PK BH 1998/344
PK BH 1998/344
1998.07.01.
I. Az apaság vélelmét megdöntő jogerős ítélet olyan bírói határozat, amely a perújítás okaként figyelembe veendő tényt rögzít, így az alapperben vitás kérdések vonatkozásában a perújítás alapjául szolgál [Pp. 260. § (1) bek. a) pont].
II. A férj tartási kötelezettsége csak a vélelem megdöntését kimondó ítélet jogerőre emelkedésétől szűnik meg [Csjt. 35. § (1) bek., 69/A. §; Pp. 153. § (1) és (3) bek.].
III. A bentlakás értékcsökkentő hatása csak a közös kiskorú gyermek esetén áll fenn [Csjt. 77. § (1) bek.; PK 10. sz.].
A bíróság az 1995. február 21-én elsőfokon jogerőre emelkedett ítéletével a felek házasságát felbontotta, az életközösségük alatt 1990. november 16-án született Viktóriát a felperesnél helyezte el, és az alperest 1995. január 1. napjától kötelezte a jövedelme 20%-át kitevő, legalább havi 2500 forint alapösszegű tartásdíj megfizetésére. Megállapította, hogy 1993. október 16-tól 1994. december 31-ig az alperest 36 250 forint gyermektartásdíj-hátralék terheli, melynek kiegyenlítésére részletfizetést engedélyezett, továbbá szabályozta az alperes és a gyermek közti kapcsolattartást. A felek egyenlő arányú közös tulajdonaként nyilvántartott volt közös lakáson fennállott közös tulajdont akként szüntette meg, hogy az alperes illetőségének megváltására 380 360 forint megfizetése ellenében a felperest jogosította fel. A felperest terhelő megváltási ár kiszámításánál az ingatlan forgalmi értékét a gyermek bentlakása miatt 10%-kal - 120 000 forinttal - csökkentett mértékben vette figyelembe.
A felek között már a bontóperben vitás volt Viktória alperestől való származása, ezzel kapcsolatban a felperes is előadta, hogy a fogamzási időben az alperesen kívül más férfival is nemi viszonyt folytatott, így lehetséges, hogy a gyermek vér szerinti apja nem az alperes. Erre a felperesi nyilatkozatra tekintettel az alperes a felperes által az ingatlanon fennálló közös tulajdon megszüntetése iránti keresetkiterjesztést követően tiltakozott az ellen, hogy az ingatlan forgalmi értéke a gyermek bentlakásával csökkentett mértékben kerüljön elszámolásra, és ezt az álláspontját a bontóperben mindvégig fenntartotta.
A bontóper folyamatban léte alatt az alperes apaságának megdöntése iránt megindult perben a bíróság a vér- és szérumcsoport-vizsgálat eredménye alapján a bontóper jogerős befejezése után hozott ítéletével megállapította, hogy a felek házasságából 1990. november 16-án született Viktória apja nem az alperes.
A származási per jogerős befejezése után a házassági bontóper alperese perújítási kérelemmel élt: kérte, hogy a bíróság a gyermektartásdíj-hátralékban való marasztalását mellőzze, állapítsa meg, hogy a perbeli gyermekkel szemben tartási kötelezettsége nincs, a közös tulajdon megszüntetésével kapcsolatban pedig a gyermek bentlakása folytán előállott értékcsökkenést hagyja figyelmen kívül, és így a felperes által fizetendő megváltási árat 60 000 forinttal növelve, 440 360 forintban állapítsa meg.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a perújítási kérelemnek helyt adott, a bontóperi ítéletnek az alperes gyermektartásdíj-fizetési kötelezettségére, a hátralékos gyermektartásdíj összegére és megfizetésére, továbbá a lakásingatlanon fennálló közös tulajdon megszüntetésével kapcsolatban a megváltási ár összegére vonatkozó rendelkezéseket hatályon kívül helyezte. Kötelezte az alperest, hogy 1993. október 16-tól 1996. április 26-ig fizessen meg Viktória után havi 2500 forint határozott összegű gyermektartásdíjat, mely kötelezettségéből az alperest - az időközi teljesítések folytán - 27 900 forint hátralék terheli. A felperest arra kötelezte, hogy az alperesnek az ingatlanon fennállott tulajdoni hányada megváltása címén fizessen meg 440 360 forintot, és az így még ki nem egyenlített pénztartozások beszámításával a felperest 32 100 forint megfizetésében marasztalta.
Az elsőfokú ítélet ellen mindkét fél fellebbezett.
A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, és a házassági bontóperben hozott jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. Indokolása szerint az apaság vélelme mindaddig fennáll, amíg az arra jogosult keresete folytán a bíróság ítéletével a vélelmet meg nem döntötte. A felek házasságából született Viktória vonatkozásában az apaság vélelme az azt megdöntő ítélet jogerőre emelkedéséig: 1995. április 27-ig fennállott, eddig az időpontig Viktória a felek közös gyermeke volt, ezt kellett irányadónak tekinteni a házasság felbontásának és az ingatlanon fennállott közös tulajdon megszüntetésének a tárgyában korábban jogerőre emelkedett ítélet meghozatala időpontjában, ekkor a közös gyermekre tekintettel megállapított megváltási ár „megfelelő ellenérték” volt.
A gyermektartásdíj-fizetési kötelezettséggel kapcsolatban kifejtette, hogy az apaság vélelmének megdöntése a tartás megállapításának alapjául szolgáló körülményekben bekövetkezett olyan változás, amely a tartási kötelezettség megszüntetésének a Csjt. 69. §-ának (1) bekezdése alapján előterjesztendő keresettel való igényérvényesítés lehetőségét teremti meg, a hátralékfizetési kötelezettség alól pedig a kötelezett azért nem mentesülhet, mert ilyen esetekben a gyermek tartására fordított összeget a másik szülő „előlegezi meg”. Álláspontja szerint tehát a felek házassági bontóperben elbírált jogvitája szempontjából az apaság vélelmét megdöntő ítélet a perújítás alapjául nem szolgálhat. A jogerős ítélet ellen a perújító alperes élt felülvizsgálati kérelemmel, melyben a Csjt. 31/B. §-a (2) bekezdésének a megsértésére hivatkozott azzal kapcsolatban, hogy a bíróság a nem közös kiskorú gyermek bentlakását a terhére számolta el, és ezzel kapcsolatban a gyermek származására vonatkozó bizonyítékot perújítási okként nem vette figyelembe, továbbá állította, hogy a tartásdíjhátralék megfizetésére sem köteles, mert Viktória nem tőle származik, a felperes a hátralékos tartásdíjat meg sem kapta, így nem fordíthatta a gyermek szükségleteire.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint részben alapos.
A felek házasságából született gyermek tényleges származása olyan lényeges kérdés, mely az apa és a gyermek közti jogviszonyt meghatározza, illetve a házastársak közti jogviták egyes kérdéseiben döntő jelentőségű. Ezért rendelkezik úgy a Pp. 153. §-ának (1) bekezdése, hogy „ha a per eldöntése ...gyermek családi jogállásának bírói megállapításától függ, és ez iránt per van folyamatban, a tárgyalást annak jogerős eldöntéséig fel kell függeszteni”.
Az alperes a házasságból született gyermek vonatkozásában az apaságát már a bontóperben vitatta, a gyermektartásdíj és az ingatlan tulajdonjogának megszüntetése folytán megállapítandó megváltási ár megállapítása kérdésében erre határozottan hivatkozott, ennek figyelembevételére azonban az apaság vélelmének megdöntése előtt a Csjt. 35. §-ának (1) bekezdése értelmében nem volt jogi lehetőség.
A Pp. 260. §-a (1) bekezdésének a) pontja kimondja, hogy a jogerős ítélet ellen perújításnak van helye, ha a fél olyan tényre vagy bizonyítékra, illetőleg olyan jogerős bírói vagy más hatósági határozatra hivatkozik, amelyet a bíróság a perben nem bírált el, feltéve, hogy az - elbírálás esetén - reá kedvezőbb határozatot eredményezhetett volna. Az apaság vélelmét megdöntő jogerős ítélet kétséget kizáróan olyan bírói határozat, amely a perújítás okaként figyelembe veendő tényt rögzít, ily módon a perben korábban is vitás kérdések vonatkozásában a perújítás alapjául szolgál. A perújító alperes gyermektartásdíj-fizetési kötelezettségével kapcsolatban a szülő-gyermeki jogviszonyt kell vizsgálni. A Csjt. 35. §-ának (1) bekezdése szerint az apaság vélelmének megdöntéséig a gyermek apjának az anya férjét kell tekinteni, aki a gyermek tartására a Csjt. 69/A. §-a szerint köteles. A tartásdíj rendeltetése az, hogy az önmagát ellátni nem képes személy létfenntartását folyamatosan biztosítsa, így a gyermekkel szembeni kötelezettség alól a perújító alperes csak azt követően mentesülhet, miután a közte és a gyermek közti rokoni kapcsolat fennállásának hiánya kétséget kizáró módon megállapítást nyert. Az alperes tartási kötelezettsége csak a vélelem megdöntését kimondó ítélet jogerőre emelkedésétől szűnik meg. Ez az elv következik a Pp. 153. §-a (3) bekezdésének abból a rendelkezéséből is, hogy a gyermek tartása iránti indított pernek az (1) bekezdés alapján való felfüggesztése nem akadályozza, hogy a bíróság a gyermek részére ideiglenes intézkedéssel tartásdíjat állapítson meg. A perújító alperes a gyermekkel szembeni, törvényen alapuló tartási kötelezettségét annak esedékessége idején nem teljesítette, erre a jogellenes magatartására utóbb a hátralékos tartásdíj alóli mentesülése érdekében nem hivatkozhat.
A felperes és az alperes közti jogviszonyban viszont jelentősége van annak, hogy az apaság vélelmének megdöntésével a vélelmezett apa és a gyermek közti szülő-gyermeki kapcsolat nem a származási perben hozott jogerős ítélettel szűnik meg, a vérségi kapcsolat hiánya olyan tény, amely a gyermek születésétől kezdve hatályos, ennélfogva a gyermek anyja és a korábban apjaként vélelmezett férfi közti jogviszonyban döntő jelentőségű lehet.
Az ingatlan közös tulajdonának megszüntetése esetén a bentlakás értékcsökkentő hatását a főszabály szerint házastársak esetén is annak a tulajdonostársnak kell viselnie, aki az ingatlant használja (PK 10. sz. állásfoglalás, BH 1993/1/27.), kivéve, ha méltánylandó körülmények mást nem indokolnak. Ilyen eset lehet, ha az ingatlant az a bentlakó házastárs váltja magához, akinél a bíróság a közös kiskorú gyermeket elhelyezte. A kiskorú gyermek lakáshasználati jogának biztosítása a Csjt. 77. §-ának (1) bekezdése szerint mindkét szülő kötelezettsége. A gyermeknek azonban a házastársakkal, csak mint saját szüleivel szemben van jogos igénye arra, hogy a házastársi közös lakásban az elhelyezését biztosítsák, ezt a jogosultságot nem lehet kiterjeszteni a nem szülő házastársakkal szemben (BH 1992/12/764.).
A szülő-gyermeki kapcsolat hiánya már a bontóperben, illetve a közös tulajdon megszüntetése iránti igény elbírálásakor is fennállott, ezt a tényt azonban a bíróság a bontóperben nem vonta elbírálási körébe, mert annak bírói határozattal való megállapítása később történt meg. Tévedett tehát a másodfokú bíróság, amikor a fenti körülményeket a perújítási eljárásban nem látta alkalmasnak a korábbi jogerős ítélet megváltoztatásához.
A fenti, részletes indokolással kiegészítve tehát az elsőfokú bíróság jutott helyes jogi következtetésre, amikor a perújító alperes kérelmének részben helyt adó döntést hozott. A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és a rendelkezésre álló adatok alapján az érdemben helyes elsőfokú ítéletét helybenhagyta. (Legf. Bír. Pfv. II. 23 651/1996. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás