BK BH 1998/3
BK BH 1998/3
1998.01.01.
A menekültként elismert személy – a jogszabályok alkalmazása szempontjából – a magyar állampolgárral egy tekintet alá esik, és a menekülti jogállása fennállásáig vele szemben a kiutasítás mellékbüntetés nem alkalmazható [Btk. 61. §, 1989. évi 15. tvr., 1997. évi CXXXIX tv. 2. § g) pont, 17. § (2) bek.].
A megyei bíróság a vádlottat életveszélyt okozó testi sértés bűntette miatt 1 év 6 hónapi börtönbüntetésre ítélte.
A tényállás szerint a vádlott bosnyák állampolgár, nős, Magyarországon büntetve nem volt. Menekültként érkezett Magyarországra a volt Jugoszlávia területéről 1995 szeptemberében, és az átmeneti szálláson mint menekült lakott. A vádlott ideggyengeségben szenved, amely állapota a bűncselekmény elkövetésekor is fennállott, ez azonban nem zárta ki és nem is korlátozta azt a képességét, hogy cselekménye következményeit felismerje vagy ennek megfelelően cselekedjék.
A vádlott az átmeneti szálláson egy szobában lakott több menekülttel, így az ügy sértettjével is. A vádlott és szobatársai között 1996. április 1-jén a reggeli órákban verekedés alakult ki, amelynek részese volt a vádlott és a sértett, kölcsönösen bántalmazták egymást. Ezt követően a vádlott elhatározta, hogy elégtételt vesz az őt ért sérelmen. A délutáni órákban a sértett a menekülttábor területén a telefonfülkéhez ment. Ezt észlelte a vádlott, magához vett egy 55 cm hosszú, 3 cm széles vascsövet, és azzal egy alkalommal, nagy erővel fejbe ütötte. Az ütés a sértet fejének a jobb oldalát érte. Az ütés hatására a sértett elesett, majd amikor fel akart állni a földről, a vádlott a szemben álló sértett felé ütött, amelyet a sértett úgy védett ki, hogy a karját maga elé tartotta, így az ütés az alkarját érte el. A vádlott még két alkalommal akarta megütni a sértettet, de mindkét ütése a sértett kezét találta el.
A bántalmazás következtében a sértett a fej jobb oldalán, a hajas fejbőr 3 cm-es szakított sebzését szenvedte el, valamint ennek megfelelően a jobb oldali fali halántékán koponyacsonttörés és keményburok alatti vagy feletti vérgyülem keletkezett. A sérülés közvetett életveszélyes állapotot eredményezett, megfelelő orvosi segítség hiányában a sértett halála is bekövetkezhetett volna.
A reggeli és a délutáni tettlegesség során a vádlott is megsérült, egyebek mellett 8 napon túl gyógyuló orrcsonttöréses sérülést szenvedett.
Az ítélet ellen az ügyész a szabadságvesztés súlyosítása, továbbá közügyektől eltiltás és kiutasítás mellékbüntetések kiszabása végett, míg a vádlott és védője enyhítésért fellebbezett.
Az ügyészi fellebbezés indokolása szerint az elsőfokú bíróság az enyhítő rendelkezés téves alkalmazásával szabta ki a szabadságvesztést, mivel az adott esetben a büntetéskiszabási célnak csak a büntetési tétel alsó határát meghaladó tartamú szabadságvesztés felelhet meg. Ezen túlmenően tévesen mellőzte a közügyektől eltiltás mellékbüntetést a megyei bíróság, mert a menekültként elismert személyek jogállásáról szóló 1989. évi 19. tvr. rendelkezéseire figyelemmel sem lehet indokolatlan valamely menekült bűnelkövető közügyektől eltiltása. Ugyancsak téves a kiutasítás mellékbüntetés alkalmazásának mellőzése is. A menekültkénti elismerés szabályozására vonatkozó 101/1989. (IX. 28.) MT rendelet a menekültkénti jogállás megszüntetését oly esetben is lehetővé teszi, ha a menekült magatartása és életvitele sérti a közrendet. A Btk. mint magasabb rendű jogszabály által lehetővé tett kiutasítás hatályosulásának az alacsonyabb szintű jogszabályban megállapított menekülti státus pedig nem lehet akadálya. Egyébként is az iratokból megállapíthatóan a vádlottnak a Horvát Köztársaság területén van állandó lakása, így a kiutasítása esetén nem abba az országba térne vissza, ahonnan távozására tekintettel menekülti státusba került.
A legfőbb ügyész az ügyészi fellebbezést indokai alapján fenntartotta. Indítványában kiemelte, hogy a vádlott mint menekültként elismert személy tartózkodik a Magyar Köztársaságban, így rá az 1989. évi 19. tvr. rendelkezései vonatkoznak. Ekként valójában a választójog nem illeti meg, de egyéb közügyekkel kapcsolatos jogokkal rendelkezik. Mindezekre figyelemmel az ezen jogoktól eltiltás a menekülttel szemben is kiszabható, a kiutasítást illetően pedig annak feltételei azért is fennállnak, mert a vádlott súlyos megítélésű, életveszélyt okozó cselekményt valósított meg, és egyébként is lehetőség van a menekült státus megszüntetésére.
A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a megyei bíróság a büntetőeljárási szabályokat minden vonatkozásban maradéktalanul megtartotta. Az ügyet valamennyi lényeges körülményre nézve kellően felderítette, és a tényállást a bizonyítékok körültekintő mérlegelésével állapította meg, valamint az indokolási kötelezettségének is megfelelően eleget tett.
A tényállást a bűnügyi iratok tartalma alapján azzal egészítette ki, hogy a vádlott által a bántalmazáshoz használt eszköz súlya 93,5 dkg volt és a sértett koponyájára mért ütés a koponyacsonton csillag alakú törést okozott. Az így kiegészített tényállás mindenben mentes a megalapozatlansági hibáktól, ezért a Legfelsőbb Bíróság a határozatát erre alapította.
Helyesen vont következtetést a megyei bíróság a vádlott bűnösségére, a cselekmény a Btk. 170. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és az (5) bekezdésének első fordulata szerint minősülő, eshetőleges szándékkal elkövetett, életveszélyt okozó testi sértés bűntetteként minősítése is megfelel az anyagi jogszabályoknak.
A büntetés súlyosítását, illetve enyhítését célzó fellebbezések nem alaposak.
A megyei bíróság a büntetés kiszabásánál súlyosítóként, illetve enyhítőként jelentkező körülményeket azzal a kiegészítéssel, hogy a sértett orvul megtámadása, illetve az életveszélyt okozó cselekmények országos elszaporodottsága további súlyosító körülmény, helyesen állapította meg, és azokat a súlyuknak megfelelően értékelte.
A cselekmény tárgyi súlyára, az elkövetési körülményekre, a vádlott bűnösségének fokára és a büntetés kiszabásánál irányadó további körülményekre figyelemmel a Btk. 87. §-a (2) bekezdésének c) pontjában foglalt enyhítési lehetőség alkalmazásával kiszabott 1 év 6 hónapi börtönbüntetés megfelel az ilyen jellegű cselekmények tekintetében kialakult ítélkezési gyakorlatnak, így kellően szolgálja a Btk. 37. §-a szerinti büntetési cél elérését, figyelemmel arra, hogy a sértett bántalmazását megelőző vitában a vádlott maga is megsérült, továbbá hogy a közvetett életveszéllyel járó sérülést egy ütés leadásával idézte elő. Helyesen járt el a megyei bíróság, amikor kiutasítást nem alkalmazott a vádlottal szemben.
Az irányadó tényállás alapján a vádlott mint menekültként elismert személy tartózkodott a cselekmény elkövetésekor a Magyar Köztársaság területén. Erre a státusára figyelemmel, tekintettel a menekültként elismert személyek jogállásáról szóló 1989. évi 19. tvr. rendelkezéseire, indokolt esetben nem lenne mellőzhető a közügyektől eltiltás. E mellékbüntetés alkalmazását nem zárja ki, hogy a menekültként elismert személyt a választójog nem illeti meg [tvr. 1. §-ának a) pontja]. A bírói gyakorlat értelmében a tartósan Magyarországon élő külföldi tekintetében a közügyektől eltiltás alkalmazható, ha annak az indokoltsága fennáll. Az adott cselekménnyel azonban a büntetlen előéletű vádlott nem vált a közügyek gyakorlására méltatlanná, ezért az említett mellékbüntetés alkalmazására nem volt alapos.
A Legfelsőbb Bíróság nem értett egyet a kiutasítás mellékbüntetés alkalmazhatóságának kérdésében elfoglalt ügyészi állásponttal.
A Btk. 61. §-a szerint azt a nem magyar állampolgár elkövetőt, akinek az országban tartózkodása nem kívánatos, a Magyar Köztársaság területéről ki kell utasítani. A kiutasított köteles az ország területét elhagyni, és csak külön engedéllyel térhet vissza.
A menekültként elismert személyek jogállásáról szóló módosított 1989. évi 19. tvr. azt tartalmazza, hogy a menekültek helyzetére vonatkozó, 1951. évi Genfi Egyezményt és az ahhoz tartozó 1967. évi New York-i Jegyzőkönyvet kihirdető 1989. évi 15. törvényerejű rendeletben foglaltak biztosítása érdekében a menekültként elismert személyt a jogszabályok alkalmazása szempontjából magyar állampolgárnak kell tekinteni azzal az eltéréssel, hogy a) nem illeti meg választójog; b) nem tölthet be olyan munkakört, amelynek ellátását jogszabály magyar állampolgársághoz köti; c) nem terhelti hadkötelezettség; d) kérelmére a lakóhelye szerint illetékes rendőr-főkapitányság ellátja az egyezményben meghatározott kétnyelvű úttokmánnyal; e) a magyar állampolgárság honosítással (visszahonosítással) történő megszerzése iránti kérelmének elbírálásánál menekültként való elismerésének tényét rendkívüli körülményként kell értékelni; f) jogosult díjmentes magyarnyelv-oktatásban való részvételre és g) nem illetik meg, illetőleg nem terhelik az 1993. évi LXXVII. törvényben meghatározott jogok és kötelezettségek (1. §).
Az 1989. évi 15. tvr.-tel kihirdetett hivatkozott egyezménynek a 32. és 33. cikkei foglalkoznak a menekültek kiutasításával, illetve a kiutasítás vagy visszaküldés tilalmával. A menekültként való elismerésről a módosított 101/1989. (IX. 28.) MT rendelet rendelkezik. Az ezzel kapcsolatos eljárás körében többek között szabályozza a menekültként való elismerést és a menekült jogállás megszüntetését, az eljárás bármely szakában az Egyesült Nemzetek Szervezete menekültügyi főbiztosa képviselőjének részvételi jogosultságát és a jogorvoslatokat is. Tételesen a menekült jogállás megszüntetéséről a rendelet 17. §-a azt tartalmazza, hogy a menekült jogállást meg kell szüntetni, ha a) az egyezmény 1. cikkének c) pontjában szereplő feltételek fennállnak; b) a rendelet 2. §-ának (2) bekezdésében megjelölt okok miatt a menekültként való elismerés feltételei már az elismeréskor sem álltak fenn; c) a menekült e jogállásról írásban lemond [(1) bek.], ugyanakkor a menekült jogállása megszüntethető, ha a) a menekültként való elismerés az elbírálás szempontjából lényeges valótlan adatok alapján vagy ilyen valós tények elhallgatásával történt; b) a menekült magatartása, életvitele sérti az állam biztonságát vagy a közrendet [(2) bek.], végül a menekült jogállás megszüntetéséről a menekült utolsó lakó- vagy szokásos tartózkodási helyéhez legközelebbi, a rendelet 5. §-ában megjelölt szerv határozattal dönt [(3) bek.].
A fentiek egybevetéséből a Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint az következik, hogy azokkal a személyekkel szemben akiket menekültként ismertek el a Magyar Köztársaság hatóságai, a Btk. 61. §-a szerinti kiutasítás - mindaddig, amíg menekültjogállásukat a 101/1989. (IX. 28.) MT rendelet 17. §-ának (2) bekezdése alapján nem szüntették meg - nem alkalmazható.
A kiutasítást a törvény szélesebb körben teszi kiszabhatóvá, mint a menekülti jogállás bűncselekmény miatti megszüntetését, még ha a bírói gyakorlat mértéktartóan él is ennek az alkalmazásával [BH 1996/11/568. sz.].
A Legfelsőbb Bíróság kiemeli: az 1989. évi 19. tvr. 1. §-a szerint a menekültként elismert személyt a jogszabályok alkalmazása szempontjából magyar állampolgárnak kell tekinteni; nem tartalmazza a kivételek felsorolásában, hogy kiutasítható lenne. A menekültként elismert személyt tehát - ebből a szempontból - magyar állampolgárnak kell tekinteni, a magyar állampolgárral szemben pedig ez a mellékbüntetés nem alkalmazható.
A fenti szabályozás mellett természetesen nincs akadálya a kiutasítás mellékbüntetés alkalmazásának oly esetben, ha a vád tárgyát képező bűncselekményre tekintettel a bírósági határozat meghozataláig sor került a menekülti jogállás külön eljárásban szabályozott megszüntetésére.
A kifejtettekre figyelemmel az elsőfokú bíróság ítéletét a Legfelsőbb Bíróság az indokolás helyesbítésével törvényesnek találta, ezért az ítélet rendelkezéseit helybenhagyta. (Legf. Bír. Bf. V. 954/1997. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás