GK BH 1998/349
GK BH 1998/349
1998.07.01.
A szerződés létrejötte pontos időpontjának a szerződésben való feltüntetése a szerződésnek nem lényeges tartalmi eleme, ennek hiányában - ha azt valamelyik fél kifejezetten nem minősítette lényeges feltételnek - a szerződés létrejötte megállapítható [Ptk. 205. § (2) bek., 218. § (1) bek.].
Az elsőfokú bíróság ítéletével 1 000 000 forint és ennek kamatai megfizetésére kötelezte az alperest. A felperesek által másolatban becsatolt lízingszerződés alapján tényként állapította meg, hogy az alperesnek elszámolási kötelezettsége keletkezett az I. r. felperes által rendelkezésére bocsátott gépjárművek üzemeltetése körében. A felperesek által készített elszámolásra az alperes észrevételt nem tett, a keresetre érdemi védekezést nem terjesztett elő, ezért a bíróság elfogadta a felperesek által készített elszámolást, és ennek alapján arra a következtetésre jutott, hogy a felperesek keresete alapos volt.
Ezen ítélet ellen az alperes fellebbezett és annak megváltoztatását, a felperesek keresetének elutasítását kérte. Azt állította, hogy a fénymásolatban csatolt lízingszerződés nem jött létre, ő azt nem írta alá. A tervezett lízingkapcsolatnak több feltétele lett volna, és csak ezek teljesülése esetén írta volna alá a lízingszerződést. A fénymásolatban csatolt szerződést nem is lehetett volna teljesíteni az aránytalanul kedvezőtlen fizetési feltételek miatt. Előadta, hogy folytatott tárgyalásokat az I. r. felperessel, de a lízingszerződésnek az volt a feltétele, hogy őt az I. r. felperesi kft. tagként vegye be. Az I. r. felperes kezdeményezte is a cégbíróságnál a tagjegyzék módosítását, de a cégbejegyzés elmaradt, így valójában nem lett tagja az I. r. felperesi kft.-nek. Ilyen előzmények után a lízingszerződést nem kötötte meg. A lízingszerződés eredeti példánya becsatolására kérte a felperesek kötelezését. A fuvarozási tevékenységet az I. r. felperessel megkötött előzetes megállapodás alapján kezdte meg, és a megállapodásban foglalt 70 000 ATS összeget gépkocsinként - biztosítékként - átutalta az I. r. felperesnek. Az alperes a fellebbézéséhez csatolta másolatban az 1991. szeptember 17-én kelt előzetes megállapodást, a cégbíróságnak az I. r. felperest hiánypótlásra felhívó végzését.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, és a II. r. felperes keresetét elutasította, az I. r. felperessel szembeni marasztaló ítéleti rendelkezéseket azonban helybenhagyta. Az alperesnek a fellebbezésében előterjesztett érdemi védekezése és az általa becsatolt okiratok alapján tényként állapította meg, hogy az I. r. felperes és az alperes között tehergépkocsik használatára szerződés jött létre, mert az alperes nem vitatta, hogy a tehergépkocsikat használatra átvette, azokkal fuvarozott. Az elszámolásra vonatkozóan a teljesítést az alperesnek kellett volna igazolnia, ilyen bizonyítékot nem szolgáltatott. Ezért az elsőfokú bírósággal egyezően a felperes elszámolását a másodfokú bíróság is elfogadta. A II. r. felperessel szemben a keresetet azért utasította el, mert az alperes csak az I. r. felperessel állt szerződéses kapcsolatban.
Ezen jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, és jogszabálysértésre hivatkozva annak megváltoztatását kérte. Sérelmezte, hogy az első- és másodfokú bíróság az ítéleti döntését a felperesek által becsatolt lízingszerződésre alapozták. Ez a lízingszerződés soha nem jött létre, mert ő azt nem írta alá. A becsatolt lízingszerződés-másolatnak az eredeti példányát a felperesek nem mutatták fel. A felülvizsgálati kérelmében is előadta, hogy az I. r. felperessel 1991. szeptember 17-én előzetes megállapodást kötött, ennek alapján kezdte meg a szállítmányozást. Ez a megállapodás a P. Transport Kft. és az I. r. felperes között jött létre, a biztosítékok (kihasználási garanciák és szándéknyilatkozatok) is a kft. nevére szóltak. Mint magánvállalkozó sem a perbeli lízingszerződést nem írta alá, sem más megállapodást nem kötött az I. r. felperessel.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A felülvizsgálati bíróság - a Pp. 275. §-ának (2) bekezdése alapján - a felülvizsgálati kérelem korlátai között azt vizsgálta, hogy az alperes által hivatkozott jogszabálysértés fennáll-e. Az alperes jogszabálysértésként azt jelölte meg, hogy a másodfokú bíróság közte és az I. r. felperes között szerződéses kapcsolat létrejöttét tévesen állapította meg.
Az I. r. felperes a felülvizsgálati tárgyaláson felmutatta a lízingszerződés eredeti példányát. Az alperes a szerződésen lévő P. K. egyéni vállalkozó aláírását személyesen megtekintette és azt sajátjának ismerte el. A szerződésen valóban csak az évszám van feltüntetve, a szerződés pontos keltének elmaradása azonban a szerződés érvénytelenségét nem eredményezi. A Ptk. 218. §-ának (1) bekezdése szerint, ha jogszabály vagy megállapodás írásbeli alakot rendel, legalább a szerződés lényeges tartalmát írásba kell foglalni. A szerződés annak a lényeges tartalmát, a felek jogait és kötelezettségeit magában foglalta, a szerződés létrejöttének pontos időpontja viszont - a szerződés érvényessége szempontjából - nem lényeges tartalmi elem, kivéve ha azt bármelyik fél lényegesnek minősítette volna [Ptk. 205. § (2) bek.]. Erre azonban nincs adat.
A fentiek szerint létrejött lízingszerződésben az alperes kötelezettséget vállalt arra, hogy az I. r. felperes által átadott járművekkel fuvarozást, illetve szállítmányozást végez, fizeti a gépjárművek kötelező felelősségbiztosítását, valamint az üzemeltetéssel kapcsolatos költségeket. Azt is vállalta az alperes, hogy az I. r. felperes nevében fog számlázni, havonta gépkocsinként minimálisan 25 000 DEM összeget, és a havonta megtett és leszámlázott távolságot megfelelő bizonylatokkal igazolja. A szerződés szerint a megrendelők fizetései csak meghatározott számlára kerülhetnek, ebből történik az I. r. felperes lízingdíj- és egyéb fizetési kötelezettségeinek a teljesítése. Rendelkeztek a felek a kifizetések után fennmaradó összegek átutalásáról is. Az elszámolásokat - a szerződés 5. pontja szerint - az alperes meghatározott időpontig volt köteles elkészíteni és azt az I. r. felperesnek átadni. A per anyagából megállapíthatóan az alperes a gépjárműveket átvette, azokat üzemeltette, de a szerződés szerinti - fent leírt - kötelezettségeit nem teljesítette. Nem sértett tehát jogszabályt a másodfokú bíróság, amikor az I. r. felperes által készített elszámolásból kiindulva az alperes tartozását egymillió forint erejéig bizonyítottnak találta.
Az alperes által állított, gépkocsinként kifizetett 70 000 ATS kérdésével a felülvizsgálati bíróság nem foglalkozott, mert egyrészt erre a felülvizsgálati kérelem nem terjedt ki, másrészt az alperes úgy nyilatkozott, hogy ezt az összeget a P. Transport Kft. fizette ki. A kft. követelésének beszámítására az egyéni vállalkozó alperes nem jogosult.
A fentiek alapján a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság megállapította, hogy a másodfokú bíróság ítélete nem jogszabálysértő, ezért azt a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Gfv. I. 30.546/1997. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás