Műveletek

Akadálymentes nézet Bezárás
  • Tartalom

328/D/1998. AB határozat

328/D/1998. AB határozat*

2003.03.31.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányosságának utólagos vizsgálatára irányuló indítvány és alkotmányjogi panasz alapján meghozta a következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság a kárpótlás iránti kérelmek benyújtásának határidejéről és az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk részleges kárpótlásáról szóló 1991. évi XXV. törvény módosításáról szóló 1994. évi II. törvény 6. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a tulajdonviszonyok rendezése érdekében, az állam által igazságtalanul okozott károk részleges kárpótlásáról szóló 1991. évi XXV. törvény végrehajtásáról szóló 104/1991. (VIII. 3.) Korm. rendelet 24. § (1) bekezdés b) pontja alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
Az Alkotmánybíróság az 1. és 2. pont szerinti jogszabályi rendelkezéseknek a Fejér Megyei Bíróság előtt Kpf. 21. 107/1996. számon folyamatban volt ügyben való alkalmazhatósága kizárására irányuló kérelmet és benyújtott alkotmányjogi panaszt elutasítja.
Indokolás
I.
Lajoskomárom Nagyközség Önkormányzata (a továbbiakban: Önkormányzat) a Sárbogárdi Földhivatalnál kérelmezte tulajdonjogának bejegyzését a szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény hatálybalépéséről és az átmeneti szabályokról szóló 1992. évi II. törvény (a továbbiakban: Ámt.) 25. § (4) bekezdés alapján a lajoskomáromi Győzelem Mgtsz-nek az állam által ingyenesen és határidő nélküli használatába adott, 1994. május 31-ig kárpótlási árverésen nem értékesített földterületeire. A Sárbogárdi Körzeti Földhivatal az Önkormányzat tulajdonjog bejegyzési kérelmét elutasította, és ugyanezt tette a fellebbezéssel a Fejér Megyei Földhivatal is. Az Önkormányzat keresetével a Székesfehérvári Városi Bírósághoz fordult. A bíróság elsőfokú ítélete hatályon kívül helyezte a földhivatali határozatokat és az elsőfokú közigazgatási szervet új eljárásra utasította azzal, hogy amennyiben az Ámt. 25. § (4) bekezdésében foglalt feltétel teljesülése megállapítható, akkor az önkormányzat tulajdonjog bejegyzési kérelmének helyt kell adni. Fellebbezés alapján a Fejér Megyei Bíróság Kpf. 21. 107/1996/17. számú jogerős ítéletében az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, de a keresetet elutasította.
Az Önkormányzat álláspontja szerint az Alkotmány 12. § (2) bekezdésébe, illetőleg 13. § (1) bekezdésébe ütközik a kárpótlás iránti kérelmek határidejéről és az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk részleges kárpótlásáról szóló 1991. évi XXV. törvény módosításáról szóló 1994. évi II. törvény (a továbbiakban: Kptm.) 6. § (2) bekezdése, továbbá sérti a jogbiztonságot is. A Kptm. kihirdetése 1994. január 14-én történt meg és a törvény 1994. február 13-án lépett hatályba. Az indítványozó álláspontja: „a tulajdonszerzési határnap fenti módon történt módosítása alkotmánysértő, mivel azok az önkormányzatok, ahol a földalapok elkülönítése 1993. december 31. napjára megtörtént – ilyen a kérelmező is –, a törvényben meghatározott földterületeken 1994. január 01. napján – az ekkor még hatályban lévő, 1993. évi XIX. tv. 1. §-a alapján – tulajdonjogot szereztek.” Az indítványozó úgy véli, hogy a tulajdonviszonyok rendezése érdekében, az állam által az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk részleges kárpótlásáról szóló 1991. évi XXV. törvény (a továbbiakban: Kpt.) végrehajtásáról rendelkező – a 163/1993. (XI. 30.) Korm. rendelettel módosított – 104/1991. (VIII. 3.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. r.) 24. §-a törvényellenes, ütközik az 1992. évi II. törvénybe.
Ez utóbbi rendelkezés alkotmányosságát az Alkotmánybíróság már vizsgálta, az 578/B/1994. AB határozat (ABH 1995, 884.) az indítványt elutasította, az Önkormányzat azonban az Alkotmánybíróság erről való tájékoztatása után is fenntartotta az indítványát, annak vizsgálatát kérve, hogy a Kormány felhatalmazhatja-e a minisztert arra, hogy a 2. földalapba kijelöljön olyan földet, amelyet a törvény az önkormányzatoknak szánt.
Az indítványozó a Korm. r. 24. § (1) bekezdés b) pontjának visszamenőleges hatályú megsemmisítését kérte, továbbá az indítványt alkotmányjogi panaszként is előterjesztve kezdeményezte, hogy az Alkotmánybíróság mondja ki: a támadott rendelkezések nem alkalmazhatók a Fejér Megyei Bíróság előtt Kpf. 21. 107/1996. számon folyamatban lévő ügyben.
II.
Az Alkotmánybíróság a döntését a következő jogszabályi rendelkezésekre alapozta.
1. Az Alkotmány rendelkezései:
„2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.”
„10. § (1) A magyar állam tulajdona nemzeti vagyon.
(2) Az állam kizárólagos tulajdonának, valamint kizárólagos gazdasági tevékenységének körét törvény határozza meg.”
„12. § (1) Az állam támogatja az önkéntes társuláson alapuló szövetkezeteket, elismeri a szövetkezetek önállóságát.
(2) Az állam tiszteletben tartja az önkormányzatok tulajdonát.”
„13. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot.”
„35. § (2) A Kormány a maga feladatkörében rendeleteket bocsát ki, és határozatokat hoz. Ezeket a miniszterelnök írja alá. A Kormány rendelete és határozata törvénnyel nem lehet ellentétes. A Kormány rendeleteit a hivatalos lapban ki kell hirdetni.”
2. A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) rendelkezései:
„107. § (1) Az állam tulajdonából az önkormányzatok tulajdonába kerülő vagyontárgyak köre a következő:
a) az önkormányzat közigazgatási területén levő ingatlanok, erdők és vizek törvényben meghatározott köre;
b) a tanácsok által alapított és a tanácsok felügyelete alatt álló közüzemi célra alapított állami gazdálkodó szervezetek – ideértve a fővárosi és megyei gyógyszertári központokat is –, továbbá a költségvetési üzemek vagyona és az e szervezetekből átalakuló gazdasági társaságokban az államot megillető vagyonrész;
c) a lakossági szükségleteket kielégítő közművek építményei, vonalas létesítményei, berendezései a település belterületi határán belül, az állam kizárólagos tulajdonába tartozó létesítmények kivételével;
d) a tanácsok kezelésében, illetőleg tulajdonosi irányítása alatt álló oktatási, kulturális, egészségügyi, szociális, sport- és egyéb intézmények vagyona;
e) a tanácsi, illetőleg a tanácsi ingatlankezelő szervek kezelésében levő állami bérlakások;
f) a középületek és a hozzájuk tartozó földek, a központi állami feladatokat szolgáló épületek kivételével;
g) a tanács valamennyi pénzvagyona, értékpapírja és más vagyoni joga.
(2) A tanács és szervei, valamint intézményei kezelésében levő állami ingatlanok, erdők, vizek, – kivéve a védett természetvédelmi területeket és a műemlékileg védett épületeket, építményeket, területeket – pénz és értékpapírok, a törvény hatálybalépésének napján e törvény erejénél fogva a helyi önkormányzatok tulajdonába kerülnek.
(3) A külön törvényben meghatározott, állami tulajdonban levő földek, erdők, más ingatlanok, vizek, valamint az összes természetvédelem alatt álló területek és műemlékileg védett épületek, építmények, területek, továbbá a közművek létesítményei, az (1) bekezdés b) pontjában említett szervezetek vagyonának önkormányzati tulajdonába adására, az önkormányzatok és a vállalatok közötti megosztására a kormány megyei (fővárosi) vagyonátadó bizottságokat hoz létre, amelyek döntenek e dolgok önkormányzati tulajdonba adásáról és a vagyoni terhek rendezéséről. A vagyonátadó bizottságban részt vesznek az épített és a természeti környezetvédelemért felelős országos szervezetek képviselői is.
(4) A vagyonátadásig a (3) bekezdésben említett vagyontárgyak csak a vagyonátadó bizottság, illetve a természeti vagy műemléki értékük miatt védett, az illetékes országos főhatóság hozzájárulásával forgalomképesek.”
3. Az Ámt. rendelkezései:
„25. § (4) E törvény alapján a föld fekvése szerinti települési önkormányzat tulajdonába kerül – ha e jogáról nem mond le – az a védett természeti területnek nem minősülő, és az állam által a szövetkezet ingyenes és határidő nélküli használatába adott állami tulajdonú termőföld, amelyet a Kpt. végrehajtása során 1994. május 31. napjáig árverésen nem értékesítettek. Ha eddig az időpontig a földalapok elkülönítése (13–21. §) még nem történt meg, vagy annak megtörténtétől számítva 4 hónapnál kevesebb van hátra, az önkormányzat – árverési értékesítés hiányában – a földalapok elkülönítését követő 4 hónap elteltével szerez tulajdont.”
4. A Korm. r. rendelkezései:
„ 24. § (1) A földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter a pénzügyminiszterrel, továbbá – a védett és a védelemre tervezett természeti területek tekintetében – a környezetvédelmi miniszterrel egyetértésben meghatározza, hogy
a) az állami vagyonkezelő szervezetek mely területeken és milyen AK értékben kötelesek állami tulajdonú termőföldet árverésre bocsátani, továbbá
b) az állam által a szövetkezet ingyenes és határidő nélküli használatába adott, de a Tv. 15. §-ának (1) bekezdése alapján árverésre ki nem jelölt állami tulajdonú földek közül melyeket kell árverésre bocsátani.”
III.
Az indítvány nem megalapozott.
1. Az Alkotmány a helyi önkormányzatok tulajdonszerzéséről nem rendelkezik, a törvényhozásra bízta annak eldöntését, hogy milyen körben és milyen módon jutnak vagyonhoz a helyi önkormányzatok. Az önkormányzatok vagyonhoz juttatása az Ötv. szerint részben a törvény erejénél fogva, részben külön törvények alapján, közhatalmi intézkedésekkel történt. Az Ötv. megalkotásakor az állami tulajdon reformja még a kezdetén tartott, ami indokolta a külön törvényekkel való vagyonátadást. A külön törvények közül átfogó, de nem teljes körű szabályozást adott az egyes állami tulajdonban lévő vagyontárgyak önkormányzatok tulajdonba adásáról szóló 1991. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Övtv.). Az Övtv. 48. §-a szerint: „A mezőgazdasági szövetkezetek használatában lévő állami tulajdonú termőföld önkormányzatok tulajdonába kerülő körét a mezőgazdasági szövetkezetek földtulajdoni és használati viszonyainak rendezése keretében külön törvény szabályozza.” Ezt a szabályozást az Ámt. 25. § (4) bekezdése tartalmazza. Az indítvány szerint az Ámt. 25. § (4) bekezdésének a szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény hatálybalépéséről és az átmenetei szabályokról szóló 1992. évi II. törvény módosításáról szóló 1993. évi XIX. törvénnyel (a továbbiakban: Ámtm.) módosított rendelkezése alapján – az ott írt feltételekkel – a települési önkormányzatok tulajdont szereztek. Ezt a tulajdont, az indítványozó álláspontja szerint, alkotmányellenesen elvonta a Kptm. 6. § (2) bekezdése azzal, hogy az Ámt. 25. § (4) bekezdésében meghatározott időpontot 1994. május 31. napjára módosította.
Az Alkotmánybíróság elsőként az Ámt. 25. § (4) bekezdésének rendelkezését, annak változásait vizsgálta.
A vizsgált rendelkezés 1993. március 29-ig hatályos szövege a következő: „(4) E törvény erejénél fogva a föld fekvése szerinti települési önkormányzat tulajdonába kerül – kivéve, ha az önkormányzat e jogáról lemond – az az állami tulajdonú termőföld, amelyet az állam adott a szövetkezet ingyenes és határidő nélküli használatába, és amelyet 1993. március 31. napjáig a Kpt. végrehajtásával összefüggésben árverésen nem értékesítettek. E rendelkezés a védett természeti területekre nem vonatkozik.”
Az Ámtm.-mel módosított rendelkezés 1993. március 30. napjától a következő: „(4) E törvény alapján a föld fekvése szerinti települési önkormányzat tulajdonába kerül – ha e jogáról nem mond le – az a védett természeti területnek nem minősülő, és az állam által a szövetkezet ingyenes és határidő nélküli használatába adott állami tulajdonú termőföld, amelyet a Kpt. végrehajtása során 1993. december 31. napjáig árverésen nem értékesítettek. Ha eddig az időpontig a földalapok elkülönítése (13–21. §) még nem történt meg, vagy annak megtörténtétől számítva 4 hónapnál kevesebb van hátra, az önkormányzat – árverési értékesítés hiányában – a földalapok elkülönítését követő 4 hónap elteltével szerez tulajdont.” A Kptm. az 1993. december 31-i határnapot 1994. május 31-ére módosította, ami azt eredményezte, hogy az 1994. február 13-a után megtartott árverésekből visszamaradt földterületek 1994. május 31. napjával kerülhettek a föld fekvése szerinti települési önkormányzat tulajdonába.
Az Alkotmánybíróság számos határozatában és több összefüggésben is foglalkozott korábban az önkormányzatok alapjogai és az önkormányzati tulajdon egyes kérdéseivel. A 36/1998. (IX. 16.) AB határozat – az indítvánnyal érintett kérdésekkel összefüggésben – az Alkotmánybíróság álláspontját a következőkben foglalta össze: „Az Alkotmánybíróság már a 16/1991. (IV. 20.) AB határozatában (ABH 1991, 58–59.) kifejtette: a társadalmi tulajdon lebontása során a tulajdoni rendszert átalakító törvények az önkormányzatok tulajdonszerzését nem polgári jogi jogutódlással biztosítják, hanem az átalakulást az új tulajdoni rendszert kialakító törvényhozás valósítja meg, mindenkori gazdasági és politikai céljait követve. Az Alkotmánybíróság állásfoglalása szerint, amíg egy érintett vagyontárgyra nézve az átalakulás nem következett be, nincs joga az új tulajdoni forma jövendő alanyának arra, hogy a tulajdonszerzés feltételeit meghatározza, illetőleg befolyásolja. Az új tulajdon védelme az átalakulás folyamatának megtörténte után következik be, azt követően azonban a tulajdon alkotmányos védelme teljessé válik.” (ABH 1998, 266.)
Az önkormányzatok tulajdonszerzési jogcímével kapcsolatban az Alkotmánybíróság eddigi határozataiból következően az úgynevezett „kétségtelen jogcímnek” van jelentősége. A 37/1994. (VI. 24.) AB határozat rámutatott: az önkormányzatoknak az állammal szemben alkotmányosan védett tulajdoni igénye áll fenn, „ha a vonatkozó törvényi rendelkezések alapján az önkormányzatnak valamely vagyoni kör megszerzésére kétségtelen jogcíme keletkezik.”(ABH 1994, 238, 244.) A már megszerzett, továbbá a kétségtelen szerzési jogcímen alapuló önkormányzati tulajdon alkotmányos védelme teljes. A határozat szerint: „Az Alkotmánybíróság rámutatott arra, hogy csak azokra a vagyontárgyakra nézve állt be az Alkotmány 13. § (1) bekezdése szerinti alapjogi védelem, amelyekről egyértelműen megállapítható, hogy azokat a törvény kétségkívül az önkormányzatok tulajdonába adandó vagyoni kör törvényi tényálláselemeinek a hatálya alá rendelte. A törvényi ismérveknek egyértelműen megfelelő állami vagyon tekintetében az önkormányzatok ugyanis jogcímet szereztek a tulajdonszerzésre és ezzel az alkotmányos alapjogi védelemre is. Kétségtelen jogcím hiányában azonban az az értelmező törvényi rendelkezés, amely éppen a vitatott kérdés tisztázására, a bizonytalan jogi helyzet megszüntetésére vonatkozik, nem ütközik az Alkotmánynak a tulajdonjogot mint alapjogot védő és biztosító rendelkezéseibe, így az önkormányzatok tulajdonának az állam általi tiszteletben tartását kimondó 12. § (2) bekezdésébe, illetőleg a tulajdonjogot garantáló 13. § (1) bekezdésébe sem.” (ABH 1994, 238, 246.).
Az Ötv. 107. § (3) bekezdése három vagyoncsoportot sorol fel, ezeket egymástól a „valamint” és a „továbbá” szavak választják el. A bekezdés első mondatát indító „külön törvényben meghatározott” kitétel a három vagyoncsoport közül az elsőre vonatkoztatva egybeesik az (1) bekezdés a) pontjával, amelyben ugyanazon vagyonkörre vonatkozóan szintén utalás van külön törvényre. (Önkormányzati tulajdonba kerül: … a) pont: „ingatlanok, erdők és vizek külön törvényben meghatározott köre.” c) pont: „A külön törvényben meghatározott, állami tulajdonban levő földek, erdők, más ingatlanok, vizek…)” A (3) bekezdésben írt második vagyoncsoporttól a „külön törvényben meghatározott” kitételt már elválasztja a „valamint” szó (minek a jelentése egyértelműen elválasztást fejez ki), továbbá ez a csoport „az összes természetvédelem alatt álló területet” és műemléket felöleli, ami a külön törvényben való meghatározásukat fogalmilag is kizárja. Végül a harmadik vagyoncsoportot – ahol a közművek létesítményei is szerepelnek – a „továbbá” szó vezeti be, újabb elhatárolást kifejezve. Nyelvtani értelmezéssel alátámasztható, hogy az Ötv. 107. § (3) bekezdésében említett külön törvényre a közművek létesítményei vonatkozásában nem volt szükség a vagyonátadó bizottságok eljárásának megkezdéséhez.
A logikai értelmezés is alátámasztja, hogy csak az első vagyoni körben volt szükség arra, hogy külön törvény rendezze, mely ingatlanok kerülnek majd önkormányzati tulajdonba. Az állam nem akarta átadni az összes állami tulajdonú ingatlant. Egy részük ex lege átszállt az önkormányzatokra az Ötv. 107. § értelmében [a (2) bekezdése szerint], a többit pedig később kívánta elosztani az állam; ezért utal az (1) és a (3) bekezdés e vonatkozásban a külön törvényre. [36/1998. (IX. 16.) AB határozat, ABH 1998, 263, 283.]
Az indítvány alapján az Alkotmánybíróság – következetes gyakorlatának megfelelően – vizsgálta, hogy a települési önkormányzatoknak keletkezett-e „kétségtelen jogcíme” az állami tulajdonú – szövetkezetnek ingyenes és határidő nélküli használatába adott – termőföld tulajdonának megszerzésére. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy sem az Ötv., sem az Övtv. alapján ilyen kétségtelen jogcím nem keletkezett. Az Ötv. 107. § (1) bekezdése kijelölte az állam tulajdonából a önkormányzatok tulajdonába kerülő vagyontárgyak körét, a (3) bekezdés külön törvényre utalta – többek között – az állami tulajdonban lévő földek átadását az önkormányzatoknak. Az Övtv. 48. §-a szerint a mezőgazdasági szövetkezetek használatában lévő állami tulajdonú termőföld önkormányzatok tulajdonába kerülő körét a mezőgazdasági szövetkezetek földtulajdoni és használati viszonyainak rendezése keretében külön törvény szabályozza. A szabályozást az Ámt. 25. § (4) bekezdése végezte el.
Az Ámt. 25. § (4) bekezdése alapján állami tulajdonú termőföld több együttes feltétel teljesülése esetén került a törvény erejénél fogva a föld fekvése szerinti települési önkormányzat tulajdonába:
– ha az állami tulajdonú termőföld szövetkezet ingyenes és határidő nélküli használatában volt,
– a Kpt. végrehajtásával összefüggésben árverésen nem értékesítettek (a szöveget az Ámtm. a „Kpt. végrehajtása során” fordulatra módosította az egyértelműség érdekében),
– az önkormányzat e jogáról nem mond le.
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint ott, ahol ezek a feltételek maradéktalanul teljesültek, a települési önkormányzatnak kétségtelen jogcíme keletkezett a tulajdonra, a törvény erejénél fogva megszerezte az állami tulajdonú termőföld tulajdonjogát, amelyet a földhivatal bejegyez. Az Ámt. 25. § (4) bekezdés szövege és a határidő többször változott, de minden változatban az egyik feltétele volt az önkormányzati tulajdonszerzésnek, hogy az érintett termőföldet árverésre kijelölték és azt árverésen nem értékesítették. A tulajdonszerzés 1993. december 31. napjával történt, az Ámtm.-mel való módosítással ez úgy hosszabbodott meg, hogy amennyiben eddig az időpontig a földalapok elkülönítése nem történt meg, vagy az megtörtént és attól számított 4 hónapnál kevesebb volt hátra, az önkormányzat – árverési értékesítés hiányában – a földalapok elkülönítését követő 4 hónap elteltével szerzett tulajdont. Ez utóbbi esetben is állami tulajdonban lévő föld kijelöléséről és árveréséről van szó és nem önkormányzati tulajdonról. A Kpt. végrehajtása során árverésre ki nem jelölt állami tulajdonú termőföld nem kerülhetett önkormányzati tulajdonba. Következésképpen nem alkotmányellenes, nem ütközik az Alkotmány 12. § (2) bekezdésébe, sem a 13. § (1) bekezdésébe a Kptm. 6. § (2) bekezdése, s a jogbiztonság követelményével nincs tartalmi összefüggésben, ezért az Alkotmánybíróság az indítványt e részében elutasította.
2. Az indítványozó a Korm. r.-nek a módosításáról szóló 163/1993. (XI. 30.) Korm. rendelettel megállapított 24. § (1) bekezdés b) pontjának alkotmányellenességét arra hivatkozva állítja, hogy az már önkormányzati tulajdonba került föld tekintetében hatalmazta fel a privatizációért felelős tárca nélküli minisztert arra, hogy azon földek közül kijelölje, melyeket kell árverésre bocsátani. Véleménye szerint a Korm. r. 24. § (1) bekezdés b) pontja ellentétes az Ámt. 25. § (4) bekezdésével, az Alkotmány 35. § (2) bekezdésébe ütközik, amely szerint a kormányrendelet nem lehet ellentétes törvénnyel.
A támadott rendelkezés – indítvány benyújtásakor hatályos – szövege a következő:
„24. § (1) A privatizációért felelős tárca nélküli miniszter a földművelésügyi miniszterrel, a pénzügyminiszterrel, továbbá – a védett és a védelemre tervezett természeti területek tekintetében – a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszterrel egyetértésben meghatározza, hogy
(…)
b) az állam által a szövetkezet ingyenes és határidő nélküli használatába adott, de a Tv. 15. §-ának (1) bekezdése alapján árverésre ki nem jelölt állami tulajdonú földek közül melyeket kell árverésre bocsátani.”
E rendelkezés alkotmányosságát az Alkotmánybíróság korábban már elbírálta, a megsemmisítése érdekében benyújtott indítványt elutasította az 578/B/1994. AB határozatában. (ABH 1995, 884–887.) Az akkori indítvány a támadott jogszabályt az Alkotmány 12. § (2) bekezdésébe ütközőnek vélte. Az Alkotmánybíróság az indítvány elutasításakor rámutatott arra, hogy a miniszterek intézkedése csak állami tulajdonú földekre vonatkozhat, ennek lehetővé tétele az Alkotmány 12. § (2) bekezdésével nem ellentétes, mert az az önkormányzatok tulajdonának tiszteletben tartását rendeli.
Jelen indítványt az Alkotmánybíróság azonban nem tekintette ítélt dolognak, érdemben bírálta el, mivel az indítvány az Alkotmány 35. § (2) bekezdésére alapozva kezdeményezte a támadott rendelkezés megsemmisítését. Azt kellett vizsgálni, hogy a támadott rendelkezés ellentétes-e a hivatkozott törvénnyel. A fentiekben kifejtettek szerint az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Ámt. 24. § (4) bekezdése alapján az önkormányzatok nem szereztek tulajdont azon állami tulajdonú földekre, amelyeket a Kpt. végrehajtása során nem jelöltek ki árverésre és az árverésen nem értékesítettek. Ezek a földek továbbra is állami tulajdonban maradtak. A Korm. r. a megjelölt minisztereket csak állami tulajdonú földek tekintetében hatalmazta fel intézkedésre, ami nem ellentétes az Ámt. 24. § (4) bekezdésében foglaltakkal, tehát nem alkotmányellenes, ezért az Alkotmánybíróság az indítványt e részében is elutasította. Megjegyzi ugyanakkor: az ügy érdemét nem érinti az, hogy a támadott rendelkezés jelenleg hatályos szövegét a Korm. r. módosításáról szóló155/1996. (X. 16.) Korm. rendelet 2. §-a állapította meg.
3. Az Önkormányzat keresetét a Fejér Megyei Bíróság Kpf. 21. 107/1996/17. számú ítéletével az Ámt. 25. § (4) bekezdésére alapítva utasította el. Az Önkormányzat ez ellen az ítélet ellen nyújtott be alkotmányjogi panaszt. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 48. § (1) bekezdése szerint: „Az Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz az, akinek a jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, és egyéb jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, illetőleg más jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.” Az Alkotmány 12. § (2) bekezdés alapján az állam tiszteletben tartja az önkormányzatok tulajdonát. A törvényben írt feltételek fennállása esetén tulajdonjogának sérelmére hivatkozva a helyi önkormányzat alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz.
A határidőben benyújtott alkotmányjogi panaszt elbírálva az Alkotmánybíróság a következőkre mutatott rá. Az alkotmányjogi panasz egyik feltétele az, hogy alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következzen be jogsérelem. A fentiekben az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Ámt. 25. § (4) bekezdése nem alkotmányellenes, ezért nem alapos az alkotmányjogi panasz, így azt is elutasította az Alkotmánybíróság.
Budapest, 2003. február 4.
Dr. Németh János s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
    Dr. Bagi István s. k.,    Dr. Bihari Mihály s. k.,
    alkotmánybíró    alkotmánybíró
    Dr. Erdei Árpád s. k.,    Dr. Harmathy Attila s. k.,
    alkotmánybíró    alkotmánybíró
    Dr. Holló András s. k.,    Dr. Kiss László s. k.,
    alkotmánybíró    előadó alkotmánybíró
    Dr. Kukorelli István s. k.,    Dr. Strausz János s. k.,
    alkotmánybíró    alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszkyné
dr. Vasadi Éva s. k.,
alkotmánybíró
*

A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.

  • Másolás a vágólapra
  • Nyomtatás
  • Hatályos
  • Már nem hatályos
  • Még nem hatályos
  • Módosulni fog
  • Időállapotok
  • Adott napon hatályos
  • Közlönyállapot
  • Indokolás
Jelmagyarázat Lap tetejére