BK BH 1998/316
BK BH 1998/316
1998.07.01.
I. Az elkövető a korábbi elítéléseinek a hátrányos büntetőjogi következményei alól újabb bűncselekmény elkövetése esetén nem mentesülhet; más kérdés, hogy a korábbi elítéléseket a büntetés kiszabása során indokolt-e súlyosító körülményként értékelni [Btk. 83. §, 100. § (3) bek.].
II. Az emberölés aljas indokból elkövetettként minősül, ha az ölési cselekménynek az indítéka a nemi erkölcs elleni erőszakos bűncselekmény véghezvitele volt [Btk. 166. § (2) bek. c) pont].
Az elsőfokú bíróság az 1996. augusztus 29. napján kelt ítéletében a vádlottat bűnösnek mondta ki aljas indokból elkövetett emberölés bűntettében, ezért 14 évi fegyházbüntetésre és 10 évre a közügyektől eltiltásra ítélte. A megállapított tényállás lényege a következő. Az 51 éves, szakképzettséggel nem rendelkező, elvált családi állapotú vádlott vidéken mint bedolgozó dolgozott. 1979-ben garázdaság vétsége miatt felfüggesztett szabadságvesztésre, majd 1983-ban ittas járművezetés vétsége miatt pénzbüntetésre ítélte a bíróság.
A vádlott 1995. június 12. napján a lakóhelyéről a fővárosba utazott, itt alkalmi nőismerősökkel létesített kapcsolatot, az éjszakáit pedig a pályaudvaron töltötte, miközben italozott. Így került ismeretségbe a 35 éves sértettel, akinek egy pólóinget ajándékozott.
A vádlott június 14-én alkoholtól közepesen befolyásolt állapotban felszállt a pályaudvaron álló egyik vasúti kocsiba, ahol észrevette, hogy ott alszik a sértett. A vádlott abban a tudatban, hogy a sértett a korábbiakban neki ajándékozott póló ellenében hajlandó vele nemi viszonyt létesíteni, felkeltette a sértettet, és szexuális kapcsolatra vonatkozó ajánlatot tett, amelyet a sértett visszautasított, és a vádlottnak a póló visszaadására irányuló felszólítását is megtagadta.
Az ittas vádlott ezen feldühödött, és amikor a sértett ismételten visszautasította a nemi kapcsolatra vonatkozó ajánlatot, ököllel, jobb kézzel, majd bal tenyérrel arcul ütötte a sértettet, aki a vasúti kocsiban hanyatt esett. Ekkor a vádlott a sértett hasára ült, erőszakkal lehúzta a sértett felső és alsó nadrágját, miközben a továbbra is ellenálló sértettet ököllel két-három alkalommal ismét arcul ütötte. Lemeztelenítve a sértett alsótestét, elővette a hímvesszőjét, és megkísérelte azt a nemi szervéhez érinteni, de ez a sértett ellenállása miatt nem sikerült. Ekkor a vádlott a sértett torkát két kézzel megragadta, fojtogatta, miközben a sértett élete kioltására utaló kijelentéseket tett. Közben két ízben is elengedte a sértett nyakát, ismételten felszólította őt a közösülésre, és amikor ez ellen a sértett ismételten tiltakozott, újra fojtogatta. A harmadik fojtogatás során, amikor a vádlott észlelte, hogy a sértett nem mutat életjelenséget, a lemeztelenített alsó testű sértett lábait felemelve, összehajtogatva az asztal alá gyömöszölte, és sietve elhagyta a vasúti kocsit, majd a várócsarnokba távozott.
A sértett a nyak leszorítása folytán beállt fulladás miatt a helyszínen meghalt. Az arcán, nyakán, végtagjain összesen 14 külsérelmi nyom volt észlelhető, ezek között a nyelvcsont bal oldali nagy szarvának a törése, az alsó állcsont jobb oldali vízszintes és haránt szárának törése, a bal alsó állcsont ízületficama, amelyeket a nagyerejű ökölcsapások idéztek elő. A sértett halálát agybénulás okozta, amely a fojtogatás eredménye volt.
A vádlottat az alkoholos eredetű, enyhe fokú szellemi hanyatlás és alkoholos személyiségkárosodás enyhe mértékben korlátozta a beszámítási képességében.
A vádlott és védője a téves jogi minősítés miatt és enyhítésért jelentett be fellebbezést az elsőfokú bíróság ítélete ellen.
Az ügyész az ítéletet tudomásul vette.
A legfőbb ügyész az ítélet helybenhagyására tett indítványt.
Az elsőfokú bíróság az igazságügyi orvos szakértőt a tárgyaláson részletesen meghallgatva derítette fel a vádlott által megvalósított elkövetési magatartás és az eredmény közötti okozati összefüggést; a tényállás helyes felderítésével kapcsolatos kötelességének is eleget tett. Az elsőfokú bíróság a vádlottnak a tárgyaláson előterjesztett védekezését indokkal vetette el, és részletes indokát adta annak, hogy a vádlottnak a nyomozás során első ízben tett vallomását mely okból találta elfogadhatónak, ennek körében értékelte a tanúvallomásokat, továbbá az ezeket természettudományos bizonyossággal megalapozó és a boncolás eredményein alapuló orvos szakértői véleményt, amelyeket irányadónak tekintett a tények megállapítása során.
Az elsőfokú bíróság tévedett, amikor olyan megállapítást tett, hogy a vádlott az 1979-ben, majd 1983-ban történt elítélései hátrányos jogkövetkezményei alól mentesült. Ez a megállapítás ellentétes a Btk. 100. §-ának (3) bekezdésében foglalt rendelkezéssel, amelyből egyértelmű, hogy a terhelt az újabb bűncselekmény elkövetése esetén nem mentesülhet a korábbi elítéléshez fűződő hátrányok alól (BJD 9978. BH 1984/9-344. sz.); más kérdés, hogy ezeket a korábbi elítéléseket a büntetés kiszabása során a súlyosító körülmények körében indokolt-e figyelembe venni.
A tényállás annyiban hiányos, hogy nem tartalmazza azt az elmeorvos szakértői véleményen alapuló megállapítást, amely szerint a vádlott alkoholista életvezetésű, és kényszerelvonó-kezelése, kényszergyógyítása indokolt.
Az egyéb vonatkozásban megalapozott tényállás alapján az elsőfokú bíróság helyesen vont következtetést a vádlott bűnösségére, és nem tévedett az emberölési cselekménynek a Btk. 166. §-a (2) bekezdésének c) pontja szerinti aljas indokból elkövetettként értékelése kérdésében sem, minthogy az emberölésnek a nemi erkölcs elleni erőszakos bűncselekmény véghezvitele volt az indítéka, ezért ez a súlyosabb minősítés helytálló.
A büntetés kiszabása szempontjából irányadó enyhítő és súlyosító körülményeket az elsőfokú bíróság általában helyesen sorolta fel, és azoknak a cselekmény kiemelkedő tárgyi súlyával arányban álló nyomatékot tulajdonított. A vádlottnak az elkövetéskor fennálló enyhe fokú korlátozottsága - a cselekmény jellegére tekintettel - nagyobb súllyal nem jelentkezhetett.
A korábbi elítéléssel kapcsolatban az elsőfokú bíróság ítéletében értékelhetetlen megállapítást tett. A Legfelsőbb Bíróság ezeket az elítéléseket, amelyek egyrészt a jelen bűncselekmény elkövetésétől időbelileg távol estek, másrészt pedig eltérő jellegűek, közömbösnek ítélte meg, és a vádlott terhére nem találta értékelhetőnek.
Az elsőfokú bíróság által kiszabott szabadságvesztés és az azzal járó közügyektől eltiltás megfelel az elkövetett bűncselekmény tárgyi súlyának, a vádlott személyében rejlő társadalomra veszélyesség fokának, a bűnösség mértékének és a büntetés kiszabásánál értékelt körülmények nyomatékának, ezért a büntetés enyhítése érdekében bejelentett védelmi fellebbezés nem volt alapos.
Annyiban tévedett az elsőfokú bíróság, hogy a vádlottal szemben a Btk. 75. §-a szerinti intézkedés alkalmazását elmulasztotta. A Legfelsőbb Bíróság több határozatában is utalt arra, hogy a hosszabb időtartamú szabadságvesztés kiszabása önmagában nem teszi feleslegessé ennek a gyógyító intézkedésnek az alkalmazását. Mivel a vádlott alkoholista életvezetése és az általa elkövetett bűncselekmény megvalósítása szoros összefüggésben állt, a Legfelsőbb Bíróság elrendelte a vádlott kényszergyógyítását, mely intézkedésnek nem volt akadálya a súlyosítási tilalom.
Ennyiben a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, egyéb vonatkozásokban pedig azt helybenhagyta. (Legf. Bír. Bf. III. 2227/1996. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás