GK BH 1998/351
GK BH 1998/351
1998.07.01.
Az exportcélú külkereskedelmi szerződések és a bérmunkaszerződések elhatárolási szempontjai [Ptk. 207. § (1) bek., 379. §, 389. §, 474. § (1) és (3) bek.].
Az alperes jogelődje (a továbbiakban alperes) 1992. december 14-én kooperációs szerződést kötött az I. GmbH (a továbbiakban IN.) osztrák céggel. Ebben a szerződésben a felek rögzítették, hogy az IN. ezen megállapodás alapján tejterméket fog lehívás szerint vásárolni 1993. január 1-je és december 31. között és szállítani az alperes specifikációja alapján. Az IN. vállalta, hogy a tejtermékek ellenértékét előzetesen fizeti az alperes részére. E keretszerződést 50 millió ATS értékre kötik, amely keretében az alperes lehívhat áruszállításokat, ezek az IN. útján lesznek bonyolítva, eseti megállapodás alapján. Rögzítették azt is, hogy az első konkrét lehívás összege 40 millió ATS. A szerződés szerint a mindenkori lehívási értékre az alperes - biztosítékul - saját váltókat állít ki az IN. Budapest Kft. javára. Még ezen a napon az IN. 15 millió liter nyerstej szállítására adott lehívást az alperesnek 40 millió ATS értékben 1993. január 11-től december 15-ig terjedő időre.
Ezt követően az IN. mint vevő és az INTERK. szlovák cég (a továbbiakban: INTERK.) mint eladó között jött létre egy szerződés 1993. január 12-én 11 millió liter tejnek Magyarországra, az alperes cég részére történő szállításáról, bérfeldolgozás céljából, az alperessel kötött bérmunkaszerződés keretében. Az ezt megelőző napon 1993. január 11-én a felperes mint vevő és az INTERK. mint eladó kötöttek szerződést 11 millió liter tejnek Magyarországra történő szállítására, utalva az alperes által kötött bérfeldolgozási szerződésre. A szerződésben a felek azt is rögzítették, hogy a tejet az alperes részére kell szállítani, s a szállítási költségeket is az alperes fizeti.
Ezt követően a felperes - utalva arra, hogy az alperes megbízásából tevékenykedik - az IN.-nel - 1993. január 18-án és 19-én - bérfeldolgozási szerződést kötött. Ezekben a szerződésekben a felek abban állapodtak meg, hogy az IN. az 1993. évben 11 millió liter Szlovákiából származó tejet bocsát a felperesen keresztül az alperes rendelkezésére. Rögzítették azt is, hogy a felperes az alperes megbízásából vállalja a bérfeldolgozás lebonyolítását abból a célból, hogy az alperesnél különféle sajtkülönlegességeket lehessen termelni. A sajtválaszték mennyiségét a szerződő felek 1000 tonnában jelölték meg. A szerződés szerint a sajttermékek átvétele az alperes üzemében történik, de annak harmadik piacon történő értékesítését az IN. vállalta egyedi megbízások alapján. Ebben a szerződésben a felek abban is megállapodtak, hogy a termékspecifikációkat esetenként az egyes megállapodások keretében módosíthatják. Az IN. azt is vállalta az 1993. január 19-én aláírt szerződésben, hogy bérfeldolgozási költségként a sajt kilogrammjáért átlagosan 57 Ft átlagárat fizet a felperesnek. A felperes ennek megfelelően juttatja el a számlákat az IN. cégnek, a nyerstej ellenértékét pedig a sajt árába beépítik. Az 1993. január 18-i szerződés szerint pedig az IN. a felperes részére, a felperes pedig az alperesnek állítja ki a számlát, a fizetés átutalással történik. A sajtszállítmányok ellenértékének elszámolása esetenkénti megállapodások szerint történik. Ezeket a szerződéseket az IN. és a felperes mellett az alperes is aláírta.
Ilyen előzmények után 1993. január 20-án kötötték meg a peres felek a tejszállítási és bérfeldolgozási szerződést. Ebben a felperes vállalta, hogy a szlovákiai importból származó 11 millió liter tejet az alperes rendelkezésére bocsátja, aki azt a szerződés mellékletében megjelölt sajtfajtákká feldolgozza, illetve feldolgoztatja 1000 tonna mennyiségben, és azt export céljára a felperes rendelkezésére bocsátja. A felperes feladata volt a külkereskedelmi exportszerződések megkötése. A peres felek a szerződésben úgy rendelkeztek, hogy a bérmunkadíjak és az áruszállítási feltételek, valamint az egyes sajtfajták árának a meghatározása az egyes konkrét exportszerződésekben történik. A fizetésről a felek úgy rendelkeztek, hogy az import nyerstej árát - 25,72 Ft/liter - az alperes a szállítást követő 15 napon belül kifizeti a felperesnek, míg a sajt árát a felperes fizeti az alperesnek az áru átvételétől számított 30 napon belül.
A felperes a per során módosított keresetében a Ptk. 310. §-a alapján jutalék címén 57 millió forint, továbbá az importtej után - mivel az vámelőjegyzésben jött be az országba - kiszabott vám és vámkezelési díj címén 11 310 500 Ft és ez összegeknek 1993. október 1-jétől a kifizetésig járó törvényes kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Előadta, hogy az alperes nem teljesítette az 1993. január 19-én aláírt szerződésben vállalt kötelezettségét, mert az 1000 tonna sajtot nem szállította le a felperes ügynöki közreműködésével az IN. cégnek, így ő nem kapta meg az IN. cégtől az őt megillető jutalékot. Ezáltal 57 millió forint jutaléktól esett el. A külföldi vevő ugyanis a sajt kilogrammja után átlagosan 57 Ft-ot fizetett volna. A vámköltség pedig azért keletkezett, mert a tejet bérfeldolgozásra hozták be, így az vámelőjegyzésbe került. A bérfeldolgozás nem történt meg, ezért a vámot ki kellett fizetni. Később szakértő kirendelését kérte annak megvizsgálására, hogy mennyi hasznot érhetett volna el abban az esetben, ha az exportügylet realizálódik, az alperes az exportcélú szerződést teljesíti. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Vitatta a követelés jogalapját és annak összegét. Előadta, hogy a felperessel 1993. január 20-án kötött szerződést, ezt megelőzően 1993. január 18-án és 19-én kelt szerződések nem azonos tartalmúak. A felperessel kötött szerződésben 1993. január 20-án csak elveket rögzítettek a sajtgyártás és a sajtexport tekintetében azzal, hogy a bérmunkadíjak és az áruszállítási feltételek a konkrét szerződésekben kerülnek meghatározásra, a konkrét szerződések azonban nem jöttek létre sem a bérmunkára, sem a sajtexportra. Konkrét sajtfeldolgozásra szerződést senkivel sem kötött. Egyébként is a bérmunkával nem egyeztethető össze, hogy a felperes a 18 Ft-ért vásárolt tejet vele szemben 25,72 Ft/1iter áron számolta volna el, hiszen - bérmunka esetén - a nyerstej tulajdonosa a felperes maradt volna. Az alperest viszont csak bérmunkadíj illette volna meg. A felperessel kötött szerződést megelőzően létrejött szerződéseket illetően az alperes előadta, hogy 1992. december 14-én megkötött kooperációs egyezmény ténylegesen hitelszerződés volt. Ugyancsak színlelt szerződés volt az 1993. január 12-én, 18-án és 19-én aláírt szerződés is. Ezek célja a színlelt áruhitel erősítése volt. Ennek megfelelően az IN.-től 290 735 498 Ft hitelt kapott, ennek fedezeteként állította ki 360 millió forint összegben a váltókat.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. A becsatolt okiratok, a felek nyilatkozatai és a kihallgatott tanúk vallomása alapján tényként állapította meg, hogy sajtfeldolgozásra a konkrét szerződések nem jöttek létre, az 1993. január 20-án kötött szerződés csak a tejszállításra nézve volt határozott. Ezt a szerződést a felperes 1993. szeptember 20-án felmondta, és tovább nem szállított tejet az alperesnek. Mivel a sajtszállításra és sajtfeldolgozásra a szerződések nem jöttek létre, így e vonatkozásban az alperes terhére a szerződésszegés nem volt megállapítható. Az elsőfokú bíróság megítélése szerint az is kétséges - az 1992. december 14-én kelt kooperációs szerződés tartalmát figyelembe véve -, hogy a szerződő felek akarata bérfeldolgozásra irányult. Ennek a tartalma ugyanis ellentmond a később kötött bérmunkaszerződések tartalmának. Bérmunka esetén ugyanis a megbízó szolgáltatja az anyagot vagy dolgot, és a vállalkozónak meghatározott bérmunkadíjat fizet.
Ezen ítélet ellen a felperes fellebbezett, annak megváltoztatását és az alperes kereset szerinti marasztalását kérte. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság nem találta bizonyítottnak azt a - vámokmányokkal is alátámasztott - tényt, amely szerint a felek szerződéses akarata vámmentes import keretében importált tej sajt formájában történő reexportalappá való feldolgozására irányult. A fellebbezésében a felperes arra hivatkozott, hogy - álláspontja szerint - az ítélet indokolása hiányos, az nem tartalmaz tényállást, és nem minősíti a felek közötti jogviszonyt. Továbbra is azt állította, hogy - figyelemmel a mellékletekre és a negyedéves szállítási ütemezésre - a felek között nem keretszerződés jött létre, továbbá hogy az alperes át is vett jelentős mennyiségű tejet feldolgozásra. A kereseti követelése összegszerűségét illetően annak a megállapítását kérte, hogy az alperes által át nem adott sajtmennyiséget a világpiacon milyen áron lehetett volna értékesíteni. Ebből levonva a tej vételárát, a vám- és fuvarköltséget, és a bérfeldolgozási díjat, határozható meg az az összeg, amely a felperesnél elmaradt haszon címén jelentkezett, és amelynek megfizetésére az alperes kártérítés címén köteles.
Az alperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult, annak indokai alapján.
A fellebbezés nem alapos.
A felperes - nyilatkozataiból megállapíthatóan - a kereseti követelése jogcímét az 57 millió forint tekintetében a per során megváltoztatta. Az eredeti kereseti követelését arra alapította, hogy az alperes szerződésszegése folytán 57 millió forint jutaléktól esett el, mert az alperes szerződésszegése miatt az IN. cégtől nem kapta meg az 57 Ft/kg jutalékot, amely 1000 tonna alapulvételével 57 millió forintnak felelt meg. Később a felperes azt adta elő, hogy az export elmaradása folytán őt kár érte, mert elmaradt az a haszna, amelyhez a szerződés teljesítése folytán hozzájutott volna. Valójában az elmaradt haszna összegének a megállapítására irányult a szakértő kirendelése iránti kérelme.
Mindezek után a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság elsődlegesen azt vizsgálta, hogy a felek között 1993. január 20-án milyen típusú és milyen tartalmú szerződés jött létre, és bizonyított-e az alperes szerződésszegése [Ptk. 207. § (1) bek.]. Bár az 1993. január 19-i szerződésben az szerepel, hogy a felperes az alperes megbízásából járt el, a január 20-i szerződés nem tartalmaz arra nézve megbízást, hogy a felperes az alperes javára meghatározott feltételek mellett külkereskedelmi szerződést kössön [Ptk. 474. § (1) és (3) bek.]. A felek a szerződésüket maguk is szállítási és bérfeldolgozási szerződésnek nevezték, márpedig az állandó bírói gyakorlat szerint (BH 1982/1. sz. 19.) a bérmunkára kötött szerződésre nem a szállítási, hanem a vállalkozási szerződés szabályait kell alkalmazni (Ptk. 379. §, 389. §). A felperes tehát külkereskedelmi célú szerződést kötött az alperessel, de a saját nevében és saját számlára. A szerződés első oldalán olyan kifejezések szerepelnek, mint „rendelkezésre bocsátás”, „bérmunkadíj” stb., ami arra engedne következtetni, hogy a felek akarata a vámelőjegyzésben behozott tej bérmunkában történő feldolgoztatására irányult. Ennek ellentmondanak azonban a szerződés második oldalán szereplő fizetési feltételek és az ügy egyéb körülményei. A bérmunkaügylet lényege ugyanis, hogy az egyik fél, a bérmunkáltató tulajdonát képező alapanyagot, félkész terméket a másik fél, a bérmegmunkáló - bérmunkadíj ellenében - feldolgozza és a készterméket visszaszállítja a bérmunkáltatónak. Ennek a szerződéstípusnak a felek szerződése nem felelt meg, mert a szerződésnek a fizetési feltételeket tartalmazó 5. pontjából egyértelműen kitűnik, hogy az alperesnek a felperes a tejet 25,72 Ft/1iter áron eladta, az ellenértéket az alperes köteles volt a szállítást követő 15 napon belül a számlán feltüntetett bankszámlára befizetni. Az exportált sajt ellenértékét pedig a felperes - az egyes exportszerződések szerint és az alperes által jóváhagyott áron - az áru átvételétől számított 30 napon belül volt köteles az alperesnek megfizetni. A felek nem állapodtak meg bérmunkadíjban azért, mert - a fizetési feltételekből kitűnően - az alperes a tejet megvette (a tejszámlában az alperes vevőként szerepel), az alperes által gyártott sajtot pedig a felperes kívánta megvásárolni „konkrét exportszerződések” keretében. Amennyiben viszont az alperes az importált tejet bérmunkában dolgozta volna fel, a felperes tulajdonában lévő, az alperes által feldolgozott tejből előállított sajt a felperes tulajdonába kerül, csak a bérmunkadíjat kellett volna az alperes részére kifizetnie, és a sajtot mint saját tulajdonát exportálhatja.
A bérmunkaszerződés ellen szól az is, hogy a felperes nem hívta fel az alperest a sajtok rendelkezésre bocsátására. Viszont a felperes jogi képviselője az 1993. szeptember 20-án kelt levelében - utalva az 1993. január 20-án kelt szerződésben foglaltakra - az alperes által megvásárolt tej ellenértékének a kifizetésére (a számla kiegyenlítésére) hívta fel az alperest, és ebben a levélben szó sincs a sajtexport elmaradásáról. Ezt erősíti meg egyébként Sz. I. K. tanú vallomása is, amely szerint ő eladhatta a sajtot a felperesnek. A peres felek között tehát tej szállítására jött létre a szerződés, de az alperes által gyártandó sajtok tekintetében a konkrét exportcélú szállítási szerződések létrejötte nem volt megállapítható, még előszerződés formájában sem, mert a felek a szerződés feltételeiben, az egyes sajtfajták árában és a teljesítési határidőben nem állapodtak meg. Így helytállóan állapította meg az elsőfokú bíróság azt is, hogy a felperes - szerződés hiányában - az export elmaradásából származó kárát az alperessel szemben jogszerűen nem érvényesítheti.
A fentiekből az is következik, hogy a felperes a külföldi cégtől megvásárolt tejet az alperesnek meghatározott vételáron eladta, és nem bérmunkában történő feldolgozásra adta azt át. A tej behozatalával kapcsolatban felmerült vám- és egyéb költségeket is a felperesnek kell viselnie, és azt nem háríthatja át az alperesre. A felperes szállítói szerepét az Interk. Kft.-vel 1994. január 7-én kötött, a tejszállításokkal kapcsolatos megállapodása is bizonyítja. A kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése értelmében helybenhagyta.
A fellebbezés nem járt eredménnyel, ezért a felperes a Pp. 78. §-ának (1) bekezdése alapján köteles az alperesnek a másodfokú eljárásban felmerült költségeit megfizetni. (Legf. Bír. Gf. I. 30.128/1997. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás