PK BH 1998/378
PK BH 1998/378
1998.08.01.
I. Ha a kötelezett vállalja a kijavítást, vagy felajánlja a szerződés felbontását, a vételárat meghaladó kijavítási költség iránti perben a bíróságnak azt is vizsgálnia kell, hogy a jogosult szavatossági jogait rendeltetésszerűen gyakorolja-e [Ptk. 307. § (1) bek.].
II. A szakértői vélemények között mutatkozó lényeges eltérés feloldásának elmulasztása az ítélet megalapozatlanságát eredményezi [Pp. 182. § (3) és (4) bek.].
A jogerős ítélet kötelezte az alpereseket, hogy 60 nap alatt fizessenek meg a felpereseknek 1 489 914 forintot.
A jogerős ítélet az indokolásában megállapította, hogy a perbeli, 1977-ben épített lakóépületet a felperesek 1988-ban vásárolták az alperesektől 802 000 forint vételárért. A jogerős ítélet indokolása szerint korábbi jogerős közbenső ítélet megállapította az alperesek szavatossági felelősségét „az épület alapjaiért, az alperesek által áthelyezett közfalakért, a padlóburkolat megsüllyedéséért, szigetelések hiányaiért”. A jogerős közbenső ítélet meghozatala után újabb hibák merültek fel: „a lakóépület teherhordó és térelhatároló falainak a szigetelés hiányára visszavezethető lábazati, valamint a vízszintes húzóerő felvételét biztosító koszorúk hiánya miatt előállt függőleges irányú repedéseket keletkeztető szerkezeti hibái, továbbá a lakóház fürdőszobájában lévő kémény életveszélyesnek minősített hibája.” A szavatossági igényt a szolgáltatott dolog minden olyan hibája miatt kellő időben érvényesítettnek kell tekinteni, amely a keresetlevélben megjelölt kellékhiányt előidézte. Ezért ezekért a hibákért is fennáll az alperesek szavatossági felelőssége a Ptk. 305. §-ának (2) bekezdése alapján.
A jogerős ítélet az indokolásában kifejtette, hogy a fellebbezési eljárásban felvett szakértői bizonyítás (D. L. szakvéleménye) alapján 1 489 914 forintban határozható meg azoknak a kijavítási költségeknek az összege, amelyekért az alperesek szavatossági felelősséggel tartoznak. Rámutatott arra, hogy ez a költség nem csökkenthető azon az alapon, hogy a felperesek évek óta használták az ingatlant s a kijavítással értéknövekedés következik be az ingatlanban. Miután a felperesek a szavatossági jogok közül a kijavítást, illetőleg a kijavítás költségének megtérítését választották, ezt az igényt kellett elbírálni, s az alpereseket mint kötelezetteket sem az áttérés más jogra, sem az elállás joga nem illette meg. Az általuk érvényesíteni kívánt elállást az sem alapozza meg, hogy előadásuk szerint az épület hibáinak gazdaságos kijavítására azért nincs lehetőség, mert a vételárhoz, illetőleg az épület értékéhez képest aránytalanul magas költséggel történhet csak meg a kijavítás. A szavatossági igények érvényesítésénél a jogosult érdekeit kell szem előtt tartani, s a jogosult dönti el, hogy melyik szavatossági jogot érvényesíti. Miután a felperesek választottak, ez a választás a bíróságot kötötte, s az az adott esetben gazdaságossági szempontból sem tekinthető lehetetlennek, így az alperesek hivatkozásával szemben a Ptk. 312. §-ának alkalmazására nem kerülhet sor annak ellenére, hogy a hibák jelentős összegű költséggel javíthatók ki.
A jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmükben az alperesek elsődlegesen az ítélet megváltoztatását és a kereset elutasítását, másodlagosan hatályon kívül helyezését és új eljárás elrendelését kérték. A felülvizsgálati kérelmükben azt adták elő, hogy az elsőfokú eljárásban beszerzett két szakértői vélemény, majd a fellebbezési eljárásban beszerzett további szakértői vélemény között jelentős eltérések vannak, s az ellentmondások feloldása elmaradt, illetőleg nem került sor felülvélemény beszerzésére. Arra is hivatkoztak, hogy a kijavítási költség érvényesítésének jogszabályi feltételei nem valósultak meg, mert őket kijavításra nem szólították fel, és egyébként sem érvényesíthető olyan összegű kijavítási költség, amely megközelíti a vételárat, illetőleg az ingatlan jelenlegi forgalmi értékét.
A felperesek a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérték.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.
Az elsőfokú bíróság eljárása során rendelkezésre álló két szakértői vélemény ismeretében a másodfokú bíróság egy harmadik szakértőt rendelt ki vélemény adására, döntően annak alapján, hogy a korábbi szakértői vizsgálatokat követően újabb szavatossági hibák jelentkeztek az épületen. Az elsőfokú eljárás két szakértői véleménye eltérő megállapításokat tartalmazott, és eltérő következtetésre jutott, majd a harmadik szakértői vélemény - az újonnan jelentkezett hibáktól eltekintve is - eltérő szakmai álláspontot foglalt el, és alapvetően más következtetést vont le az előzőekhez képest, a hibák kihatásait illetően pedig jelentősen eltérő eredményre jutott.
A másodfokú bíróság az eljárása során beszerzett írásbeli szakértői véleményt fogadta el úgy, hogy csupán ennek a szakértőnek a tárgyalási meghallgatására került sor, de nem történt meg az ellentétes szakértői vélemények ütköztetése és az ellentétek feloldása. Ha a szakértői bizonyítás a fokozatosság betartása nélkül történik, és a perben végül több szakértő véleménye áll rendelkezésre, a szakvélemények közötti ellentmondást az érintett szakértők meghallgatásával kell feloldani. A szakértői vélemények között mutatkozó lényeges eltérés feloldásának elmulasztása az ítéletet megalapozatlanná teszi [Pp. 182. §. (3) bek.]. Ha a szakértők meghallgatása, illetőleg a szakvélemények esetleges kiegészítése, továbbá a szakértők véleményének ütköztetése után is feloldhatatlan ellentét marad fenn, nem mellőzhető a szakértői felülvélemény beszerzése [Pp. 182. § (4) bek.]. A szakértői bizonyítás fogyatékosságainak megszüntetése a perben elmaradt, ezért a jogerős ítélet megalapozatlan.
A Ptk. 307. §-ának (1) bekezdése szerint, ha a kötelezett a dolog kijavítását megfelelő határidőre nem vállalja, vagy nem végzi el, a jogosult a hibát a kötelezett költségére maga kijavíthatja, vagy mással kijavíttathatja. Elmaradt a perben annak a vizsgálata, hogy a jogosult felperesek jogszerűen követelik-e keresetükben a kijavítási költségeket, különös tekintettel arra, hogy végül is a jogerős ítélet meghozataláig a hibák kijavítására nem is került sor. A hibás teljesítés egész szankciós rendszere arra szolgál, hogy a szolgáltatott dolog hibájának következményei miatt megbomlott szolgáltatási egyensúly helyreállítása megtörténjen. A kötelezett hibás teljesítése esetén a jogszabályban biztosított szavatossági jogok természetszerűleg a jogosult érdekeit védik, de a szavatossági jogok gyakorlása akkor tekinthető rendeltetésszerűnek, ha az említett célok érdekében úgy érvényesülnek, hogy nem eredményezik a kötelezett méltánytalan érdeksérelmét. A most elmondottak értelmében a bíróság nem mellőzhette volna annak a vizsgálatát sem, hogy a jogszerűen választott szavatossági jog megfelelően szolgálja-e a rendeltetését. Az alkalmazott jogkövetkezmény nem róhat aránytalan terhet, kötelezettséget a kötelezettre, így az adott esetben azt is mérlegelni kellett volna, hogy az eredeti vételárat meghaladó kijavítási költség igénylése - a szolgáltatott dolog forgalmi értékéhez képest is - gazdaságos, megfelelő igényérvényesítésnek minősül-e, vagy ezek alapján más szavatossági jog választása indokolt a jogosultak részéről, különösen akkor, ha a kötelezettek a jogaik védelmében is vállalják a kijavítást, illetőleg felajánlják a szerződés felbontását. A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és a másodfokú bíróságot az elmondottaknak megfelelő új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (Legf. Bír. Pfv. III. 23 382/1995. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás