PK BH 1998/334
PK BH 1998/334
1998.07.01.
I. Jogszabály hatálybalépésével összefüggésben bekövetkezett károsodás nem keletkeztet a jogalkotó és a károsult között kötelmi jogviszonyt, és ilyen értelmű jogszabályi rendelkezés hiányában a polgári jogi kárfelelősség szabályai sem alkalmazhatók (Ptk. 339. §).
II. Közigazgatási útra tartozó igény tekintetében megállapítási per indításának nincs helye (Pp. 123. §).
III. Valamely szerződés semmisségével kapcsolatos perbeli legitimációt csak jogi érdekeltség vagy perlési jogosultságot biztosító jogszabályi felhatalmazás alapozhat meg.
A felperes 1969-ben adásvétel útján szerezte meg a perbeli - 2157 m2 területű - ingatlan tulajdonjogát. Az ingatlan az akkor hatályban volt Budapesti Városrendezési Szabályzat szerint mint üdülőterület a IX. építési övezetbe tartozott. A Fővárosi Tanács a 2/1975. számú tanácsrendeletével elfogadott új városrendezési szabályzatának mellékleteként közzétett övezeti térkép szerint az ingatlan a lakóterületi besorolásból jelentős zöld felületet igénylő intézmények elhelyezésére szolgáló területként a 35. számmal jelzett övezetbe került.
A Budapesti XII. Kerületi Tanács az 1985. február 26-i ülésén hagyta jóvá a XII. kerület Általános Rendezési Tervét, amely a felperes ingatlana tekintetében megegyezett a már említett fővárositanács-rendelethez készített övezeti nyilvántartási térkép területfelhasználási egységeivel, tehát az ingatlant szintén a 35-ös övezetbe sorolta. Ennek megfelelően elkészített részletes rendezési tervet a kerületi tanács az 1985. október 21-én tartott ülésén jóváhagyta, s azt a Fővárosi Tanács V. B. műszaki osztálya az 1986. május 12-én kelt I. 4231/86. számú határozatával R. 33 034. ttsz. alatt jóváhagyólag tudomásul vette. A most említett rendezési terv 4. pontja elrendelte a konkoly-thege u.-Eötvös u.-Olimpia Szálló és az Úttörővasút által körbezárt területen lévő minden, jelenleg magántulajdonban lévő terület kisajátítását; a felperes ingatlanának kisajátítására azonban mind ez idáig nem került sor.
A Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottságának igazgatási főosztálya a felperes telkével szomszédos, Eötvös u. 44. szám alatti ingatlant az 53 315/2/1982. számú határozatával az O. Sport Club I. r. alperes részére síiskola létesítése céljából kiutalta, majd e határozat alapján a III. r. alperes jogelődje, a Fővárosi XII. és I. Kerületi Ingatlankezelő Vállalat (továbbiakban III. r. alperes) a telekbérleti szerződést az I. r. alperessel megkötötte. A felperesek fellépésének eredményeként végül az I. r. alperes a sportpálya működtetését 1985-ben megszüntette, és az általa létesített gépjárműparkolót is felszámolta.
A felperes a Fővárosi Önkormányzat II. r. és a XII. Kerületi Önkormányzat IV. r. alperessel szemben államigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése iránt indított keresetét arra alapította hogy ingatlanának forgalmi értéke az övezeti átsorolás miatt jelentősen csökkent, továbbá kárként jelölte meg azt a hátrányt, amely az átsorolásból eredő építési tilalom folytán az építőanyagok áremelkedéséből eredően érte. A majdani kisajátításból eredő anyagi hátránya elkerülése érdekében keresetet terjesztett elő az ingatlanát terhelő építési tilalom fennállásának és céljának megállapítása iránt. Az I. és a III. r. alperesek ellen előterjesztett keresete az általuk kötött bérleti szerződés semmisségének megállapítására irányult, és kérte a most említett alperesek kötelezését az I. r. alperes környezetszennyezésével okozott kára megtérítésére.
Az alperesek a kereset elutasítását kérték.
Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította.
A jogerős ítélet indokolása szerint a Ptk. 349. §-ának (1) bekezdésén alapuló, államigazgatási jogkörben okozott kárnak - figyelemmel a PK 42. számú állásfoglalás iránymutatására is - csak az a kár minősül, amelyet az államigazgatási (közigazgatási) feladatot ellátó szerv alkalmazottja, illetve tagja, igazgatási jellegű szervező, intézkedő tevékenységgel, illetve mulasztással - egyedi aktusok kapcsán - okoz. A közhatalom gyakorlója által hozott, az illetékességi terület minden polgárára kiható testületi döntés - még ha annak eredménye negatív kihatású is a döntéssel érintett személyi körre - kártérítési felelősséget nem alapoz meg. Az általános városrendezési tervnek és az ennek alapján az egyes kerületek lebontott részletes rendezési tervének testületi jóváhagyása ilyen közhatalmi döntés, amelynek negatív hatásai a Ptk. 349. §-a alapján nem orvosolhatók. Az övezeti átsorolás ugyanakkor megalapozhat korlátozási kártalanítási igényt, az ebből eredő jogvita azonban közigazgatási útra tartozik, és az ott hozott határozatot a közigazgatási ügyben eljáró bíróság vizsgálhatja felül. Abban az esetben pedig, ha a felperes ingatlana kisajátításra kerül, a felmerülő vitás kérdések eldöntése szintén az államigazgatási hatóság, illetve a közigazgatási ügyben eljáró bíróság hatáskörébe tartozik; következésképpen kisajátítást érintő kérdésekben polgári bíróság előtt megállapítási per sem indítható. A bérleti szerződést pedig az I. és a III. r. alperes az akkor hatályos jogszabályok szerint kiutaló határozat alapján kötötte, s minthogy a szerződés nem ütközött jogszabályba, alaptalanul hivatkozik a felperes annak semmisségére. A zöldkára, illetve az egészségkárosodásával kapcsolatos követelése tekintetében pedig a bíróság a károsodás és az I. r. alperes magatartása közötti okozati összefüggést nem találta megállapíthatónak.
A jogerős ítélet ellen - annak hatályon kívül helyezése és az alperesek keresete szerinti marasztalása végett - a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Ebben megismételte és összegezte a perben már előadottakat, így mindenekelőtt azt, hogy ingatlanának övezeti átsorolása a Fővárosi Tanács V. B. műszaki főosztályának I4231/86. számú határozatával történt, és az átsorolás jogellenesen a kisajátításhoz hasonló állapotot teremtett. Ezáltal ingatlanának forgalmi értéke 70%-kal csökkent, így jogszabálysértő az államigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése iránt előterjesztett keresetének elutasítása. Álláspontja szerint jogerős ítéletében a bíróság az eljárási szabályok megsértésével nem bírálta el az ingatlanát ténylegesen terhelő építési tilalomnak és a tilalom céljának megállapítására irányuló keresetét. Továbbra is állította, hogy a szomszédos ingatlanra az I. és a III. r. alperes által kötött bérleti szerződés semmis, mivel az ingatlant gázvezeték létesítése miatt bányaszolgalmi jog terhelte, s ezért ott gyermekintézmény nem volt elhelyezhető. Sérelmezte, hogy az I. r. alperes által létesített gépkocsitároló használatával és az I. r. alperes további környezetszennyező magatartásával okozott nem vagyoni kára, az ingatlanán keletkezett zöld kár és egészségkárosodása bekövetkeztét a bíróság nem találta bizonyítottnak, és e körben jogszabálysértéssel mellőzte a további bizonyítás elrendelését.
A IV. r. alperes a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte, az I–III. r. alperesek felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztettek elő.
A jogerős ítélet nem sért jogszabályt.
A polgári jogviszony egyik sajátos és más jogviszonytól való elhatárolása szempontjából meghatározó ismérve, hogy abban az alanyi jog és kötelezettség a felek - tehát meghatározott személyek - között az egyenjogúság és a mellérendeltség rendszerében érvényesül. Előfordul azonban, hogy - keletkezési alapjuk és következményeik hasonlósága folytán - jogszabály a nem oda tartozó jogviszonyokra is a polgári jog szabályainak alkalmazását rendeli. Ilyen rendelkezéseket tartalmaz a Ptk. 349. §-a, amely a közigazgatási jogkörben egyedi aktussal okozott károkra kiterjeszti a polgári jogi kártérítési felelősség szabályait.
A jogalkotásra, mint az általános és absztrakt magatartási szabályok létrehozására irányuló tevékenységre és a hozzá kapcsolódó felelősségre azonban - miként azt a Legfelsőbb Bíróság több határozatában (pl. Pfv. X. 23. 120/1993., BH. 1994/6. sz. 312.) - már kifejtette, kizárólag a közjog (alkotmányi jog) szabályai vonatkoznak, amelyek jelenlegi jogunkban immunitást biztosítanak a jogalkotó részére. A jogszabály hatálybalépésével esetleg bekövetkezett károsodás nem keletkeztet a jogalkotó és a károsult között kötelmi jogviszonyt, és ilyen értelmű jogszabályi rendelkezés hiányában a sérelmek jóvátételére (a jogalanyok kárpótlására) a polgári jogi kárfelelősségnek a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdésében foglalt szabályai sem alkalmazhatók.
A perbeli esetben azokat a rendezési terveket, amelyek folytán a felperes ingatlanának övezeti besorolása megváltozott, az építésügyről szóló 1964. évi III. törvény (Ét.) végrehajtása tárgyában kiadott 30/1964. (XII. 2.) Korm. rendelet akkor hatályos 5. §-ának (1) és (2) bekezdésében foglaltak szerint a Fővárosi Tanács és a XII. Kerületi Tanács rendelettel - tehát jogszabállyal - fogadta el. A fentebb kifejtettek következtében tehát a felperes az államigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése iránti követelést a II. és IV. r. alperessel szemben sikerrel nem érvényesíthet. Ide kapcsolódóan utal a Legfelsőbb Bíróság arra, hogy a Fővárosi Tanács V. B. műszaki osztályának a I. 4231/1986. számú határozata a XII. Kerületi Tanács 1985. októberi rendeletének a műszaki végrehajtása körében keletkezett, így - a felperes álláspontjával ellentétben - kártérítés alapjául akkor sem szolgálhatott volna, ha a sérelmezett övezeti átsorolásról szóló rendeletet 1985-ben a kerületi tanács (s nem mintegy tíz évvel korábban a Fővárosi Tanács) ülése hozza.
Alaptalan a felperesnek az a hivatkozása is, amely szerint a megállapítási keresetét a bíróság nem bírálta el. A jogerős ítélet helyesen fejtette ki, hogy a majdani kisajátítással kapcsolatos - tehát közigazgatási útra tartozó - kérdésekben polgári bíróság előtt a Pp. 123. §-ára alapítottan megállapítási per indításának nincs helye; az esetleges jogvita majd a közigazgatási, illetőleg a felperes számára sérelmes határozat esetében a közigazgatási ügyekben eljáró bíróság eljárása keretében lesz elbírálható.
A Legfelsőbb Bíróság korábban már szintén kifejtette (Pf. I. 20. 431/1990., BH. 1991/3. sz. 107.), hogy a Ptk. 234. §-ának (1) bekezdésén alapuló - a szerződés semmisségére való - hivatkozási lehetőség nem jelent egyben keresetindítási jogosultságot is. Valamely szerződés semmisségével kapcsolatos perbeli legitimációt ugyanis csak jogi érdekeltség vagy perlési jogosultságot biztosító jogszabályi felhatalmazás alapozhat meg. Miután a felperesnek nem fűződött jogi érdeke a gázvezetékkel kapcsolatos bányaszolgalmi jog folytán az I. és a III. r. alperesek által 1982. évben kötött bérleti szerződés semmiségének megállapításához, a bíróság a bizonyítási eljárás lefolytatása nélkül alappal utasította el az erre irányuló keresetet is.
Az egyéb kárigények tekintetében pedig a bíróság a Pp. 206. §-ának (1) bekezdésében foglaltak szerint a szükséges bizonyítást elrendelte, és a helyes tényállás megállapítása érdekében a rendelkezésre álló bizonyítékokat - köztük a mezőgazdasági és orvos szakértői véleményeket - a jogerős ítélet indokolásából is kitűnően egybevetette, és azok összességükben való értékelése alapján vonta le következtetését, amely szerint az I. r. alperes magatartása és a felperes állítólagos károsodása között az okozati összefüggés nem állapítható meg. Mivel a bíróság a bizonyítékokat és az egyéb peradatokat okszerűen mérlegelte, és ténymegállapításai összhangban állnak az iratok tartalmával is, az e körben megállapított tényálláshoz a Legfelsőbb Bíróság kötve volt; a felülvizsgálati eljárásban ugyanis a bizonyítékok felülmérlegelésének a Pp. 270. §-ának (1) bekezdéséből következően nincs helye.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság - a Pp. 273. §-ának (1) bekezdésében írtak értelmében öt hivatásos bíróból álló tanácsban eljárva - a jogszabályoknak megfelelő jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. X. 21. 632/1997. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás