GK BH 1998/38
GK BH 1998/38
1998.01.01.
Ha a bankkölcsön biztosításául jelzálogjoggal terhelt ingatlan szolgál, a pénzintézet csak bírósági végrehajtás útján elégítheti ki magát, mert az ingatlant maga nem értékesítheti. Erre irányuló kereseti kérelem esetén ezért nem mellőzhető a zálogkötelezettnek a kielégítés tűrésére való kötelezése [Ptk. 254. § (1) bek., 257. § (1) bek., 260. § (1)–(2) bek., 262. § (1) bek., 265. §, 266. § (2) bek.].
Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában tényként állapította meg, hogy a felperes az 1992. december 22-én kötött kölcsönszerződéssel 3 000 000 Ft hitelt nyújtott az I. r. alperesnek. A hitel fedezetéül a III. r. alperes a tulajdonában álló - az sz.-i 2387/0. számú tulajdoni lapon 2124/2/A. helyrajzi szám alatt felvett pince ingatlanra, a IV. r. alperes pedig a 879. számú tulajdoni lapon 739. helyrajzi szám alatt felvett belterületi ingatlanára jelzálogjogot engedélyezett a felperes javára. A jelzálogjogot az sz.-i körzeti földhivatal határozatával az inigatlan-nyilvántartásba bejegyezte. Az I. r. alperes a kölcsönt és járulékait a felperesnek nem fizette meg, ezért a felperes a keresetében az I. r. alperest mint adóst, a II. r. alperest pedig mint a betéti társaság beltagját egyetemlegesen kérte kötelezni a lejárt kamatokkal együtt 3 552 188 Ft tőke és járulékai megfizetésére. Az I. és a II. r. alperesek nem teljesítése esetére kérte kötelezni a III. és a IV. r. alpereseket annak tűrésére, hogy a jelzálogjoggal terhelt ingatlanból bírósági végrehajtás útján kielégítést keressen.
Az alperesek a kereset elutasítását kérték.
Az elsőfokú bíróság a Ptk. 523. §-ának (1) bekezdése, és az 525. §-ának (1) bekezdése, továbbá a gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvény 94. §-a szerint kötelezte az I. és II. r. alpereseket, hogy fizessenek meg egyetemlegesen 15 napon belül a felperesnek 3 784 701 Ft tőkét, ennek 1993. július 21. napjától a kifizetés napjáig a mindenkori jegybanki alapkamat kétszeresét kitevő késedelmi kamatát és 288 082 Ft perköltséget. Megállapította, hogy a fenti tartozásért a III. r. alperes az sz.-i 2387/0. számú tulajdoni lapon 2124/2/A. helyrajzi szám alatt felvett, míg a IV. r. alperes az sz.-i 879. sz. számú tulajdoni lapon 739. helyrajzi szám alatt felvett ingatlanaikkal zálogkötelezettként felelnek, ezért amennyiben az I. és II. r. alperesek a fenti fizetési kötelezettségüknek nem tesznek eleget, a III. és IV. r. alperesek megjelölt ingatlanaira a tartozás erejéig a felperes bírósági végrehajtás útján kielégítést kérhet.
A III. és a IV. r. alperesek fellebbezése folytán a másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletéből a III. és a IV. r. alpereseknek a kielégítés tűrésére való kötelezését mint szükségtelent mellőzte. Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg a III. és a IV. r. alpereseknek - ügyvédjük kezéhez - 11 500 Ft másodfokú perköltséget. Ítéletének indokolása szerint az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, és abból helytálló jogi következtetést vont le. A döntése csak annyiban téves, hogy az I. és II. r. alperesek nem teljesítése esetére szükségtelenül jogosította fel a felperest a jelzálogjoggal terhelt ingatlanokra vonatkozóan a bírósági végrehajtás útján való kielégítésre. Álláspontja szerint az alperesek a felperesnek a bankhitelt biztosító zálogjoga alapján a pénzforgalomról és bankhitelről szóló 39/1984. (XI. 5.) MT rendelet (a továbbiakban: MT rendelet) 9. §-ának (2) bekezdése szerint erre irányuló bírósági döntés nélkül is kötelesek tűrni a felperes kielégítését, a felperes pedig az ingatlanokból e joga alapján közvetlen kielégítést kereshet. Mindezek alapján a III. és a IV. r. alpereseknek a kielégítés tűrésére való kötelezését mellőzte.
A jogerős másodfokú ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben a jogerős másodfokú ítélet hatályon kívül helyezése mellett az elsőfokú bíróság ítéletének a III. és a IV. r. alpereseket a kielégítés tűrésére kötelező rendelkezése hatályban tartását kérte. Hivatkozott arra, hogy a másodfokú bíróság azzal, hogy a III. és a IV. r. alperesekkel kapcsolatos elsőfokú bírósági rendelkezést mellőzte, megakadályozta a felperest abban, hogy a III. és a IV. r. alperesekkel szemben végrehajtást kezdeményezzen, továbbá hogy a zálogtárgyból kielégítést keressen. Állította, hogy a másodfokú bíróság jogszabálysértéssel jutott arra a következtetésre, hogy a III. és a IV. r. alperesek az MT rendelet 9. §-ának (2) bekezdése szerint jogerős bírósági ítélet nélkül is kötelesek tűrni az értékesítést. Ez ugyanis csak arra az esetre vonatkozik, ha a zálogtárgy a pénzintézet birtokába jutott. A perbeli esetben azonban a zálogtárgy nincs a pénzintézet birtokában, sőt az alperesek a zálogjog fennállását is vitatták. Előadta továbbá, hogy az MT rendelet 10. §-ának (2) bekezdése szerint a pénzintézet maga döntheti el, hogy a zálogtárgyból közvetlen kielégítést keres, avagy bírósági végrehajtás útján jut hozzá a követeléséhez. A felperes a bírósági végrehajtás útját választotta, ehhez pedig nélkülözhetetlen a bíróság jogerős ítélete.
A felülvizsgálati kérelem a következők szerint alapos.
A felülvizsgálatról szóló, a Pp. 270. §-ának (1) bekezdése szerint, amennyiben a törvény másként nem rendelkezik, a jogerős bírósági ítélet felülvizsgálatára jogszabálysértés esetében kerülhet sor. A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság jogerős másodfokú ítéletét kizárólag a felülvizsgálattal érintett részében bírálta felül, és törvénysértőnek találta a másodfokú bíróság arra vonatkozó rendelkezését, amely szerint a jelzálogjoggal terhelt ingatlanból való kielégítés bírósági határozat nélkül is megtörténhet. A Ptk. jelen eljárásban még irányadó 262. §-ának (1) bekezdése szerint a bankhitel biztosítására szolgáló zálogjog a bankhitel folyósítása által a zálogtárgy átadása nélkül is létrejön, tehát ez a Ptk. 257. §-ához képest speciális szabályozás, amely szerint a kézizálogjog létrejöttéhez a zálogtárgy átadása szükséges. A bankkölcsön visszafizetésének biztosítékaként ingatlan is elzálogosítható, a Ptk. 265. §-ában foglalt rendelkezés szerint viszont ingatlant csak jelzálogjog alapítása útján lehet elzálogosítani. A jelzálogjog alapításával a zálogtárgy nem kerül a jelzálogjog jogosultjának birtokába, az továbbra is a zálogkötelezett birtokában marad. A perbeli esetben a felperes, valamint a III. és IV. r. alperesek a Ptk. 265. §-ában szabályozott jelzálogjog alapítására kötöttek szerződést, amely szerződés nem a bankhitel folyósítása által, hanem a jelzálogjognak az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzésével jött létre [Ptk. 266. § (2) bek.]. A Ptk. 254. §-ának (1) bekezdése szerint a zálogtárgyból való kielégítés, ha jogszabály kivételt nem tesz, bírósági határozat alapján végrehajtás útján történik. Ez alól a Ptk. 260. §-ának (1) és (2) bekezdése kizárólag a kézizálog-szerződéssel elzálogosított vagyontárgy tekintetében tesz kivételt. A Ptk. hivatkozott rendelkezései szerint tehát a jelzálogszerződéssel elzálogosított vagyontárgyból a zálogjogosult kielégítést bírósági út igénybevétele nélkül nem kereshet.
A Ptk. 262. §-ának (3) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján a bankhitelt biztosító zálogjog részletes szabályait - köztük a zálogtárgyból való kielégítés rendjét is - külön jogszabály, nevezetesen a pénzforgalomról és a bankhitelről szóló 39/1984. (XI. 5.) MT rendelet tartalmazza. Ennek 9. § (2) bekezdése szerint a pénzintézet akkor kereshet kielégítést a zálogtárgyból bírósági végrehajtás nélkül, ha annak birtokába jut. Ennek elérése végett a 10. § (1) bekezdése szerint felhívást intézhet az adóshoz a zálogtárgy átadása végett, illetve ennek eredménytelensége esetén azt a bíróság rendeli el., és az ilyen vagyontárgyak a 11. § (1) bekezdése szerint bírósági végrehajtás mellőzésével értékesíthetők. Ez a rendelkezés nyilvánvalóan csak arra az esetre irányadó, ha a bankkölcsön visszafizetésének biztosítékául ingó vagyon szolgál, amelyre a bankhitelt biztosító zálogjog a zálogtárgy átadása nélkül a bankhitel folyósítása által jön létre. Ha azonban a kölcsön visszafizetésének biztosítékául jelzálogjoggal terhelt ingatlan szolgál, az abból való követelés kielégítése csak bírósági végrehajtás útján történhet, azt maga a pénzintézet nem értékesítheti. Minthogy a jelzálogul lekötött ingatlanból történő kielégítésre az MT rendelet szabályai nem vonatkoznak, a felperes követelésének az ingatlanból való kielégítése kizárólag bírósági határozat alapján történhet. Erre irányuló kereseti kérelem esetén ezért nem mellőzhető a zálogkötelezettnek a kielégítés tűrésére való kötelezése.
A III. és a IV. r. alperesek a felülvizsgálati ellenkérelmükben ismételten a zálogszerződés semmisségére hivatkoztak. A Legfelsőbb Bíróság azonban a felülvizsgálati eljárásban a zálogszerződések semmisségével érdemben nem foglalkozhatott. A Pp. 275. §-ának (2) bekezdése szerint a Legfelsőbb Bíróság a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem és csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül. A felülvizsgálati eljárást megelőzően már az első- és a másodfokú bíróság is elbírálta a felperesnek a jelzálogjoggal kapcsolatos követelését, és mindkét fokú bíróság megállapította, hogy a jelzálogszerződés érvényesen létrejött. Ezzel szemben a felülvizsgálati eljárásnak kizárólag az volt a tárgya, hogy a felperes a jelzálogul lekötött vagyontárgyból bírósági határozat nélkül kielégítheti-e a perbeli követelését. A III. és a IV. r. alperesek csatlakozó felülvizsgálati kérelmet nem terjesztettek elő, ezért a Legfelsőbb Bíróság a szerződés semmisségével kapcsolatos bírósági döntést nem vizsgálhatta felül.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság másodfokú jogerős ítéletét a felülvizsgálattal érintett - a III. és a IV. r. alperesekre vonatkozó - részében a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése szerint hatályon kívül helyezte, és a városi bíróság mint elsőfokú bíróság ítéletének a III. és a IV. r. alperesekre vonatkozó rendelkezését a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése szerint helybenhagyta.
A felperes felülvizsgálati kérelme eredményes volt, ezért a III. és a IV. r. alperesek a Pp. 78. §-ának (1) bekezdése szerint kötelesek a felperesnek a felülvizsgálati eljárással okozott költségét megtéríteni. (Legf. Bír. Gfv. I. 32.437/1995. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás