírásokat tartalmaz a törvény az állatparkra, a vadasparkra, valamint a cirkuszi menazsériára.
Az állatotthon létesítésének és fenntartásának általános szabályai
[A 41. §-hoz]
Az állatotthon és az állatmegőrző panzió létesítését a jegyző engedélyezi. Az engedély kiadásának általános feltétele: az állattartás jogszabályban meghatározott feltételei rendelkezésre állnak, valamint a rendszeres állatorvosi ellátás biztosított. Az állatotthon működtetésének nem szabad sértenie a köznyugalmat. Az állatotthon vezetőjének vagy alkalmazottjának megfelelő szakirányú végzettséggel kell rendelkeznie.
Az állatvédelmi feladatok pénzügyi fedezete
[A 42. §-hoz]
Az állatvédelmi feladatok pénzügyi fedezete három forrásból épül fel: a költségvetésnek e feladatra jelzett része, az állatvédelmi hozzájárulás és az állatvédelmi bírság. Külön törvény állapítja majd meg az állatvédelmi hozzájárulásra kötelezett termékek körét, a hozzájárulás mértékét valamint szabályait.
Az állatvédelmi bírság
[A 43. §-hoz]
Állatvédelmi bírságot köteles fizetni az, aki az állatok kíméletére, védelmére vonatkozó jogszabály vagy hatósági határozat szabályait megszegi. A bírságot kormányrendelet eltérő rendelkezése híjján az állategészségügyi hatóság szabja ki, részleteiről kormányrendelet rendelkezik.
Az ügyész szerepe az állatvédelemben
[A 44. §-hoz]
Az ügyésznek három eszköze van: egyrészt a Btk.-ban meghatározottak szerint jár el bűncselekmény elkövetése esetén, másrészt polgári pert kezdeményezhet tevékenységtől való eltiltás, vagy a tevékenységgel okozott kár megtérítése iránt, továbbá általános felügyeleti jogkörében eljárva közreműködik a hatóságok állatvédelmi eljárásai és döntései törvényességének biztosításában.
Záró rendelkezések
[A 45. §-hoz]
A törvény az állategészségügyi hatóság feladatává teszi az állatvédelmi jogszabályok megtartásának ellenőrzését. A jogszabályi rendelkezések megsértése esetén az állattartót figyelmeztetheti, illetve intézkedhet annak felelősségrevonása iránt.
Kötelessége az állat fájdalom nélküli elpusztításáról is gondoskodni, ha annak továbbélése megszüntethetetlen fájdalommal járna, s az állat tulajdonosa ismeretlen, vagy az állat elpusztításáról nem gondoskodik.
[A 46. §-hoz]
A törvény e rendelkezése szerint az állatokkal szembeni emberséges magatartásra való nevelést az oktatás és ismeretterjesztés eszközeivel is elő kell segíteni. E feladatok végrehajtását az állami és az önkormányzati szervek, valamint az oktatási intézmények kötelesek előmozdítani.
[A 47. §-hoz]
A fölművelésügyi miniszter szakértői testületet hoz létre a hatósági feladatok ellátásának elősegítése, valamint a társadalmi részvétel biztosítása érdekében. Az érintett szakmai szervezetek és országos állatvédő társadalmi szervezetek részvételével.
[A 48. §-hoz]
Az állatvédelmi jogszabályok megsértése esetén az állatvédelmi célú társadalmi szervezetek intézkedés megtételét kezdeményezhetik, az ilyen magatartástól való eltiltás iránt pert indíthatnak.
[A 49. §-hoz]
A törvény 1999. január 1-jén lép hatályba.
_