BK BH 1998/317
BK BH 1998/317
1998.07.01.
I. A rágalmazásnál a becsület csorbítására alkalmasság kérdésében a társadalomban kialakult általános felfogás és az elkövetés konkrét körülményeit vizsgálva, objektív értelmezés alapján kell állást foglalni;
az érintett személy beállítottsága, esetleges érzékenysége alapján nyugvó szubjektív szemlélet szerinti értékelésnek nincs helye (Btk. 179. §).
II. A napilapban az ún. olvasói levelek körében közölt viták során tett tényállítások - amennyiben azok nem lépik túl a véleménynyilvánítás, kritika határát és nélkülözik a gyalázkodó, megszégyenítő jelleget - nem szolgálhatnak alapul a rágalmazás megállapításának (Btk. 179. §).
A városi bíróság az 1996. február 15. napján kelt ítéletével az I. r. terheltet a 2 rb. rágalmazás vétsége miatt - amelyből 1 rb. cselekményt nagyobb nyilvánosság előtt követett el - halmazati büntetésül 140 napi tétel - napi tételenként 120 forint - pénzbüntetésre ítélte.
A megyei bíróság az 1996. december 12. napján hozott ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta: az I. r. terheltet az ellene nagy nyilvánosság előtt elkövetett rágalmazás vétsége és a rágalmazás vétsége miatt emelt vád alól felmentette, a II. r. terhelt ellen a rágalmazás vétsége miatt indult eljárást megszüntette.
A megállapított tényállás lényege a következő.
Az I. r. terhelt a horgász egyesület megyei szövetségének ügyvezető elnöke.
1994. április 14. napján az egyik napilapban az I. r. terhelt az olvasói levelek között jelentette meg „Hogyan működik a horgász-érdekképviselet?” című, általa írt cikket amely lényegében válasz volt az ugyanezen napilap 1994. február 28-i számában megjelent és a II. r. terhelt által írt „Hozzáfűzném: a horgászok érdeke döntsön” című cikkére.
Az I. r. terhelt a cikkében az alábbi módon jellemezte a magánvádlót (a II. r. terheltet):
Az 1994. február 28-án „Hozzáfűzném: a horgászok érdeke döntsön” című írás jelent meg, ami a személyeskedés, a lejáratás és a félrevezetés fogalmát is kimerítette.
Gusztustalan az a csúsztatás és tájékozatlanság egy horgászvezetőtől, aki azt állítja, hogy a megyei szövetség elnökének egymillió forint fizetése van évente.
Félrevezető és lejárató szándékkal írja az 1,5 millió forintos alkalmazotti bért is.
Hogy mennyire tájékozatlan az elnök úr, azt mi sem bizonyítja, mint hogy a számszaki okfejtések során ama bizonyos 600 000 forintos horgászegyesületi támogatást is a tagdíjakból vezeti le."
Az 1996. január 22-én a városi bírósághoz benyújtott „viszonvád indítvány” megjelölésű beadványában az I. r. terhelt az előzőekben rögzített tényeket, illetve kifejezéseket megismételte.
Az elsőfokú bíróság jogi értékelést nem tartalmazó indokolása szerint az I. r. terhelt az újságcikkben és az 1996. január 22-i beadványában a magánvádlót olyan, a becsület csorbítására alkalmas tényekkel (tájékozatlanság, félrevezető és lejárató szándék) illette, amely megvalósítja a rágalmazás vétségét.
A másodfokú bíróság azzal érvelt, hogy a magánvádló által sérelmezett kijelentések - amelynek alapjául a kérdéses újságcikk egyes kiragadott részei szolgálnak - nem lépik túl a bírálat, a kritika, a véleményalkotás kereteit, bár kétségtelen, hogy a horgász szövetségben egyébként közszereplést vállaló II. r. terheltet a bírálatot tartalmazó közlés kellemetlenül érintette. Az újságcikkben foglaltak nem tekinthetők gyalázkodó, kisebbítő, megszégyenítő jellegűnek.
A megyei bíróság ítélete ellen a magánvádló (II. r. terhelt) képviselője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt arra hivatkozással, hogy az I. r. terhelt által használt, a tényállásban rögzített kijelentések sértik az emberi méltóságot, azok gyalázkodó, kisebbítő, megszégyenítő szándékúak és jellegűek, így kimerítik a rágalmazás törvényi tényállását. Ezért anyagi jogszabályt sértett a másodfokú bíróság, amikor az I. r. terhelttel szemben bűncselekmény hiányában felmentő ítéleti rendelkezést hozott.
A felülvizsgálati indítvány nem alapos.
Nem sértett anyagi jogszabályt a másodfokú bíróság, amikor az I. r. terhelt terhére nem látott alapot bűncselekmény megállapítására.
A rágalmazás elkövetési magatartása becsület csorbítására alkalmas tényállítás. Azt, hogy valamely tény állítása mely esetekben alkalmas a becsület csorbítására, az elkövetés konkrét körülményeit vizsgálva objektív értelmezés, a társadalomban kialakult általános felfogás szerint és nem az érintett személy érzelmi beállítottságából folyó szubjektív értékítélete, esetleges érzékenysége alapján kell megítélni.
Az adott esetben a terhelt és a magánvádló sajtó útján folytatott „párbeszédének” hátterében a két horgászszervezet közötti különböző érdekellentétek miatti konfliktushelyzet áll. Az I. r. terhelt a magánvádló által korábban közzétett újságcikkre reagálva, azzal kapcsolatban korrigáló jellegű véleményét és ellenérveit fejtette ki, és illette bírálattal a magánvádlót. Megjegyzései, észrevételei sem külön-külön, sem az újságcikk egészét figyelembe véve nem alkalmasak a magánvádló becsületének a csorbítására, és nem lépik túl a véleménynyilvánítás, a kritika megengedett határát annak ellenére, hogy azok a magánvádlót kellemetlenül érintették, és érzékenységét sértették. Az újságcikk hangvétele, kijelentései nem gyalázkodó és megszégyenítő jellegűek. A közügyek nyilvános megvitatása területén a véleménynyilvánítás szabadsága alkotmányos alapjog, a közszereplést vállaló személyek esetében pedig a kritika megengedhetőségének határai is tágabbak, mint más személyek esetében.
Ezért helyesen járt el a másodfokú bíróság, amikor úgy foglalt állást, hogy az I. r. terhelt bűncselekményt nem valósított meg.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság - egyetértve a másodfokú bíróságnak a terheltet bűncselekmény hiányában történő felmentő rendelkezésével - az alaptalan felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, és a megtámadott határozatot hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Bfv. I. 1079/1997. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás