KK BH 1998/307
KK BH 1998/307
1998.06.01.
Magyar hatóság politikai indíttatású önkénye miatt vesztette életét az, akit a nyilas különítményesek végeztek ki [1992. évi XXXII. tv. 2. § (1) bek.].
A felperes az 1992. augusztus 28-án kiállított adatlapon kárpótlást kért, mert férjét 1945. január végén a miskolci nyilas különítmény kivégezte. Az előadottak igazolása végett csatolta Gy. körjegyzőségen 1945. október 4-én készült jegyzőkönyvet, továbbá a M. Község Elöljáróságának hatósági bizonyítványát, valamint férje halotti anyakönyvi kivonatát.
Az alperes az 1994. április 19-én kelt határozatával a kérelmet elutasította, mert L. István nem az 1992. XXXII. törvény 2. §-ának (1) bekezdésében meghatározott körülmények között vesztette életét.
A felperes keresetében a határozat felülvizsgálatát kérte. Előadta, hogy férjét első ízben 1945. január 16-án vitték el a nyilasok, de ekkor még visszaengedték. Egy újabb bejelentés alapján 1945. január 21-én ismét elvitték, majd kivégezték, holttestét a győri hatóságok a mosonszentmiklósi tömegsírban találták meg. A halotti anyakönyvi kivonat szerint a halál oka tarkólövéstől eredő agyroncsolás volt.
A megyei bíróság 1996. október 9-én kelt ítéletével a keresetet elutasította. Az indokolásban hivatkozott az 1992. évi XXXII. törvény 2. §-a (1) bekezdésének b) pontjára, amely szerint az élet elvesztéséért akkor jár kárpótlás, ha a sérelmet elszenvedő a büntetőeljárás vagy büntetőügyben hozott ítélet végrehajtása során olyan módon vesztette életét, hogy a halál bekövetkezésének kétséget kizáró oka az eljáró magyar hatóság szándékos közreműködése volt. Miután a felperes néhai férje ellen büntetőeljárás nem indult, így a hivatkozott törvény alapján kárpótlás nem állapítható meg.
A felperes 7. sorszámú fellebbezésében továbbra is kérte a kárpótlás megállapítását, mert férje a miskolci nyilas különítmény politikai önkénye miatt vesztette életét.
A fellebbezés alapos.
A bírósági felülvizsgálat ideje alatt lépett hatályba az 1997. évi XXIX. törvény, amely módosította az életüktől és szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról szóló 1992. évi XXXII. törvényt (továbbiakban: Kpt.]. A módosító törvény 14. §-ának (1) bekezdése szerint előírásait a folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni kell. A jelen ügy, amely még jogerősen nem került elbírálásra, folyamatban lévő ügynek minősül, és ezért kiterjed rá a módosított kárpótlási törvény hatálya.
A Kpt. 2. §-a (1) bekezdésének c) pontja szerint egyösszegű kárpótlás jár az élet elvesztéséért, ha a sérelmet szenvedett kétségkívül a magyar hatóság vagy hatósági személy politikai indíttatású önkénye miatt vesztette életét.
A felperes a per során korabeli okiratokkal bizonyította, hogy férje az ún. miskolci nyilas különítmény politikai önkénye miatt vesztette életét.
Az alperes a per során ez ideig csak azt vizsgálta, hogy az 1992. évi XXXII. törvény 2. §-a (1) bekezdésének b) pontjában foglalt - a kárpótláshoz szükséges - feltételek fennállnak-e. A vizsgálatot a Kpt. 2. §-a (1) bekezdésének c) pontja miatt ki kellett terjeszteni arra is, hogy a felperes férje magyar hatóság vagy hatósági személy politikai indíttatású önkénye miatt vesztette-e életét. Ezzel kapcsolatban a következő adatok állnak rendelkezésre.
A m.-i községi elöljáróság hatósági bizonyítványa szerint L. Istvánt az ellenállási mozgalomban való részvétel miatt végezte ki a nyilas különítmény. A Gy. körjegyzőjénél 1945. október 4-én felvett jegyzőkönyv pedig részletesen tartalmazza, hogy nevezett miként vett részt az ellenállási mozgalomban, továbbá azt, hogy miként került sor elhurcolására és kivégzésére. Ez utóbbi körülményt igazolja az 1945. július 10-én kelt halotti anyakönyvi kivonat is az 1945. január végén Mosonszentmiklóson tarkón lövés miatt bekövetkezett halál tényének feltüntetésével.
Az alperes mellett működő Társadalmi Kollégium 1996. november 4-én kelt állásfoglalása egybecseng a fentiekkel, amikor megállapítja, hogy a „nyilas államvezetés és fegyveres testülete több ezer hasonló gyilkosságot követett el". Az pedig köztudomású történelmi tény, hogy 1945 januárjában Nyugat-Magyarországon a nyilas különítmények hatóságként is eljárva teljhatalmat gyakoroltak.
Az alperesnek a fentiekre figyelemmel kell új tényállást megállapítani, illetve a kérelmet az új törvényi szabályozás alapján elbírálni.
A fentiek alapján a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-a (2) bekezdésének alkalmazásával megváltoztatta, és az alperes határozatát a Pp. 339. §-ának (1) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és egyben új eljárásra kötelezte. Az új eljárás során az alperesnek az Áe. 43. §-ának is és az irányadó anyagi jogszabályoknak is megfelelő határozatot kell hozni és a felperes részére a Kpt. 2. §-a (1) bekezdésének c) pontja alapján járó személyi kárpótlást megállapítania a Kpt. 2. §-ának (2) bekezdésében hivatkozott, ezután megalkotásra kerülő, a kárpótlás összegéről, a kifizetés feltételeiről rendelkező külön törvény alkalmazásával. (Legf. Bír. Kf. II. 28.596/1996. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás