435/B/1998. AB határozat
435/B/1998. AB határozat*
2001.02.01.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság önkormányzati rendeletek alkotmányellenességének vizsgálatára és megsemmisítésére irányuló indítvány alapján meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság Vác Város Önkormányzat Képviselő-testületének a város építési és szabályozási előírásairól szóló 33/1997. (XII. 22.) sz. rendelete, valamint az Önkormányzat 1998. évi költségvetésről szóló 2/1998. (II. 17.) sz. rendelete alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
Indokolás
I.
1. Az indítványozók Vác Város Önkormányzat Képviselő-testületének a város építési és szabályozási előírásairól szóló 33/1997. (XII. 22.) sz. rendeletével (a továbbiakban: Ör. 1.) és az Önkormányzat 1998. évi költségvetésről szóló 2/1998. (II. 17.) sz. rendeletével (a továbbiakban: Ör. 2.) összefüggésben nyújtottak be kérelmet.
Véleményük szerint az Ör. 2. az Alkotmány 70/A. § által tiltott hátrányos megkülönböztetést valósít meg a város belterületén, illetve az északi külterületen élők között az utóbbiak terhére, mert a költségvetési rendelet a jelzett külterületre nézve semmilyen költségvetési támogatást nem ad, így e területre a felújítási és fejlesztési kiadások nem terjednek ki. Az indítványozók – mint a probléma alapját képező jogszabályt – az Ör. 1. vizsgálatát is kérték. Az indítványozók szerint az Ör. 1., mint ,,Vác Általános rendezési Terv Karbantartása” különböző rendeltetésű területeket mezőgazdasági rendeltetésű területté nyilvánított, ezáltal nyilvánvalóvá vált bizonyos területeken az infrastrukturális fejlesztésből való kizárás. Ugyanakkor az Ör. 1. – érvelnek az indítványozók – a külterület egyes lakott részeit külterületből belterületbe vonta azzal, hogy az összes közműfejlesztéssel kapcsolatos költséget az ingatlan tulajdonosaira terhelte. Az indítványozók szerint az önkormányzat az Ör. 1.-gyel szintén hátrányos megkülönböztetést valósított meg.
Az indítványozók később újabb beadványban határozott kérelmet terjesztettek elő a hivatkozott helyi önkormányzati rendeletek alkotmányellenességének megállapítása és megsemmisítése tárgyában. Kifejtették továbbá, hogy álláspontjuk szerint Vác Város Önkormányzata nem teljesítette a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvényben (a továbbiakban Ötv.) foglalt, a településfejlesztésre vonatkozó kötelezettségeit.
2. Az Alkotmánybíróság az előkészítő eljárás során megkereste Vác város polgármesterét, hogy fejtse ki álláspontját az üggyel kapcsolatban. A polgármester előadta, hogy az Ör. 2. megalkotására azért volt szükség, mert a városban jelentős területfejlesztéssel kapcsolatos beruházások indultak meg. Ennek része a várost elkerülő főközlekedési út megépítése volt, így a belterületi határvonalat módosítani kellett. Ennek eredményeképpen igen jelentős nagyságú területek kerültek belterületbe, egyidejűleg néhány volt belterületi rész külterületi besorolást kapott.
II.
Az indítvány nem megalapozott.
1. Az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése szerint: ,,A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.”
Az Alkotmánybíróság ezt az alkotmányos rendelkezést számos határozatában értelmezte. Rámutatott, hogy bár az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése szövegszerűen az emberi, állampolgári jogok tekintetében tiltja a hátrányos megkülönböztetést, a tilalom, ha a megkülönböztetés sérti az emberi méltósághoz való alapvető jogot, kiterjed az egész jogrendszerre [61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992., 280.]. Az alapjognak nem minősülő egyéb jogra vonatkozó, személyek közötti hátrányos megkülönböztetés vagy más korlátozás alkotmányellenessége akkor állapítható meg, ha a sérelem összefüggésben áll valamely alapjoggal, végső soron az emberi méltóság általános személyiségi jogával és a megkülönböztetésnek, illetve korlátozásnak nincs tárgyilagos mérlegelés szerint ésszerű indoka, vagyis önkényes [35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994. 197., 200.].
2. Az indítványozónak a Vác Város Önkormányzatának az 1998. évi költségvetését szabályozó Ör. 2.-vel kapcsolatos kifogása – az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése szempontjából – az, hogy a fejlesztési és felújítási támogatások meghatározása során a rendelet különbséget tesz a belterület és a külterület között, s ez hátrányos megkülönböztetést eredményez.
Az Ör. 2. 3. számú melléklete a felújítási kiadásokról, a 4. számú melléklete a fejlesztési kiadásokról szól. A felújítási kiadások a Földhivatal, a Műemléki épület és egyes társasházak felújításához kapcsolódnak, míg a fejlesztési kiadások a kórházrekonstrukcióhoz, út- és csomópontépítéshez, kerékpárút-építéshez, bizonyos területeken a csapadékvíz elvezetéséhez, szennyvíz-csatorna átadáshoz, uszodafejlesztéshez stb. A vizsgált szabályozásból egyértelműen megállapítható, hogy az önkormányzat mind a felújítás, mind a fejlesztés körében olyan beruházásokról és rekonstrukciókról rendelkezett (a felújítási kiadások mintegy kétharmadát a kórház-rekonstrukció teszi ki), amelyek alapvetően valamennyi lakos érdekét szolgálják a közigazgatási határon belüli hovatartozástól függetlenül. Az indítvány – ebben a tekintetben – nem megalapozott.
Az Alkotmánybíróság azonban megjegyzi, hogy a külterület- és belterület közmű- és egyéb beruházást érintő különböző kezelése – a területek eltérő rendeltetése miatt – ésszerű indokon nyugszik, önmagában ez nem valósít meg az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésébe ütköző hátrányos megkülönböztetést.
3. Az indítványozó az Ötv.-el való ellentétre is utalt. Az Ötv. 8. § (1) bekezdése meghatározza azokat a legalapvetőbb települési önkormányzati feladatokat, amelyek a helyi lakosság közszolgáltatásokkal való ellátását szolgálják. A 8. § (2) bekezdése értelmében: ,,Az (1) bekezdésben foglalt feladatokban a települési önkormányzat maga határozza meg – a lakosság igényei alapján, anyagi lehetőségeitől függően –, mely feladatokat, milyen mértékben és módon lát el.” Az Ötv. fenti rendelkezései az Alkotmány 44/A. §-ában deklarált önkormányzati autonómia érvényre juttatása érdekében szabadságot ad az önkormányzatnak, hogy a törvény keretei között maga jelölje ki az adott településen a fejlesztés irányait, a lakosság igényei és az anyagi erőforrások tükrében prioritásokat határozzon meg. Így járt el Vác Város Önkormányzata is, amikor az Ör. 2.-ben a fejlesztési és felújítási kiadásokról, az önkormányzat által támogatott célokról rendelkezett. Ezért az Alkotmánybíróság Ör. 2. tekintetében törvénysértést sem állapított meg.
Az Alkotmánybíróság a fentiek alapján az Ör. 2. alkotmány- és törvényellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította.
4. Az Ör. 1.-ben Vác Város önkormányzata meghatározta a város építési és szabályozási előírásait. az Általános Rendezési Terv Karbantartása körében módosította a belterületi határvonalat.
A belterület és a külterület fogalmát az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban Étv.) tartalmazza. Az Étv. 2. § 4. pontja szerint ,,Belterület: a település közigazgatási területének – jellemzően a település történetileg kialakult, elsősorban összefüggő, beépített, illetőleg beépítésre szánt területeket tartalmazó – kijelölt része”, a 2. § 14. pontja értelmében ,,Külterület: a település közigazgatási területének belterületnek nem minősülő, elsősorban mezőgazdasági, erdőművelési, illetőleg különleges (pl. bánya, vízmeder, hulladéktelep) célra szolgáló része.” Mint e törvényi fogalom meghatározásból is következik a település közigazgatási határán belül eltérő célú és rendeltetésű területekről van szó. Az Étv. mind a szabályozási terv [12. § (5) bekezdése], mind a helyi építési szabályzat [13. § (2) bekezdése] kötelező tartalmi elemei között elsőként sorolja fel ,,a bel- és külterületek lehatárolását”, a belterületi határvonal megállapítását.
Az Alkotmánybíróság a 42/1992. (VII. 16.) AB határozatában rámutatott, hogy ,,a belterületi határvonal megállapításának az általános rendezési tervhez kötését az indokolja, hogy a rendezési terv elfogadása, módosítása során nem csak a belterület határvonaláról határoz a képviselő-testület, hanem meghatározza a belterületbe vont területek rendeltetését, a területfelhasználás módját is. A döntésnek ez a módja azt hivatott biztosítani, hogy csak határozott, megalapozott fejlesztési, területfelhasználási célok érdekében kerüljön sor mezőgazdasági rendeltetésű külterületi területek belterületbe vonására.” (ABH 1992. 369., 371.)
Az Ör. 2. alapján megállapítható, hogy Vác Város Önkormányzata a rendezési terv keretén belül módosította a belterületi határvonalat. Mint ahogy a fent ismertetett törvényi szabályozásból is következik, az önkormányzatnak kötelezettsége a belterületi határvonal megállapítása, és a törvény keretei között azt módosíthatja is. Amennyiben az építési szabályzat, illetőleg a szabályozási terv alapján az ingatlan értéke csökken, az Étv. 26., 27. és 30. §-ai – a különböző esetekre vonatkozóan – kártalanítási kötelezettséget ír elő.
Az indítványozó problémája azonban nem az értékcsökkenésre, hanem a fejlesztések elmaradására, illetve azok finanszírozására vonatkozik. Az Ör. 1.-gyel kapcsolatos kifogás szerint az önkormányzat úgy vont egyes külterületi földterületeket belterületbe, hogy a közműfejlesztési költségeket az ingatlan tulajdonosaira terhelte.
Az Étv. 28. § (1) bekezdése – az Ötv. 8. § (1) bekezdésével összhangban – egyes infrastrukturális beruházásokat kötelezővé tesz. Az Étv. 28. § (1) bekezdése szerint: ,,A helyi építési szabályzatban, illetőleg a szabályozási tervben a területre előírt kiszolgáló utakat és a közműveket az újonnan beépítésre szánt, illetve a rehabilitációra kijelölt területeken legkésőbb az általuk kiszolgált építmények használatbavételéig meg kell valósítani. E kötelezettség teljesítése, ha jogszabály vagy megállapodás arra mást nem kötelez, a települési – a fővárosban megosztott feladatkörüknek megfelelően a fővárosi, illetve a fővárosi kerületi – önkormányzat feladata.”
Az Alkotmánybíróság áttekintette az indítványozó által támadott Ör. 1.-et és megállapította, hogy annak 4. számú melléklete – amely a Szabályozási előírások a 'DERECSKE lakóterület' környezetére” címet viseli – 13. §-a valóban úgy rendelkezik, hogy: ,,A szabályozási előírásokban foglaltak végrehajtásának költségei a terület tulajdonosait terhelik.”
Az Étv. 28. § (2) bekezdése szerint azonban: ,,Ha a helyi közutat, illetőleg közművet a települési önkormányzat létesíti, annak költségét részben vagy egészben az érintett ingatlanok tulajdonosaira háríthatja. A hozzájárulás mértékét és arányát az érintett ingatlanok tekintetében a települési önkormányzat rendelettel szabályozza.”
Megállapítható tehát, hogy Vác Város Önkormányzata a törvényi keretek között rendelkezett egyes közműfejlesztési költségek ingatlantulajdonosokra való hárításáról, ezért az Alkotmánybíróság az Ör. 1. alkotmány- és törvényellenességének megállapítására vonatkozó indítványt is elutasította.
5. Az Alkotmánybíróság végezetül megjegyzi, hogy több határozatában, legelőször a 772/B/1990. AB határozatban kimondta: nem vizsgálja jogszabályok célszerűségének, hatékonyságának és igazságosságának kérdéseit (ABH 1991. 519, 522.). Az önkormányzati rendeletek tekintetében a vizsgálat arra terjedhet ki, hogy az adott norma összhangban van-e az Alkotmánnyal és a törvényekkel. Igazságossági, célszerűségi vagy hatékonysági problémákat az Alkotmánybíróság az önkormányzati rendeletek vonatkozásában sem vizsgálhat.
Budapest, 2001. február 12.
|
Dr. Holló András s. k., |
Dr. Kiss László s. k., |
|
előadó alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás