373/B/1998. AB határozat
373/B/1998. AB határozat*
1999.02.01.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabályi rendelkezés alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a közoktatásról szóló, az 1996. évi LXII. törvénnyel módosított 1993. évi LXXIX. törvény 128. § (1) bekezdés b) pontjában foglalt rendelkezés alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
Indokolás
I.
Az indítványozó azt az álláspontot képviselte, hogy a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény (a továbbiakban: Kt.) 128. § (1) bekezdés b) pontjában foglalt rendelkezés – az 1996. évi LXII. törvény 103. § (1) bekezdésének b) pontjával történt módosítás folytán – ellentétes az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésével, ugyanis hátrányos megkülönböztetést jelent az olyan pedagógusok egy részére nézve, akik a pedagógia szak elvégzésével szereztek egyetemi diplomát.
Az indítvány előterjesztője úgy vélte, hogy a sérelmezett módosítással a pedagógiai államvizsgát tett, de egyetemi szintű pedagógus oklevéllel nem rendelkező – középiskolában alkalmazott – tanárok hátrányára az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésében írt „egyéb helyzet szerinti különbségtétel” valósult meg a felsőfokú szakképesítést nyújtó oktatás kötelező megkezdéséig rendelkezésre álló idő rövidebb volta miatt. Az említett pedagógusok ugyanis a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló 1996. évi LXII. törvény (a továbbiakban: Ktm.) 103. § (1) bekezdésének b) pontja folytán „...ugyanabba a helyzetbe kerültek, mint azok a kollegáik, akiknek már a Közoktatási törvény hatálybalépésétől, 1993. szeptember 1-jétől tudomásuk volt arról, hogy 1998. szeptember 1-jétől csak abban az esetben foglalkoztathatók tovább, amennyiben addig tanulmányaikat megkezdik.” Ezért az indítványozó a Ktm. itt említett módosító rendelkezésének, a 103. § (1) bekezdés b) pontjának megsemmisítését kérte.
II.
Az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése kimondja: „A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.”
A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény 1993. szeptember 1-jén lépett hatályba, 17. §-a az oktatási-nevelési intézmény típusához, valamint az oktatott tantárgy jellegéhez igazodóan meghatározza a különböző munkaterületeken hivatásukat teljesítő pedagógusok alkalmazásának feltételeit az iskolai végzettség tekintetében.
Az indítvány által sérelmezett módosítással összefüggésben a Kt. 17. § (1) bekezdésének e) pontját a Ktm. szintén módosította, ám az érintett pedagógusok alkalmazási feltételét, a felsőfokú iskolai végzettséget és annak pontos meghatározását lényegében változatlanul rögzíti; középiskolában a kilencedik évfolyamtól kezdődően a tantárgynak, illetve – az érettségi vizsga vizsgaszabályzatában meghatározott – műveltségi területnek megfelelő szakos egyetemi szintű tanári végzettséget ír elő.
Az átmeneti rendelkezések körében a Kt. 128. § (1) bekezdése eredetileg a következőket tartalmazta:
„128. § (1) Ha a pedagógus szakképesítése e törvényben meghatározott képesítésnek nem felel meg, és e törvénynek a hatálybalépésekor a pedagógusnak
(...)
b) a nyugdíjjogosultság eléréséhez szükséges korhatárig tíz évnél több ideje van, e törvény hatálybalépésének napjától számított öt év után csak akkor foglalkoztatható tovább pedagógus-munkakörben, ha tanulmányait a felsőfokú pedagógus-szakképesítést nyújtó oktatásban megkezdte, illetve pedagógiai államvizsgát tett. Foglalkoztatására a 127. § (5) bekezdésében foglaltakat kell alkalmazni.”
A Kt. 128. §-a (1) bekezdés b) pontjának az „illetve pedagógiai államvizsgát tett. Foglalkoztatására a 127. § (5) bekezdésében foglaltakat kell alkalmazni.” szövegrészét az 1996. július 23-án kihirdetett Ktm. 103. § (1) bekezdésének b) pontja 1996. szeptember 1-jétől hatályon kívül helyezte.
A középfokú iskolákban foglalkoztatható pedagógusok képesítési követelményeit a Kt. hatálybalépését megelőzően a középfokú nevelési-oktatási intézmények működéséről szóló 15/1986. (VIII. 20.) NM. rendelet 70. §-ának (1) bekezdése határozta meg, éspedig akként, hogy kizárólag a tantárgynak megfelelő egyetemi végzettségű tanár foglalkoztatását engedte. E rendelkezés alól a jogszabály nem tette lehetővé a felmentést, ezért középfokú iskolában nem alkalmazhattak jogszerűen olyan pedagógust, aki nem rendelkezett a tantárgynak megfelelő egyetemen szerzett pedagógus oklevéllel. Az egyetemi pedagógia szak elvégzése a középiskolában kizárólag a pedagógiai ismeretek oktatására jogosított, a szabályozás nem tette lehetővé más pedagógus munkakör betöltését és a hatályos törvény sem enged ilyen jogot.
A Kt. nem helyezte hatályon kívül a középfokú nevelési-oktatási intézmények működéséről szóló 15/1986. (VIII. 20.) NM. rendeletet (a továbbiakban: R.), amely középfokú iskolákban a közismereti tantárgyak oktatására megfelelő egyetemi végzettségű tanár alkalmazását írta elő (70. § (1) bekezdés). Az R.-t utóbb a nevelési-oktatási intézmények működéséről szóló 11/1994. (VI. 8.) MKM rendelet 41. § (1) bek. e) pontja 1994. szeptember 1-jétől helyezte hatályon kívül.
III.
Az Alkotmánybíróság az indítványt nem találta megalapozottnak.
Az Alkotmánybíróság több határozatában értelmezte az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésében megfogalmazott megkülönböztetési tilalmat. Egyebek között megállapította: „...a diszkrimináció tilalma nem jelenti azt, hogy minden, még a végső soron nagyobb társadalmi egyenlőséget célzó megkülönböztetés is tilos. A megkülönböztetés tilalma arra vonatkozik, hogy a jognak mindenkit egyenlőként (egyenlő méltóságú személyként) kell kezelnie, azaz az emberi méltóság alapjogán nem eshet csorba, azonos tisztelettel és körültekintéssel, az egyéni szempontok azonos mértékű figyelembevételével kell a jogosultságok és kedvezmények elosztásának szempontjait meghatározni.” [9/1990. (IV. 25.) AB hat., ABH 1990, 46, 48.; 21/1990. (X. 4.) AB hat., ABH 1990, 71, 75.; 33/1990. (XII. 26.) AB hat., ABH 1990, 191, 195.; 49/1991. (IX. 27.) AB hat., ABH 1991, 246, 246.; 34/1992. (VI. 1.) AB hat., ABH 192, 196.]
A középiskolában közismereti tárgyakat oktató pedagógusok iskolai végzettsége mint alkalmazási feltétel egységes meghatározását az indítványozó nem sérelmezte. (Az úgynevezett készségtárgyak tanítására feljogosító iskolai végzettségről mind a korábbi miniszteri rendelet, mind pedig a Kt. illetőleg a Ktm. részben eltérő szabályozást tartalmazott.)
A törvényhozó a pedagógus pálya különböző szakaszaira, illetőleg a pedagógusok életkorában mutatkozó különbségre volt tekintettel, amikor a nyugdíjjogosultság eléréséhez szükséges korhatárig terjedő idő tekintetében a tízéves időszakot választotta csoportot képző feltételként, s ennek alapján két csoportra vonatkozóan eltérő szabályozást vezetett be. Mindazon pedagógusok számára, akik a törvény hatálybalépésekor olyan helyzetben voltak, hogy – ezen időponttól számított – tíz évnél hosszabb idő alatt szerezték meg a nyugdíjjogosultságot, türelmi időt biztosított. Ennek tartama alatt a végzettség megszerzése érdekében szükséges tanulmányok megkezdését írta elő alkalmazási feltételként. Ugyanakkor azoknak a pedagógusoknak, akik esetében az említett időszak tíz évnél rövidebb volt, e tanulmányok megkezdése nélkül is lehetővé tette a további foglalkoztatást, de csak a nyugdíjjogosultság megszerzéséig.
Az Alkotmánybíróság gyakorlata állandónak tekinthető azon megállapítás vonatkozásában is, hogy a megkülönböztetés tilalmába ütközik, ha az adott szabályozási koncepción belül eltérő szabályozás vonatkozik valamelyik csoportra, kivéve, ha az eltérésnek alkotmányos indoka van. A vizsgált kérdések központi elemének tartotta annak megállapítását, hogy a szabályozási koncepció szempontjából mit kell csoportnak tekinteni. [32/1991. (VI. 6.) AB hat., ABH 1991, 146, 162.; 49/1991. (IX. 27.) AB hat., ABH 1991, 246, 249.]
A szabályozás nem tett alkotmányellenes különbséget, amikor a nevelési-oktatási intézményben pedagógus munkakörben alkalmazottak meghatározott csoporton belüli teljes alanyi körére kötelezően megállapított végzettségi követelményeket szabott meg, amelyek alól nem engedett kivételt és nem adott lehetőséget külön felmentésre.
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a törvényhozó valamely hivatás gyakorlásához szükséges iskolai végzettség meghatározásakor – az alkotmányos keretek között – széles körű jogalkotói szabadsággal rendelkezik. Az indítványban összevetett – a Kt. illetőleg a Ktm. rendelkezésével érintett – két időpontra vonatkozóan a szabályozásbeli eltérés nem az emberi, illetőleg állampolgári jogok biztosítása terén jelent megkülönböztetést, mert a Kt. és a Ktm. a közoktatás szakmai megújulásának céljával – alkotmányosan nem kifogásolható szakmai megfontolásból – ugyanabban az intézménytípusban, egyazon hivatást gyakorló pedagógusokra nézve azonos végzettség, illetőleg szakképzettség feltételét szabja meg, ekként azonos jogosultságokat és kötelezettségeket rögzít, amelyek lényegi tartalmukat tekintve a korábbi szabályozástól nem térnek el. A szabályozás alá vont csoport kialakítása tehát nem önkényesen történt, nem sértette az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésében foglaltakat.
Az indítványozó a fentieken túl utalt még arra, hogy az egyetemi szintű oklevéllel nem rendelkező tanárok számára e tanulmányok megkezdéséhez nem áll rendelkezésre elegendő idő. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az érintett pedagógusok előtt már korábban, az 1986. évtől kezdve ismeretessé váltak azok a jogszabályban meghatározott szakmai követelmények, amelyeket utóbb az indítvánnyal támadott törvénymódosítás is előírt, továbbá az R. hatályon kívül helyezését követően sem született olyan szabályozás, mely az említett személyi körbe tartozó pedagógusokat a pedagógiai ismereteken túl más tárgy középiskolai oktatására feljogosította volna. Az Alkotmánybíróság erre is figyelemmel úgy ítélte meg, hogy a Ktm. kihirdetését követő kétévi időszak, amelyet a törvény az alkalmazásra – az egyetemi tanulmányok megkezdésére – biztosított, nem sérti az Alkotmány 2. §-ának (1) bekezdésében deklarált jogállamiság követelményét.
Ezért az Alkotmánybíróság az indítványt elutasította.
Budapest, 1999. február 17.
Dr. Németh János s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Bagi István s. k., Dr. Czúcz Ottó s. k.,
előadó alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Erdei Árpád s. k., Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k., Dr. Lábady Tamás s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Strausz János s. k., Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Vörös Imre s. k.,
alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás