BK BH 1998/370
BK BH 1998/370
1998.08.01.
A kedvező tőkebefektetés közvetítésére és a befektetési ügyletek lebonyolítására - ennek körében a pénzösszegek átvételére és kifizetésére - vállalkozó ügyvéd vagyonkezelői megbízatást végez, ezért ha az ezzel kapcsolatos kötelességei megszegésével okozati összefüggésben olyan vagyoni hátrányt okoz, amelyre az eshetőleges szándéka kiterjed: a hűtlen kezelés bűntettét valósítja meg [Btk. 319. § (1) bek.].
A városi bíróság az 1995. április 6. napján kelt ítéletével a VI. r. terheltet 2 rb. hűtlen kezelés bűntette és magánokirat-hamisítás vétsége miatt halmazati büntetésül 200 napi tétel - napi tételenként 100 forint - pénzbüntetésre ítélte.
A megyei bíróság az 1996. április 30-án hozott ítéletével a VI. r. terhelt vonatkozásában az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A II. r. és a IV. r. terheltek 1992. július 16. és július 31. közötti időben több alkalommal rendeltek és szállítottak el - tényleges fizetési szándék nélkül - az ellenérték átutalással történő kiegyenlítése ígéretével kristálypoharakat. Az üveggyár megtévesztésével megszerzett kristályáru ellenértékéből a sértett követelésére készpénzben 104 938 forintot fizettek ki, hogy ezzel is fizetőképességük látszatát keltsék; a további ellenérték kiegyenlítésére nem került sor.
A II. r. és a IV. r. terhelt elhatározta, hogy a sértettől kicsalt kristályáru ellenében készpénzt szereznek, a kristályárut fedezetként felhasználva egy ténylegesen nem működő kft. nevében kölcsönt vesznek fel.
A VI. r. terhelt ügyvédként hirdetést tett közzé, amelyben vállalta, hogy kedvező tőkebefektetést közvetít, és befektetési ügyleteket bonyolít le. Az egyik b.-i lakos 1 000 000 forint, egy t.-i lakos pedig 500 000 forint befektetését határozta el a hirdetés alapján. 1992. július 23-án az említett személyek megbízást adtak a VI. r. terheltnek, aki ennek alapján vállalta az 1 000 000 forint, illetve az 500 000 forint vállalkozásba történő befektetéséért a közreműködést. Vállalta továbbá, hogy a tőkeigénylő vállalkozó fizetési képességét felülvizsgálja, beszerzi a szükséges igazságügyi szakértői véleményt, és jogi garanciát vállal a befektetett összeg és hozadéka visszafizetéséért.
A hirdetés alapján jutott el a VI. r. terhelthez a II. r. és a IV. r. terhelt, akik készpénzt igényeltek, és fedezetül, zálogul biztosították az üveggyártól származó kristályárut. A VI. r. terhelt közölte, hogy a kristályárura vonatkozóan szakértői véleményre is szükség van, így a II. r. és a IV. r. terhelt felkereste a VII. r. terheltet - aki korábban használtcikk-kereskedéssel is foglalkozott -, és 50 000 forintot ígértek neki arra az esetre, ha a kristályárura szakértői véleményt ad.
A b.-i és t.-i lakos sértettek beleegyeztek abba, hogy készpénzük fedezete a kristályáru legyen, és az ügyvédi közreműködéssel abban is megállapodtak, hogy a kristályárut a b.-i sértetthez szállítják.
1992. augusztus 26-án a VII. r. terhelt nevében a VI. r. terhelt egy „szakértői véleményt” készített, amelyben kijelenti, hogy a leszállított áru megegyezik az üveggyár számláján szereplő áruval. A VII. r. terhelt egyben kijelentette, hogy ha a befektetést igénylő kft. a vállalkozásba befektetett összeget, illetőleg annak hozamát nem egyenlíti ki időben, ő az árut 1 800 000 forintért megvásárolja. Az áru értéke egyébként 2 513 000 forint volt.
A VII. r. terhelt ezt az iratot aláírta, de közölte a VI. r. terhelttel, hogy az üvegáruhoz nem ért, és nem is rendelkezik olyan pénzösszeggel, hogy az árut megvásárolhatná. A kristályárut a II. r. és a IV. r. terheltek csupán részben, 832 000 forint értékben szállították le a b.-i sértett garázsába, ugyanakkor azonban a VI. r. terhelt irodájában a II. r. és a IV. r. terheltek megbízottja az összesen 1 500 000 forint készpénzt átvették.
A kft. nevében eljáró II. r. és IV. r. terheltek a pénzösszeget nem fizették ki, de az nem is állt szándékukban.
Cselekményükkel a terheltek a b.-i sértettnek 1 000 000 forint, a t.-i sértettnek pedig 500 000 forint kárt okoztak. A jogerős ítéletek ellen a VI. r. terhelt és védője által benyújtott felülvizsgálati indítványban a 2 rb. hűtlen kezelés bűntettében a bűnösség megállapítását sérelmezik arra hivatkozással, hogy a VI. r. terhelt terhére szándékosság, annak eshetőleges formája sem állapítható meg, legfeljebb tudatos gondatlanságára lehetne következtetni, gondatlanul azonban a hűtlen kezelés nem valósítható meg.
A legfőbb ügyész a felülvizsgálattal megtámadott ítéletek hatályukban fenntartását indítványozta azzal, hogy álláspontja szerint a VI. r. terhelt vagyon elleni cselekménye 2 rb. csalás bűntettét valósította meg, de a Be. 284. §-ának (2) bekezdése értelmében erre az okra alapítottan felülvizsgálatnak nincs helye.
A felülvizsgálati indítvány nem alapos.
Az eljárt bíróságok az anyagi jogszabályok helyes alkalmazásával állapították meg a VI. r. terhelt büntetőjogi felelősségét, és törvényesen minősítették vagyon elleni cselekményeit hűtlen kezelés bűntettének.
A Btk. 319. §-ának (1) bekezdésében meghatározott bűncselekményt az követi el, akit idegen vagyon kezelésével bíztak meg, és ebből folyó kötelességének a megszegésével vagyoni hátrányt okoz. Az adott esetben a hűtlen kezelés törvényi tényállásának valamennyi eleme - az idegen vagyon kezelésére vonatkozó megbízás, a kezelési kötelezettség szándékos megszegése és ezzel összefüggésben a vagyoni hátrány szándékos okozása - megvalósult. Az adott tényállás alapján nem vitás, hogy a VI. r. terheltet idegen vagyon kezelésével bízták meg, amikor mint ügyvédnek az általa közzétett hirdetésre jelentkező sértettek arra adtak felhatalmazást, hogy a részére átadott tőkét haszonnal befektesse. A tényállás szerint a terhelt ennek keretében vállalta, hogy a tőkeigénylő vállalkozó fizetési képességét ellenőrzi, beszerzi a szükséges igazságügyi szakértői véleményt, és garanciát biztosít a befektetett összegnek és hozadékának a visszafizetésére.
A VI. r. terhelt először olyan ingatlant ajánlott fel fedezetül ügyfeleinek, amelynek tulajdoni lapjából a laikus számára is egyértelmű volt, hogy az nem tehermentes, és nem volt megállapítható az sem, hogy az ingatlanra a tőkeigénylő milyen alapon tarthat igényt.
A kristályáru kézi zálogkénti elfogadtatásakor nem tájékoztatta ügyfeleit, hogy az szolgál biztosítékként mindkettőjük befektetésre szánt összegére.
A VI. r. terhelt a kristályáru származásáról, tulajdonjogáról, értékéről nem tájékozódott, ehelyett - a szükséges igazságügyi szakértői vélemény beszerzése nélkül - megelégedett a VII. r. használtcikk-kereskedő terhelt „szakvéleményével”, amit a VI. r. terhelt a valóságnak nem megfelelő adatokkal maga készített el olyan formában, hogy a VII. r. terhelt a készletet megtekintette, azt egyezőnek találta az üveggyár számláján szereplő áruval, és hogy azt hajlandó megvásárolni. Tette ezt annak ellenére a VI. r. terhelt, hogy a VII. r. terhelt egyértelműen közölte vele, hogy az üvegáruhoz nem ért, és nem is rendelkezik olyan pénzösszeggel, hogy azt megvásárolhassa abban az esetben, ha a befektetést igénylő kft. a sértettek általa rendelkezésre bocsátott összeget és annak hozamát időben nem egyenlíti ki.
A VI. r. terhelt arról sem győződött meg, hogy a fedezetül felajánlott kristályáru a lista szerinti mennyiségben ténylegesen rendelkezésre áll-e. Elmulasztotta a befektetést igénylő - egyébként ténylegesen nem is működő kft. - fizetőképességének a vizsgálatát is. A sértettektől átvett pénzt olyan személyeknek fizette ki, akik a pénz átvételére írásbeli meghatalmazással sem rendelkeztek.
A VI. r. terheltnek az előzőekben kiemelt, a megbízás alapján vállalt kötelezettségeivel és a rá bízott idegen vagyon ésszerű kezelésével ellentétes tevékenysége és mulasztása szándékos kötelességszegést valósít meg. A kötelességszegéssel összefüggésben a VI. r. terhelt ügyfelei a befektetett pénzükhöz nem jutottak hozzá, így a vagyoni hátrány is bekövetkezett.
Az elkövetés konkrét körülményei alapján egyértelműen arra kell következtetni, hogy a vagyoni hátrány okozása is szándékos volt. Helyesen foglalt állást a megyei bíróság abban a kérdésben, hogy a terheltnek a biztosíték körüli bizonytalan tényezők, az ellenőrzések elmulasztása folytán számolnia kellett azzal, hogy ügyfelei hátrányt szenvednek, így a VI. r. terheltet az eredmény tekintetében eshetőleges szándék terheli.
Téves az a védői okfejtés, hogy a terheltnek az ügylet bonyolítása során csupán tudatos gondatlansága állapítható meg. A Btk. 14. §-a értelmében a luxuria abban az esetben állapítható meg, ha az elkövető előre látja magatartásának következményeit, de könnyelműen bízik annak elmaradásában. Az eshetőleges szándék és a tudatos gondatlanság elhatárolásánál az érzelmi oldalon azt kell vizsgálni, hogy az elkövető az előre látott következményekbe belenyugodott, azok iránt közömbös maradt (eshetőleges szándék), avagy könnyelműen bízott abban, hogy a lehetséges eredmény nem következik be (tudatos gondatlanság).
A lehetséges következmények elmaradásában való könnyelmű bizakodás nem azt jelenti, hogy az elkövető a véletlenre számítva várja az eredmény elmaradását, hanem saját képességeire, tapasztalataira, az eredmény elhárítására tett intézkedésekre vagy más külső körülményekre alapozza a bizakodását. Az adott esetben a terhelt kötelezettségeit szándékosan megszegte, az eredmény elhárítása érdekében a legalapvetőbb intézkedéseket is elmulasztotta, az eredmény elmaradásában való bizakodása ezért teljesen alaptalan volt. A puszta reménykedés, az alaptalan bizakodás az eredmény elmaradásában egyenértékű a bekövetkezésbe való belenyugvással, amely az eshetőleges szándék ismérve. Az eshetőleges szándék megléte viszont elegendő a hűtlen kezelés megállapításához.
Az előzőekből következik, hogy a Legfelsőbb Bíróság nem értett egyet a legfőbb ügyésznek a cselekmény minősítésére vonatkozó álláspontjával sem.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, és a megtámadott határozatokat hatályukban fenntartotta. (Legf. Bír. Bfv. I. 2304/1996. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás