KK BH 1998/367
KK BH 1998/367
1998.07.01.
Az ügyfélegyenlőség elvét sérti, ha a hatóság több ügyfél esetén - azonos jogszabály és tényállás mellett - más-más döntést hoz [1957. évi IV. tv. 2. § (5) bek., 26. §, 73. §].
A felperest és családját 1945. szeptember 25-én A. község hatósági emberei felszólították, hogy gyülekezzenek a főtéren, majd az összegyűlt embereket J. helységbe szállították. A felperes és hozzátartozói csak úgy tudták túlélni az éhezést, hogy időközönként elszöktek, és a közeli faluban munkát vállaltak, így jutottak némi élelemhez.
A felperes kérelmében kárpótlás megállapítását kérte.
Az alperes határozatával a kérelmet elutasította.
A felperes keresetében a közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálatát kérte.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Az indokolás szerint sem közigazgatási hatóság határozata, sem bíróság ítélete nem rendelkezett arról, hogy a felperesnek el kell hagynia lakását. A közigazgatási eljárás során beszerzett tanúvallomásokból sem lehet arra következtetni, hogy hatósági határozat rendelkezett a lakás elhagyásáról.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezést terjesztett elő. Rámutatott, hogy a német nemzetiség kollektív bűnösségét nem határozatban közölték az érintettekkel, és azóta sem ismerték el írásban. Felhívta a figyelmet arra, hogy Sch. Antalné részére 1994. január 24. napján ugyanazon kitelepítés miatt az alperes kárpótlást állapított meg, és F. József nevű öccsének ugyancsak kárpótlást állapítottak meg a kitelepítésre tekintettel.
A fellebbezés az alábbiak szerint alapos.
Az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény 26. §-a értelmében az államigazgatási szerv köteles a határozathozatalhoz szükséges tényállást tisztázni. Ha ehhez a rendelkezésre álló adatok nem elegendőek, hivatalból vagy kérelemre bizonyítási eljárást folytat le. A 73. § szerint a bíróság az államigazgatási határozatot jogszabálysértés megállapítása esetén hatályon kívül helyezi, és szükség esetén az államigazgatási szervet új eljárásra kötelezi.
A törvény 2. §-ának (5) bekezdése alapján az államigazgatási eljárásban mind a magyar, mind a külföldi ügyfelek a törvény előtt teljes egyenlőséget élveznek, és ügyeiket minden megkülönböztetés és részrehajlás nélkül kell elintézni.
A rendelkezésre álló adatok alapján megállapítható, hogy az alperes ugyanezen kitelepítésre figyelemmel más személyek részére kárpótlást állapított meg, míg a felperes kérelmét elutasította. Az alperes eljárása tehát - anélkül, hogy az eltérés okát feltárná és indokolná - az ügyfélegyenlőség elvét sérti, azaz a döntés jogszabálysértő.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és az alperes határozatát hatályon kívül helyezve az alperest új eljárásra és új határozat hozatalára kötelezte.
A megismételt eljárás során a tényállás felderítése mellett tisztázni kell, hogy a felperest is megilleti-e a kárpótlás, tekintettel arra, hogy a vele együtt sérelmet szenvedők részére az alperesi hatóság kárpótlást állapított meg. (Legf. Bír. Kf. I. 28.511/1996. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás