GK BH 1998/39
GK BH 1998/39
1998.01.01.
A kutatási szerződés a fizetendő díjban való megállapodás hiányában nem jön létre. A kutató részéről végzett tevékenységgel előállított és a megrendelő részére átadott dolog (ellenértéke( a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint állapítható meg [Ptk. 361. §, 363. § (2) bek., 364. §, 412. § (1) bek., 414/A. §, 302. § b) p., Pp. 206. § (3) bek.].
A felperes a keresetében az alperest 2 750 000 Ft vállalkozói díj, továbbá 500 000 Ft után 1991. június 10. napjától, 750 000 Ft után 1991. december 10. napjától, míg a fennmaradó összeg után 1992. június 10. napjától a kifizetésig járó évi 20%-os késedelmi kamata és a perköltség megfizetésére kérte kötelezni. Előadta, hogy az alperessel 1989 májusában kutatás-fejlesztési szerződést kötött, amelyben 1990. május 31-i teljesítési határidővel vállalta a szerződés mellékletében meghatározott műszaki paraméterekkel rendelkező "nagyfrekvenciás tranziens vizsgáló berendezés" kifejlesztését. Az ellenszolgáltatást a szerződésben olyan módon határozták meg, hogy a berendezés prototípusa a vállalkozó tulajdonában marad, azt azonban lízingbe adja a megrendelőnek. A lízingdíj az akkori érvényes árszabályok szerint kalkulált eladási ár, amely két év alatt négy részletben fizetendő ki. A berendezést az alperes a hozzá tartozó dokumentációval együtt 1991. június 10-én ugyan átvette, de a felperes által leszámlázott 750 000 Ft összegű első részletet nem, majd a később esedékes részleteket sem fizette ki. A felperes a keresetének jogcímeként elsődlegesen a Ptk. 412. §-át, másodlagosan pedig a Ptk. 6. §-át jelölte meg.
Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Védekezése szerint a felperes késedelmére tekintettel a szerződéstől - annak 6. pontja alapján - jogszerűen elállt, ezért a felperest díj nem illeti meg. Hivatkozott továbbá arra is, hogy a felperes a szerződésben foglaltakat csak részben teljesítette, mert a szerződésben kikötött dokumentációt nem készítette el és nem adta át, az általa létrehozott berendezés pedig műszaki szempontból sem elégíti ki a prototípussal szemben támasztható követelményeket, ténylegesen működésképtelen. A Ptk. 320. §-ának (1) bekezdése, 319. §-ának (3) bekezdése és a szerződés kikötései értelmében állt el a szerződéstől. A 7/1978. (II. 1.) MT rendelet 104. §-ának (2) bekezdése értelmében pedig a vállalkozó nem követelheti a díjat és költségei megtérítését, ha a szerződésben vállalt eredményt nem tudja teljesíteni.
Az elsőfokú bíróság az ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 2 150 000 Ft-ot és annak az egyes esedékességi időpontokból számított évi 20%-os késedelmi kamatát. Kötelezte továbbá az alperest 129 000 Ft eljárási illeték és 107 500 Ft ügyvédi munkadíj, a felperest pedig 30 000 Ft ügyvédi munkadíj megfizetésére, valamint arra is kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 14 368 Ft szakértőidíj-különbözetet.
Az elsőfokú ítélet indokolása szerint a perben kirendelt Budapesti Igazságügyi Műszaki Könyv- és Árszakértői Intézet a korábban keletkezett szakértői véleményt figyelembe véve megállapította, hogy egy berendezés elkészült ugyan, de nem bizonyítható teljes mértékben a szerződésszerű teljesítés sem az alperes, sem pedig a felperes részéről. Feltételezhető, hogy bizonyos dokumentumok átadásra kerültek, de ezek nem lelhetők fel, és átadásuk sem bizonyítható. A szakvélemény megállapította továbbá, hogy az elkészült berendezés az ún. "deszkamodell" és a prototípus között elhelyezkedően készült, semmiféle tanúsítvánnyal, MEEI-engedéllyel nem rendelkezik. Egyik fél sem tett tehát eleget teljes mértékben a szerződésnek, a felperes azonban az alperes részére munkát végzett. A szakvélemény szerint ez a munka 2,4 millió Ft ellenértéket képvisel, míg az alperes 150 000 Ft ingyenes szolgáltatást biztosított. Ezen túl az alperes által nyújtott és a felperes által megtérítendő szolgáltatások értéke mintegy 400 000 Ft-ot tett ki, ezért a felperes a munka ellenértékeként 2 150 000 Ft-ra tarthat igényt.
Az elsőfokú ítélet ellen mindkét fél fellebbezéssel élt.
A felperes a fellebbezésében az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatását, a marasztalási összeg 600 000 Ft-tal történő felemelését és a perköltség összegének módosítását kérte. A fellebbezés indokai szerint az elsőfokú bíróság részben tévesen állapította meg a tényállást, mert a szállítólevéllel az alperes elismerte a dokumentumok átvételét is. A felperes tehát a szerződéses kötelezettségének teljes egészében eleget tett; a szakértői vélemények pedig bizonyították, hogy a berendezés a szerződésben kikötött tulajdonságoknak megfelelt. Az elsőfokú bíróság tévesen értelmezte a szakértői véleményt, mert a szakértő szerint a 2 400 000 Ft-os összeg nem a fejlesztési munka ellenértéke, hanem az elkészült berendezés szakértői becsléssel megállapított piaci értéke. A piaci érték megállapításánál azonban összehasonlítási alapként kell figyelembe venni az alperes árjegyzékében MODEL és 3310 név alatt megjelölt terméket, amelynek 1991. május 22-i ára 3 375 000 és 4 125 000 Ft között volt. Az adott berendezést azonban külön megrendelésre, egyedi megállapodás alapján készítik, ezért az ár meghatározásához D. S. szakértői véleménye alapján a költségekből kell kiindulni. E szakértő részletesen megindokolta számításait, az általa megállapítottakhoz képest a felperest a keresetben érvényesített 2 750 000 Ft jogszerűen megilleti.
Az alperes fellebbezése a kereset elutasítására irányult. A fellebbezésében fenntartotta az elsőfokú eljárásban előterjesztett védekezését.
A fellebbezések nem alaposak.
A fellebbezési eljárás eredményeként a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a szükséges bizonyítást lefolytatta, és érdemben helytálló döntést hozott, amikor a keresetnek részben helyt adva az alperest marasztalta. Az elsőfokú ítélet indokolását azonban - a fellebbezésben kifejtettekre is figyelemmel - az alábbiak szerint kellett módosítani és kiegészíteni.
A peres felek írásban rögzített jognyilatkozatai a Ptk. 412-414. §-aiban meghatározott kutatási szerződés megkötésére irányultak. Meghatározták az elvégzendő kutatómunkát, a felperes által szolgáltatandó eredményt, de a díjban - a szerződés létrejöttéhez szükséges módon - nem állapodtak meg. Az okiratban foglaltak és a feleknek a fellebbezési tárgyaláson tett egyező nyilatkozata alapján kétségtelen, hogy a díj kiszámításának módjáról ugyan rendelkeztek, de valójában a díjban történő megállapodás kérdését a teljesítés időpontjára "halasztották". A Legfelsőbb Bíróság GK 68. számú állásfoglalásában kifejtett jogelv szerint a díj akkor tekinthető meghatározottnak, ha a szerződés megjelöli annak összegét, vagy ezt az összeget a szerződés és - hatósági ármegállapítás esetén - a hatósági ár alapján ki lehet számítani. A felek megállapodása azonban e követelményeknek nem felelt meg, a szerződésben a díj összegét nem jelölték meg, továbbá a díjat kötelező ár hiányában sem a szerződés megkötése, sem a teljesítés időpontjában nem lehetett meghatározni. A díjra vonatkozó megállapodás - mint lényeges feltétel - hiányában tehát a szerződés nem jött létre.
A szerződés létrejöttének hiányában szerződésszegése alapított igények nem érvényesíthetők, tehát az alperes a felperes teljesítési késedelmére elállási jogot nem alapíthatott. A per adatai szerint azonban a felperes a kutatási feladatot elvégezte, az annak alapján kifejlesztett műszert az alperes részére átadta, és azt az alperes átvette. A szállítólevél tartalma, valamint a perben kihallgatott tanúk vallomása bizonyította, hogy a műszerrel együtt a dokumentáció is átadásra került, továbbá hogy a felperes szolgáltatása műszaki szempontból sem volt kifogásolható, megfelelt a követelményeknek. A Pp. 164. §-ának (1) bekezdése értelmében az okiratok tartalmával és a tanúk vallomásával szemben az alperesnek kellett volna bizonyítania, hogy a felperes nem megfelelően teljesített, illetve hogy a dokumentációt hiányosan szolgáltatta. Ilyen adat azonban a perben nem merült fel, ezért az alperes védekezése ebben a körben sem volt megalapozott.
A felperes által nyújtott szolgáltatásjellegére figyelemmel - amely kutatási tevékenységet s ennek alapján műszer elkészítését együttesen foglalta magában - a "teljesítést" az alperes nem tudja visszaszolgáltatni, ezért a felek jogviszonyát a Ptk. 361-364. §-ai alapján a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint kellett elbírálni. A szolgáltatásért járó pénzbeli ellenérték összegének megállapítása körében az elsőfokú bíróság helytállóan indult ki abból, hogy a felek szándéka egy műszerre eső, kalkulált árnak megfelelő díj kikötésére irányult. Az ellenérték meghatározásának ilyen módját a perben a felek sem kifogásolták. Az ellenérték megállapítása azonban szükségképpen műszaki szakértői becslésen és a Pp. 206. §-ának (3) bekezdése szerinti bírói mérlegelésen alapulhat. Az ebben a tekintetben jelentős eltérést nem mutató szakértői adatok közül az elsőfokú bíróság által elfogadottak alapján megállapított ellenértéket a Legfelsőbb Bíróság is megfelelőnek tekintette, ezért a marasztalás összegének felemelésére sem kerülhetett sor.
Az elsőfokú bíróság azonban a késedelmi kamatok kezdő időpontját illetően részben téves döntést hozott. A felperes ugyanis számlát csak az ún. első részletről állított ki, a további összegek tekintetében a számlázási kötelezettség elmulasztása miatt a Ptk. 302. §-ának b) pontja értelmében a kötelezett késedelmét kizáró jogosulti késedelem állt fenn. Ezért a le nem számlázott összegek után a felperest legfeljebb a per megindításától, illetőleg a per megindítását követő, általa megjelölt időponttól kezdődően illetheti meg a késedelmi kamat. A Legfelsőbb Bíróság ezért ennek megfelelően módosította az elsőfokú ítéletnek a kamatra vonatkozó rendelkezését.
A kifejtettek értelmében a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú ítéletet - az indokolás módosításával és kiegészítésével, valamint a kamatra vonatkozó rendelkezés helyesbítésével - a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Gf. V. 30.255/1997. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás