BK BH 1998/323
BK BH 1998/323
1998.07.01.
A rablás helyett a kifosztás bűntettének a megállapítása indokolt, ha egyértelműen nem bizonyítható, hogy a bántalmazás a sértett értékeinek a megszerzésére irányult és a dolog elvételére irányuló szándék az elkövetőben a bántalmazást követően alakult ki [Btk. 321. § (1) bek., 322. § (1) bek. b) pont].
Az elsőfokú bíróság az 1996. október 29. napján hozott ítéletében a vádlottat bűnösnek mondta ki életveszélyt okozó testi sértés bűntettében és 2 rb. rablás bűntettében, és ezért halmazati büntetésül - mint többszörös visszaesőt - 5 évi fegyházbüntetésre és 5 évre a közügyektől eltiltásra ítélte.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A vádlott együtt italozott a kocsmában G. M. sértettel és B. L.-lel. G. M. elmesélte, hogy a feleségét keresi, aki állítólag prostituált a kocsisoron. A zárórát követően este fél 10 körül távoztak el. A vádlott közepes fokban (1,9 ezrelék) került szeszes italtól befolyásolt állapotba. A borozóból távozva összetalálkoztak K. E. sértettel, aki egyébként prostituált volt, és akit G. M. korábbról ismert. Mindhárman faggatni kezdték, tud-e valamit G. M. feleségéről. Ennek során B. L. meglökte K. E. sértettet, a vádlott pedig ököllel többször arcul ütötte, „lefejelte", majd a földre került sértettet megrugdosta. A vádlott ezután K. E. sértett csuklójáról levett egy órát, a kezéről egy gyűrűt és a nadrágja zsebéből kivett 378 forintot, így összesen 1778 forint kára keletkezett a sértettnek, ami nem térült meg. A cselekmény közben a sértett sikoltozott, és kérte, hogy ne bántsák. A bántalmazás során a sértett arca megsérült, de mivel látlelet nem készült, a bántalmazás következménye pontosan nem tisztázható.
Az est további részében a vádlott G. M.-mel és B. L.-lel tovább italozott a vádlott által vett egy kanna borból. Éjjel fél 1 körül B. L. elment vizelni. Ekkor a vádlott G. M. dzsekijébe benyúlva kivett kb. 3-4000 forintot. G. M. ezt észlelve követelte vissza a pénzt, de azt a vádlott nem volt hajlandó visszaadni. Dulakodni kezdtek, és ennek során a vádlott elővett egy 8 cm pengehosszúságú zsebkést, és G. M. sértettet kisebb erővel, a mellkas bal oldalán megszúrta. A penge a X. bordaív alatt, a mellső hónaljvonalban a hasüregbe hatolt, belső szervet ugyan nem sértett, de a sérülés jellegére tekintettel életveszélyes volt. A keletkezett anyagi kár nem térült meg.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a vádlott enyhítésért, a védő a tényállás részben téves megállapítása, részben felmentés, illetve a büntetés enyhítése végett jelentett be fellebbezést. Az ügyész az ítéletet tudomásul vette.
A legfőbb ügyész az ítélet helybenhagyását indítványozta.
Az elsőfokú bíróság a büntetőeljárás szabályait betartva folytatta le az eljárást, nem tekinthető eljárási szabálysértésnek az, hogy K. E. sértettet nem hallgatta meg a tárgyaláson, mert a felkutatására tett intézkedések eredménytelenek voltak, és mivel a nyomozás során tett vallomását felolvasták, így annak bizonyítékként történő értékelése nem tekinthető eljárási szabálysértésnek, annál kevésbé, mivel a nyomozás során e sértettnek a vádlottal történő szembesítésére is sor került.
A bíróság a tényállást kellően felderítette. A rendelkezésre álló bizonyítékokat a tárgyaláson megvizsgálta, és az indokolási kötelezettségének eleget téve foglalt állást arról, hogy mely bizonyítékokat fogadta el a vádlott tagadásával szemben. Az ítéleti tényállás főleg K. E. és G. M. vallomásán alapul, amelyeket a tanúvallomások, az orvos szakértői vélemény, illetve egyéb megerősítő adatok támasztanak alá. A G. M. sértett sérelmére elkövetett bűncselekmény tényállását a bíróság mérlegeléssel állapította meg. A váddal megegyezően a sértett vallomását támasztotta alá B. L. tanúvallomása, az orvos szakértői vélemény, az orvosi dokumentáció és a rendőri jelentések.
Az ítéleti tényállás ekként megalapozott, és felülbírálatra alkalmas.
A védelmi fellebbezés nem alapos. A Legfelsőbb Bíróság a legfőbb ügyészi állásponttal ért egyet, mely szerint a védelmi fellebbezés a mérlegeléssel megállapított tényállás ellen irányult, azt pedig eredménnyel nem lehet támadni. A védelem álláspontja szerint K. E. sértettnek a vádlottra terhelő vallomását a bosszú motiválta, mivel G. M. sértett az ő sógora. Ez téves, ugyanis a nyomozati iratokból megállapítható, hogy K. E. sértett semmi olyat nem tett, ami a vádlott megbüntetését célozta volna. A nyomozati iratoknál levő jelentésben K. E. sértett kijelentette, hogy nem kíván magánindítványt előterjeszteni az őt ért bántalmazás miatt a terhelt ellen, sőt az eljárásban sem kíván részt venni. Azért nem tesz feljelentést, mert a vádlott közölte, hogy megöli, ha ezt megteszi.
G. M. sértett 1996. március 13-án, a kórházban felvett tanúvallomása során tett említést a K. E. sértett sérelmére elkövetett bűncselekményről.
A bíróság a bűnösség kérdésében helyesen foglalt állást mindhárom bűncselekmény tekintetében. A K. E. sértett sérelmére elkövetett cselekmény jogi minősítése azonban téves. Az irányadó tényállás alapján egyértelműen nem bizonyítható, hogy a bántalmazás a sértett értékeinek a megszerzésére irányult. A bántalmazás oka lehetett az is, hogy a sértett vonakodott megmondani, hol van G. M. felesége. Erre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét e cselekmény jogi minősítésére vonatkozó részében megváltoztatta, és a vádlottnak ezt a cselekményét a Btk. 322. §-a (1) bekezdésének b) pontjában foglalt kifosztás bűntettének minősítette.
Az egyéb bűncselekményeket a bíróság a törvénynek megfelelően minősítette.
A büntetés kiszabása körében a Legfelsőbb Bíróság súlyosító körülményként értékelte a szeszes ital hatása alatti elkövetést, a kifosztás bűntetténél pedig a nyílt utcán történő garázda indíttatású elkövetési módot.
Az ítélet egyéb rendelkezései törvényesek.
A bűnösség mértékére, a bűnösségi körülményekre, a vádlott társadalomra veszélyességére és előéletére tekintettel nem volt törvényes lehetőség a büntetés enyhítésére. A K. E. sértett sérelmére elkövetett cselekmény jogi minősítésének a megváltoztatása mellett a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. (Legf. Bír. Bf. III. 33/1997. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás