BK BH 1998/318
BK BH 1998/318
1998.07.01.
I. A súlyos testi sértést okozó közúti veszélyeztetés bűntette valósul meg, ha a terhelt a közforgalom számára megnyitott saját használati úton - veszélyeztetési szándékkal - elüti a kerékpárral közlekedő haragosát és ezáltal nyolc napon túl gyógyuló sérülést okoz [Btk. 186. § (2) bek. a) pont, 191. § (1) bek.].
II. Az ittas járművezetés vétsége csak közúton követhető el [Btk. 188. § (1) bek.].
III. Az ittas vezetés szabálysértését a bíróság nem bírálhatja el, ha annak elkövetése óta két év már eltelt [Sztv. 12. §, 116/A. § (1) bek. a) pont].
A megyei bíróság az 1997. március 12-én kihirdetett ítéletével a vádlottat súlyos testi sértés bűntette és ittas járművezetés vétsége miatt 1 év 10 hónapi - végrehajtásában 3 évi próbaidőre felfüggesztett - börtönbüntetésre, 2 évre a közúti járművezetéstől eltiltásra és 30 000 forint pénzmellékbüntetésre ítélte.
A tényállás szerint a vádlott 1995. évben a vadásztársaság tagja volt, a vadászati jogát azonban a társaság engedély nélküli vadászat miatt felfüggesztette.
A vadásztársaság 1995. augusztus 19-én a tulajdonában levő vadászházban - amely a község külterületén volt - koronglövészettel és táncos szórakozással egybekötött rendezvényt tartott. A rendezvényen jelen volt a vádlott is a feleségével, valamint Sz. I sértett a kiskorú gyermekével. A sértett a nap folyamán a koronglövészeten segédkezett, majd amikor az befejeződött, ő maga is részt vett a szórakozásban. Ennek során mind a vádlott, mind a sértett fogyasztott szeszes italt, amelynek hatására enyhe fokú ittas állapotba kerültek.
A késő délutáni órákban a vádlott a feleségével táncolt, amikor odament hozzájuk a sértett, és az asszonyt táncolni hívta. A vádlott és a felesége is kifejezésre juttatta, hogy az asszony nem kíván a sértettel táncolni, ezért a sértett erről a szándékáról letett. A tánc befejezése után a vádlott odament a sértetthez, és felelősségre vonta, hogy mit képzel magáról, az ő felesége nem táncol akárkivel. Emiatt a két férfi között kisebb szóváltás alakult ki, melynek során megegyeztek abban, hogy a jövőben megtartják egymás között a három lépés távolságot. A vádlott ezt követően a sértettet otthagyta, így a vita közöttük megszakadt.
18 óra körül a sértett úgy döntött, hogy fiával a lakásukra hazamegy, ezért mindketten kerékpárra ültek, és a vadászháztól a községig vezető bekötőúton - amely közútnak minősül - haza indultak. A műúthoz érve azonban a sértett arra gondolt, hogy visszamegy a vadászházhoz, és a szórakozást folytatja, illetve otthoni fogyasztásra néhány üveg sört vásárol. Ezért kerékpárt cserélt a fiával és a rendezvényre visszaindult.
Eközben a vádlott - bár vezetői engedéllyel nem rendelkezett és alkoholos állapotban is volt - beült a személygépkocsijába, és a sértett után indult. Ezzel megszegte a KRESZ 3. §-a (1) bekezdésének a) és c) pontjában írt rendelkezést.
A két férfi a vadászházhoz csatlakozó bekötőúton találkozott szembe, a műúttól mintegy 30 méter távolságban. Mindketten a menetirányuknak megfelelő jobb oldali sávban közlekedtek.
Amikor a vádlott észlelte a vele szemben közlekedő sértettet, a járművének a sebességét csökkentette kb. 22 km/órára, és a gépjárművel áthaladt a menetirány szerinti bal oldalra, hogy a sértettet elüsse. A sértett észlelve a vádlott szándékát, a kerékpárral letért jobb oldalra, az úttesttől mintegy 1-1,5 méter távolságra, a füves területre, hogy a gázolást kikerülje. Ez a próbálkozás azonban nem vezetett eredményre, és a vádlott kb. 34 fokos szögben, sebességét igen alacsonyra csökkentve, a mozgásban levő kerékpárnak ütközött. Az ütközés következtében a sértett leesett a kerékpárról, és a földön hanyatt fekvő helyzetbe került. Ekkor a vádlott mellé térdelt, és a nyakát nagy erővel fojtogatni kezdte. A sértett - miután a bal keze megsérült - az épen maradt jobb kezével próbálta a vádlott kezeit a nyakáról leszedni, eközben az arcát és a felsőtestét több alkalommal meg is karmolta. Ennek során sikerült a vádlott kezét a nyakáról letépni, és könyörgött neki, hogy ne fojtsa meg, a vádlott azonban ismételten megragadta a sértett nyakát, és tovább fojtogatta. Az eszméletét kis híján elvesztő sértettnek ismételten sikerült a vádlott kezét a nyakáról lefejtenie, és ekkor ismét azért könyörgött, hogy tovább ne bántalmazza, mert már majdnem megfullad. A vádlott ekkor a további bántalmazással felhagyott.
A sértett a bal oldali orsócsont ízületébe hatoló darabos töréses sérülését szenvedte el. A sérülés tényleges gyógytartama két hónap, de maradandó fogyatékosság nem alakult ki. Ezen túlmenően a sértett a nyakának rándulásos, a bal oldali mellkasfelének a zúzódásos és a nyak bőrelszíneződéses sérülései is létrejöttek, ezek a sérülések kis-, közepes erőbehatásra keletkeztek, azok tényleges gyógytartama - egyenként és összességében is - 8 napon belüli.
A sértett védekezésétől a vádlott a jobb oldali arcfélen, a bal mellkasfélen, a válltájékon, valamint a bal felkaron többrendbeli hámhorzsolásos, karcolásos sérüléseket szenvedett.
Az ütközés következtében a személygépkocsi bal első irányjelző lámpája, a bal első sárvédője megsérült, a bura eltörött, és annak darabjai a helyszínen szétszóródtak. A kerékpár alsó hajtócsapágyházat és a homlokcsövet összekötő vázcső ugyancsak megsérült.
Az ítélet ellen a vádlott és védője a tényállás téves megállapítása miatt és enyhítésért fellebbezett.
A legfőbb ügyész az elsőfokú ítélet helybenhagyását indítványozta azzal, hogy a vádlott cselekménye csak azért nem minősíthető emberölés bűntette kísérletének, mert önkéntesen elállt az ölési-cselekmény folytatásától.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú ítélet felülbírálata eredményeképpen megállapította, hogy a megyei bíróság a tényállást a lényeges tényeket tekintve helyesen állapította meg. Az csupán két körülmény tekintetében szorult az iratok tartalma alapján a következő kiegészítésre.
A vadásztársaság bekötőútja a vadásztársaság tulajdona. A sértett bal oldali orsócsonttörése akkor keletkezett, amikor a vádlott a gépkocsival őt elütötte, és a sértett a kerékpárról nyitott tenyérrel a földre esett.
Az így kiegészített tényállás alapján az elsőfokú bíróság okszerűen vont következtetést a vádlott bűnösségére, de tévedett a cselekmény jogi minősítése kérdésében.
A fellebbezések nem alaposak.
Az irányadó tényállás szerint a vádlott egy vélt sérelem miatt keletkezett haragjában, a vadászház bekötőútján a gépjárművével áthaladt a menetirány szerinti bal oldalra, hogy a vele szemben kerékpárral közlekedő sértettet elüsse. Ezt végre is hajtotta oly módon, hogy eközben járművének sebességét 5-10 km/órára csökkentette. Ezzel a sebességgel történő ütközés folytán a sértett a kerékpárjáról a földre esett, és ekkor tört el a bal orsócsontja. A vádlott ezt követően kiszállt a járműből, majd fojtogatni kezdte a már sérült sértettet, és ezzel a magatartásával csak akkor hagyott fel, amikor a sértett az életéért könyörgött.
Az ítéleti tényállás szerint tehát a vádlott szándékosan veszélyeztette a bekötőúton kerékpáron közlekedő sértettet, mert el akarta ütni. A sebesség megálláshoz közeli csökkentése valóban nem engedett többre következtetni, mint arra, hogy szándékos magatartásával veszélyhelyzetet kívánt létrehozni, ennek eredményeként azonban 8 napon túl gyógyuló sérülést is okozott. A gépjármű vezetőjét a közlekedési szabályok a bekötőúton is kötelezik. A Btk. 191. §-ának (1) bekezdése szerint a közúton elkövetett bűncselekményekre megállapított rendelkezéseket kell alkalmazni akkor is, ha a közúti járművezetésre vonatkozó szabályok megszegése nem közúton okoz sérülést vagy halált. A törvény értelmező rendelkezését a 186. § szerinti közúti veszélyeztetésre is alkalmazni kell. A Btk. 186. §a (2) bekezdésének a) pontja szerinti bűntettet követ el az, aki a közúti közlekedés szabályainak a megszegésével súlyos testi sértést okoz. A vádlott tehát - a cselekmény helyes minősítése szerint - ezt a bűntettet követte el, amikor haragosát szándékosan hozta veszélyhelyzetbe, majd e magatartásával okozati összefüggésben annak 8 napon túl gyógyuló sérülést okozott.
Tévedett tehát az elsőfokú bíróság, amikor a vádlott terhére nem a közlekedési bűncselekményt, hanem a testi épség elleni súlyos testi sértés bűntettét állapította meg.
A bűnügyi iratok között elfekvő földhivatali adatközlés - amely a bíróság megkeresésére adott válasz volt - azt tartalmazza, hogy az elkövetés helyszíne a vadászház bekötőútja volt, amely a vadásztársaság tulajdona. Ezt a helyszínt az elsőfokú bíróság közútnak minősítette. Az elsőfokú bíróságnak ez a megállapítása téves. A KRESZ rendelkezése szerint: „Út: a gyalogosok és a közúti járművek közlekedésére szolgáló közterület (közút), illetőleg magánterület (közforgalom elől el nem zárt magánút).” Az ország területén levő utak túlnyomó többségét az ezzel megbízott állami és önkormányzati szervek építik és tartják fenn, kifejezetten azzal a céllal, hogy azt közlekedésre bárki szabadon használhassa. Ezek az utak közutak. Vannak azonban olyan utak is, amelyeket egyes szervek saját céljaikra építenek, de megengedik, hogy azokat mások is használják. Ezek az utak a közforgalom számára megnyitott saját használatú utak (KRESZ Tankönyv 1997.).
Az elsőfokú bíróság által beszerzett földhivatali adatközlés nem hagy kétséget az iránt, hogy ez az út - mint a vadásztársaság tulajdonában levő bekötőút - a közforgalom számára megnyitott saját használatú út. Ezzel az úttal kapcsolatban a fenntartói, kezelői jogosultságokat a tulajdonos gyakorolja. Ennek folytán a rajta történő közlekedés során a közúti közlekedés valamennyi szabályát be kell tartani. Ugyanakkor a Btk. 188. §-ának (1) bekezdése az ittas járművezetés vétségét kizárólag a közúton történő elkövetése esetén rendeli büntetni. A Btk. 188 §-ának (1) bekezdése szerinti vétség (az ittas járművezetés alapesete) ezért csak a közúton követhető el.
A vádlott tehát a közúti veszélyeztetés minősített esetét megvalósította a vadásztársaság bekötőútján, de nem követhette el az ittas járművezetés vétségének az alapesetét. Mivel a vádlott terhére az elsőfokú bíróság az ittas járművezetés vétségét - törvényi tényállási elem hiánya ellenére - tévesen állapította meg, a Legfelsőbb Bíróság az e bűncselekmény miatt ellene emelt vád alól a Be. 214. §-a (3) bekezdésének a) pontja alapján felmentette.
A vádlottnak az a cselekménye, hogy gépi meghajtású járművet úgy vezetett, hogy szervezetében szeszes ital fogyasztásából származó alkohol volt, az 1968. évi I. törvény (Sztv.) 116/A. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerinti ittas vezetés szabálysértést valósította meg.
A Legfelsőbb Bíróság tehát e szabálysértés elkövetését megállapította, de azt már nem bírálhatta el, mert az Sztv. 12. §-a szerint a cselekmény elkövetésétől számított 2 év elteltével a felelősségre vonásnak nincs helye. A szabálysértési törvény által kötelezően előírt 2 év olyan objektív elévülési idő, amely a büntethetőséget kizárja. Erre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a szabálysértés miatt indított eljárást megszüntette.
Az elsőfokú bíróság alapvetően helyesen sorolta fel a büntetéskiszabás körében irányadó körülményeket, de az enyhítő tényezőknek eltúlzott jelentőséget tulajdonítva, inkább enyhe, mint súlyos büntetést szabott ki. A vádlott cselekményének a tárgyi súlyára és az alanyi bűnösségének a fokára figyelemmel a főbüntetés próbaidőre felfüggesztése indokolatlan volt. A vádlott ugyanis gátlástalanul és kitartó durvasággal lépett fel azzal a sértettel szemben, aki erre okot nem szolgáltatott.
Mivel a vádlott terhére fellebbezést nem jelentettek be, így a büntetés súlyosítása értelemszerűen nem jöhetett szóba. A kifejtett szempontok miatt azonban a Legfelsőbb Bíróság a büntetés enyhítésére lehetőséget nem látott, ezért az erre irányuló vádlotti és védői fellebbezésnek nem adott helyt. Mivel a vádlott terhére - a minősítés megváltoztatása mellett is - közlekedési bűntettet állapított meg a Legfelsőbb Bíróság, a főbüntetés mellett helybenhagyta a járművezetéstől eltiltás mellékbüntetést is, annak a törvényes előfeltételei [Btk. 58. § (1) bekezdés első fordulat] ugyanis fennállottak.
Az elsőfokú bíróság helytállóan alkalmazott a vádlottal szemben pénzmellékbüntetést is - mert a főbüntetés próbaidőre felfüggesztése mellett - a Btk. 37. §-ában meghatározott cél eléréséhez erre feltétlenül szükség volt. (Legf. Bír. Bf. V. 1765/1997. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás