30/1998. (VI. 24.) BM–HM–NM–PM együttes rendelet
30/1998. (VI. 24.) BM–HM–NM–PM együttes rendelet
a bajba jutott légijárművek megsegítését ellátó kutató-mentő szolgálatokról1
A légiközlekedésről szóló 1995. évi XCVII. törvény (a továbbiakban: Lt.) 74. §-ának k) pontjában foglalt felhatalmazás alapján, továbbá az Lt. végrehajtására kiadott 141/1995. (XI. 30.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Vhr.) 26. §-ának (1) bekezdése alapján a bajba jutott légijárművek megsegítését (felkutatását, mentését) ellátó kutató-mentő szolgálatok szervezetéről, működéséről, fenntartásáról, riasztásáról és a mentéssel járó költségek viseléséről – a közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszterrel egyetértésben – az alábbiakat rendeljük el:
Általános rendelkezések
1. § A rendeletet kell alkalmazni:
a) a Magyar Köztársaság területén és légterében a bajba jutott, eltűnt légijárművek, a légijárművek személyzete, utasai mentésére, felkutatására, illetőleg az ezzel összefüggő tevékenységek megszervezésére és végrehajtására,
b) a szomszédos országok területén és légterében nemzetközi egyezmény vagy felkérés alapján kutatás-mentésre,
c) a Magyar Köztársaság területén és légterében szomszédos országokból, nemzetközi egyezmény vagy felkérés alapján kutatás-mentésre.
Értelmező rendelkezések
2. § E rendelet alkalmazása szempontjából:
a) kutató-mentő körzet: az a meghatározott kiterjedésű terület, amelyen belül a kutató-mentő szolgálat a feladatát végrehajtja;
b) kutató-mentő légijármű: a kutatás-mentés hatékony végrehajtására alkalmas különleges eszközökkel felszerelt légijármű;
c) kutató-mentő szolgálat: gyűjtő fogalom. A konkrét feladattól függően jelenthet mentést összehangoló központot, mentési alközpontot vagy riasztó állomást;
d) Mentés Összehangoló Központ: a kutatás-mentés irányítására létrehozott legmagasabb szintű szervezet;
e) mentési alközpont: a Mentés Összehangoló Központnak alárendelt, meghatározott kutató és mentő körzetben a mentési tevékenység végrehajtására létrehozott szervezet;
f) mentés: a tűzoltási és a műszaki mentési feladatokkal egyidőben a légiközlekedési baleset helyszínén végrehajtott és a balesetet szenvedett személyek életének és testi épségének megóvása céljából végzett egészségügyi ellátás, illetve műszaki beavatkozás, valamint a veszélyeztetett területről az anyagi értékek kivonása, megóvása;
g) mentőegység: a repülőtereken és a mentési alközpontok területén a kijelölt szervezetek állományából a mentési feladatok ellátására létrehozott, megfelelő berendezésekkel ellátott és gyakorlott személyekből álló egység;
h) kárelhárítás: a légiközlekedési baleset helyszínének és környezetének megóvása a további károsodástól, illetve a baleset következményeinek felszámolása, beleértve a veszélyes anyagok, sugárzó, mérgező robbanó anyagok, fegyverek, lőszerek stb. hatástalanítását, őrzését, kivonását, semlegesítését;
i) légiforgalmi szolgálat: a repüléstájékoztató szolgálat, a repülőtéri repüléstájékoztató szolgálat, a riasztó, szolgálati, légiforgalmi irányító szolgálat, a körzeti irányító szolgálat és a repülőtéri irányító szolgálat;
j) légiközlekedési meteorológiai szolgálat: a légiközlekedés számára tájékoztató, előrejelzési és veszélyes időjárási jelenségről figyelmeztetést adó szervezet;
k) összeköttetést biztosító berendezések: a gyors és megbízható összeköttetést létesítő és fenntartó analóg, digitális adatcserét lebonyolító eszközök (pl. telefon, telefax, rádiótelefon).
A kutató-mentő szolgálat szervezete
3. § (1) Kutató-mentő szolgálatot hoz létre – szükség szerint – a légiközlekedési baleset során bajba jutott légijárművek légi, illetőleg földi felkutatására és mentésének végrehajtására
a) a belügyminiszter a Tűzoltóság, a Rendőrség, a Határőrség (a továbbiakban: HŐR), a Polgári Védelem állományából,
b) a honvédelmi miniszter a Magyar Honvédség (a továbbiakban: MH) állományából,
c) a népjóléti miniszter2 az Országos Mentőszolgálat (a továbbiakban: OMSZ) állományából.
(2) Az (1) bekezdés b) pontja alapján létrehozott légi kutató-mentő szolgálat az MH Légierő vezérkari főnöke által jóváhagyott, nemzetközi szabályokon alapuló előírások szerint lát el szolgálatot.
(3) A légi kutató-mentő szolgálat riasztására és alkalmazására, illetőleg e szerv illetékességére és jogosultságára vonatkozó szabályokat a honvédelmi miniszter határozza meg.
(4) A kutató-mentő szolgálat feladatát az (1) bekezdésben felsorolt szerveknél előre kell meghatározni, az 1971. évi 25. törvényerejű rendelettel kihirdetett, a Nemzetközi Polgári Repülésről szóló, 1944. december 7-én, Chicagóban aláírt Egyezmény (a továbbiakban: Egyezmény) 12. Függelékének (Kutatás-Mentés), valamint az Lt. előírásainak megfelelően.
(5) A kijelölt kutató-mentő szolgálat a tevékenységét a feladat jellegének megfelelően külön kialakított szervezettel hajtja végre.
4. § (1) A kutatással-mentéssel kapcsolatos feladatok koordinálására és vezetésére Mentés Összehangoló Központot (a továbbiakban: Központ) kell létrehozni, és szükség szerint működtetni.
(2) A Központ feladata a kutató-mentő tevékenység összehangolása, irányítása, más állami szervekkel az együttműködés, a tájékoztatás megszervezése és végzése, valamint a Kormány folyamatos tájékoztatása.
(3) A Központ ideiglenes szervezet, önálló költségvetéssel nem rendelkezik, elhelyezéséről a Tűzoltóság országos parancsnoka gondoskodik.
(4) A Központot a Tűzoltóság országos parancsnoka vezeti, tagjai a 3. § (1) bekezdésében felsorolt szervek kijelölt képviselői.
(5) A Központ tagjai a Központ vezetőjének intézkedésére a saját műveleti terveik szerint járnak el. A Központ műveleti terveinek elkészítéséért, naprakészen tartásáért a Központ vezetője a felelős.
A riasztás rendje
5. § (1) Légiközlekedési baleset észlelése vagy légijármű kényszerhelyzetbe kerülésének feltételezése esetén jelentési kötelezettsége van:
a) az ellenőrzött légtérben az illetékes légiforgalmi irányító egységnek,
b) a légijárművel távközlési kapcsolatot tartó légiforgalmi tájékoztató egységnek,
c) a repülőtér légterében a repülőtéri légiforgalmi irányító vagy tájékoztató szolgálatnak,
d) a levegőben tartózkodó és a balesetet vagy bajbajutást észlelő légijármű személyzetének,
e) az állampolgári vagy egyéb bejelentéseket fogadó állami (államigazgatási, hatósági) szervnek,
f) az állampolgároknak.
(2) Észlelésnek számít különösen, ha
a) a légijármű erre utaló jelzést ad,
b) légijármű baleseti helyzetére lehet következtetni a légtérellenőrzés és sikertelen összeköttetés alapján,
c) a baleseti vészjeladó jelez vagy COSPAS-SARSAT jelzés fut be,
d) a légijármű nem fejezi be feladatát a repülési tervnek megfelelően, nincs vele összeköttetés, illetve nem lehet vele kapcsolatot teremteni,
e) a másik légijármű vagy légiforgalmi szolgálati egység észlel közvetlenül rendellenességet vagy balesetet,
f) a lakosságtól vagy szervtől származó bejelentés érkezik.
6. § (1) Az a szerv, amelyhez jelentés érkezett, köteles haladéktalanul értesíteni további intézkedések céljából, a riasztás elrendelése érdekében az Országos Rendőr-főkapitányság Központi Ügyeletét (a továbbiakban: ORFK KÜ).
(2) Az ORFK KÜ a kapott információt haladéktalanul köteles továbbítani az MH, a Honvédelmi Minisztérium, a HŐR Országos Parancsnokság, a Polgári Védelmi Országos Parancsnokság, az OMSZ, a Népjóléti Minisztérium illetékes szervének. Az érintett megyei (fővárosi) rendőri szervet az ORFK KÜ riasztja.
7. § (1) Az ORFK KÜ a kapott információt haladéktalanul köteles továbbítani a Tűzoltóság országos parancsnokának, aki a riasztást követően értékeli a beérkezett információkat, és a légiközlekedési baleset nagyságrendjének és a bekövetkezés körülményeinek függvényében a vonatkozó jogszabályok és a műveleti tervek alapján azonnal megteszi a szükséges intézkedéseket.
(2) A kutatás, illetve a mentés megkezdésére a (3) bekezdés kivételével a Központ vezetője intézkedik.
(3) A helyszínre kiérkezett tűzoltóegységek, a mentőszolgálat, illetve a légi kutató-mentő szolgálat a saját erőivel haladéktalanul megkezdi a mentést. A helyszínre vezényelt tűzoltóegységek vezetője (tűzoltásvezető) a mentés irányításában és a tevékenységek koordinálásában a tűz elleni védekezésről, műszaki mentésről és a tűzoltóságról szóló 1996. évi XXXI. törvény 7. §-a, valamint a 9–10. § rendelkezései szerint jár el.
(4) A kutatásban, mentésben részt vevő egységek kutató-mentő alközpontként végzik feladataikat.
A kutatás-mentés megszervezése és végrehajtása
8. § (1) A légiközlekedési baleset helyszínének megállapítása, valamint a mentés gyors végrehajtása érdekében légi vagy földi, illetőleg egyidejű légi és földi kutatást kell végezni.
(2) A légi kutatás során az MH keretén belül létrehozott kutató-mentő szolgálat az MH Légierő Vezérkar illetékes szervének intézkedésére felkutatja az eltűnt légijárművet, megjelöli és megközelíti a légiközlekedési baleset helyszínét.
(3) A földi kutatás keretében az eltűnt légijármű felkutatásának, a kijelölt mentőegységek tevékenységének irányítását a Központ végzi. Ehhez igénybe veheti a rendőri, a polgári védelmi erőket, eszközöket, szükség esetén bevonhatók az MH és a HŐR erői és eszközei is.
(4) A Tűzoltóság Országos Parancsnokság Repülőtéri Tűzoltóságparancsnokság:
a) Budapest Ferihegy Nemzetközi Repülőtéren és meghatározott körzetében a repülőeseményekkel kapcsolatosan állandó jelleggel kutató-mentő alközpontként működik,
b) mint a Központ része információs, szakmai, operatív segítséget nyújt az ország területén létesítendő kutató-mentő alközpont részére.
Légi kutató-mentő szolgálat
9. § (1) Légi kutató-mentő szolgálat akkor működtethető, ha
a) a 4. számú melléklet szerinti időjárási határértékek lehetővé teszik az alkalmazást,
b) ismeretlen a várható vagy tényleges földet érési hely,
c) olyan a helyszín távolsága és megközelítési lehetősége a földi és légi kutató-mentő szolgálatok (egységek) kiindulási körzetétől számítva, hogy a légi kutató-mentő szolgálat feltételezhetően azonos vagy korábbi időpontban érheti el azt,
d) a légi kutató-mentő szolgálat riasztására jogosult ügyeleti szerv az alkalmazást indokoltnak tartja.
(2) Légi kutató-mentő szolgálatot teljesítenek
a) az MH erői az 1. számú melléklet szerinti mentőkörzetekben állandó jelleggel,
b) az állampolgárok (légijármű tulajdonosok, üzembentartók) társadalmi szervezetei,
c) a levegőben tartózkodó vagy erre a célra felszállásra kész légijárművek, öntevékenyen vagy a légiforgalmi irányítószolgálat utasítására vagy engedélyével.
(3) A légi kutató-mentő szolgálat:
a) riasztási vagy veszély állapotban azonnal megkezdi a kutatást,
b) a lehető legrövidebb időn belül meghatározza a bajba jutott légijármű helyzetét, illetőleg a fedélzetén tartózkodó személyzet, az utasok pontos helyét, ezt jelenti a Központnak, és javaslatot tesz a szükségesnek tartott intézkedésekre,
c) segíti a tűzoltóságot a tűz eloltásában.
Földi kutató-mentő szolgálat
10. § (1) Földi kutató-mentő szolgálatot látnak el öntevékenyen vagy riasztás alapján:
a) a készenléti szolgálatot teljesítő szervezetek,
b) az intézkedő hatósági személy(ek).
(2) Földi kutató-mentő szolgálat:
a) riasztás vagy veszély állapotban azonnal megkezdi a kutatást,
b) felkutatja a bajba jutott légijármű, illetőleg fedélzetén tartózkodó személyzet, utasok helyét, és jelenti a Központnak a pontos helyzetet, a szükségesnek tartott intézkedéseket,
c) tűz esetén megkezdi a tűzoltást,
d) a bajba jutott légijárművet, a fedélzeten tartózkodó személyeket megközelíti, a helyszínt illetéktelen elől lezárja,
e) menti a bajba jutott légijármű fedélzetén tartózkodó személyeket (elsősegélynyújtás, roncsból, tűzből vagy egyéb okból veszélyes körzetből való mentés).
A kutatás-mentés tervezésének rendje
11. § (1) A 3. § (1) bekezdésében felsorolt szervek együttműködésének összehangolására az érintett szervek bevonásával a Központ vezetője műveleti tervet készít.
(2) A Központ vezetője az (1) bekezdésben meghatározott feladat végrehajtása érdekében
a) naprakészen vezeti, tárolja a kutató-mentő feladatok ellátásához szükséges adatokat, információkat, eljárási szabályokat, és biztosítja az azokhoz való közvetlen és gyors hozzáférést;
b) gyűjti, feldolgozza, értékeli a bajba jutott légijárművek megsegítése során keletkezett információkat, iratokat, jelentéseket.
(3) A műveleti terv tartalmazza a kutatásban és a mentésben résztvevők, e rendeletben nem szabályozott, részletes feladatait, így különösen:
a) a kutató-mentő körzeten belüli kutató és mentő munkák irányításának módját,
b) a rendelkezésre álló hírközlési rendszerek és eszközök használatát,
c) az úton lévő kutató-mentő feladatra bevonható légijárművek riasztásának módját,
d) a kutatásra és mentésre kijelölt személyzet kötelességeit és jogosultságait,
e) a berendezések lehetséges átcsoportosítását, amelyet meteorológiai vagy más feltételek tehetnek szükségessé,
f) a kutató és mentő műveletekkel kapcsolatos lényeges információkhoz való hozzájutás módszerét,
g) a segítség – beleértve a légijárművek, személyzet vagy felszerelés – kérésének formáját,
h) a vészhelyzetben lévő légijárműnek nyújtandó segítség módját, vízre történő kényszerleszállás esetén,
i) a kutatást és mentést végző vagy más légijármű által a vészhelyzetben lévő légijárműveknek történő segítségnyújtás módját,
j) a segítségnyújtással kapcsolatos teendőket olyan légijármű esetén, amely ellen jogellenes cselekményt hajtottak végre.
Helyszínbiztosítás
12. § A helyszínbiztosítási feladatokat a Rendőrség látja el.
A sérültek mentése, a tűzoltás, a műszaki mentés
és a vízi mentés
13. § (1) A sérültek mentését, gyors orvosi ellátását
a) az OMSZ erői, eszközei a helyszínen és az egészségügyi intézménybe szállítás során,
b) az igénybe vehető egészségügyi intézmények a beszállítás után
látják el.
(2) A szükséges tűzoltási, műszaki mentési, egyéb kárelhárítási feladatokat a Tűzoltóság végzi.
(3) A helyszínen tartózkodó tűzoltásvezető a mentéssel kapcsolatos információk alapján kezdeményezze, illetőleg tegyen javaslatot a Központ vezetője felé a Központ működésének megkezdésére.
(4) A szükséges vízi mentési tevékenységet folyók, tavak vízfelületén, a vízfelületről megközelíthető területeken a Rendőrség illetékes szerve végzi, és biztosítja az erre felhasználható vízijárművek igénybevételét.
A lakosság mentése
14. § (1) A lakosság mentését, szükség szerinti menekítését a Központ vezetőjének kezdeményezésére a Polgári Védelmi Országos Parancsnokság végzi.
(2) A Polgári Védelmi Országos Parancsnokság az (1) bekezdésben meghatározott feladat ellátása során
a) elvégzi a kárterületen a lakossági veszélyeztetés területi határainak kijelölését,
b) biztosítja a sérültek, túlélők, valamint a mentőerők számára a helyszíni ellátást, illetve a szükségelhelyezést,
c) gondoskodik az áldozatokkal kapcsolatos előírások végrehajtásáról.
A légijármű-vezető feladatai
15. § (1) Ha a légijármű vezetője azt észleli, hogy egy másik légijármű veszélyben van,
a) megfigyelés alatt tartja a veszélyben lévő járművet mindaddig, amíg jelenlétére nincs tovább szükség;
b) megtesz minden szükséges intézkedést, ami a bajba jutott légijármű helyzetének meghatározását könnyíti;
c) jelenti a légiforgalmi szolgálati egységnek
– a veszélyben lévő jármű típusát, azonosságát és állapotát,
– a veszélyben lévő légijármű helyzetét földrajzi koordinátákkal, illetőleg egy jellegzetes tereptárgytól vagy egy rádiónavigációs berendezéstől mért távolságával és tényleges irányszögével kifejezve,
– az észlelés időpontját helyi időben kifejezett órák és percek szerint,
– az észlelt személyek számát,
– azt, hogy a személyek elhagyták-e a veszélyben lévő járművet,
– az észlelt vízen úszó személyek számát,
– a túlélők látható fizikai állapotát;
d) a légiforgalmi irányító szolgálati egység utasítása szerint cselekszik a kutató-mentő légijármű megérkezéséig.
(2) Ha a baleset helyszínére elsőnek érkező légijármű nem kutatási és mentési légijármű, akkor köteles jelenteni az általa észlelt eseményt a légiforgalmi irányító szolgálatnak.
(3) A vészadást felfogó légijármű vezetője, ha a hírközlő csatornákon vészjeleket, vészközleményt vagy ezzel egyenértékű közleményt vesz
a) rögzíti a veszélyben lévő jármű helyzetét, ha ezt közlik,
b) beméri az adás irányát,
c) tájékoztatja az illetékes légiforgalmi irányító szolgálati egységet a vészközleményről, megadva valamennyi rendelkezésre álló adatot,
d) az adott helyzet értékelésének függvényében meghozott döntésével belátása szerint továbbhalad a vészadásban megadott hely felé.
A kutató-mentő szolgálat szervezetének
információs rendszere
16. § A Központ és a kutató-mentő alközpontok információs kapcsolatainak rendszere kiterjed:
a) a más jogszabályban meghatározott repülőbaleseti szolgálatra,
b) a katonai légügyi hatóság repülőbaleseti készenléti szolgálatra,
c) a rádióiránymérő (helymeghatározó) szolgálatra,
d) a Kormányzati Távközlési Rendszerre, illetőleg annak útján elérhető – kutatási-mentési feladatokhoz kapcsolódó – adatbázis elérési lehetőségére,
e) a meteorológiai szolgálatra,
f) az 1. számú mellékletben meghatározott légi kutató-mentő körzetek működési rádiófrekvenciáin, továbbá a légiközlekedés vészfrekvenciáin történő forgalmazásra.
A kutató-mentő szolgálat felszerelése
17. § (1) A légi kutató-mentő szolgálat készenlétben tartott eszközeit és felszerelését a 2. számú melléklet tartalmazza.
(2) A földi kutató-mentő szolgálat felszerelése, eszközei a kiindulási helyen vagy gépjárműben lévő elsősegélynyújtó és tűzoltó-műszaki mentő eszközökből áll.
(3) Az (1)–(2) bekezdésben meghatározottakon kívüli egyéb, szükséges minőségű és mennyiségű eszközök helyszínre küldéséről az eljárás folyamán az intézkedő Központ gondoskodik.
A kutató-mentő szolgálat felkészítése
18. § (1) A kutató-mentő szolgálatban részt vevő szervek vezetői felelősek a kijelölt állomány készenlétéért, felkészítéséért és ismeretfelújításáért.
(2) A kutató-mentő szolgálatba tartozó egységek működési szabályzatát a kutatás-mentésre vonatkozó és az eljárást meghatározó nemzetközi dokumentumok figyelembevételével kell elkészíteni, és azt a részt vevő egységek rendelkezésére bocsátani.
(3) A kutató-mentő szolgálat a Központ tervezésével, a jogszabályokkal és az Egyezményben megállapított gyakorisággal és módszerrel megfelelő szintű gyakorlatokat köteles tartani.
(4) A légi kutató-mentő szolgálati helyen a szolgálat eszközeit, felszerelését és személyi állományát folyamatos szolgálatban (készültségben) kell biztosítani.
A kutató-mentő szervezet fenntartási
és eljárás költségei
19. § A kutató-mentő szolgálat létrehozási, fenntartási és eljárási költségeit – beleértve a gyakorlatok költségeit – a feladat végrehajtására e rendelet szerint kijelölt költségvetési szervek első ízben 1999. évi költségvetési törvényben tervezik.
20. § Ez a rendelet a kihirdetését követő második hónap első napján lép hatályba.
1. számú melléklet a 30/1998. (VI. 24.) BM–HM–NM–PM együttes rendelethez
2. számú melléklet a 30/1998. (VI. 24.) BM–HM–NM–PM együttes rendelethez
3. számú melléklet a 30/1998. (VI. 24.) BM–HM–NM–PM együttes rendelethez
4. számú melléklet a 30/1998. (VI. 24.) BM–HM–NM–PM együttes rendelethez
A rendeletet a 267/2011. (XII. 13.) Korm. rendelet 15. § b) pontja hatályon kívül helyezte 2012. március 13. napjával.
Lásd 1998. MK 54. szám 4406–4408. oldal.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás