GK BH 1998/290
GK BH 1998/290
1998.06.01.
Nincs jogi akadálya annak, hogy az adós és a hitelező a kölcsönszerződésüket és/vagy a jelzálogjog alapítására vonatkozó megállapodásukat módosítsák, ezért a hitelezőnek az egyes jogairól való lemondása - még akkor is ha ennek földhivatali bejegyzése még nem történt meg - jogszerű. Az ilyen megállapodás után a végrehajtási eljárásban árverésen kívüli értékesítésre kötött szerződés nem semmis [Ptk. 200. § (2) bek., 295. §].
Az elsőfokú bíróság a 15. sorszámú ítéletével, valamint a 23. sorszámú kiegészítő ítéletével megállapította, hogy a felperes és az alperes (helyesen: I. r. alperes) között az f.-i 10 135. számú tulajdoni lapon felvett 10 210/2. hrsz.-ú ingatlan - 310 410 266 Ft becsérték mellett - végrehajtási árverésen kívüli értékesítésére 1993. április 14-én megkötött és 1993. május 3-án kiegészített megállapodás, valamint K. A. elnök-vezérigazgató 1993. május 3-i nyilatkozata és az azok alapján végzett értékesítéssel történt tulajdonszerzés semmis. Egyben felhívta az illetékes földhivatalt a II. r. alperesnek a fenti ingatlanra bejegyzett tulajdonjoga törlésére és a korábban törölt jelzálogjogoknak, elidegenítési és terhelési tilalmaknak valamint végrehajtási jognak az I. r. alperes javára történő visszajegyzésére. Kötelezte az I. r. alperest, hogy 310 410 266 Ft-ot fizessen vissza a II. r. alperesnek.
Az ítélet indokolása szerint a felperes tulajdonában álló, F.-en a Virág u. 34. szám alatt lévő üdülőingatlanra az I. r. alperes javára különböző bankhitelszerződések biztosítékául az f.-i 10 135. számú tulajdoni lap III/5-10. sorszáma és 13. sorszáma alatt jelzálogjogot, elidegenítési és terhelési tilalmat, valamint a III/14. sorszám alatt végrehajtási jogot jegyeztek be összesen 328 000 000 Ft tőke és járulékai erejéig. A felperes ellen 100 000 000 Ft kölcsöntartozás és kamatai behajtására végrehajtási eljárás indult. Ennek során a felperes és az I. r. alperes 1993. április 14-én kötött majd május 3-án kiegészített megállapodásukban abban egyeztek meg, hogy az ingatlant az RK-2098/1991. számú 100 000 000 Ft, az RK-2062/1991. számú 30 000 000 Ft és az RK-2063/1991. számú 98 000 000 Ft hitel- illetve jelzálogszerződés alapján fennálló összesen 310 410 266 Ft tartozás mint becsérték mellett árverésen kívül eladják az I. r. alperesnek, illetve az általa megjelölt személynek, és a befolyó vételárból a felperes fenti tartozásai kerülnek rendezésre. A felperes képviseletében eljáró elnök-vezérigazgató 1993. május 3-án kelt nyilatkozatában hozzájárulását adta az ingatlan árverésen kívüli értékesítéséhez a megállapodás szerinti becsértéken, valamint az említett kölcsönszerződésekhez kapcsolódó jelzálogjogok alapján az I. r. alperes követelésének az ingatlan vételárába történő beszámítására. Az említett megállapodás alapján a végrehajtó 1993. május 26-án a II. r. alperesnek eladta az ingatlant a becsérték szerinti vételáron.
A felperes, aki ellen 1993. október 7-én felszámolási eljárás indult, a fenti megállapodás semmisségének megállapítását, valamint az annak alapján történt értékesítés megsemmisítését kérte, többek között arra hivatkozva, hogy a becsérték megállapítása a 14/1979. (IX. 17.) IM rendelet (a továbbiakban: Vhr.) 49. §-ának (2) bekezdésébe ütközik, mert e jogszabályhely szerint a becsértéket 328 000 000 Ft tőke és 197 000 000 Ft késedelmi kamatnak megfelelő összegben kellett volna megállapítani.
Az I. r. és a II. r. alperesek a kereset elutasítását kérték arra hivatkozva, hogy az I. r. alperes a becsértéket meghaladó követelésétől elállt, és vállalta a jelzálogjog törlését.
Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a pénzintézeti kölcsön és kamata jelentősen meghaladta a becsértéket, ezért a megállapodás a Vhr. 49. §-ának (2) bekezdésébe ütközik, így a Ptk. 200. §-ának (2) bekezdése szerint semmis. Nem fogadta el az I. r. alperes védekezését arra tekintettel, hogy az ingatlan értékesítéséig a jelzálogjog törlése iránt nem intézkedett, és további követeléseket érvényesített a felperessel mint dologi zálogkötelezettel és a DNM Kft.-vel mint kötelmi adóssal szemben.
Az alperesek fellebbezése folytán a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét - lényegében annak helyes indokai alapján - helybenhagyta. Az indokolásban azonban kitért arra is, hogy nincsen törvényes lehetőség az érvénytelenség okának kiküszöbölésére azon az alapon, hogy a becsérték megállapítása utóbb eltérő módon került jogi szabályozásra.
A jogerős ítélet ellen az alperesek felülvizsgálati kérelemmel éltek, amelyben a másodfokú ítélet „megváltoztatását” és a kereset elutasítását kérték. A törvénysértést a Vhr. 49. §-a (2) bekezdésének téves értelmezésében jelölték meg. Álláspontjuk szerint a hivatkozott jogszabályhely nem tekinthető olyan kógens rendelkezésnek, amelytől a felek ne térhetnének el. Az I. r. alperes a felperes fennálló tartozását részben elengedte, ez pedig kihat a becsértékre is. A vitatott megállapodás szerint a felperes valamennyi tartozását 310 410 266 Ft-ban jelölték meg, és ezzel azonos értékben történt a becsérték megállapítása is. A becsértéken felül annak megállapítása óta keletkezett valamennyi követelésétől elállt az I. r. alperes. A H. Kft. tartozása, amelyet a felperes jelzálogjoggal biztosított, nem szerepelt a megállapodásban, ezt nem kívánta a felperessel szemben érvényesíteni. A felszámolási eljárásban csak jogfenntartó jelleggel jelentette be a felperessel szembeni követeléseit, mert a végrehajtási eljárás még nem fejeződött be jogerősen.
A felperes ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult. Azt nem vitatta, hogy az I. r. alperes elállhatott a követeléseinek egy részétől, viszont a jelzálogjog törlését nem hajtotta végre, ez a mulasztás utólag nem orvosolható. A felülvizsgálati kérelem alapos.
A Vhr. 49. §-ának (2) bekezdése szerint, ha a végrehajtás alá vont ingatlant pénzintézettől kapott kölcsön terheli, az ingatlan becsértéke nem lehet kevesebb az ingatlanon fennálló kölcsön és az esedékes kamatok összegénél. E jogszabályhely helyes értelmezése szempontjából annak van jelentősége, hogy a becsérték megállapításának időpontjában ténylegesen milyen mértékű kölcsön, illetve annak biztosítékául szolgáló jelzálogjog terheli az árverés alá vont ingatlant. Nincsen jogi akadálya annak, hogy az adós és a hitelező közös megegyezéssel módosítsák a kölcsönszerződésüket, illetve a jelzálogjog alapítására vonatkozó megállapodásukat, és ennek keretében a hitelező az őt illető egyes jogokról vagy követelése egy részéről lemondjon. A perbeli esetben a felperes és az I. r. alperes 1993. április 14-én megállapodást kötöttek, amelyben egyértelműen rögzítették a felperesnek az I. r. alperessel szemben fennálló valamennyi követelését. Ebben szerepeltették a felperesnek az RK-2098/91. számú 100 millió forint összegű kölcsönszerződésből fennálló tartozását, valamint az RK-2063/91. és az RK-2062/91. számú - harmadik személyeknek nyújtott - 98 millió forint és 30 millió forint kölcsön, továbbá ezek járulékai biztosítékaként a felperes mint dologi adós által vállalt jelzálog-kötelezettségét. A megállapodásból kitűnően a fenti tartozások összegét a felek 310 410 266 Ft-ban jelölték meg, és az I. r. alperes kijelentette, hogy az említett számon nyilvántartott hitelekből eredő - a 310 410 266 Ft-ot meghaladó - további követeléseitől eláll. Kötelezte magát arra is, hogy az említett összeget - azaz az ingatlan vételárát - meghaladó jelzálogjog törlése iránt intézkedik. E megállapodás folytán megszűnt az I. r. alperesnek a felperessel szemben - 310 410 266 forintot meghaladóan - nemcsak a kölcsönszerződésből, de valamennyi, az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett jelzálogjogból eredő igénye is. Ez a megállapodás az I. r. alperesre nézve kötelező erejű volt, vele szemben ez kötelmi jogi alapon - a Ptk. 295. §-ára is figyelemmel - kikényszeríthető, ezért nincsen jelentősége a szerződés érvényessége szempontjából annak, hogy az I. r. alperes intézkedett-e még az árverés előtt a jelzálogjog törlése iránt.
Egyébként a megyei földhivatal határozatából, amellyel a perbeli ingatlanra az I. r. alperes javára bejegyzett valamennyi jelzálogjog törlését elrendelte, kitűnik az, hogy az I. r. alperes a törlési nyilatkozatát már 1993. október 6-án eljuttatta az illetékes földhivatalnak.
Annak sincsen a megállapodás érvényessége szempontjából jogi jelentősége, hogy az I. r. alperes a H. Kft. jogutódjával mint kötelmi adóssal szemben a kölcsönből fennálló követelését érvényesítette, vele szemben ugyanis a követeléséről nem, csak annak a felperes - mint dologi zálogkötelezett által 100 millió forint és kamatának erejéig - nyújtott biztosítékáról mondott le. Nincs relevanciája annak sem, hogy az I. r. alperes a követeléseit a felperes felszámolójának bejelentette; egyrészt mert nem vitásan jogfenntartással tette, mivel az ingatlan birtokbaadása még valóban nem történt meg, másrészt a felperesnek jogában áll a bejelentett követelést az említett megállapodásra tekintettel visszautasítani.
Mindebből az következik, hogy a becsérték megállapításakor a felek megállapodása folytán az ingatlant terhelő kölcsön, illetve annak biztosítékai ténylegesen nem haladták meg a 310 410 266 Ft-ot, ezért a becsérték megállapítása nem ütközött a Vhr. 49. §-ának (2) bekezdésébe. Ennek következtében az árverésen kívüli értékesítésre kötött megállapodás sem tekinthető semmisnek.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú ítélet megváltoztatásával a keresetet elutasította. Ennek folytán mellőzte az elsőfokú ítéletnek az eredeti állapot helyreállítására vonatkozó, illetve a földhivatalt megkereső valamennyi rendelkezését. A felülvizsgálati eljárásban a Legfelsőbb Bíróság 3. sorszámú végzése folytán sor került a felülvizsgálati kérelem benyújtása tényének ingatlan-nyilvántartási bejegyzésére, ezért az eljárás befejezésére tekintettel ennek törlése iránt is intézkedni kellett.
A felülvizsgálati kérelem sikere folytán a Pp. 275/B. §-a szerint alkalmazandó Pp. 78. §-ának (1) bekezdése értelmében a felperesnek kell viselnie az alperesek mindhárom eljárásban felmerült perköltségét. (Legf. Bír. Gfv. X. 31.227/1997. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás