177/B/1998. AB határozat
177/B/1998. AB határozat*
2001.06.01.
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a gyámhatóságokról, egyes gyámhatósági feladatokról és a gyámhatósági eljárásról szóló 12/1987. (VI. 28.) MM rendelet 62. §-ának (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítványt elutasítja.
Indokolás
I.
A Hajdú-Bihar Megyei Bíróság, mint másodfokú bíróság előtt 3.Pf.21891/1997 számon folyamatban lévő perben az eljáró bírók az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 38. §-ának (1) bekezdésére hivatkozva az Alkotmánybíróság eljárását kezdeményezték. Az indítványozók – az eljárás felfüggesztésére vonatkozó határozat nélkül – azt kérték az Alkotmánybíróságtól, állapítsa meg, hogy a gyámhatóságról, az egyes gyámhatósági feladatokról és gyámhatósági eljárásról szóló 12/1987. (VI. 29.) MM rendelet (a továbbiakban: Gyer.) 62. §-ának (2) bekezdése alkotmányellenes, és hogy ezt a szabályt a konkrét ügyben nem lehet alkalmazni.
Az indítvány alapját adó perben a felperes egy ingatlan tulajdonjogának megszerzése céljából 1996. április 1-jén adásvételi szerződést kötött többek között a tulajdonostárs kiskorú személlyel és a vételárat kifizette. A kiskorú gyámja a kiskorút megillető vételárt nem tudta a gyámhatóság határozata szerint fenntartásos betétkönyvben elhelyezni, mert a vételár átvétele után betörtek a lakásába és a vételárat eltulajdonították. A kiskorú ingatlanának átruházásához a gyámhatóság jóváhagyása szükséges. A támadott jogszabály szerint a tulajdonjog átruházást csak akkor lehet az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezni, ha a gyámhatóság jóváhagyását a szerződésre rávezették, a gyámhatóság viszont a jóváhagyó záradékot akkor írhatja rá a szerződésre, ha a vételárat banknál fenntartásos betétben elhelyezték. Mivel a betörés következtében a gyám a vételárat nem helyezte el bankban, a gyámhatóság nem vezeti rá a szerződésre a jóváhagyást tartalmazó záradékot, és ezért az ingatlan tulajdonjogát nem írják át a vevőre.
Az indítvány szerint a támadott jogszabály megakadályozza azt, hogy a vevő az adásvételi szerződés alapján megszerezze a tulajdonjogot, így ellentétes az Alkotmánynak a tulajdonjog védelmét kimondó 13. § (1) bekezdésével. Egyidejűleg sérti az Alkotmány 70/A. §-ában meghatározott diszkrimináció tilalmat is. A Gyer. szabálya sérti egyúttal az Alkotmány 8. §-ának (2) bekezdését, továbbá a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény (a továbbiakban: Jat.) 2. §-ának c) pontját és 8. §-ának (1) bekezdését is, mert állampolgárok alapvető jogát nem törvényben, hanem miniszteri rendeletben korlátozza.
II.
Az indítványban megjelölt és az elbírálásnál figyelembe vett jogszabályok:
Az Alkotmány hivatkozott szabályai:
„8. § (2) A Magyar Köztársaságban az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja.”
„13. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot.”
„16. § A Magyar Köztársaság különös gondot fordít az ifjúság létbiztonságára, oktatására és nevelésére, védelmezi az ifjúság érdekeit.”
„70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.”
A Jat. hivatkozott szabálya:
„2. § Az Országgyűlés törvényben állapítja meg
....
c) az állampolgárok alapvető jogait és kötelességeit, ezek feltételeit és korlátait, valamint érvényre juttatásuk eljárási szabályait.”
A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) vonatkozó szabálya:
„19. § (1) A törvényes képviselő jognyilatkozatainak érvényességéhez a gyámhatóság jóváhagyása szükséges, ha a jognyilatkozat
...
c) a külön jogszabályban meghatározott összeget meghaladó értékű vagyontárgyra vonatkozik.”
„117. § (3) Ingatlan tulajdonjogának az átruházásához az erre irányuló szerződésen vagy más jogcímen felül a tulajdonosváltozásnak az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzése is szükséges.”
„685. § E törvény alkalmazásában
a) jogszabály: a törvény, a kormányrendelet; továbbá a törvény felhatalmazása alapján, annak keretei között az önkormányzati rendelet; a 19. § (1) bekezdésének c) pontja, a 29. § (3) bekezdése, a 200. § (2) bekezdése, a 209/B. § (6) bekezdése, a 231. § (3) bekezdése, a 301. § (4) bekezdése, a 434. § (3)–(4) bekezdése, az 523. § (2) bekezdése és az 528. § (3) bekezdése tekintetében viszont valamennyi jogszabály;”
A házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény (a továbbiakban: Csjt.) vonatkozó szabálya:
„82. § (2) A szülők a gyermek pénzét és értéktárgyait, amennyiben azokat a rendes vagyonkezelés szabályai szerint folyó kiadásokra vagy egyéb okból készen tartani nem kell, kötelesek a gyámhatósághoz beszolgáltatni. Ilyen értékekről a szülők a gyámhatóság jóváhagyása nélkül nem rendelkezhetnek.”
„101. § (1) Törvény eltérő rendelkezése hiányában a gyám a gyámsága alatt állónak gondozója vagyonának kezelője és törvényes képviselője.”
„102. § Ha a törvény mást nem rendel, a szülői felügyeletet gyakorló szülő jogaira és kötelességeire vonatkozó rendelkezések megfelelően irányadók a gyám jogaira és kötelességeire is.”
A Gyer. vonatkozó szabályai:
„56. § (1) Ha a törvényes képviselő a Csjt. 82. §-ának (2) bekezdése alapján a gyermek, illetve a gondnokság alá helyezett pénzét és értéktárgyait köteles a gyámhatóságnak beszolgáltatni
a) a pénzt az Országos Takarékpénztárnak a gyámhatóság székhelye szerint illetékes fiókjánál vagy – külön jogszabályban meghatározott – más pénzintézetnél [(a továbbiakban: pénzintézet) nyitott gyámhatósági fenntartásos betétben (a továbbiakban: betét],”
„61. § (1) A kiskorú, illetőleg a gondnokság alá helyezett személy tulajdonában levő ingatlan tulajdonjogának átruházására vagy bármely módon történő megterhelésére vonatkozó jognyilatkozat érvényességéhez – értékhatártól függetlenül – a gyámhatóság jóváhagyása szükséges.
(2) A gyámhatóság az eset összes körülményeit mérlegelve azt vizsgálja, hogy a jognyilatkozat a kiskorú, illetőleg a gondnokság alá helyezett személy érdekeit szolgálja-e. A gyámhatósági jóváhagyás a jognyilatkozat érvényességéhez szükséges -jogszabályban előírt – egyéb feltételeket nem pótolja.”
„62. § (1) A tulajdonosváltozást, illetőleg a tulajdonközösség megszűnését az ingatlannyilvántartásba akkor lehet bejegyezni, ha a szerződés jóváhagyását és a határozat jogerőre emelkedését a szerződésekre, illetőleg megosztás esetén a vázrajzra rávezették.
(2) A gyámhatóság – eltérő rendelkezés hiányában – az okiratokat csak akkor láthatja el záradékkal, ha a szerződésben meghatározott vételárat betétben elhelyezték.
(3) Ha a felek megállapodása szerint a vevő a vételárat több részletben fizetheti meg, a gyámhatóság a jognyilatkozatot akkor hagyja jóvá, ha a tulajdonjogot – a vételár utolsó részlete kifizetésének időpontjáig – fenntartással ruházzák át vagy a kötelezettség biztosítására zálogszerződést kötnek, illetőleg a szerződés teljesítését készfizető kezes biztosítja.
(4) A (3) bekezdésben meghatározott esetben a szerződés akkor látható el záradékkal, ha a kézi zálogról vagy az elzálogosított követelésről, jogról kiállított okiratot a gyámhatóságnál letétbe helyezték, továbbá kezesség esetén, ha a kezes igazolja, hogy a keresete, jövedelme a kielégítéshez megfelelő biztosítékul szolgál.”
A gyámhatóságról, valamint a gyermekvédelmi és gyámügyi eljárásról szóló 149/1997. (IX. 10.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Gyer.2.) figyelembe vett szabályai:
„171. § (1) Ez a rendelet – a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel – 1997. november 1-jén lép hatályba.”
„172. § (1) Ezt a rendeletet – a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel – a hatálybalépése után indult ügyekben kell alkalmazni. A folyamatban levő ügyekben a korábbi rendelkezéseket kell alkalmazni.”
III.
Az indítvány megalapozatlan.
1. Az indítvány elsődlegesen az Alkotmány tulajdonjog védelméről szóló szabályával látja ellentétesnek azt a támadott jogszabályt, amely miatt az indítvány alapjául szolgáló jogvitában a vevő nevére nem írják át a megvett ingatlan tulajdonjogát.
Az Alkotmány 13. §-ának a tulajdonjog védelméről szóló szabálya nem az indítványban tárgyalt esetekre vonatkozik. A tulajdonhoz való jog alkotmányos védelme alapjában a szabadságjogok védelméhez áll közel [7/1991. (II. 28.) AB határozat, ABH 22., 25.], elsődlegesen a tulajdonjogtól való megfosztással szemben nyújt oltalmat. Az Alkotmány 13. §-át értelmezve a 21/1990. (X. 4.) AB határozat rámutatott arra, hogy a kisajátításra vonatkozó szabály a tulajdonnak mind egyedi hatósági határozattal, mind pedig törvénnyel való elvonására vonatkozik (ABH 1990. 73., 82.).
A Gyer. szabályait a Gyer.2. hatályon kívül helyezte, de 172. §-a szerint a folyamatban lévő ügyekre a Gyer-t kellett alkalmazni. Egyébként a Gyer.2. vonatkozó rendelkezése [154. § (2) bekezdése] azonos tartalmú a támadott szabállyal. A kifogásolt rendelkezés egyike azoknak a szabályoknak, amelyek – az ifjúságvédelem Alkotmányban rögzített szabályával összhangban – a kiskorúak és a gondnokság alá helyezettek érdekeit védik. Ezt a védelmet szolgálja mind a Ptk.-nak, mind a Csjt-nek az a szabálya, amely a gyám eljárásának a gyámhatóság részéről történő ellenőrzését írja elő. Ez az ellenőrzés egyes esetekben – így az ingatlan tulajdonjogának átruházásánál – nem utólagos jellegű, hanem előzetes annak megakadályozása érdekében, hogy a kiskorúakat és a gondnokság alá helyezetteket veszteség érje. A gyámhatóságnak a kiskorúak és a gondnokság alá helyezettek érdekeit védő ellenőrző, engedélyező tevékenysége járhat olyan következménnyel, hogy kiskorú vagy gondnokság alá helyezett személlyel nehézkesebb, hosszabb ideig tart szerződések megkötése. Azt azonban nem jelenti, hogy a szerződő partner alkotmányjogi értelemben vett tulajdonjogát sérelem éri.
Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint a tulajdonhoz való jog alapvető jogként részesül alkotmányos védelemben [7/1991. (II. 28.) AB határozat, ABH 1991. 22., 25.], a tulajdonjog megszerzése azonban nem tartozik az alapvető jogok védelmi körébe [ezt a tulajdoni szerzőképességre mondta ki a 35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994. 197., 201.], a jelen esetben pedig nem is szerzőképességről van szó, hanem az adásvételi szerződés teljesítésének akadályáról. Az indítvány alapjául szolgáló jogvitában az a kérdés, hogyan kell értelmezni a hatályos jogszabályokat, kinél jelentkezzék az a hátrány, amely a kiskorú személy, eladó számára a vevő által a gyámnak átadott vételár eltulajdonítása miatt felmerül. Ez a jogalkalmazási feladat azonban nem azonos azzal az alkotmányjogi megítélésre váró kérdéssel, hogy megengedhető-e valaki tulajdonjogának jogszabállyal, közérdekből történő elvonása vagy korlátozása.
2. Az indítvány azt is kifogásolta, hogy a támadott jogszabály miniszteri rendeletben jelent meg. Függetlenül attól, hogy a kifogásolt rendelkezés nem korlátoz alapvető jogot, a Ptk. 685. §-ának a) pontja alapján a vonatkozó szabályt miniszteri rendelet is tartalmazhatta. Alkotmányellenesség tehát ebben a tekintetben sem állapítható meg.
A fentiek alapján az Alkotmánybíróság az indítványt elutasította.
Budapest, 2001. június 25.
Dr. Bagi István s. k., Dr. Czúcz Ottó s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Harmathy Attila s. k.,
előadó alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás