PK BH 1998/333
PK BH 1998/333
1998.07.01.
A versenytárgyalás meghiúsulása után megindult tárgyalásokra a kötelmi jog rendelkezései az irányadók. Eszerint pedig érvényes szerződés vagy előszerződés hiányában a foglaló szabályainak alkalmazására nem kerülhet sor [Ptk. 243. § (1) bek.; 1987. évi 19. tvr. 10. §].
A jogerős ítélet a felperes keresetét elutasította. A megállapított tényállás szerint az alperes versenytárgyalást hirdetett a perbeli telekingatlan értékesítésére. A pályázati alapár 20 000 000 forint volt. A versenytárgyalást 1995. április 14-én délelőtt 10 órára tűzte ki. A versenytárgyaláson való részvétel feltétele 2 000 000 forint versenytárgyalási biztosíték befizetése volt, amely a vételárba beszámított. A kiírás tartalmazta még, hogy a nyertes pályázó 15 napon belül köteles a szerződés aláírásával a teljes vételárat megfizetni; amennyiben erre nem kerül sor, a versenytárgyalási biztosítékot elveszti. A versenytárgyalás pályázó hiányában eredménytelen volt.
Az alperesi képviselő-testületnek az önkormányzati vagyon hasznosításának rendjéről szóló 10/1994. (III. 21.) Ktr. rendelete lehetőséget biztosított azonban arra, hogy eredménytelen pályáztatás esetén 30 napon belül újabb pályázati kiírás nélkül bárki vevőként jelentkezhet, és a kiírt feltételek alapján szerződést köthet.
A felperes 1995. május 2-án 2 000 000 forintot „versenytárgyalási licit” megjelöléssel befizetett; egyidejűleg írásban bejelentette vételi szándékát. A bejelentés szövege tartalmazza, hogy a 2 000 000 forint „foglalót” aznap befizette. A bejelentést tartalmazó iratra az alperes dolgozója kézírással az alábbi feljegyzést vezette rá: „a foglaló befizetése a pénztárba megtörtént 1995. május 2.". A dolgozó névaláírása mellett szerepel az alperes hivatalos bélyegzője. A felperes bejelentése nyomán tárgyalások kezdődtek a felek között, megállapodás azonban végül is nem jött létre, és az alperes a 2 000 000 forintot visszafizette a felperesnek.
Ilyen tényállás mellett az eljárt bíróságok nem találták elfogadhatónak a felperesnek azt a jogi álláspontját, hogy a 2 000 000 forint foglaló volt, és minthogy a szerződés létrejötte az alperes felróható magatartása miatt hiúsult meg, azt kétszeresen kell visszafizetni. Kiemelték, hogy a Ptk. 243. §-a értelmében foglalót a szerződés megkötésekor lehet adni; az átadott pénzösszeget pedig csak akkor lehet foglalónak tekinteni, ha ez a rendeltetése a szerződésből kétségtelenül kitűnik. A felperes a 2 000 000 forintot a pályázati felhívás alapján fizette be mintegy biztosítékként vételi szándékának megerősítésére, de ekkor még szerződéskötésről szó sem volt, a tárgyalások csak ezt követően kezdődtek meg a felek között. A foglaló jellegéből következik, hogy érvényes szerződés létét feltételezi, ingatlan eladása esetén tehát érvényes írásbeli adásvételi szerződés megkötésekor lehet adni, illetve kikötni. Ennek hiányában viszont a 2 000 000 forint nem minősül foglalónak, de nem tekinthető érvényes előszerződésnek az 1995. május 2-i okirat tartalma sem. A Legfelsőbb Bíróság XXV. Polgári Elvi Döntésének III. pontja értelmében ugyanis az ingatlan tulajdonjogának átruházására irányuló szerződés írásba foglaltnak akkor tekinthető, ha szerződési nyilatkozatát mindegyik fél aláírta. Az 1995. május 2-i okiratban a felperes vételi szándékát jelentette be, vagyis ajánlatot tett, ezt azonban nem követte az alperes írásbeli elfogadó nyilatkozata. Ez az ajánlattétel a felek közti tárgyalásokat indította meg, amely nem végződött szerződéskötéssel. A másodfokú bíróság ítélete indokolásában kitért arra is, hogy a versenytárgyalásról szóló 1987. évi 19. tvr. 10. §-ának (3) bekezdése értelmében, ha a versenytárgyalási feltétel úgy szól, a versenytárgyalási biztosíték a megkötött szerződést biztosító mellékkötelezettséggé válik. Az adott esetben azonban a pályázati kiírás ilyen rendelkezést nem tartalmazott. Erre figyelemmel sem tekinthető tehát a felperes által befizetett 2 000 000 forint a szerződés teljesítését elősegítő foglalónak.
A jogerős ítélet ellen a felperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be, és megalapozatlanságra, valamint törvénysértésre hivatkozva kereseti kérelme szerinti döntést kért. Álláspontja szerint az 1995. május 2-i előszerződésből, valamint a felek között folyamatban volt tárgyalásokról felvett jegyzőkönyvekből kitűnően a felek a 2 000 000 forintot foglalónak minősítették. Téves a másodfokú ítéletnek az 1987. évi 19. tvr. 10. §-ával kapcsolatos okfejtése: ez a jogszabály ugyanis az adott esetre nem alkalmazható, a perbeni szerződéskötési eljárás nem tartozik e tvr. hatálya alá. A versenytárgyalás sikertelensége után az 1995. május 2-án tett felperesi nyilatkozat valójában elfogadó nyilatkozat volt, amellyel a felperes az alperes részéről a pályázati kiírással megtett ajánlatot fogadta el, és ezzel az előszerződés létrejött. Egyébként a pályázatban foglalt lényeges szerződési elemek nem képezhették alku tárgyát, azok a közzététel szövegében egyértelműen adottak voltak. Az eljárt bíróságoknak ezzel ellentétes álláspontja tehát téves. A pályázati felhívásnak megfelelő adásvételi szerződés aláírása pedig az alperesnek felróható okból hiúsult meg, a felperes mintegy kényszerhelyzetben állt el vételi szándékától, így a foglaló kétszeres összege megilleti.
Az alperes ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult, a döntést mindenben helytállónak tartotta. Hivatkozott arra, hogy az 1995. május 2-i nyilatkozat szövegében a felperes maga is a kiírástól eltérően 1995. június 15-i fizetési határidőt jelölt meg, illetőleg korlátozott tulajdonjog gyakorlására tartott igényt az „előleg” megfizetése mellett; ebből is következik, hogy ez csak ajánlat volt, ami a tárgyalásokat indította meg közöttük.
A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott. Az eljárt bíróságok a tényállást helyesen állapították meg, és helytálló az arra alapított érdemi döntésük is.
A felperes helyesen hivatkozik arra, hogy az adott esetben a versenytárgyalási kiírás eredménytelensége folytán a felek között megindult tárgyalásokra, a megtett nyilatkozatokra a Ptk. kötelmi jogi rendelkezései voltak irányadók. A tárgyalásokra a 10/1994. (III. 21.) Ktr. rendelet alapján került sor, amely lehetőséget biztosított az alperesnek arra, hogy a pályázatban kiírt feltételekkel szerződést köthessen. Erre tekintettel utalt a másodfokú bíróság arra, hogy miután az 1987. évi 19. tvr. 10. §-ának (3) bekezdése szerinti kikötést - a versenytárgyalási biztosíték szerződést biztosító mellékkötelezettséggé válását - a versenytárgyalási kiírás nem tartalmazta, a felperes nem is feltételezhette, hogy a 2 000 000 forint a szerződés megkötése esetén foglalónak fog minősülni. A másodfokú bíróságnak erre vonatkozó okfejtése tehát nem tekinthető jogszabálysértőnek.
Helytállóan értékelték az eljárt bíróságok a versenytárgyalási felhívás és a felperes 1995. május 2-i nyilatkozatának tartalmát és jogi hatályát is. A versenytárgyalásokról szóló 1987. évi 19. tvr. rendelkezéseiből egyértelmű, hogy a versenytárgyalásra vonatkozó felhívás csak tájékoztató jellegű feltételeket tartalmaz, amelynek konkrét szerződéses nyilatkozati jelleget nem lehet tulajdonítani; célja az, hogy az ajánlattevők annak alapján megfelelő ajánlatokat tehessenek. A felperes 1995. május 2-i írásbeli nyilatkozata ennek megfelelően szerződéskötési ajánlat volt, amellyel egy időben - szerződéskötési szándékának megerősítésére - fizette be a 2 000 000 forintot. Az alperes alkalmazottja által az okiratra vezetett szövegből egyértelműen kitűnik, hogy az nem az ajánlatot elfogadó szerződéses nyilatkozat volt, hanem a befizetés megtörténtének elismerése. Megjegyzi egyébként a Legfelsőbb Bíróság, hogy a befizetésre vonatkozó szöveg aláírója az alperes nevében joghatályos szerződéses nyilatkozat tételére nem is volt jogosult.
Nincs jelentősége annak sem, hogy az alperes dolgozója által írt szövegben a befizetett összeg rendeltetését miként tüntették fel. A Ptk. 243. §-ának (1) bekezdése szerint ugyanis a foglaló adására csak a szerződés megkötésekor van jogi lehetőség, a szerződés megkötése előtt átadott pénzösszeg foglalónak soha nem minősülhet. S minthogy sem előszerződés, sem szerződés a felek között nem jött létre, szerződés hiányában nincs foglaló adására vonatkozó érvényes megállapodás sem.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése értelmében hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. V. 22 768/1996. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás