BK BH 1998/326
BK BH 1998/326
1998.07.01.
A bírónak a büntetőeljárásból történő kizárását megtagadó határozat nem tekinthető ügydöntőnek, így az nem lehet a felülvizsgálati eljárás tárgya [Be. 35. § (1) bek. c) pont, 284/A. § (2) és (3) bek., 250. § II/b. pont].
A városi bíróság az 1994. december 23-án kihirdetett ítéletével az I. r. terheltet 2 rb. társtettesként elkövetett önbíráskodás bűntette, 2 rb. a sértett sanyargatásával, hivatalos eljárás színlelésével, társtettesként elkövetett személyi szabadság megsértésének bűntette, súlyos testi sértés bűntettének kísérlete, bűnsegédként, különös kegyetlenséggel elkövetett súlyos testi sértés bűntette és bűnsegédként különös kegyetlenséggel elkövetett, maradandó fogyatékosságot okozó súlyos testi sértés bűntette - mely részben kísérlet - miatt halmazati büntetésül 2 év 8 hónapi börtönbüntetésre, 3 évre a közügyektől eltiltásra és 150 000 forint - meg nem fizetés esetén 3000 forintonként egy napi szabadságvesztésre átváltoztatandó - pénzmellékbüntetésre ítélte.
A megyei bíróság az 1996. június 12-én kihirdetett ítéletével a terhelt vonatkozásában az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatta, a városi bíróság által minősített esetnek tekintett 2 rb. személyi szabadság megsértése bűntetténél a minősítő körülményt mellőzte, a sértettek sérelmére megvalósított testi sértést egyaránt bűnsegédként, különös kegyetlenséggel elkövetett súlyos testi sértés bűntette kísérleteként minősítette. A terheltre kiszabott szabadságvesztés tartamát 2 év 2 hónapra enyhítette, a pénzmellékbüntetés kiszabását pedig mellőzte. Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
A jogerős határozatok ellen az I. r. terhelt és védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt: a Be. 284/A. §-ának (2) bekezdésére figyelemmel a határozatok eljárásjogi okokból hatályon kívül helyezése és más megyei bíróság területén működő első- és másodfokú bíróság új eljárás lefolytatására utasítását indítványozta.
A felülvizsgálati indítványok lényege szerint az elsőfokú bíróság tanácsának elnökeként dr. V. I. személyében olyan bíró járt el, aki az anyósa és a terhelt szülei között évek óta fennálló rossz szomszédi viszonyra és a közöttük folyó polgári peres eljárásokra tekintettel elfogult volt a terhelttel szemben. Ezen túlmenően a városi bíróság a bizonyítási eljárása során több olyan súlyos eljárási szabálysértést követett el, amely az ítéletet lényegesen befolyásolta. Az elsőfokú ítélet megalapozatlan és a bíróság indokolási kötelezettségének sem tett kellően eleget. A másodfokú bíróság így - az általa alkalmazott kiegészítésekkel és helyesbítések mellett - tévesen tekintette az elsőfokú ítéletet a felülbírálatra irányadónak.
A legfőbb ügyész a felülvizsgálati indítvány tanácsülésen való elutasítását indítványozta.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványokat a törvényben kizártnak találta.
A felülvizsgálati okokról a módosított Be. 284. §-a anyagi jogi okokról, a 284/A. §-ának (2) és (3) bekezdése eljárásjogi okokról tartalmaz szabályozást.
A jogerős határozatok megalapozatlanságára hivatkozással a felülvizsgálati indítvány a tényállást is támadta, ezért elöljáróban utalni kell arra, hogy a felülvizsgálati szabályok helyes értelme szerint felülvizsgálat kizárólag a jogerősen megállapított tényállás alapulvételével kezdeményezhető, annak támadásán keresztül nem indítványozható. Az adott esetben pedig az indítványok részben a törvény által kizárt módon a tényállás támadásán keresztül kívánták elérni a felülvizsgálatot.
Kizártak azonban az indítványok az eljárásjogi felülvizsgálati okokra figyelemmel is.
A Be. 284/A. §-ának (2) bekezdése szerint eljárásjogi okból felülvizsgálati indítvány benyújtásának van helye, ha a határozat meghozatalára a Be. 250. §-a II. és III. pontjában, illetve a 349/A. §-ban, avagy a 355/A. §-ban meghatározott eljárási szabálysértéssel került sor.
A Be. 250. §-ának II/b) pontja értelmében feltétlen eljárási szabálysértés valósul meg, ha az ítélet meghozatalában a törvény szerint kizárt bíró vett részt.
A büntetőügyekben eljáró hatóságok tagjainak a kizárásáról a Be. 35-42. §-ai rendelkeznek. Ezeken belül a kizárásnak az indítványban hivatkozott általános szabályai szerint a büntetőügyben a hatóság tagjaként nem járhat el az:
a) aki az ügyben mint terhelt vagy védő, továbbá mint sértett, feljelentő vagy mint ezek képviselője vesz vagy vett részt, valamint a felsoroltak hozzátartozója;
b) aki az ügyben mint tanú vagy szakértő vesz vagy vett részt;
c) akitől az ügy elfogulatlan megítélése egyéb okból nem várható.
Amíg az a) és b) pont szerinti elfogultsági okok az eljárás során bármikor bejelenthetők és mindenkor hivatalból is vizsgálandók, addig a c) pontra vonatkozóan a Be. úgy rendelkezik, hogy ezt a kizárási okot az ügyész, a terhelt, a védő, a sértett és a sértett képviselője a tárgyalás megkezdése után csak akkor érvényesítheti, ha valószínűsíti, hogy a bejelentés alapjául szolgáló tényről a tárgyalás megkezdése után szerzett tudomást és ha azt nyomban bejelenti [Be. 41. § (1) bek.].
A fenti általános okokon kívül a bírákkal szemben a Be. 40. §-a további konkrét kizárási okokat is meghatároz, amelyek azonban a jelen üggyel összefüggésben vizsgálatot nem igényelnek.
Az ügyben a Be. 35. §-a (1) bekezdésének c) pontja szerinti, fennforogni vélt elfogultsági okot a hivatkozott indokokkal a terhelt és védője az elsőfokú eljárásban már bejelentette. A megyei bíróság mint másodfokú bíróság a kérdés megvizsgálása után 1994. szeptember 30-án hozott végzésével a városi bíróságnak és bíráinak, közöttük dr. V. I. bírónak a kizárását azonban megtagadta.
A Be. szabályozásából következően a kérdéses elfogultsági okra történő ismételt hivatkozással a felülvizsgálat a jogerős határozatok ellen nem kezdeményezhető.
Ehelyütt utalni kell arra is, hogy a kizárást megtagadó határozat ügydöntő határozatnak nem tekinthető, így az a jelenlegi jogi szabályozás szerint felülvizsgálat tárgya önmagában nem lehet. Ezzel is függött össze az, hogy a terhelt és védője e határozatot nem közvetlenül, hanem a jogerős első- és másodfokú határozatokon keresztül támadta. Érdemben pedig - tekintettel arra is, hogy a kizárást megtagadó határozat a Be. 42. §-ának (5) bekezdése szerint az elsőfokú ítélet elleni fellebbezésben volt sérelmezhető, és azt a megyei bíróság igen körültekintően vizsgálta - a másodfokú bíróság álláspontjával mindenben egyetértve a Legfelsőbb Bíróság is rámutat arra, hogy a városi bíróság részéről az ügyben az elfogultságnak a legkisebb jelét sem lehetett észlelni, ilyenre sem a pervezetés, sem a határozat nem utalt.
Az eljárásjogi okokra hivatkozó felülvizsgálati indítványok tehát kizárólag az első- és másodfokú határozatok Legfelsőbb Bíróság által történő felülmérlegelését célozták, ez azonban a felülvizsgálati eljárásban eredményre nem vezethetett.
Megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy amikor a hatályos jogi szabályozás szerint kizárási ok - mint a jelen esetben is - nem áll fenn, a városi és megyei bíróságok kizárólag megtagadó határozatot hozhatnak. Ha azonban a bíróságok elfogulatlan működésébe, pártatlan eljárásába vetett közbizalom megóvása más azonos hatáskörű bíróság kijelölésének az esetleges indokoltságát felveti, kizárólag a legfőbb ügyész jogosult arra, hogy ennek vizsgálata végett a Legfelsőbb Bírósághoz indítványt tegyen. Az adott esetben erre nem került sor, miután a legfőbb ügyész azt nem is kezdeményezte.
A Legfelsőbb Bíróság ezért a felülvizsgálati indítványt - mint törvényben kizártat - elutasította. (Legf. Bír. Bfv. V. 2368/1996. sz.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás