PK BH 1998/372
PK BH 1998/372
1998.08.01.
A méhmagzat gondnoka útján sem indíthat pert anyjának a terhessége megszakítására irányuló jognyilatkozata érvénytelenségének vagy hatálytalanságának megállapítása iránt. A bíróságnak az ilyen igényt tartalmazó keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül el kell utasítania, illetőleg - az eljárás későbbi szakaszában - a pert meg kell szüntetnie [Alkotmány 54. § (1) bek., 56. §; Ptk. 8-10. §-ai; 1992. évi LXXIX. tv.; Pp. 48. §, 130. § (1) bek. e) pont, 157. § a) pont; 64/1991. (XII. 17.) AB hat.].
A terhes állapotban levő kiskorú II. r. alperes születendő gyermekének a gyámhatóság által kirendelt gondnoka a méhmagzat mint felperes képviseletében nyújtotta be keresetlevelét. Kérte, hogy a bíróság állapítsa meg: az I. r. alperesnek mint a II. r. alperes törvényes képviselőjének az I. r. alperes terhességének megszakítására irányuló nyilatkozata érvénytelen, továbbá a II. r. alperes magzati életét élő gyermekének az emberi élethez és az emberi méltósághoz való jogát sérti a II. r. alperes terhességének megszakítása, ezért a bíróság az abortuszt tiltsa meg.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetének helyt adott oly módon, hogy megállapította: a méhmagzati életkorát élő felperesnek az alkotmányban biztosított emberi élethez való jogát a II. r. alperesen végrehajtani tervezett abortusz sérti, ezért az I. r. alperesnek a terhesség megszakítása iránt előterjesztett kérelme - mint jognyilatkozat - hatálytalan, a II. r. alperes ugyanilyen célú jognyilatkozata pedig semmis.
Az elsőfokú ítélet ellen benyújtott fellebbezésében az I. és II. r. alperes kérte, hogy a megyei bíróság az ítéletet változtassa meg, és a felperes keresetét utasítsa el.
Az I. r. alperes fellebbezésének indokolásában arra hivatkozott, hogy a bíróságra is kötelező erejű alkotmányértelmezés szerint a méhmagzat nem jogalany. Utalt arra, hogy a Polgári Törvénykönyv vonatkozó rendelkezése kimondja, hogy az ember jogalanyisága az élveszületéssel kezdődik, így tehát a születés előtt jogalanyiságról nem lehet szó. A magzati élet védelméről szóló törvényre is hivatkozott, amely csak azt rögzíti, hogy a fogamzással induló magzati élet tiszteletet és védelmet érdemel, de nem minősíti embernek a magzatot. Ebből következően a magzati élet védendő, de nem egyenértékű az emberi élettel és annak védelmével. Ezáltal a perindításnak és a kereset érdemi elbírálásának nem volt helye.
A II. r. alperes ügygondnoka fellebbezését azzal indokolta, hogy a II. r. alperes az elsőfokú tárgyaláson és a tárgyalást követően is az ügygondnokkal való négyszemközti beszélgetés során úgy nyilatkozott, hogy magzatát nem kívánja megtartani.
Az elsőfokú ítélet meghozatala után jogerőre emelkedett határozatával az illetékes gyámhivatal visszavonta a felperesi gondnok kirendelése tárgyában született határozatát, a II. r. alperes terhességének megszakítása pedig 1998. március 26. napján megtörtént.
A jelenleg kialakult eljárásjogi helyzet - a felperes és jogi képviselőjének hiánya - az elsőfokú ítélet felülbírálását nem befolyásolta, mert az elsőfokú bíróság ezt megelőzően a kereset tárgyalásával és az érdemi határozat hozatalával már eljárási szabályt sértett meg, amelynek eljárásjogi következményeit vonta le a megyei bíróság.
A fellebbezéseket a megyei bíróság - a Pp. 256/A. §-ának (1) bekezdésének alkalmazásával kapcsolatban elfoglalt álláspontjára figyelemmel - kézbesítette a feleknek, az I. és II. r. alperes tárgyalás tartására irányuló kérelmének teljesítésére azonban nem volt lehetőség, mert az alperesek fellebbezését a Pp. 256/A. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján bírálta el.
A bíróságnak a keresetlevél benyújtása után vizsgálat tárgyává kell tennie és meg kell állapítania, hogy a kereset tárgyalásának eljárásjogi feltételei - ezek között a perbeli jogképesség - fennáll-e. Az elsőfokú bíróság ezen eljárásjogi követelménynek eleget tett, a méhmagzat jogalanyisága kérdésében azonban téves álláspontot foglalt el.
Az 1952. évi III. törvény (Pp.) 48. §-a szerint a perben fél az lehet (perbeli jogképesség), akit a polgári jog szabályai szerint jogok illethetnek és kötelezettségek terhelhetnek. Az 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 8. §-ának (1) és (2) bekezdése értelmében a Magyar Köztársaságban minden ember A jogképes, jogai és kötelezettségei lehetnek. A jogképesség az életkorra, nemre, fajra, nemzetiséghez vagy felekezethez tartozásra tekintet nélkül egyenlő. A Ptk. 9. §-a e jogképesség kezdetének az időpontját határozza meg, amikor kimondja, hogy a jogképesség az embert, ha élve születik, fogamzásának időpontjától kezdve illeti meg. A méhmagzat jogképessége tehát feltételes, az élveszületéstől függ. A jogképesség az olyan jogok vonatkozásában is az embert (és nem a méhmagzatot) illetik meg, amelyek még a megszületése előtt keletkeztek. Ilyen esetben függő jogi helyzet áll fenn.
A Polgári Törvénykönyv gondoskodik a megszületendő gyermek érdekeiről és ezt technikailag a magzat jogképességének az élveszületés feltételéhez kötött elismerésével oldja meg, valamint azzal, hogy a Ptk. 10. §-a kötelezővé teszi a gondnok kirendelését a gyermek részére már megszületése előtt, ha ez jogainak megóvása érdekében szükséges.
A gondnok az 1960. évi 11. tvr (Ptké.) 7. §-ának (3) bekezdése szerint a gyám jogkörében jár el, saját nevében perindításra nem jogosult.
Az Alkotmánybíróság - a terhesség megszakítására vonatkozó korábbi jogszabályok alkotmányellenességének vizsgálata során hozott - 64/1991. (XII. 17.) AB számú határozatában értelmezte az alkotmánynak az élethez és az emberi méltósághoz való joggal összefüggő 54. §-a (1) bekezdését és a jogképességre vonatkozó 56. §-át. Megállapította, hogy a magzat jogalanyisága az alkotmányból nem vezethető le, és a magyar jog szerint a magzat nem jogalany. Az Alkotmánybíróság ugyanakkor határozatában kifejtette, hogy a magzat jogalanyiságáról való kifejezett döntést az ember fogalmat érintő két ellentétes irányú változás teszi szükségessé, egyrészt a művi terhességmegszakítások rendkívül nagy száma, az abortusz korábbi negatív erkölcsi megítélésének csökkenése, másrészt az a körülmény, hogy a természettudományok fejlődése következtében a megszületés nem magától értetődő természetes és minőségi választóvonal a magzati és „emberi” lét között, így a magzat individualitása felerősödik. Az Alkotmánybíróság szerint a törvényhozónak kell értékelnie a magzattal kapcsolatos természettudományos és etikai álláspontokat, és mérlegelni kell a magzatról való gondoskodás társadalmi irányzatait s eldönteni, hogy ezek változását indokolt-e jogilag is követni.
A törvényalkotó az Alkotmánybíróság megállapítása szerint dönthet úgy, hogy a magzatot jogalanynak minősíti, ebben az esetben a művi terhességmegszakításnak gyakorlatilag minden formája tilos, de dönthet úgy is, hogy a magzati életet speciális módon védi, az utóbbi esetben a terhességmegszakítás - a jogalkotó belátása szerint meghatározott esetekben - korlátozottan megengedett. A magyar Országgyűlés az utóbbi megoldást választotta, amikor megalkotta a magzati élet védelméről szóló 1992. évi LXXIX. törvényt.
A magzati élet védelméről szóló hivatkozott számú törvényben a jogalkotó mérlegelte a magzat élethez való joga és a nő önrendelkezési joga közötti lehetséges érdek-összeütközést. Ezt azzal látta feloldhatónak, hogy a terhesség megszakítását általában tiltja, és azt csak veszélyeztetettség esetén a törvényben meghatározott feltételekkel teszi lehetővé (5. §), ezen túlmenően a terhességmegszakításra meghatározott eljárási rendet állapít meg. A terhesség megszakítását - meghatározott időn belül és feltételekkel - egyrészről a terhes nő, másrészről a Családvédelmi Szolgálat munkatársa, illetőleg szakorvos döntésére bízza. A bíróság a jogalkotó mérlegelését nem bírálhatja felül, mert ez ellentétes lenne az alkotmány 50. §-ának (3) bekezdésével, amely szerint a bírák a törvénynek alá vannak vetve. A bíróság nem vonhatja el az említett személyek döntési jogát azzal, hogy jognyilatkozatukat hatálytalanítja. A jogalkotó ezzel nem változtatott azon a korábbi helyzeten, hogy a magzat nem jogalany, de - élve születése esetére - feltételes jogképességgel rendelkezik. A jogalanyisággal nem rendelkező magzatot ebben a státusában - tehát a megszületés feltételétől függetlenül - jogok nem illethetik és kötelezettségek nem terhelhetik. Ennek következtében mint magzat nem rendelkezik perbeli jogképességgel sem.
Ezért az elsőfokú bíróság akkor járt volna el helyesen, ha a magzat által benyújtott keresetlevelet a Pp. 130. §-a (1) bekezdésének e) pontjára hivatkozással elutasítja, illetőleg a pert az eljárás későbbi szakában a Pp. 157. §-ának a) pontja alapján megszünteti.
A megyei bíróság az elsőfokú ítélet felülbírálása során a fellebezési eljárásban vonta le a méhmagzat perbeli jogképességének hiányából adódó megfelelő eljárásjogi következményeket, és a Pp. 251. §-ának (1) bekezdésére hivatkozással a pert megszüntette, s azzal egyidejűleg az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte. (Bács-Kiskun Megyei Bíróság I. Pf. 20 532/1998. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás