653/B/1998. AB határozat
653/B/1998. AB határozat*
2001.05.01.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság önkormányzati rendelet alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára, valamint mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására és önkormányzati rendeleti előírás értelmezésére irányuló indítvány alapján meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság Budapest Főváros Közgyűlésének a települési szilárd hulladékkal kapcsolatos helyi közszolgáltatással és a köztisztasággal kapcsolatos egyes kérdésekről szóló 39/1998. (VII. 16.) Főv. Kgy. rendelete alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló, valamint az e rendelettel összefüggésben előterjesztett, mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványt elutasítja.
Az Alkotmánybíróság a Fővárosi Közgyűlés 39/1998. (VII. 16.) Főv. Kgy. rendelete 24. § (2) bekezdése értelmezésére benyújtott indítványt visszautasítja.
Indokolás
I.
1. Az alkotmányellenesség utólagos vizsgálatára irányuló indítványban foglaltak szerint Budapest Főváros Közgyűlésének a települési szilárd hulladékkal kapcsolatos helyi közszolgáltatással és a köztisztasággal kapcsolatos egyes kérdésekről szóló 39/1998. (VII. 16.) Főv. Kgy. rendelete (a továbbiakban: Kgyr.) ellentétes az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdésével, és sérti az egyes helyi közszolgáltatások kötelező igénybevételéről szóló 1995. évi XLII. törvénynek (a továbbiakban: Kötv.) a települési szilárd hulladékkal kapcsolatos közszolgáltatás ellátására vállalkozók nyilvános pályáztatására vonatkozó előírását. Az indítványozó úgy vélte, hogy a Kgyr. súlyosan korlátozza a vállalkozás jogát, ugyanis „szabályozási körébe vonja azokat a vállalkozásokat, amelyek a fővárosban rendszeresen keletkező ún. intézményi hulladékok gyűjtésével és ártalmatlanításával foglalkoznak, ezek számára beszűkíti a vállalkozási tevékenység gyakorlásának lehetőségét, míg más, új vállalkozások számára e tevékenységi körben a budapesti piacon lehetetlenné teszi a piacra jutást, a vállalkozóvá válást”.
Az indítványozó sérelmezte, hogy a Kgyr. nem szabályozza azoknak a vállalkozóknak a tevékenységét, akik az ún. alkalmi, egyéb szilárd hulladékkal kapcsolatos szolgáltatást végeznek. Az indítványozó arra is hivatkozott, hogy a Kgyr. „nemcsak a vállalkozás jogát korlátozza indokolatlanul, és ezzel sérti a gazdasági verseny szabadságának alkotmányos követelményét, hanem diszkriminatív is, tehát az Alkotmány 9. § (2) bekezdésén túlmenően sérti a 70/A. §-ban rögzített diszkrimináció tilalmát is”.
Az indítványban foglaltak szerint a Kgyr. túlterjeszkedett a Kötv.-ben megállapított rendeletalkotási felhatalmazás keretein, amikor „olyan méretű részpiac tekintetében zárja ki 10 évre a versenyt, mint amilyen Budapest Főváros lakossági és intézményi hulladékpiaca. Ezzel közvetve az Alkotmány 9. § (2) bekezdésében rögzített, a gazdasági verseny szabadságát rögzítő elv is sérül.”
2. A mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megszüntetésére irányuló eljárást kezdeményező indítvány azt kifogásolta, hogy a Kötv. és a Kgyr. sérti a vállalkozók vállalkozási jogát és korlátozza a gazdasági verseny szabadságát. Az indítvány előterjesztője arra is utalt, hogy a fővárosi közgyűlés nem tett eleget a jogszabályi felhatalmazásból származó feladatának, elmulasztotta „a korábban kötött és a tulajdonos által fenntartani kívánt szerződések továbbélésére vonatkozó kivételes rendelkezés beiktatását”.
Az Alkotmánybíróság az indítványokat elkülönítette, oly módon, hogy a Kötv. alkotmányosságának vizsgálatáról külön eljárásban, a 392/B/2001. ügyszámon határoz.
3. Az indítványozó a Kgyr. 24. § (2) bekezdése értelmezését is kérte. Sérelmezte, hogy e rendelkezés többféle módon is értelmezhető. Úgy vélte, hogy a Kgyr. 24. § (2) bekezdésének minden olyan értelmezése alkotmánysértő, „amely azt eredményezi, hogy annak a tulajdonosnak is meg kell kötnie a szerződést a kijelölt közszolgáltatóval, akinek korábbról más szolgáltatóval áll fent szerződése”.
4. Az indítványok benyújtását követően – 2001. január 1. napján – hatályba lépett a hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII. törvény (a továbbiakban: Hgtv.), a települési hulladékkezelési közszolgáltatási díj megállapításának részletes szakmai szabályairól szóló 242/2000. (XII. 23.) Korm. rendelet, továbbá a hulladékkezelési közszolgáltató kiválasztásáról és a közszolgáltatási szerződésről szóló 241/2000. (XII. 23.) Korm. rendelet.
Az Alkotmánybíróság a megváltozott jogi helyzetre tekintettel – az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 20. §-a alapján – felhívta az indítványozót, hogy nyilatkozzon az indítványa fenntartására vonatkozóan.
A Kgyr. alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítványát, előterjesztője, változatlan tartalommal fenntartotta. Arra is hivatkozott, hogy a vállalkozóknak a Kgyr. megalkotása előtti pályáztatása nem felelt meg a Kötv. előírásainak. Az indítványozó szerint aggályos, hogy a Kgyr. „a gazdálkodó szervezetek hulladékának piacára is kiterjesztette a kötelezően igénybe veendő közszolgáltatást”.
A mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megszüntetésére irányuló indítványát az előterjesztő a Kötv. vonatkozásában és a Kgyr. 24. § (2) bekezdésének értelmezését illetően tartotta fenn.
Az Alkotmánybíróság a Kgyr. tekintetében benyújtott, vázolt tartalmú indítványokat egyesítette és azok tekintetében a jelen eljárásban határoz.
II.
Az Alkotmánybíróság a rendelkező részben foglalt döntését a következő jogszabályi előírásokra alapozta.
Az Alkotmány 9. § (2) bekezdése alapján a Magyar Köztársaság elismeri és támogatja a vállalkozás jogát és a gazdasági verseny szabadságát.
Az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdése szerint a helyi önkormányzat feladatkörében rendeletet alkothat, amely nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal. A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) 16. § (1) bekezdése előírja, hogy a képviselő-testület a törvény által nem szabályozott helyi társadalmi viszonyok rendezésére, továbbá a törvény felhatalmazása alapján, annak végrehajtására önkormányzati rendeletet alkot.
Az Ötv. 8. § (1) bekezdése értelmében a települési önkormányzat feladata a helyi közszolgáltatások körében a köztisztaság és a településtisztaság biztosítása.
A Hgtv. 21. §-a a következőket állapítja meg:
„(1) A települési önkormányzat kötelezően ellátandó közszolgáltatásként az ingatlantulajdonosoknál keletkező települési hulladék kezelésére hulladékkezelési közszolgáltatást (a továbbiakban: közszolgáltatás) szervez, és tart fenn.
(2) Gazdálkodó szervezet akkor köteles a közszolgáltatás igénybevételére, ha a gazdasági tevékenységével összefüggésben keletkezett települési hulladékának kezeléséről
a) a 13. §-ban foglaltaknak megfelelően nem gondoskodik, vagy
b) azon a településen, ahol a gazdálkodó szervezet települési hulladéka keletkezik, a közszolgáltatás keretében nyújtott települési hulladékkezelés – a környezetvédelmi felügyelőség által igazoltan – környezeti szempontból a 13. §-ban meghatározottaknál lényegesen kedvezőbb megoldással történik.
(3) A közszolgáltatás kiterjed
a) a közszolgáltatás ellátására feljogosított hulladékkezelő (a továbbiakban: közszolgáltató) szállítóeszközéhez rendszeresített gyűjtőedényben, a közterületen vagy az ingatlanon összegyűjtött és a közszolgáltató rendelkezésére bocsátott települési szilárd hulladék elhelyezés céljából történő rendszeres elszállítására;
b) a települési folyékony hulladék ideiglenes tárolására szolgáló létesítmény kiürítésére és a települési folyékony hulladék elhelyezés céljából történő elszállítására;
c) a települési hulladék ártalmatlanítását szolgáló létesítmény létesítésére és működtetésére.
(4) A közszolgáltatás kiterjedhet begyűjtőhelyek (hulladékgyűjtő udvarok, átrakóállomások, gyűjtőpontok), előkezelő és hasznosító (válogató, komposztáló stb.) telepek létesítésére és működtetésére is.
(5) A települési önkormányzat a helyi feltételekhez igazodva, rendeletében előírhatja a települési szilárd hulladék egyes összetevőinek szelektív gyűjtését, közszolgáltatás keretében történő begyűjtését, illetőleg meghatározhatja az erre vonatkozó részletes szabályokat”.
A Hgtv. 14. § (1) bekezdése szerint hulladékkezelési tevékenységnek minősül a hulladék gyűjtése, begyűjtése, szállítása, előkezelése, tárolása, hasznosítása, ártalmatlanítása.
A Hgtv. 27. § (3) bekezdése így rendelkezik:
„Települési hulladékkezelési közszolgáltatást az a hulladékkezelő végezhet, aki
a) biztosítani tudja a közszolgáltatás azon – külön jogszabályban meghatározott – személyi és tárgyi feltételeit, amelyek garantálják a közszolgáltatás tartós, rendszeres és a környezetvédelmi szempontoknak maradéktalanul megfelelő ellátását;
b) a végzendő hulladékkezelési tevékenységnek megfelelő környezetvédelmi hatósági engedéllyel rendelkezik;
c) megfelelő – külön jogszabályban meghatározottak szerinti – mértékű biztosíték, garancia meglétét igazolja;
d) az a)–c) pontokban meghatározott feltételek, illetőleg eredményes pályázat alapján a települési önkormányzattal közszolgáltatási szerződést kötött.”
A Hgtv. 27. § (4) bekezdése előírja: „A települési önkormányzat az önkormányzati rendeletben a 21. § (3)–(5) bekezdésének figyelembevételével meghatározott közszolgáltatás vagy egyes elemei ellátására nyilvános pályázatot hirdet meg. A közszolgáltató kiválasztására irányuló pályázat és elbírálása részletes szabályait külön jogszabály határozza meg.”
A Hgtv. 28. § (1)–(3) bekezdése az önkormányzat és a pályázat nyertese közötti jogviszonyra vonatkozó rendelkezést tartalmaz:
„(1) A települési önkormányzat képviselő-testülete a pályázat nyertesével (nyerteseivel) a közszolgáltatás ellátására szerződést köt.
(2) A szerződést a települési hulladék ártalmatlanítását végző hulladékkezelővel legalább 10 évre szólóan kell megkötni.
(3) A kizárólag a hulladék begyűjtésére, illetve szállítására vonatkozó szerződést legfeljebb 10 évre szólóan lehet megkötni. Az ilyen szerződésben meg kell határozni a hulladék ártalmatlanítását végző közszolgáltatót, a szelektíven gyűjtött hulladékok esetében az azok hasznosítását vagy ártalmatlanítását végző hulladékkezelőt.”
A Hgtv. 23. §-a jogalkotási felhatalmazást állapít meg:
„A települési önkormányzat képviselő-testülete önkormányzati rendeletben állapítja meg:
a) a helyi közszolgáltatás tartalmát, a közszolgáltatással ellátott terület határait;
b) közszolgáltató megnevezését, illetőleg annak a működési területnek a határait, amelyen belül a közszolgáltató a közszolgáltatást rendszeresen köteles ellátni;
c) a közszolgáltatás ellátásának rendjét és módját, a közszolgáltató és az ingatlantulajdonos ezzel összefüggő jogait és kötelezettségeit – beleértve az egyes ingatlanfajtákra vonatkozó speciális szabályokat –, a szolgáltatásra vonatkozó szerződés egyes tartalmi elemeit;
d) a közszolgáltatás keretében kötött szerződés létrejöttének módját, valamint a közszolgáltatás igénybevételének – jogszabályban nem rendezett – módját és feltételeit;
e) a közszolgáltatással összefüggő – jogszabályban nem rendezett – települési önkormányzati feladat- és hatáskört;
f) az elvégzett szolgáltatás alapján az ingatlantulajdonost terhelő díjfizetési kötelezettséget, az alkalmazható díj legmagasabb mértékét, megfizetésének rendjét, az esetleges kedvezmények eseteit vagy a szolgáltatás ingyenességét.”
E jogalkotási felhatalmazás alapján alkotta meg – preambuluma szerint is – Budapest Főváros Közgyűlése a Kgyr.-t, melynek 1. § (5) bekezdése – az általános rendelkezések körében – előírja: Budapest főváros közigazgatási területén a települési szilárd hulladékkal kapcsolatos kötelező komplex helyi közszolgáltatás teljesítésére a jelen rendelet szabályai szerint lefolytatott pályázat alapján jogot szerzett szolgáltató – több pályázó együttes pályázata esetén a pályázatukban pályázatnyertességük esetére megjelölt szolgáltató – a Fővárosi Közterület-fenntartó Részvénytársaság (a továbbiakban: Szolgáltató). A 2. § 6. pontjának megfelelően települési szilárd hulladékkal kapcsolatos komplex helyi közszolgáltatásnak minősül a rendszeres háztartási szilárd hulladék, a lomtalanítás alá tartozó alkalmi háztartási szilárd hulladék, valamint a rendszeres egyéb szilárd hulladék „rendszeres gyűjtésére, elszállítására és ártalommentes elhelyezésére irányuló közszolgáltatás, valamint a Fővárosi Önkormányzat, illetve az érdekeltségébe tartozó társaság pénzügyi támogatásával megvalósult, illetve a Szolgáltató által üzemeltetett lakossági hulladékgyűjtő udvarban is elhelyezhető, a háztartásokból származó elkülönítetten gyűjtött hulladék (és egyéb hulladékalkotók) rendszeres gyűjtésére, elszállítására irányuló közszolgáltatás”.
A Kgyr. részletes szabályozást tartalmaz a komplex helyi közszolgáltatást ellátó szolgáltató kiválasztására, a szerződés megkötésére vonatkozóan. A Kgyr. 6. § (1) bekezdése ezt írja elő: „A komplex helyi közszolgáltatás körébe tartozó települési szilárd hulladékkal kapcsolatos tevékenység ellátására a szolgáltató kiválasztása nyilvánosan meghirdetett pályáztatással történik.”
A Kgyr. 7. § (1)–(2) bekezdése a Hgtv. 28. § idézett szabályozásának végrehajtására irányul: „(1) A pályázat alapján kiválasztott szolgáltatóval (több pályázó együttes pályázata esetén a képviseleti joggal felruházott szervvel, illetve személlyel) a települési szilárd hulladékkal kapcsolatos komplex helyi közszolgáltatás teljesítésére a Fővárosi Önkormányzat közszolgáltatási szerződést köt. A pályázat nyertese a jogszabályokban, valamint a pályázati kiírásban meghatározott feltételeknek legjobban megfelelő, összességében legelőnyösebb ajánlatot tevő pályázó.
(2) A szerződés az aláírás napján jön létre, és – ha a rendelet eltérően nem rendelkezik – az aláírást követő év első napjától számított 10. év utolsó napján szűnik meg. A szerződésben a szolgáltató kötelességeként kell meghatározni az e rendeletben és a pályázati kiírásban megjelölt feltételeket, továbbá a benyújtott pályázatban szereplő vállalásokat.”
III.
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az indítványok a következők miatt megalapozatlanok.
1. Az indítványban foglaltak szerint a Kgyr. sérti a gazdasági verseny szabadságát. A gazdasági verseny szabadságának alkotmányos tartalmát az Alkotmánybíróság számos korábbi határozatában már értelmezte. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint a gazdasági verseny szabadsága nem alapjog, hanem „a piacgazdaság olyan feltétele, amelynek meglétét és működését biztosítani az Alkotmány 9. § (2) bekezdése értelmében az államnak is feladata. A versenyszabadság állami elismerése és támogatása megköveteli a vállalkozáshoz való jog és a piacgazdasághoz szükséges többi alapjog objektív, intézményvédelmi oldalának kiépítését. Elsősorban ezeknek az alapjogoknak az érvényesítése és védelme által valósul meg a szabad verseny, amelynek – a piacgazdasághoz hasonlóan – külön alkotmányossági mércéje nincs. Az Alkotmánybíróság a piacgazdaság, a versenyszabadság és más hasonló államcélok alkotmányellenes megsértését csak szélsőséges esetben állapítja meg, ha az állami beavatkozás fogalmilag és nyilvánvalóan, ellentétes az államcéllal”. (818/B/1997. AB határozat, ABH 1998. 759., 761.) [Lásd még: 21/1994. (IV. 16.) AB határozat, ABH 1994. 117., 120., 35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994. 197., 200.]
1.1. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a Kgyr.-nek az a szabályozása, amely megállapította a komplex helyi közszolgáltatást ellátó vállalkozás kiválasztásának feltételeit és rendjét, így a pályázati eljárás lebonyolítására vonatkozó előírásokat és a pályázat eredményének figyelembevételével, az 1. § (5) bekezdésében megnevezte a szolgáltatót, nem minősül ilyen szélsőséges körülménynek.
Az Ötv. 8. § (1) bekezdése alapján ugyanis az önkormányzati közügyek körébe tartozik a közszolgáltatások feltételrendszerének megteremtése, a helyi lakosság közszolgáltatásokkal való ellátása. Budapest Főváros Közgyűlése e kötelezettségének tett eleget, amikor megalkotta a Kgyr.-t. A 27/2000. (VII. 6.) AB határozat már rámutatott arra, hogy „a piacgazdaság viszonyai között az önkormányzat e feladatának elsősorban közhatalmi eszközökkel, így a szolgáltatások feltételeit, körülményeit rendező jogi szabályozással tesz eleget”. (ABK 2000. június-július 247., 250.) A Kgyr. 6. § (1) bekezdése kifejezetten utal arra, hogy a komplex helyi közszolgáltatás körébe tartozó települési szilárd hulladékkal kapcsolatos tevékenység ellátására a szolgáltató kiválasztása nyilvánosan meghirdetett pályáztatással történik. Az Alkotmánybíróság a rendelkezésére álló iratok alapján megállapította, hogy a Fővárosi Közgyűlés – a 390/1998. (III. 26.) Főv. Kgy. határozatával – nyilvános pályázatot írt ki a települési szilárd hulladékkal kapcsolatos közszolgáltatás ellátására, az 1024/1998. (VI. 25.) Főv. Kgy. határozatával pedig megállapította a pályázat eredményét és azt a Kgyr.-be foglalta. A közszolgáltatást végző intézmény vagy vállalkozás rendeletben történő megnevezésére ugyanis kifejezetten felhatalmazta az önkormányzatot a Kötv.-nek a Kgyr. megalkotásakor hatályos szabályozása, s ilyen tartalmú előírást állapít meg a Hgtv. idézett 23. § b) pontjának első fordulata is.
A közszolgáltatást megvalósító vállalkozás kiválasztására meghirdetett pályázat lebonyolításának vizsgálatára az Alkotmánybíróságnak nincs hatásköre.
1.2. Az Alkotmánybíróság az indítványban foglaltaknak megfelelően vizsgálta a Kgyr. 2. § 5. pontját, amely szerint e rendelet hatálya az egyéb (nem háztartási) hulladékra is kiterjed, valamint a 4. § (2) bekezdését, amely a gazdálkodó szervezeteknek a hulladékszállításra irányuló közszolgáltatással összefüggő kötelezettségeit rendezi.
1.2.1. A Hgtv. 2. § (1) bekezdése szerint e törvény hatálya minden hulladékra kiterjed, a korlátozásokat és a kivételeket a Hgtv. 2. § (2) és (3) bekezdése megállapítja, de ezek körében az egyéb (nem háztartási) hulladékot nem említi.
Mivel a Hgtv. 23. § idézett a) pontja alapján a települési önkormányzat képviselő-testülete rendeletében a közszolgáltatás tartalma meghatározására is jogosult, az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a Hgtv.-ben kivételként nem említett hulladékfajták elszállítására vonatkozó kötelezés megállapítása alkotmányossági szempontból nem kifogásolható.
1.2.2. A Hgtv. 21. § (2) bekezdésének bemutatott szabályozása szerint gazdálkodó szervezet is kötelezhető a közszolgáltatás igénybevételére, ha az e törvény 13. §-ának – a hulladéktermelő-, birtokos kötelezettségeit megállapító – előírásai szerint a települési hulladék kezeléséről nem gondoskodik, vagy ha a közszolgáltatás keretében megvalósuló települési hulladékkezelés lényegesen kedvezőbb megoldással történik, mint amire a gazdálkodó szervezet a Hgtv. alapján kötelezhető. A Kgyr. sem állapítja meg általános jellegű kötelezettségként a gazdálkodó szervezetek számára a közszolgáltatás igénybevételét. Azt írja elő ugyanis, hogy „azok a gazdálkodó szervezetek, amelyeknek fogyasztói, illetve gazdasági tevékenysége során települési szilárd hulladék keletkezik, a kötelező közszolgáltatás keretében szervezett hulladékbegyűjtést nem kötelesek igénybe venni, feltéve, hogy a gazdálkodó szervezet a hulladék hasznosítására vagy ártalmatlanítására vonatkozó kötelezettségét
a) a jogszabályokban meghatározott feltételekkel, megfelelő hasznosító, vagy ártalmatlanító eljárás, berendezés, létesítmény alkalmazásával saját maga teljesíti, vagy
b) az erre feljogosított és engedéllyel rendelkező hulladékkezelőnek történő átadással, a kezelés költségeinek megfizetésével teljesíti”.
Az Alkotmánybíróság a Hgtv. és a Kgyr. vizsgált szabályozásának összevetésével úgy ítélte meg, hogy a Fővárosi Közgyűlés a Hgtv. sérelme nélkül rendelkezett a gazdálkodó szervezeteknek a települési szilárd hulladékkal kapcsolatos helyi közszolgáltatással összefüggő kötelezettségeiről. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság a versenyszabadság sérelmének megállapítására vonatkozó indítványi hivatkozásokat nem tekintette megalapozottnak, ezért a Kgyr.-t nem nyilvánította az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdésével ellentétesnek.
2. A vállalkozás szabadságával kapcsolatosan az Alkotmánybíróság már több döntésében kifejtette, hogy a vállalkozás joga a foglalkozás szabad megválasztásához és gyakorlásához való alkotmányos alapjog egyik megnyilvánulását jelenti. [54/1993. (X. 13.) AB határozat, ABH 1993. 340., 341; 38/1997. (VII. 1.) AB határozat, ABH 1997. 249., 260.]
Az Alkotmánybíróság arra is rámutatott, hogy a vállalkozás joga nem abszolutizálható és nem korlátozhatatlan. Az említett 54/1993. (X. 13.) AB határozat a vállalkozás jogával összefüggésben alkotmányos követelményként fogalmazta meg azt az igényt, hogy „az állam ne akadályozza meg, ne tegye lehetetlenné a vállalkozóvá válást”. (ABH 1993. 330., 342.)
Az 1105/B/1993. AB határozat pedig a vállalkozás gyakorlásának ellehetetlenítését, a vállalkozói tevékenységből való teljes kizárást tekintette a vállalkozáshoz való jog legsúlyosabb sérelmének. (ABH 1994. 637., 640.)
Az Alkotmánybíróság a versenyszabadság sérelmére hivatkozó indítványi kérelem elbírálásakor e határozat indokolásában már utalt arra, hogy a helyi önkormányzatnak a lakosság közszolgáltatásokkal való ellátásáról normatív módon, e feladatai feltételeinek rendeleti meghatározásával is kell gondoskodnia. A Hgtv. 23. §-a erre vonatkozóan széles körű jogalkotási felhatalmazást is megállapít az önkormányzati képviselő-testületnek. Erre tekintettel szabályozta a Fővárosi Közgyűlés a szolgáltatás tartalmát, a pályázat lebonyolításának, elbírálásának körülményeit és rendelkezett a közszolgáltatás ellátására irányuló szerződésről. A szerződés időtartamának meghatározására is a Hgtv. adott felhatalmazást. A Hgtv. 28. § (2) bekezdésének idézett rendelkezése arra utal, hogy a szerződést legalább tíz évre szólóan kell megkötni a hulladékkezelővel, a Kgyr. pedig – a 7. § (2) bekezdésében – kimondja, hogy a szerződés az aláírás napján jön létre, és – ha a rendelet eltérően nem rendelkezik – az aláírást követő év első napjától számított tizedik év utolsó napján szűnik meg.
Az Alkotmánybíróság az Alkotmánynak a vállalkozás szabadságára vonatkozó előírása és a Kgyr. idézett, hivatkozott (bár az indítványban konkrétan meg nem jelölt) rendelkezéseinek összevetése alapján úgy ítélte meg, hogy a Kgyr. szabályozása nem tekinthető a vállalkozáshoz való jog alkotmányellenes korlátozásának és így az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdése megsértésének.
3. Az indítványozói álláspont szerint a Kgyr. a vállalkozók között diszkriminációt valósít meg.
Az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése szerint a Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.
Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint azonban alkotmányellenes megkülönböztetés csak akkor állapítható meg, ha összehasonlítható helyzetben lévő személyek között tesz a jogalkotó olyan különbséget, amely alapjogsérelmet okoz, illetőleg azzal az egyenlő méltóság alkotmányos követelményét sérti. [61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992. 280., 283.; 50/1996. (X. 30.) AB határozat, ABH 1996. 156., 157.]
Az Alkotmánybíróság – az e határozat indokolásában kifejtettek szerint – a Kgyr. vonatkozásában alkotmányos alapjog sérelmét nem állapította meg, s így nem tekintette alkotmányellenes megkülönböztetésnek a Kgyr.-nek a települési szilárd hulladékkal kapcsolatos komplex helyi közszolgáltatásra vonatkozó, a vállalkozókat érintő rendelkezéseit, sem a pályáztatásra vonatkozó szabályozást.
Az Alkotmánybíróság e határozata indokolásában már utalt arra, hogy a Kötv. hatályos szövege a települési szilárd hulladék elszállítására irányuló közszolgáltatást érintő rendelkezést nem tartalmaz. Mivel a Kgyr. alkotmányossága megítélésénél a viszonyítási alapot jelentő előírásokat az Országgyűlés hatályon kívül helyezte, ezért az indítvány – a Kgyr.-nek a Kötv. megsértését kifogásoló részében – tárgytalanná vált.
Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság a Kgyr. alkotmányellenessége megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványokat elutasította.
5. Az indítványozó – az utólagos absztrakt normakontrollal összefüggésben – jogalkotói mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló kérelmet is előterjesztett.
Ha az Abtv. 49. § (1) bekezdése szerint az Alkotmánybíróság hivatalból, illetőleg bárki indítványára azt állapítja meg, hogy a jogalkotó szerv a jogszabályi felhatalmazásból származó jogalkotói feladatát elmulasztotta, és ezzel alkotmányellenességet idézett elő, a mulasztást elkövető szervet – határidő megjelölésével – felhívja feladatának teljesítésére. E törvényi rendelkezés alkalmazása során a mulasztásnak és az ennek folytán előidézett alkotmányellenes helyzetnek együttesen kell fennállnia. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint a jogalkotói feladat elmulasztása akkor állapítható meg, ha a jogalkotó jogalkotási kötelezettsége konkrét jogszabályi felhatalmazásból ered, vagy valamely alapvető jog érvényesüléséhez magából az Alkotmányból szükségszerűen következik a jogszabály megalkotásának kényszere. A jogalkotó szerv jogszabályalkotási kötelezettségének konkrét jogszabályi felhatalmazás nélkül is köteles tehát eleget tenni, ha azt észleli, hogy a hatás- és feladatkörébe tartozó területen jogszabályi rendezést igénylő kérdés merült fel, feltéve, hogy a szabályozást valamely alkotmányos jog érvényesülése vagy biztosítása kényszerítően megköveteli. [22/1990. (X. 16.) AB határozat, ABH 1990. 83., 86.] Az állam jogalkotói kötelezettsége – ahogy erre a 37/1992. (VI. 10.) AB határozat is rámutatott – következhet az Alkotmányból kifejezett rendelkezés nélkül is, ha valamely alkotmányos alapjog biztosítása ezt feltétlenül szükségessé teszi. (ABH 1992. 227., 231.)
Az Alkotmánybíróság a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességgel kapcsolatos gyakorlatát elvi jelleggel összefoglaló 2/2000. (II. 25.) AB határozatban rámutatott arra is, hogy az Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet állapít meg, ha alapjog érvényesüléséhez szükséges jogszabályi garanciák hiányoznak. Az Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértést nem csak akkor állapít meg, ha az adott tárgykörre vonatkozóan semmilyen szabály nincs, hanem akkor is, ha az adott szabályozási koncepción belül az Alkotmányból levezethető tartalmú jogszabályi rendelkezés hiányzik. [22/1995. (III. 31.) AB határozat, ABH 1995. 108., 113.; 29/1997. (IV. 29.) AB határozat, ABH 1997. 122., 128.; 15/1998. (V. 8.) AB határozat, ABH 1998. 132., 138.] A már említett 2/2000. (II. 25.) AB határozat kimondta: „A szabályozás tartalmának hiányos voltából eredő alkotmánysértő mulasztás megállapítása esetében is a mulasztás, vagy a kifejezett jogszabályi felhatalmazáson nyugvó, vagy ennek hiányában, a feltétlen jogszabályi rendezést igénylő jogalkotói kötelezettség elmulasztásán alapul”. (ABK 2000. február 26., 30.)
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint nem állapítható meg azonban jogalkotói mulasztás valamely hatályon kívül helyezett jogszabályból fakadó jogalkotási kötelezettség teljesítésének elmaradása miatt. Mivel a vázoltak alapján a Kötv.-nek a települési szilárd hulladék elszállításával kapcsolatos korábbi rendelkezései nem hatályosak, így az Alkotmánybíróság a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló kérelmet is elutasította.
6. Az indítványozó a Kgyr. 24. § (2) bekezdése értelmezését is kérte. Az Abtv. rendelkezései alapján az Alkotmánybíróságnak nincs hatásköre önkormányzati rendelkezés értelmezésére, ezért az indítványt ebben a részében visszautasította. Az Alkotmánybíróság szükségesnek tartja azonban megjegyezni, hogy az említett rendelkezés hatályos szövegét – az indítvány benyújtását követően – a 73/2000. (XII. 29.) Főv. Kgy. rendelet 4. § (1) bekezdése 2001. január 1-jei hatállyal módosította, s a komplex helyi közszolgáltatás kötelező igénybevételére vonatkozó szerződéseket illetően új tartalommal állapította meg.
Budapest, 2001. május 8.
|
Dr. Kiss László s. k., |
Dr. Kukorelli István s. k., |
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
Dr. Holló András s. k,.
előadó alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás