KK BH 1998/363
KK BH 1998/363
1998.07.01.
A kárpótlás szempontjából figyelembe veendő sérelmek között a fegyelmi elbocsátás nem szerepel [1992. évi XXXII. tv. 3. §, 6. § (1) bek.].
A felperes személyes szabadság elvonására hivatkozva kárpótlási jegyben nyújtandó kárpótlás megállapítását kérte. Állítása szerint munkaképességét 67%-ban elveszítette, ezért szociális helyzetére is figyelemmel nemzeti gondozási díjra tart igényt. A kérelemhez mellékelte a Belügyminisztérium személyzeti és munkaügyi főosztálya 1990. december 20-án kelt értesítését, amely szerint a testülettől politikai okok miatt elbocsátottak ügyeinek felülvizsgálatát elrendelő BM utasítás alapján munkáltatói rehabilitációban részesült.
Az alperes határozatában a kárpótlási kérelmet és a nemzeti gondozási díj iránti igényt elutasította.
A felperes keresetében a határozat bírósági felülvizsgálatát kérte.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Az indokolás szerint nincs lehetőség arra, hogy az alperes a kereset és a rokkantnyugdíj közötti különbözet megtérítéséről rendelkezzen, illetve a nyugdíj megemeléséről intézkedjen.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes fellebbezést terjesztett elő. Rámutatott, hogy amennyiben 1957-ben fegyelmileg nem bocsátják el, akkor továbbtanulhatott volna, és nem keletkezett volna keresetkiesése, hanem egyre magasabb fizetési beosztásba sorolták volna. Mivel 35 év alatt nagyon sokat veszített, és sok megaláztatásban volt része, úgy véli, hogy a nyugdíj megemelése indokolt. A felperes utalt arra is, hogy betegsége miatt költségei rendkívül magasak.
A fellebbezés nem alapos.
Az életüktől és szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról rendelkező 1992. évi XXXII. törvény 3. §-a részletezi azokat a sérelmeket, amelyek elszenvedése esetén kárpótlásra van lehetőség. A törvény 6. §-ának (1) bekezdése szerint kárpótlásra jogosító sérelem elszenvedése esetén a jogosultat választásától függően havi életjáradék vagy kárpótlási jegy formájában megállapított kárpótlás illeti meg. Helyesen utal az elsőfokú bíróság ítéletének indokolása arra, hogy a törvény felsorolja a kárpótlás szempontjából figyelembe veendő sérelmeket, amelyek között a fegyelmi elbocsátás nem szerepel, így a kárpótlási jogosultság megállapítására nincs mód. Az alperes tehát nem rendelkezhetett a kereset és a rokkantnyugdíj közötti különbözet megtérítéséről, illetve a felperes nyugdíjának megemeléséről. Méltányosság gyakorlására a bíróság törvényi felhatalmazás hiányában nem jogosult.
Mivel az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, és abból helyes jogi következtetést vont le a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 254. §-ának (3) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. (Legf. Bír. Kf. I. 28.182/1996. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás