KK BH 1998/311
KK BH 1998/311
1998.06.01.
A kárpótlási földalapba átkerült föld elveszti részarányföld jellegét; a tanya körüli földre más is árverezhet, a tanyatulajdonost elővásárlási jog illeti meg [1991. évi XXV. tv. 21. § (1) bek.].
Az elsőfokú bíróság indokolása szerint a földkiadó, illetve a földrendező bizottság a jogszabályoknak megfelelően járt el. A felperesek - mint kárpótlásra jogosultak - tanyája a részarány-földtulajdonuk fedezetéül szolgáló földalapba bekerült. A földhivatal jóváhagyta a terület kárpótlási földalapba kerülését, így elvesztette részarány-földtulajdon jellegét, és a kárpótlási földalapra vonatkozó szabályokat kellett alkalmazni. Mivel az 578,5 aranykorona értékű terület kárpótlási földalappá vált, a terület tulajdonba adására az árverésre vonatkozó jogszabályok rendelkezéseit kellett alkalmazni. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a terület minősítése szempontjából nincs jelentősége annak, hogy a terület eredetileg is kárpótlási földalapba került kijelölésre, vagy csak a földalapcsere folytán került kárpótlási földalapba, hiszen az erre vonatkozó szabályok egységesek.
A jogszabályok alapján az árverésen nem csupán a tanyatulajdonosok vehettek részt, hiszen a résztvevők körét a törvény tágabban szabályozza. Vizsgálni kell ugyanakkor, hogy az elővásárlási jog jogosultjai a kárpótlási jegyeket már megszerezték-e, tehát vételi joguk, elővásárlási joguk gyakorlásához szükséges feltételekkel rendelkeznek-e.
Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolása értelmében a törvényben írt feltételek teljesültek, a felperesek a kárpótlási jegy birtokában voltak, így az árverés során elővásárlási jogukat gyakorolni tudták. Önmagában az a tény, hogy az alperesi beavatkozók nem tanyatulajdonosok, az árverésben való részvételüket - az egyéb feltételek teljesülése miatt - nem zárta ki. Az ítélet utal arra is, hogy a törvény szerint a kárpótlásra jogosult tanyatulajdonost a tanyája körüli termőföldre az árverés során elővásárlási jog illeti meg. Figyelembe kell azt is venni, hogy a tanyája körüli termőföldre árverező tanyatulajdonost az elővásárlási jog csupán akkor illeti meg, ha kárpótlási jegyeivel fedezett ajánlata eléri az elhangzott legutolsó ajánlat összegét. A tanyatulajdonosnak tehát ahhoz, hogy a kívánt terület tulajdonjogát árverés során megszerezhesse, ugyanúgy részt kell vennie a licitáláson, mint az egyéb kárpótlásra jogosultaknak. A tanyatulajdonos érdekeit az ítélet szerint az elővásárlási jog törvénybe iktatása védi, ugyanis ez lehetőséget biztosit a számára, hogy a legutolsó ajánlat összegén megszerezze a tulajdonjogot. Nem értett egyet az elsőfokú bíróság a felperesek azon jogi álláspontjával, hogy részükre 1000 Ft/AK értékben kellett volna biztosítani a terület tulajdonjogát árverés megtartása nélkül, mivel az 1000 Ft/AK csupán a földalapcsere végrehajtása során tekinthető irányadónak. A kárpótlási földalapba került területre 3000 Ft/AK kiindulási ár alapulvételével kellett az árverést megtartani. Az elsőfokú bíróság összegzésként megállapította, hogy nem sértett jogszabályt az árverésvezető azzal, hogy az alperesi beavatkozók tulajdonszerzését megállapította, hiszen az ő ajánlatuk volt a legmagasabb, és az elővásárlási jogával a területre senki nem kívánt élni.
Az ítélet ellen a felperes és a felperesi beavatkozó nyújtott be fellebbezést. A fellebbezéssel kapcsolatban a megyei bíróság kiemelte, hogy a megyei kárrendezési hivatal határozatával a földrendező bizottság és a földkiadó bizottság kérelmének megfelelően a földalapcserét jóváhagyta, ezért az 578,5 AK terület a kárpótlási földalapba került. Az áthelyezés tekintetében a kárpótlási földalapra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. A terület tulajdonba adására, az árverés megtartására pedig az 1991. évi XXV. törvény és a végrehajtása tárgyában kiadott 104/1995. (VIII. 3.) Korm. rendelet rendelkezéseit kell alkalmazni. A megyei bíróság álláspontja szerint az említett jogszabályok rendelkezéseit figyelembe véve az árverés lefolytatása nem ütközött jogszabályba.
A megyei bíróság döntése arra is utal, hogy H. Jánosné 49 000 Ft értékű kárpótlási jeggyel rendelkezett, ezen saját jogú kárpótlási jegyből árverezett a vitatott ingatlanra. Ebből az összegből szerezte meg az ingatlan 245/585 tulajdoni hányadát. A jogerős ítélet szerint ebből megállapítható, hogy az 1991. évi XXV. törvény 21. §-ának (1) bekezdése szerint az őt megillető kárpótlási jeggyel árverezhetett a vitatott területre.
A jogerős ítélet ellen a felperesek és a felperesi beavatkozó nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. A felperesek álláspontja szerint az első- és másodfokú bíróság a perbeli bizonyítékokat tévesen értékelve, a tényállást tévesen állapította meg, és abból téves következtetésre jutott. A felperesek álláspontja szerint sem az elsőfokú bíróság, sem a megyei bíróság nem jelölte meg ítéletében, hogy a részarány-föltulajdon mely jogszabály alapján változik meg kijelölt kárpótlási területre. A felperesi álláspont szerint az ügy érdemi elbírálása szempontjából ennek a körülménynek van döntőjelentősége, ugyanis megítélésük szerint a részarány-földtulajdon jellegét tekintve az egész eljárás során fenn kell hogy maradjon, így reá a kijelölt kárpótlási területre vonatkozó szabályokat nem lehet alkalmazni. A felperesek felülvizsgálati kérelmükben utalnak arra is, hogy a fellebbezésben foglalt érveiket változatlanul fenntartják.
A felperesi beavatkozó felülvizsgálati kérelme szerint az elsőfokú bíróság a tényállás megállapítása során nem vette figyelembe, hogy a tanyáknál kimért és tulajdonba adott 15,8 AK értékű tagi részaránytulajdon területet - adminisztrációs tévedés folytán - kárpótlási földalapként elárverezték az 1994. január 19-én megtartott földárverésen. A felperesi beavatkozó úgy véli, hogy a korábbi kijelölést figyelmen kívül hagyták., és a tanya szélességével azonos nagyságú földterület helyett keskenyebb területet hagytak meg részére oly módon, hogy a tagi részarány-tulajdon kijelölése megszűnt, és azon területrészt a kárpótlási földalapba vonták be. A felülvizsgálat értelmében nem a kárpótlási földalap meghatározását szolgáló vázrajzból kimaradt terület képezte a tagi részarány-földalapot, hanem éppen fordítva, a tagi részaránytulajdon kimérése után fennmaradt terület képezte az 578,5 AK kimérésének alapját. A felülvizsgálati kérelem értelmében a másodfokú bíróság nem indokolta meg, hogy a becsatolt bizonyítékok ellenére miért nem látta igazoltnak azt az állítást, amely szerint a tagi részaránytulajdon került először kimérésre, csak a fennmaradó rész került kárpótlási földalapként kimérésre, de ennek ellenére a tagi részaránytulajdont elárverezték kárpótlási földalapként.
A felülvizsgálati kérelmek alaptalanok.
A földrendező és földkiadó bizottságokról szóló 1993. évi II. törvény 8. §-ának (1) bekezdése szerint, ha a tanya tulajdonosa részarányföldtulajdonos, és egyidejűleg kárpótlásra is jogosult, kérelmére a részarányföld tulajdonát, illetőleg az őt megillető kárpótlási jegy 1000 Ft/AK alapulvételével átszámított AK értékének megfelelő mértékű kárpótlási földalapot is a tanyája körül kell kijelölni. A (2) bekezdés szerint a tanyatulajdonos az (1) bekezdés szerinti kérelmét a tanya fekvése szerinti földrendező bizottságnál nyújthatja be. A földrendező bizottság a kérelemről haladéktalanul értesíti az érintett földkiadó bizottságot. A (3) bekezdés szerint a (2) bekezdés szerinti bizottságok a tanya körüli földnek részarány földtulajdon fedezetéül szolgáló földalapba, illetőleg kárpótlási földalapba történt kijelölését követően javaslatot tesznek a megyei kárrendezési és kárpótlási hivatalnak a földkijelölési határozat megfelelő módosítására. A (4) bekezdés szerint az (1)-(3) bekezdésben foglaltakat kell alkalmazni akkor is, ha a kárpótlásra jogosultnak részarány földtulajdona nincs, de tanyája a részarány-földtulajdonuk fedezetül szolgáló földalapban van.
A Legfelsőbb Bíróság a rendelkezésre álló adatok alapján megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, és helyes az abból levont jogi következtetés is, ezért a megyei bíróság törvénysértés nélkül hagyta helyben a városi bíróság ítéletét. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmekre figyelemmel az alábbiakat kívánja kiemelni: A jogvita eldöntése szempontjából meghatározó jelentősége van annak, hogy a megyei kárrendezési hivatal határozatával a földrendező bizottság a földkiadó bizottság kérelmének megfelelően a földalap-cserét jóváhagyta, így a 578,5 AK terület a kárpótlási földalapba került. A döntés értelmében a terület elvesztette részarány földtulajdon jellegét, ezért a kárpótlási földalapra vonatkozó szabályokat kellett alkalmazni. Helyesen utal az elsőfokú bíróság ítélete arra, hogy miután a 578,5 AK terület kárpótlási földalappá vált, a terület tulajdonba adására és az árverés megtartására az 1991. évi XXV. törvény, illetve a végrehajtása tárgyában kiadott 104/1991. (VIII. 3.) Korm. rendelet rendelkezéseit kellett alkalmazni. A földalapcsere jóváhagyását figyelembe véve nem sértette meg a jogszabályi rendelkezéseket az árverésvezető akkor, amikor az alperesi beavatkozók tulajdonszerzését megállapította. A rendelkezésre álló adatok alapján kétségtelen, hogy az alperesi beavatkozók ajánlata volt a legmagasabb, elővásárlási jogával pedig senki nem kívánt élni.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a megyei kárrendezési hivatal határozatát a per eldöntése során tényként kell elfogadni, hiszen a földalapcsere jóváhagyásra került, így nem vitatható, hogy az 578,5 AK terület a kárpótlási földalapba tartozott.
A Legfelsőbb Bíróság egyetért a jogerős ítélet indokolásában foglalt azzal a megállapítással is, hogy az I. r. alperesi beavatkozó az őt megillető kárpótlási jeggyel árverezhetett a vitatott területre.
Mivel a felülvizsgálati kérelmek a jogszabálysértés tényét igazolni nem tudták, a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a rendelkező rész szerint határozott. (Legf. Bír. Kfv. I. 28.311/1996. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás