GK BH 1998/294
GK BH 1998/294
1998.06.01.
I. A külföldi hitelező által - szerződésszegésre hivatkozással - külföldi bíróság előtt indított per is megszakítja az elévülés folyását és - amennyiben az eljárásra a magyar jog az irányadó - a külföldön folyó eljárás befejezésével újra kezdődik [Ptk. 327. § (2) bek.; 1979. évi 13. tvr. 30. § (4) bek.].
II. Ha az érintett felek jogviszonyára a magyar jog szabályai az irányadók, az elévülési kifogás elbírálásához - a külföldi bíróság határozatán kívül - a külföldi fél (hitelező) jogképességét bizonyító iratok csatolására is szükség van [1979 évi 13. tvr. 18. § (1)-(2) bek., 24. §, 25. §; Ptk. 685. § c) pont; 1991. évi IL. tv. 24. § (1) bek.].
A hitelező és az adós gazdálkodó szervezet 1984. október 12-én - 1985. július 15-i határidővel - ribizli szállítására kötöttek szerződést, melynek teljesítése meghiúsult. A hitelező külföldi cég 1987. április 7-én pert indított a belföldi adós ellen a Kasseli Bíróság előtt, e bíróság azonban a követelést az 1989. november 9-én jogerőre emelkedett határozatával elutasította.
Az adós gazdálkodó szervezet ellen a Fővárosi Bíróság - az eredménytelen csődeljárást követően - 1993. október 5-én rendelte el a felszámolást. Az erről szóló végzés a Cégközlöny 1993. október 28-i számában került közzétételre. A hitelező 1994. április 15-én jelentette be igényét, egyben a 30 napos határidő elmulasztása miatt igazolási kérelemmel élt, melynek az elsőfokú bíróság helyt adott. A felszámoló a hitelezői igényt vitatta, elsődlegesen elévülésre hivatkozott, de érdemben is alaptalannak tartotta a követelést.
A felszámoló intézkedése ellen a hitelező „kifogással” élt, az elsőfokú bíróság azonban a 25-14. sorszámú végzésével elutasította azt. A határozat indokolása szerint a követelés elévülés miatt nem érvényesíthető, mert a hitelezőnek a Kasseli Bírósághoz benyújtott igénye illetékesség hiánya miatt elutasításra került, s azt a Pp. 132. §-ának (1) bekezdése szerinti 30 napon belül a magyar bíróság előtt a hitelező ismételten nem terjesztette elő. Egyébként a szerződés teljesítési időpontja - mint az elévülési határidő kezdő időpontja - 1985. július 15. napja, ehhez képest az igény érvényesítése 1994. április 11-én, tehát az 5 éves elévülési határidőn túl történt.
Az elsőfokú végzés ellen a hitelező élt fellebbezéssel, és kérte annak a megváltoztatását. Fellebbezése indokolásául előadta, hogy a Kasseli Bírósághoz előterjesztett kereset 1989. november 9-i jogerős elutasításával kapcsolatos joghatály fennmaradása az elévülési időt nem érinti, az illetékesség hiánya miatt hozott elutasító ítélet jogerőre emelkedésének napjától ugyanis a Ptk. 327. §-ának (2) bekezdése alapján az elévülési idő újból kezdődik.
Az adós gazdálkodó szervezet felszámolója a fellebbezésre tett észrevételeiben az elsőfokú végzés helybenhagyását kérte. Véleménye szerint az alaki okokból elutasított kereset nem alkalmas eszköz az elévülés megszakítására, ugyanakkor érdemben is vitatta a hitelezői kárigény jogalapját.
A fellebbezés annyiban alapos, hogy a rendelkezésre álló adatok alapján nem hozható megalapozott döntés az ügyben.
Az elsőfokú bíróság a felszámoló hivatkozására tekintettel helyesen vizsgálta elsődlegesen az elévülés kérdését, de tévesen utalt e vonatkozásban a Pp. 132. §-ának (1) bekezdésében szabályozott 30 napos határidőre, illetve ennek elmulasztására. E rendelkezés ugyanis csak a keresetlevélnek a Pp. 130. §-a alapján való elutasítása esetében alkalmazható, s - mivel a Kasseli Bíróság határozata nem áll rendelkezésre az iratok között - a külföldi bíróság általi elutasítás pontos indoka és jogszabályi hivatkozása ismeretlen. Ettől függetlenül az elévülésnek a Ptk. 327. §-ának (1) és (2) bekezdései szerinti megszakítása szempontjából nincs is jelentősége e kérdésnek, a követelés bírósági úton való érvényesítése ugyanis az elévülést önmagában megszakítja, s az csak az elévülést megszakító eljárás jogerős befejezése után kezdődik újból, vagyis a jelen ügyben az elévülés 1987. április 7-ei megszakadása és az 1989. november 9-i újra indulása - az alábbi körülmények fennállása esetén - felmerülhet.
A külföldi fél részvételére tekintettel az alkalmazandó jog vonatkozásában az 1979. évi 13. törvényerejű rendelet az irányadó. A tvr. 24-25. §-ai értelmében a szerződésekre azt a jogot kell alkalmazni, amelyet a felek a szerződés megkötésekor vagy később választottak, jogválasztás hiányában pedig az eladó székhelye szerinti állam jogát. A 30. § (4) bekezdése szerint pedig a követelés elévülésére azt a jogot kell alkalmazni, amely a követelésre egyébként irányadó. Az iratok között a felek 1984. október 12-i szerződése sem áll rendelkezésre, így a hitelező fellebbezésében is hivatkozott Ptk. szabályra tekintettel csupán feltételezhető a magyar jog alkalmazandósága.
Erre az esetre vonatkozóan utal viszont a Legfelsőbb Bíróság a Ptk. 324. §-a (1) bekezdésének korábban hatályos rendelkezésére, mely szerint a követelések 5 év alatt elévülnek, ha a jogszabály másként nem rendelkezik, a gazdálkodó szervezetek egymás közötti jogviszonyában viszont a pénzkövetelések elévülési ideje - ha a jogszabály kivételt nem tesz - egy év, kötbérkövetelés esetében hat hónap. A Ptk.-t módosító 1993. évi XCII. törvény 40. §-a (4) bekezdésének a) pontja a 324. § (1) bekezdésének második mondatát hatályon kívül helyezte ugyan, a 40. § (8) bekezdése értelmében azonban a módosító törvénynek az elévülési időt érintő rendelkezéseit azokra a követelésekre kell alkalmazni, amelyek a törvény 1993. november 1-jei hatálybalépésekor még nem évültek el.
E rendelkezések alapján a jelen szerződésben meghatározott 1985. július 15-i teljesítési határidő eredménytelen elteltével a hitelezői követelések esedékessé váltak, s az ezen időszakban hatályos rendelkezések szerint az elévülés - gazdálkodó szervezetek egymás elleni pénzkövetelése esetén - már 1986. július 15-én, tehát a Kasseli Bíróságnál történt perindítás előtt bekövetkezhetett.
A gazdálkodó szervezetekre vonatkozó egyéves elévülési idő alkalmazása szempontjából jelentősége van ugyanakkor annak a kérdésnek, hogy a hitelező megfelel-e a Ptk. 685. §-a c) pontjában írt fogalommeghatározásnak (gazdasági társaság), mely vonatkozásban az 1979. évi 13. tvr. 18. §-ának (1) és (2) bekezdése szerint a jogi személy jogképességét, gazdasági minőségét személyes joga szerint kell elbírálni, melyen annak az államnak a joga értendő, amelynek a területén nyilvántartásba vették. A hitelező megnevezésében a „KG” utalás szerepel, mely feltehetőleg a Kommanditgesellschaft, vagyis a betéti társaság rövidítése, a gazdálkodó szervezetekre vonatkozó szabályok alkalmazhatósága azonban a hitelező gazdasági minőségének a hivatkozott rendelkezés szerinti egyértelmű tisztázása nélkül nem állapítható meg.
Mindezekre tekintettel a fentiekben részletezett körülmények tisztázása végett szélesebb körű bizonyítási eljárás lefolytatása szükséges, ezért a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzését az 1991. évi IL. törvény 6. §-ának (2) bekezdése folytán megfelelően alkalmazandó Pp. 259. §-ára utalással, a Pp. 252. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, s az elsőfokú bíróságot újabb eljárásra és újabb határozat hozatalára utasította.
Az újabb eljárásban az elsőfokú bíróságnak köteleznie kell a hitelezőt, hogy csatolja be az 1984. október 12-i szerződést, a Kasseli Bíróság előtt kezdeményezett eljárás iratait, valamint cégkivonatát (az utóbbiak hiteles magyar fordítását) [1991. évi IL. tv. 24. §-a (1) bek. utolsó fordulata], s mindezek ismeretében kell - a fent kifejtetteknek megfelelően - vizsgálnia az alkalmazandó jog, a hitelező gazdasági minősége és az elévülés kérdését.
Amennyiben a felsoroltak tisztázása után az elsőfokú bíróság arra a következtetése jut, hogy a hitelezőnek az adós vagyonával kapcsolatos követelése - nem pedig kifogása - elévülés miatt nem utasítható el, annak tárgyában - a szükséges bizonyítási eljárás lefolytatása után - érdemben határoznia kell. (Legf. Bír. Fpk. VIII. 30.797/1996. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás