PK BH 1998/385
PK BH 1998/385
1998.08.01.
A különvagyonba utalásra irányuló jognyilatkozat nincs alakszerűséghez kötve [Csjt. 27. § (1) bek.].
Az I. rendű alperes és néhai T. Gy. házastársak voltak; a felperes néhai T. Gy. gyermeke.
A perbeli lakás az I. rendű alperesnek és családjának bérleménye volt. A házastársak ebbe a lakásba költöztek be. A perbeli lakás megvásárlására 1992 januárjában lehetőség nyílt. Az 1992. január 14-én kelt szerződés szerint a 84,30 m2 nagyságú két és fél szobából és az alapító okiratban feltüntetett helyiségekből álló lakást az I. rendű alperes megvásárolta az ingatlankezelő vállalattól 446 115 forint vételárért. A szerződés 3. pontjában rögzítettek szerint a vevő a vételár 10%-át, 44 611 forintot az eladó részére megfizet; a hátralékot pedig - évi 3%-os kamatteherrel - havi 1547 forintos részletekben teljesíti.
T. Gy. külön nyilatkozattal a lakás elővásárlási és haszonélvezeti jogáról felesége javára lemondott.
T. Gy. 1993. január 3-án végintézkedés hátrahagyása nélkül meghalt.
A felperes keresetében kérte megállapítani, hogy a perbeli lakás I/2. részének tulajdonjoga őt illeti meg.
A I. rendű alperes a kereset elutasítását kérte, védekezése szerint a perbeli lakás különvagyona.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította, és az I. rendű alperes részére 10 000 forint perköltség megfizetésére kötelezte. Az elsőfokú bíróság határozatának indokolásában kifejtett álláspontja szerint a peradatok, különösen a néhai nyilatkozata, valamint az előtörlesztéssel és a későbbi törlesztőrészletek teljesítésével kapcsolatos körülmények azt igazolják, hogy a perbeli ingatlan az I. rendű alperes különvagyona.
A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet megváltoztatva megállapította, hogy a 84 m2-es öröklakás 1/2. részére néhai T. Gy. házassági vagyonközösség jogcímén tulajdonjogot szerzett. A másodfokú bíróság ítéletének indokolása szerint az I. rendű alperes a perbeli ingatlan különvagyoni jellegére a Csjt. 28. §-ának (1) bekezdésében felsorolt egyik jogcímen sem hivatkozhat. A másodfokú bíróság megítélése szerint amennyiben az örökhagyónak az volt a célja, hogy az I. rendű alperes szerezzen az ingatlanon egyedül tulajdonjogot, úgy az általa írt lemondó nyilatkozat helyett ajándékozási szerződést kellett volna az I. rendű alperessel készítenie. Ez esetben a Csjt. 28. §-a (1) bekezdése b) pontja szerint az I. rendű alperes különvagyona megállapítható lenne. A bíróság a továbbiakban megállapította, hogy a lemondó nyilatkozat alaki hiány okából nem felel meg az említett szerződésnek, így a házassági életközösség fennállásának ideje alatt kötött adásvételi szerződésre tekintettel a perbeli ingatlan az I. rendű alperest és néhai T. Gy.-t illeti.
A jogerős ítélet ellen az I. rendű alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben néhai T. Gy. nyilatkozatában kifejezésre juttatott és a per egyéb adataival is alátámasztott szerződési akarat figyelmen kívül hagyását, az ingatlan közös vagyonhoz tartozásának megállapítását jelölte meg a jogszabálysértés okaként.
A felperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A II. rendű alperes észrevételt nem tett.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
Az ügyben eljárt bíróságok a tényállást a bizonyítási adatok egybevetésével helyesen állapították meg. Az elfoglalt - eltérő - jogi álláspontok közül azonban az elsőfokú bíróság megítélése volt helytálló. A másodfokú bíróság ugyanis abban tévedett, hogy a különvagyonba utalás elismeréséhez alakszerűséget kívánt meg. A jogszabály, így a Csjt. is kifejezett rendelkezést tartalmaz ott, ahol valamely joghatás bekövetkezéséhez alakszerűséget kíván meg. A különvagyonba utalás azonban nincs alakszerűséghez kötve. Ehhez képest bizonyítás tárgya, hogy a perbeli ingatlanra a közös szerzés vélelmével szemben [Csjt. 27. § (1) bekezdés] az I. rendű alperes kizárólagos tulajdonjogot szerzett, mert azt néhai házastársa különvagyonába utalta.
A bizonyítékok vizsgálata során ezért elsődlegesen annak van jelentősége, hogy néhai T. Gy. által tett lemondó nyilatkozathoz milyen jogi hatások fűződnek. A periratokhoz 5/A/2. alatt csatolt - 1992. január 5. napján kelt - nyilatkozatban néhai T. Gy. lemondott az I. rendű alperes javára a perbeli lakás elővásárlási és haszonélvezeti jogáról. E nyilatkozat megtételének pedig oka volt. Az ok abban található meg, hogy a perbeli - utóbb megvásárolt - lakás évtizedek óta az I. rendű alperesi család bérleménye volt. Az ilyen bérlemény az új lakásügyi jogszabályok értelmében már önálló bérletnek minősül. A bérlemény azonban korábban is vagyoni értéket jelentett, és ezt, valamint a hosszú évtizedek óta fennálló bérleti jogosultságot juttatta kifejezésre a néhai nyilatkozatával, amely nyilatkozat - tartalma szerint - a perbeli lakásnak az I. rendű alperes különvagyonába utalása.
Mindezek mellett támogató adatként értékelhető az I. rendű alperes által testvérétől kapott kölcsönből való előtörlesztés teljesítése, függetlenül a visszafizetés idejétől és részleteitől.
A kifejtettek szerint az egyenlő arányú szerzés vélelmével [Csjt. 27. § (1) bekezdés] szemben az I. rendű alperes bizonyította, hogy a perbeli ingatlan különvagyona, illetve különvagyoni tulajdonú ingatlanná vált, ezért a felperes részéről tulajdoni igény eredménnyel nem érvényesíthető. Ez a döntés nem zárja el a felperest a közös vagyonhoz tartozó egyéb igény érvényesíthetőségétől.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság ítéletét a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alkalmazásával hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. (Legf. Bír. Pfv. I. 23 063/1996. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás