PK BH 1998/373
PK BH 1998/373
1998.08.01.
Semmissége üzletlánchoz nem tartozó állami vagyon esetén üzletrész átruházására vonatkozó szerződésnek [1990. évi LXXIV. tv. (Ept.) 2. §, 14. §; Ptk. 200. § (2) bek.].
A felperes keresetében jogszabályba ütközés címén annak a 13 adásvételi szerződésnek a semmisségét kérte megállapítani, amelyekkel az alperesek 1991. október 1. napján megvásárolták a felperesnek a H. Textiltisztító Kft.-ben levő üzletrésze döntő hányadát.
Az elsőfokú bíróság ítéletével elutasította a keresetet, mert álláspontja szerint a szerződések nem ütköztek a kiskereskedelmi, a vendéglátó-ipari és fogyasztási szolgáltató tevékenységet végző állami vállalatok vagyonának privatizálásáról (értékesítéséről, hasznosításáról) szóló 1990. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: Ept.) előírásaiba, tekintettel arra, hogy a felperes üzletrészei feletti rendelkezési jog nem szállt át az ÁVű-re. A szerződések az állam vállalatokra bízott vagyonának védelméről szóló 1990. évi VIII. törvény (a továbbiakban: vagyonvédelmi törvény) szerinti bejelentési kötelezettség alá sem estek, mert együttes értékük nem érte el a 30 000 000 forintot.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság közbenső ítéletével megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletét, és megállapította a felperes, valamint az alperesek között 1991. október 1. napján létrejött - 13 üzletrész átruházására vonatkozó - szerződés semmisségét. Egyebekben az elsőfokú bíróságot további eljárás lefolytatására utasította. A jogerős közbenső ítélet indokolása szerint a felperes 1991. október 1-jén nem adhatta volna el a H. Textiltisztító Kft.-ben meglévő üzletrészeit, mert az Ept. 14. §-a alapján a törvény hatálybalépésével, vagyis 1990. szeptember 25. napjával e részesedések - értékhatártól függetlenül - az ÁVű-re szálltak át, így ezen időponttól kezdve csak az ÁVű rendelkezhetett volna az üzletrészekkel. A perbeli jogügyletek tehát mint jogszabályba ütközők semmisek. Mivel a perbeli ügyletek az Ept. hatálya alá tartoztak, és így a 14. § (1) bekezdésének előírása folytán a felperest rendelkezési jog egyáltalán nem illethette volna meg, az állami vállalat értékesítési jogát értékhatártól függően csak korlátozó vagyonvédelmi törvény előírásai az adott esetben nem voltak alkazmazhatók. Utalt még indokolásában a másodfokú bíróság arra is, hogy álláspontja szerint a jogvita elbírálása szempontjából nincs jelentősége annak, hogy az adott esetben üzletlánchoz tartozó üzletekről van-e szó. A szerződések semmisségét a másodfokú bíróság közbenső ítélettel állapította meg, míg az érvénytelenség jogkövetkezményének levonása keretében szükséges elszámolás tárgyában az elsőfokú bíróságot további eljárás lefolytatására utasította. A folytatódó eljárásban egyébként a peres felek peren kívül megegyeztek, az eljárás szünetelésére került sor, végül pedig a hat hónapos határidő eltelte folytán a bíróság a per megszűnését állapította meg.
A jogerős közbenső ítélet ellen az I. r alperes, valamint a II-XIII. r. alperesek éltek felülvizsgálati kérelemmel. Utóbb a II-III. r. alperesek a felülvizsgálati kérelmüket visszavonták.
Az I. r. alperes felülvizsgálati kérelme a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésére és az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyására irányul. Az I. r. alperes vitatta, hogy a felperes vagyona az ÁVű rendelkezése alatt állt volna. Álláspontja szerint az Ept. helyes értelmezés mellett nem szélesítette ki az ÁVű-höz tartozó vagyoni kört, a 30 000 000 forint alatti ügyletekre tehát a vállalatok vállalati törvényben biztosított jogosítványai korlátozás nélkül megmaradtak. Az I. r. alperes szerint a perbeli üzletrész-átruházási szerződésekkel érintett vagyon azért sem tartozhatott az ÁVű rendelkezése alá, mert üzletlánchoz tartozó vállalati vagyonról van szó, amelyre az Ept. 14. §a nem alkalmazható.
A IV-XIII. r. alperesek felülvizsgálati kérelme ugyancsak a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésére és az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyására irányult. Álláspontjuk szerint az üzletrész-átruházási szerződések semmilyen jogszabályi rendelkezésbe sem ütköztek, a másodfokú bíróság ezzel ellentétes álláspontja téves, és a jogalkotói szándékkal is ellentétes jogszabály-értelmezésen alapul. Az Ept. 14. §-ának hatálya nem terjedt ki az értékesített érdekeltségekre, mert azok üzletlánchoz tartozó üzleteknek minősültek. Azokat tehát a felperes az általános szabályok szerint - vagyis 30 000 000 forint alatt szabadon - értékesíthette.
Előrebocsátja a Legfelsőbb Bíróság, hogy a jogerős közbenső ítéletet a Pp. 275. §-ának (2) bekezdése alapján csak a felülvizsgálati kérelmek keretei között vizsgálhatta felül, nem érintette tehát azt a felperes, valamint a II. III. r. alperesek közötti szerződések semmisségét megállapító részében.
A felülvizsgálati kérelmek az alábbiak szerint nem alaposak.
A másodfokú bíróság jogszabálysértés nélkül állapította meg, hogy a kiskereskedelmi, vendéglátó-ipari és fogyasztási szolgáltató tevékenységet végző állami vállalatok vagyonának privatizálását az Ept. az általános szabályoktól eltérően egységesen, értékhatártól függetlenül szabályozta, amelyből következően a vagyonvédelmi törvény és az abban szereplő értékhatárok fogalmilag nem kerülhettek alkalmazásra. Helyes álláspontot foglalt el tehát a másodfokú bíróság akkor, amikor megállapította, hogy a perbeli szerződésekben megjelölt üzletrészek az Ept. 14. §-ának (1) bekezdése alapján 1990. szeptember 25. napjával az ÁVű-re szálltak át, így azokat kizárólag az ÁVű értékesíthette volna. Téves azonban a másodfokú bíróságnak az az indokolásbeli megállapítása, amely szerint „a jogvita elbírálása szempontjából nincsen jelentősége annak, hogy az adott esetben üzletlánchoz tartozó üzletekről van-e szó”. Az Ept. 14. §-ának (1) bekezdése szerint ugyanis csak a 2. § (1) bekezdésében meghatározott üzleteket üzemeltető gazdasági társaságokban fennálló érdekeltségek szálltak át az ÁVű-re. A 2. § (3) bekezdésének g) pontja szerint az (1) bekezdés rendelkezései nem alkalmazhatók az üzletlánchoz tartozó üzletekre. A jogvita lényegét képező azon kérdés eldöntése tehát, hogy a perbeli üzletrészek értékesítésére az ÁVű vagy a felperes volt-e jogosult, éppen attól függ, hogy a H. Textiltisztító Kft.-ben levő üzletek üzletlánchoz tartozónak minősülnek-e vagy sem. Az üzletrész-átruházási ügyleteknek az Ept. 14. §-ának (1) bekezdésébe ütközése miatti semmissége ugyanis csak az utóbbi esetben állapítható meg.
A felülvizsgálati kérelmek alaptalanul hivatkoznak arra, hogy a felperesnek a kft. keretei között működtetett üzletei (szalonjai) üzletlánchoz tartozóknak minősülnek. Az Ept. 2. §-ának (4) bekezdése értelmében e kérdésben vita esetén az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium állásfoglalását kell beszerezni. Az elsőfokú bíróság ezt meg is tette: a 15. sorszám alatti minisztériumi állásfoglalás egyértelműen rögzítette, hogy a felperes üzletei nem minősülnek üzletláncnak, és így az Ept. hatálya alá esnek. Helyes tehát a másodfokú bíróságnak a Ptk. 200. §-ának (2) bekezdése szerinti semmisséget megállapító közbenső ítéleti döntése, tekintettel arra, hogy az üzletrészek értékesítését nem az arra egyedül jogosult ÁVű végezte.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (4) bekezdése értelmében tárgyaláson kívül a Pp. 273. §-ának (1) bekezdése szerint öttagú tanácsban meghozott közbenső ítéletével a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a jogerős közbenső ítélet felülvizsgálati kérelemmel támadott rendelkezéseit hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. X. 23 061/1997. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás