GK BH 1998/347
GK BH 1998/347
1998.07.01.
Nincs jogszabályi tilalom a szövetkezeti üzletrész, illetőleg a tag tulajdonában álló földterület értékesítésére, ezért - ha ezt a szövetkezetnek az értékesítéskor hatályban lévő alapszabálya sem tiltja - erre hivatkozással a tag kizárása a szövetkezetből jogellenes [1992. évi I. tv. 41. § (3) bek., 46. § a)-b) pont, 50. § (1) bek., a) pont és (2) bek.].
A felperes 1981. március 1-jétől az alperes szövetkezet tagja volt, egyúttal tagja a szövetkezet igazgatóságának is. A felperes rendelkezett a vagyonnevesítésből részére juttatott 1 160 000 Ft üzletrésszel, továbbá 131,15 AK értékű földdel. A felperes e földterületét 1993-1994-ben értékesítette, üzletrészéből pedig 1994. december hó 20. napján 894 600 Ft névértékű üzletrészt eladott G. L.-nek és Sz. I.-nek, akik szintén az alperesi szövetkezet tagjai.
Az alperesi szövetkezet igazgatósági ülésén 1995. április 17-én hozott 5/1995. (IV. 12) számú igazgatósági határozattal 9 szövetkezeti tag tagsági viszonyát kizárással megszüntették, ezek között volt a felperes is. A határozat a kizárást nem indokolja, azonban a határozat meghozatala előtt V. L. igazgatósági elnök azzal indokolta a szövetkezeti tagok tagsági viszonyának megszüntetését, hogy azok eladták a szövetkezettől ingyenesen kapott részaránytulajdonukat és a részükre juttatott üzletrészt. Ezzel a magatartásukkal a szövetkezeti taghoz nem méltó magatartást tanúsítottak, mert ezzel a szövetkezet gazdasági lehetőségeit gyengítették. A felperes az igazgatósági határozat ellen a közgyűléshez fordult jogorvoslatért.
Az 1995. június 9-én megtartott közgyűlésen a közgyűlés a 25/1995. (VI. 9.) számú határozatával a felperes tagsági viszonyának kizárással történő megszüntetését megerősítette. A felperes a közgyűlésen jelen volt, és azt közölte, hogy a döntés miatt a bírósághoz fordul jogorvoslatért. Ugyanezen közgyűlés a 26/1995. (VI. 9.) számú határozatával nyílt szavazással akként döntött, hogy a felperest igazgatósági tagságából visszahívja.
A felperes keresetében az 1995. április 12-én hozott 5/1995. (IV. 12.) számú igazgatósági határozat, továbbá a 25/1995. (VI. 9.) és a 26/1995. (VI. 9.) számú közgyűlési határozatok megváltoztatását, a szövetkezeti tagsági viszonyának helyreállítását kérte. Keresetének indokaként azt adta elő, hogy az 1992. október 28-án elfogadott alapszabály szerinti kötelezettségeinek eleget tett, 5000 Ft-ra a részjegyét határidőben kiegészítette. A földterületének értékesítése, illetve az üzletrésze eladásának idején a szövetkezet alapszabálya az értékesítést nem tiltotta. Hivatkozott arra, hogy az 1995. január 27-én módosított alapszabály - amely a tagsági viszony létesítését, fenntartását feltételekhez kötötte - rá visszaható hatállyal nincs, emiatt a kizárás jogszabályba ütközik. Sérelmezte, hogy a kizárása során az eljárási szabályokat is megsértették, nem tartották be az 1992. évi I. törvény (Szvt.) 50. §-ában foglaltakat, míg igazgatósági tagsági viszonyának megszüntetése - jogszabályellenesen - nyílt szavazással történt. Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Hivatkozott arra, hogy az 1995. január 27-én elfogadott alapszabály a szövetkezeti tagsági viszony létesítését és fenntartását hármas feltételhez köti, melynek minden szövetkezeti tagnak meg kell felelnie. Ekként a tagoknak részjeggyel, a vagyonnevesítésből a tag részére juttatott üzletrésszel, 20 AK földterülettel kell rendelkezniük, melyet a tag köteles a szövetkezet használatába adni. Mivel a felperes az alapszabály e követelményeinek nem tud eleget tenni, figyelemmel arra, hogy a vagyonnevesítéskori üzletrészét eladta, továbbá a földterületét értékesítette, ezzel a magatartásával a szövetkezet érdekeit súlyosan sértette. Hivatkozott arra is, hogy a felperes mind az igazgatósági ülésen, mind pedig a közgyűlésen jelen volt, így a határozatokról azonnal tudomást szerzett, a határozatot megindokolták; a felperes jogorvoslati igényét is bejelentette, ezért a határozatok írásban történő közlésére szükség nem volt.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítéletében tényként állapította meg, hogy a felperes mind az 1995. április 12-én tartott igazgatósági ülésen, mind pedig az 1995. június 9-én megtartott közgyűlésen jelen volt, ekként a tagsági viszonyáról hozott határozatokról értesült. Megállapította, hogy V. L., az igazgatóság elnöke a kizárási határozatot az igazgatósági ülésen, illetve a közgyűlésen is szóban közölte a felperessel, és azt megindokolta akként, hogy a felperes az alapszabályban előírt három konjunktív feltételnek nem tett eleget, továbbá a szövetkezet gazdálkodását sértő magatartást tanúsított, erre figyelemmel került sor a kizárására.
Megállapította továbbá az elsőfokú bíróság, hogy az 1995. január 27-én megtartott közgyűlés az alapszabályt úgy módosította, hogy a szövetkezet tagjának hármas követelményrendszernek kell megfelelnie: részjeggyel kell rendelkeznie, köteles vagyonnevesítéskor a tag részére juttatott üzletrésszel rendelkezni, továbbá a meglévő üzletrészen felül a szövetkezet által a későbbiekben vásárolt, a tag részére felosztott üzletrészt három évig nem idegenítheti el, valamint 20 AK nagyságú földterületet köteles földbérleti díj ellenében a szövetkezet használatába adni.
Az elsőfokú bíróság jogi álláspontja szerint a felperes üzletrészének átruházásával és a tulajdonába került földterület eladásával a szövetkezet érdekét súlyosan sértő, azt veszélyeztető magatartást tanúsított. A szövetkezet működésének feltétele ugyanis az, hogy földterülettel rendelkezzen. Amennyiben a tag a szövetkezettől részére ingyenesen juttatott földterületet elidegeníti, a szövetkezet gazdasági tevékenységét lehetetleníti el, figyelemmel a szövetkezet mezőgazdasági jellegére. Ezáltal mind a szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény (Szvt.) 46. §-ának a) és b) pontjaiban foglaltakat, mind pedig az 50. § (1) bekezdésének a) pontjában foglaltakat megsérti. A felperesnek úgy is, mint a szövetkezet igazgatósági tagjának, különös gondossággal kellett volna a szövetkezet vagyonát kezelni, védeni, ezzel szemben a felperes - neki felróható módon - a szövetkezet gazdaságát veszélyeztetően értékesítette a földterületét, így kizárása jogszerű volt.
Megállapította továbbá, hogy a szövetkezet alapszabálya alapján a szövetkezeti tisztség betöltéséhez - az igazgatósági tagsághoz - szövetkezeti tagsági viszony szükséges. Figyelemmel arra, hogy az alperesi szövetkezet közgyűlése a 25/1995. (VI. 9.) számú közgyűlési határozatában a felperes tagsági viszonyát megszüntette, az Szvt. 41. §-a (1) bekezdésének e) pontja alapján a törvény erejénél fogva megszűnt a felperes igazgatósági tagsága. Erre figyelemmel a közgyűlésnek a felperes igazgatósági tagsága kérdésében határoznia kellett. Kifejtette, hogy a tagsági viszony megszüntetésének a titkos szavazás nem feltétele. Az ítélet ellen a felperes nyújtott be fellebbezést, melyben az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatásával a keresetének megfelelő döntés meghozatalát kérte. Fellebbezésének indokaként az elsőfokú eljárásban kifejtett jogi álláspontját ismételte meg.
A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján - utalással a Pp. 254. §-ának (3) bekezdésében írtakra is - helyes indokai alapján helybenhagyta, és a felperest kötelezte az alperes képviselője részére 15 napon belül 3000 Ft fellebbezési költség megfizetésére. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság nem az 1995. január 27-én elfogadott alapszabály rendelkezésére alapította döntését, hanem az Szvt. 46. §-ában és 50. §-ában foglaltakra. Ebben a körben rámutatott arra is, hogy a felperes földeladása idején hatályban lévő alapszabály szerint a rendelkezésre álló földterület szolgálja a szövetkezet működési alapját, és a felperes azzal a magatartásával, hogy ezt a földterületet csökkentette, az alperes szövetkezet érdekét sértette, illetve veszélyeztette. A felperes tehát nemcsak az Szvt. előírásait, hanem a földeladás idején hatályban lévő szövetkezeti alapszabály rendelkezéseit is megsértette.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésével „az ügyben eljárt bíróságot” kérte új eljárásra kötelezni. Az eljárt bíróságok jogszabálysértését abban jelölte meg, hogy téves jogi következtetéssel állapították meg: a felperes megsértette az Szvt. 46. §-ának b) pontját és az 50. § (1) bekezdésének a) pontját, tekintettel arra, hogy a földművelés a szövetkezetnek nem fő feladata. Az alperes szövetkezet - mint azt a neve is mutatja - termeltető, kereskedelmi és szolgáltató tevékenységgel kívánt foglalkozni. Az alapszabály szerint sem a földművelés a szövetkezet célja. A felperes nem sértette meg az Szvt. 46. §-ának a)-b) pontját, mert a szövetkezeti részjeggyel teljesítette a vagyoni hozzájárulást, mint főkönyvelő részt vett a szövetkezet tevékenységében és az igazgatóság tagjaként az önkormányzati szervek működésében is szerepet vállalt. Nem tanúsított olyan magatartást, amellyel a szövetkezet érdekét súlyosan sértette vagy veszélyeztette volna. Földjének eladását sem a szövetkezeti törvény rendelkezései nem tiltották, sőt engedélyhez sem kötötték, de nem korlátozta azt a szövetkezetnek az eladás idején hatályos alapszabálya sem. űzletrészét a szövetkezet két tagjának adta el, mindezekkel a szövetkezet érdekét nem sérthette, és nem is veszélyeztethette súlyosan.
Felülvizsgálati kérelme kiegészítéseként utalt arra, hogy maga az alperes szövetkezet is több földterületet és az általa eladott földterülethez kapcsolódó öntözőberendezést adott el ugyanannak a cégnek, aki számára ő is értékesítette a földterületeit. Ilyen körülmények között a felperes magatartása különösképpen nem minősülhet a szövetkezet érdekeit súlyosan sértő vagy veszélyeztető magatartásnak.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A Pp. 270. §-ának (1) bekezdéséből következően a jogerős ítélet felülvizsgálatának jogszabálysértésre hivatkozással lehet helye. Az anyagi jogi és eljárási szabályok megsértése egyaránt alapot ad a felülvizsgálati kérelem előterjesztésére. Ha a bíróság ítéletének a megállapított tényállása iratellenes vagy okszerűtlen, logikai ellentmondást tartalmazó, akkor a jogszabálysértés megállapítható. Nem állapítható meg a jogszabálysértés, ha a felülvizsgálati kérelem a bizonyítékoknak okszerű mérlegelését támadja.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében a szövetkezeti tagsági viszonya megszüntetésére vonatkozó anyagi jogi jogszabályok téves alkalmazását, valamint az igazgatótanácsi tagság megszüntetésére vonatkozó eljárási szabályok figyelmen kívül hagyását jelölte meg.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.
Az Szvt. 50. §-ának (1) bekezdése szerint a szövetkezet kizárhatja a tagot, ha a tag - neki felróható módon - a szövetkezet érdekét súlyosan sértő vagy veszélyeztető magatartást tanúsít. Az 50. § (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a kizárásra jogosult - az alapszabályban meghatározott - testületi szervnek a kizárást tárgyaló ülésére a tagot meg kell hívni. A kizárásról határozatot kell hozni, amelyet az érintett taggal írásban kell közölni.
Az eljárt bíróságok megállapították, hogy a felperes az igazgatósági ülésre szabályszerű meghívást nem kapott, a kizárásról szóló határozatot vele írásban nem közölték, azonban a felperes az igazgatóság ülésén jelen volt, és ott jelezte jogorvoslati szándékát, majd a határozat ellen a közgyűléshez fordult. E közgyűlésre szintén nem volt a törvénynek megfelelő módon írásban meghívva. Maga a szóban kihirdetett határozat sem tartalmazza a kizárás okát, annak ismertetése a kizárást kimondó határozat meghozatala előtt történt. Kizárási okként ebben az üzletrész eladása és a föld értékesítése szerepeltek, valamint hogy ezzel a magatartásával a felperes a szövetkezet érdekeit súlyosan sértette, illetve veszélyeztette.
A felperes magatartásának megítélésénél abból kell kiindulni, hogy sem törvény, sem a szövetkezetnek az értékesítés idején hatályos alapszabálya nem tiltotta a szövetkezeti üzletrész értékesítését. Értékesítés esetére arra a tagnak, illetve a szövetkezetnek elővásárlási joga állt fenn. A felperes az üzletrészét két olyan szövetkezeti tagnak adta el, aki ez idő szerint is tagja az alperes szövetkezetnek, tehát az üzletrész a szövetkezetből nem került ki. Ez az értékesítés tehát semmiképpen sem érintette a szövetkezet érdekét. Ugyancsak nem tiltotta sem a szövetkezeti törvény, sem az alapszabály, hogy a felperes a tulajdonában álló földdel rendelkezve azt eladja. A felperes a tulajdonjogából folyó rendelkezési joga folytán - minthogy e jogát sem a törvény, sem a szövetkezet alapszabálya nem korlátozta - jogosult volt a földjét kívülállónak értékesíteni. Ezzel nem sértette meg az alapszabálynak azt a rendelkezését, amely a szövetkezet vagyonának gondos kezelésére és védelmére vonatkozik. Az értékesítés időpontjában az alapszabály nem tartalmazott olyan rendelkezést sem, hogy a tag a földtulajdonát bérleti művelésre köteles a szövetkezet részére rendelkezésre bocsátani, ez csupán az alapszabályban meghatározott lehetőség volt.
Helyesen hivatkozott a felperes arra is, hogy az 1992. október 28-án elfogadott alapszabályból megállapíthatóan a szövetkezet termeltető, kereskedelmi és szolgáltató szövetkezet, melynek feladata elsősorban megszervezni és elősegíteni a tagság gazdasági tevékenységét. Tevékenységi körei közül csak az egyik a növénytermelés és a kertészet, míg számtalan egyéb tevékenységet folytatott, így téves és jogszabálysértő az eljárt bíróságoknak az a megállapítása, hogy az egyébként sem jogellenes földértékesítéssel a felperes a szövetkezet érdekét súlyosan sértő vagy veszélyeztető magatartást tanúsított. E körülményt egyébként az alperes ennek előadásán túl meg sem kísérelte bizonyítani.
A földeladás körében nem hagyható figyelmen kívül az alperesnek az a magatartása, hogy maga is értékesítette a szövetkezet több ingatlanát, így a t.-i és b.-i majorokat, valamint a szövetkezet öntözőberendezését és a szövetkezet meliorációs ráfordításait is eladta egy keszthelyi osztrák érdekeltségű kft.-nek.
Az alperes az 1995. január 27-én elfogadott, módosított alapszabály rendelkezéseit jogellenesen alkalmazta a már tagsági viszonyban nem álló személyekre, jóllehet a módosított alapszabálynak visszamenő hatálya nincs.
A felperes felülvizsgálati kérelme abban a részében megalapozatlan, hogy a szövetkezeti tagsági viszony megszüntetésének nem előfeltétele az igazgatósági tagsági viszonyból való visszahívás. Ettől függetlenül azonban eljárási szabálysértéssel hozta meg a közgyűlés a 26/1995. (VI. 9.) határozatát, mert az Szvt. 41. §-ának (3) bekezdése értelmében a tisztségviselők felmentéséről a közgyűlés titkos szavazással dönt. Az adott esetben pedig a közgyűlés határozatát nyílt szavazással hozta.
Mivel az eljárt bíróságok téves jogi következtetéssel utasították el a felperes keresetét, a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-a alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és hatályon kívül helyezte az alperes közgyűlésének és igazgatóságának az alperes tagsági viszonyát és igazgatósági tagságát megszüntető közgyűlési határozatokat. Ennek folytán a felperes szövetkezeti tagsági viszonya helyreállt. (Legf. Bír. Gfv. VI. 31.534/1997. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás