877/B/1998. AB határozat
877/B/1998. AB határozat*
2001.10.30.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény 22. § (6) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
Indokolás
I.
Az indítványozó az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: Tv.) 22. § (6) bekezdése alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte. Álláspontja szerint a Tv. kifogásolt szabályai sértik az Alkotmány 2. § (1) bekezdését, 8. § (2) bekezdését, 9. § (2) bekezdését és 70/A. § (3) bekezdését.
Az indítvány szerint a Tv. kifogásolt rendelkezése egyértelműen korlátozza és hátrányos helyzetbe hozza a munkáltatókat, vállalkozókat, gazdálkodókat, mert nem ismeri el ellenértéknek a munkába járással kapcsolatos utazási költségtérítésről szóló 78/1993. (V. 12.) Korm. rendeletben (a továbbiakban: R.) megállapított térítés mértékét, s ezáltal azokra többletköltséget ró. Kifejtette, hogy az R. hatálya kiterjed minden munkáltatóra és a 3. § (1) bekezdése pedig kötelezően meghatározza a munkába járással kapcsolatos utazási költségtérítés mértékét. Hivatkozott a dolgozók munkába járási költségei, áfa-elszámolásának 1995. és 1996. évi szabályairól szóló 1996/223. APEH iránymutatásra, amely szerint a munkáltatónak a munkavállaló felé csak az általa térített díjra vonatkozó általános forgalmi adót (a továbbiakban: áfa) kell számláznia, azonban a költségvetés részére a teljes forgalmi érték áfáját kell az adóelszámolás során teljesíteni. Álláspontja szerint ebből az következik, hogy a Tv. kifogásolt rendelkezése az R.-ben kötelezően meghatározott költségtérítés mértékét aránytalanul alacsonynak értékeli, s ezáltal olyan többletköltséget ró a munkáltatóra, amely ,,tudatos veszteséget képez”, ezért az ,,egyértelmű korlátozását adja a gazdálkodás szabadságának.”
Az indítványozó megállapítása szerint a Tv. sérelmezett rendelkezése esélyegyenlőtlenséget teremt azáltal, hogy a többletköltség miatt a magas létszámot foglalkoztató munkáltató hátrányosabb helyzetbe kerül azzal a munkáltatóval szemben, amely alacsonyabb létszámot foglalkoztat. Álláspontja szerint a támadott rendelkezés sérti a jogbiztonság elvét is, mert nem fogalmazza meg azt, hogy mi minősül aránytalanul alacsony árnak.
Az Alkotmánybíróság megkereste a pénzügyminisztert az indítvánnyal kapcsolatos véleményének kifejtése végett.
II.
1. Az Alkotmánynak az indítványban hivatkozott rendelkezései:
,,2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.”
,,8. § (2) A Magyar Köztársaságban az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja.”
,,9. § (2) A Magyar Köztársaság elismeri és támogatja a vállalkozás jogát és a gazdasági verseny szabadságát.”
,,70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.
(2) ...
(3) A Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti.”
2. A Tv.-nek indítvánnyal érintett rendelkezései:
,,22. § (1) Az adó alapja termékértékesítésnél és szolgáltatásnyújtásnál – az e §-ban, valamint a 23–25. §-okban meghatározott eltérésekkel – a teljesítés ellenértéke.
(2)–(5) ...
(6) Az ellenérték helyett az értékesített termék, nyújtott szolgáltatás adó nélküli, az adófizetési kötelezettség keletkezésének időpontjában fennálló forgalmi értéke az adó alapja akkor, ha
a) az ellenérték az értékesített termék, nyújtott szolgáltatás adó nélküli, az adófizetési kötelezettség keletkezésének időpontjában fennálló forgalmi értékéhez hasonlítva aránytalanul alacsony, és
b) a termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás az alábbiakban meghatározott kör részére történik:
ba) az adóalany jelenlegi és volt tulajdonosa, tagja,
bb) az adóalannyal szoros gazdasági kapcsolatban álló fél,
bc) az adóalannyal az 5. § (2) bekezdése szerinti jogviszonyban álló fél,
bd) az adóalany gazdasági társaság vezető tisztségviselője, felügyelőbizottsági tagja, könyvvizsgálója,
be) az adóalany közeli hozzátartozója, valamint a ba)–bd) alpontokban felsoroltak közeli hozzátartozója.”
,,33. § (1) Nem vonható le az előzetesen felszámított adó, ha az adóalany a terméket és a szolgáltatást
a) egészben vagy részben nem az adóalanyiságot eredményező gazdasági tevékenységéhez használja fel, hasznosítja, kivéve, ha a terméket és a szolgáltatást részben a 7. § (3) bekezdésében meghatározott célok elérése érdekében, vagy a 9. § (3) bekezdésében meghatározott szolgáltatáshoz használja fel, hasznosítja;”
3. Az R. hivatkozott rendelkezései:
,,1. § A rendelet hatálya kiterjed minden munkáltatóra – ideértve a közigazgatási szervet is – és a velük munkaviszonyban, közalkalmazotti, illetve közszolgálati jogviszonyban álló személyekre (a továbbiakban együtt: munkavállaló).”
,,3. § (1) A munkáltató köteles a munkavállalónak megtéríteni a munkába járást szolgáló bérlettel vagy teljes árú menetjeggyel való elszámolás ellenében azok díjának
a) 86%-át, ha országos közforgalmú vasút 2. kocsiosztályon;
b) 80%-át, ha elővárosi vasúton, valamint helyközi díjszabással közlekedő helyi és távolsági autóbuszon utazik.”
III.
Az indítvány nem megalapozott.
1. A Tv. tárgyi hatályát megállapító 3. §-a szerint adófizetési kötelezettség áll fenn az adóalany által belföldön teljesített termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás, valamint a termékimport után. A Tv. 5. § (2) bekezdése alapján nem minősül gazdasági tevékenységnek, ha azt munkaviszony, szövetkezeti tagsági viszony alapján létrejött munkaviszony jellegű jogviszony vagy olyan munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében végzik, amely a megbízó felelősségével alá- és fölérendeltségi helyzetet jelent a teljesítés feltételeiben és díjazásában. A Tv. 6. §-a szerint termékértékesítésnek minősül a birtokba vehető dolog ellenérték fejében történő átengedése, mely az átvevőt tulajdonosként való rendelkezésre jogosítja. A Tv. 22. § (1) bekezdése értelmében a termékértékesítésnél és szolgáltatásnál az adó alapja – meghatározott kivételekkel – a teljesítés ellenértéke.
A Tv. 22. § (6) bekezdése két feltétel együttes fennállása esetén ír elő adóalap korrekciót. A Tv. e rendelkezése alapján ellenérték helyett az adó nélküli forgalmi érték az adó alapja, ha
– a termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás egymástól nem független piaci szereplők [Tv. 5. § (2) bekezdés] között történik, és
– a felek által alkalmazni kívánt ellenérték a forgalmi értékhez hasonlítva aránytalanul alacsony.
2. Az indítvány alapján az Alkotmánybíróság elsőként azt vizsgálta, hogy a Tv. kifogásolt előírásai sértik-e a vállalkozás jogát és a gazdasági verseny szabadságát.
Az Alkotmánybíróság a vállalkozás jogával kapcsolatban több döntésében kifejtette, hogy ,,a vállalkozás joga a foglalkozás szabad megválasztásához való alkotmányos alapjog egyik aspektusa... A vállalkozás joga ... nem abszolutizálható és nem korlátozhatatlan: senkinek sincs alanyi joga meghatározott foglalkozással kapcsolatos vállalkozás, sem pedig ennek adott vállalkozási- jogi formában való gyakorlásához. A vállalkozás joga annyit jelent – de annyit alkotmányos követelményként feltétlenül –, hogy az állam ne akadályozza meg, ne tegye lehetetlenné a vállalkozóvá válást.” [54/1993. (X. 13.) AB határozat, ABH 1993. 340., 341., 342.]
,,A gazdasági verseny szabadsága az állami célkitűzésként megállapított piacgazdasághoz szervesen kapcsolódó olyan alkotmányos elv, amely többek között arra hivatott, hogy elősegítse a vállalkozás és a foglalkozás szabad megválasztása alapjogának sokszínű és hatékony érvényesülését.” (1105/B/1993. AB határozat, ABH 1994. 637., 640.)
A Tv. vizsgált rendelkezése alapján az indítványozó által sérelmezett esetben az adóalap korrekciót csak akkor kell alkalmazni, ha a munkáltató élni kíván az általa vásárolt és a munkavállaló részére továbbadott bérlet árában foglalt adó levonásával. Amennyiben a munkáltató élni kíván az előzetesen felszámított adó levonásának jogával, a munkavállalójától térítést kell kérnie. Ellenkező esetben ugyanis az adó, – a Tv. 33. § (1) bekezdés a) pontja alapján – mint nem teljes egészében az adóalanyiságot eredményező gazdasági tevékenységet szolgáló beszerzés adója, levonhatatlan lenne.
A kifogásolt esetben ugyanazon termék két alkalommal való értékesítéséről van szó. A termékértékesítés először a közlekedési vállalat és a munkáltató, majd a munkáltató és a munkavállaló között történik. Mivel ez utóbbi esetben a termékértékesítés nem független felek között történik, ezért a Tv. alapján elvárható, hogy a két értékesítés során az ellenértékben ne történjen a fizetendő adót csökkentő vagy a levonható adót növelő, a szokásos mértéket meghaladó változás.
A munkáltató az első értékesítés során a forgalmi értéknek megfelelő ellenérték után vonja le az áfát, a munkavállaló részére történő értékesítés során az adóval csökkentett forgalmi érték után teljesíti az adókötelezettséget. Azonos forgalmi érték esetén a munkáltatónál a bérlet beszerzésekor levonható adó, illetve a bérlet értékesítésekor fizetendő adó egyenlege között nincs különbség. Ezért nem helytálló az indítványozó azon állítása, hogy a Tv. e rendelkezése többletköltséget ró a munkáltatóra, s ezáltal nála tudatos veszteséget okoz.
A fentiek alapján a Tv. kifogásolt rendelkezése – az indítványban vélelmezett indokok alapján – nem korlátozza a vállalkozás alapjogát, annak lényeges tartalmát és a gazdasági verseny szabadságát sem. Ezért az Alkotmánybíróság a Tv. kifogásolt rendelkezésével összefüggésben az Alkotmány 8. § (2) bekezdésének és 9. § (2) bekezdésének sérelmét nem állapította meg.
3. Az indítvány szerint a Tv. kifogásolt rendelkezése esélyegyenlőtlenséget teremt, mert az többletköltséget ró a munkáltatókra, s ezáltal hátrányos helyzetbe hozza azokat a munkáltatókat, amelyek magas létszámú munkavállalót alkalmaznak.
A Tv. kifogásolt rendelkezése valamennyi adóalany munkáltatóra azonos szabályt állapít meg. Az Alkotmánybíróság a fentiekben már kifejtette, hogy azonos forgalmi érték esetén a munkáltatónál a bérlet beszerzésekor levonható adó és a bérlet értékesítésekor fizetendő adó egyenlege között nincs különbség. Ez valamennyi munkáltatóra egyformán vonatkozik, így a magas létszámot foglalkoztató munkáltatókra is.
A fentiek alapján Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Tv. vizsgált rendelkezésével összefüggésben az indítványban foglalt indokok alapján a munkáltatók között sem hátrányos megkülönböztetés, sem pedig esélyegyenlőtlenség nem áll fenn. Ezért a Tv. kifogásolt rendelkezése nem sérti az Alkotmány 70/A. § (1) és (3) bekezdését sem.
4. A Tv. 22. § (6) bekezdés a) pontja alapján az adóalap korrekció alkalmazásának egyik feltételét képezi, hogy az ellenérték az értékesített termék, nyújtott szolgáltatás adó nélküli, az adófizetési kötelezettség keletkezésének időpontjában fennálló forgalmi értékhez hasonlítva aránytalanul alacsony. Az indítvány szerint a Tv. e szabálya jogbizonytalanságot eredményez, mert nem fogalmazza meg, hogy mi tekinthető a forgalmi értékhez hasonlítva aránytalanul alacsony árnak.
Az Alkotmánybíróság számos határozatában megállapította, hogy a jogállam alapvető, nélkülözhetetlen eleme a jogbiztonság. A 9/1992. (I. 30.) AB határozatában megállapította, hogy a jogbiztonság az állam – s elsősorban a jogalkotó – kötelességévé teszi annak biztosítását, hogy a jog egésze, egyes részterületei és az egyes jogszabályok is világosak, egyértelműek, működésüket tekintve kiszámíthatóak és előreláthatóak legyenek a norma címzettjei számára. (ABH 1992. 59., 65.) Az Alkotmánybíróság az 544/B/1997. AB határozatában kifejtette, hogy a jogalkotó – a jogállami követelményeket és a jogtudomány megállapításait is szem előtt tartva – maga dönti el, hogy milyen fogalmakat használ és hogyan szabályozza a szövegben használatos fogalmakat. Célszerű, de nem feltétlen követelmény ugyanis az, hogy például az adójogszabályok tartalmazzanak adófogalom meghatározást. ... A világosság, egyértelműség és kiszámíthatóság azonban biztosítható úgy is, hogy egyes fogalmak – így az adó fogalma is – oly módon nyernek megfogalmazást, hogy az adózás rendszerén belül, az adott időben alkalmazandó jogszabályok részletszabályaiból és összefüggéseiből a fogalom legfontosabb elemei mindenki számára nyilvánvalóvá válnak. (ABH 1991. 589., 590.)
A Tv. az értelmező rendelkezései körében meghatározza a forgalmi érték fogalmát. A 13. § (1) bekezdés 13. pontja szerint e törvény alkalmazásában ,,forgalmi érték: a terméknek és a szolgáltatásnak az az ára, mely független felek között – normális piaci körülmények mellett – általában elérhető lenne”. A Tv. nem határozza meg, hogy mi minősül a forgalmi értékhez hasonlítva aránytalanul alacsony árnak, tehát annak megállapítását a jogalkalmazás körébe utalja. Önmagában a Tv. által meghatározott forgalmi érték is több tényező függvénye. Ezért a forgalmi értékhez viszonyítva aránytalanul alacsony árat a jogalkalmazás során egyedileg lehet megítélni, a konkrét eset összes körülményeit és a piaci viszonyokat mérlegelve.
A fentiek alapján az Alkotmánybíróság a Tv. 22. § (6) bekezdésével összefüggésben az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében meghatározott jogállamiságból fakadó jogbiztonság elvének sérelmét sem állapította meg.
Mindezek alapján Alkotmánybíróság a rendelkező részben foglaltak szerint határozott.
Budapest, 2001. szeptember 25.
Dr. Németh János s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Bagi István s. k., Dr. Bihari Mihály s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Czúcz Ottó s. k., Dr. Erdei Árpád s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Harmathy Attila s. k., Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k., Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszkyné
Dr. Strausz János s. k., dr. Vasadi Éva s. k.,
előadó alkotmánybíró alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás