GK BH 1998/392
GK BH 1998/392
1998.08.01.
Bankszámlaszerződés során - a felek egyéb megállapodásának vagy jogszabály eltérő rendelkezésének hiányában - a megbízott pénzintézet a banktechnikai műveletben szereplő, a teljesítés napján érvényes devizaárfolyamon köteles a megbízójával szemben elszámolni [Ptk. 207. § (1) bek., 474. § (2) bek., 479. § (1)-(2) bek.].
Az alperes az 1993. február 25-én kötött bankszámlaszerződés alapján vezeti a felperes bankszámláját. A külkereskedelemmel foglalkozó felperes 1993. július 6-án megbízta az alperest - egy ausztriai kedvezményezett részére - 735 814,09 ATS átutalására. Az átutalási megbízást az alperes r.-i fiókjához nyújtotta be. A bankfiók a következő napon, július 7-én a felperes bankszámláján a deviza fedezetére 5 750 000 Ft-ot elkülönített, a fedezetigazolást az átutalási megbízásra rávezette, és azt az alperes devizaforgalmi főosztályára továbbította. A megbízás 1993. július 8-án érkezett a devizaforgalmi főosztályra, és az Swift átutalás formájában még ugyanezen a napon 16.29 órakor továbbításra került a kedvezményezett külföldi bankjához. E napon az ATS árfolyama 7695,4 Ft volt, az átutalt 735 814,09 ATS Ft ellenértéke 5 662 383,70 Ft-ot tett ki. A forintot 1993. július 9-én 0 óra 00 perckor leértékelték, az ATS árfolyama 7925,8 Ft-ra változott. Az alperes az új árfolyammal számolva 1993. július 9-én 5 831 915,30 Ft-tal terhelte meg a felperes nála vezetett bankszámláját.
A felperes a keresetében kártérítés címén az árfolyamkülönbözetként mutatkozó 169 531 Ft-nak, ennek 1993. július 9-től a kifizetés napjáig járó, a mindenkori jegybanki alapkamat kétszeresét kitevő késedelmi kamatának, valamint a perköltségeknek a megfizetésére kérte az alperest kötelezni. Állította, hogy az alperes megszegte a vele kötött bankszámlaszerződést, mert az általa adott megbízást 48 órán túl késedelmesen teljesítette. Ezért a késedelem időtartama alatt bekövetkezett árfolyamveszteséget kártérítés címén köteles megfizetni.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Előadta, hogy a megbízást 1993. július 8-án, tehát 48 órán belül teljesítette, ehhez képest a megbízás teljesítésében késedelem nem terheli. A könyvelést azonban 1993. július 9-én végezte, és mert a terhelés időpontjának a könyvelés napja tekintendő, az ügyfél számláját a könyvelés napján érvényes árfolyammal kell megterhelni. Hivatkozott még arra, hogy a teljesítéshez szükséges devizát a devizapiacon az átutalás napját követő napon tudta beszerezni, annak az árfolyamnak a figyelembevételével, amely a beszerzés időpontjában hatályban volt, ezért a felperes bankszámláját is csak 1993. július 9-én érvényes árfolyam alapján terhelhette.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította, mert megállapította, hogy az alperes eljárása megfelelt a Ptk. 529. §-ának (1) bekezdésében, a 3/1992. (MK. 34.) MNB rendelkezésnek, valamint az alperes üzletszabályzata 12.2.4 pontjában foglaltaknak. Az átutalás a megbízás kézhezvételétől számított 48 órán belül megtörtént, ezért az alperes a felperesnek kárt nem okozott.
A másodfokú bíróság a felperes fellebbezése folytán hozott ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 nap alatt 169 531 Ft tőkét, ennek 1993. július 9-től a kifizetés napjáig járó, a mindenkori jegybanki alapkamat kétszeresét kitevő késedelmi kamatát, valamint 18 570 Ft elsőfokú és 14 370 Ft másodfokú perköltséget. A másodfokú bíróság abból indult ki, hogy a felperes - a bankszámlaszerződés alapján általa nyújtott pénzintézeti szolgáltatások fejében - az üzletszabályzat 2.6 pontjában meghatározott kamatra, díjra és jutalékra tarthat igényt. A felek az üzletszabályzatban foglaltaktól eltérő megállapodást nem kötöttek ki, ezért a bankot a szerződésben ki nem kötött egyéb előny, így az esetleges árfolyamnyereség sem illeti meg. Tény, hogy a számlavezető bank - ha devizaszámla-vezetésre jogosult - kizárólag a Magyar Nemzeti Banktól és csupán az ügyfél pénzeszközeiből vásárolhatja meg a külkereskedelmi célra szolgáló devizát, így az átutalási megbízás és a forint devizára történő átváltása időben elválik egymástól. Az ebből eredő esetleges hátrányokat a jogalkotó nem kívánta a gazdasági élet szereplőire terhelni, a külkereskedelmi devizafizetések lebonyolításának rendjéről szóló 52/1990. (III. 21.) MT rendelet 10. §-ának (2) bekezdése pedig akként rendelkezik, hogy a devizavásárlásra feljogosított pénzintézetnek a Magyar Nemzeti Bank a külkereskedelmi célra vásárolt devizaértéket az annak megvételére vonatkozó, hozzá benyújtott igény teljesítésének napját megelőző második munkanapon érvényes devizaeladási árfolyamon bocsátja rendelkezésre. A teljesítést megelőző két munkanap alatt bekövetkezett esetleges árfolyamváltozást a Magyar Nemzeti Bank sem hárítja át az igénylőre.
Vizsgálta a másodfokú bíróság, hogy az alperes a felperestől kapott megbízást az annak teljesítésére az üzletszabályzat 12.2.4 pontjában írtak szerint rendelkezésére álló 48 óra alatt mennyiben teljesítette. A bankszámlaszerződésnek a Ptk. 207. §-ának (1) bekezdése szerinti értelmezésével a másodfokú bíróság arra a jogi következtetésre jutott, hogy az alperes részéről a megbízás teljesítése nem csupán az átutalás végrehajtását, hanem a devizaérték megvásárlását is jelenti. A külföldi pénznemben történő átutalásnál a bankművelet csak akkor tekinthető befejezettnek, ha a forintváltáshoz szükséges devizavásárlás is megtörténik. Álláspontja szerint semmi sem indokolta, hogy az alperes az átutaláshoz szükséges devizát a teljesítésre rendelkezésre álló 48 órán túl vásárolja meg az MNB-től A vásárláshoz szükséges forintfedezet rendelkezésre állt, az alperest semmi sem akadályozta meg abban, hogy a deviza megvásárlásáról az átutalás napján gondoskodjon. Olyan előírás ugyanis nincs, hogy a felperes részére a bank a szükséges devizát csak az átutalást követő napon vásárolhatja meg. Az előírás csupán annyi, hogy a szükséges engedélyek beszerzése, valamint a forintfedezet biztosítása után kerülhet sor a deviza megvásárlására. A perbeli esetben a forintfedezet elkülönítése már 1993. június 7-én megtörtént, a deviza megvásárlására az alperesnek az átutalás napján lehetősége volt. Azzal, hogy az MNB-től a szükséges devizát kellő indok nélkül a teljesítési határidőn túl vásárolta meg, késedelembe esett, megszegte a felperessel kötött bankszámlaszerződést, ezért a Ptk. 318. §-ának (1) bekezdése és ez alapján alkalmazandó 339. §-ának (1) bekezdése szerint köteles a felperesnek az árfolyamveszteségből eredő kárát megtéríteni.
Utalt még arra is a másodfokú bíróság, hogy ellenkező kikötés hiányában az alperes egyébként is az átutalás napján érvényes árfolyamon köteles a felperes számláját megterhelni, az alperes az árfolyamváltozásból eredő különbséget nem tekintheti a saját hasznának, arra semmilyen jogcímen nem tarthat igényt.
A jogerős másodfokú ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben a jogerős másodfokú ítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását és a perrel felmerült költségei megítélését kérte. Előadta: a másodfokú bíróság jogszabálysértéssel jutott arra a jogi következtetésre, hogy csak az általa átutalt 735 814,09 ATS 1993. július 8-án érvényes árfolyamon számított forintellenértékével terhelhette meg jogszerűen a felperes számláját. A kereskedelmi bankok a külkereskedelmi fizetésekhez szükséges devizát a devizapiacon vásárolják meg. A megvásárolandó devizamennyiség az az összeg, amit a vásárlást megelőző banki munkanapon teljesített megbízások összesítése után vásárol meg a bank. A devizavásárlás a perbeli esetben is az átutalást követő napon 1993. július 9-én történt, ezért a felperessel is csak ezen a napon tudta a végleges elszámolást lebonyolítani, nyilvánvalóan az e napon érvényes devizaárfolyamon.
Sérelmezte az alperes a másodfokú bíróságnak az 52/1990. (III. 21.) MT rendelet 10. §-ának (2) bekezdésében foglaltakra való hivatkozását. Álláspontja szerint ugyanis ez a jogszabályhely kizárólag a Magyar Nemzeti Bank és a kereskedelmi bankok közötti elszámolás rendjét szabályozza, a kereskedelmi bank és az ügyfelek közötti elszámolásban alkalmazható árfolyamról a 4/1992. (PK. 10.) MNB rendelkezés 36. §-ának (1) és (4) bekezdése ad iránymutatást.
Állította végül, hogy az üzletszabályzata 4.4 pontjában írtaknak megfelelően teljesítette a felperes megbízását, és az ügyféllel a jogszabályok előírásai szerint számolt el.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az 1992. évi LXVIII. törvény 15. §-ában szabályozott, a Pp.-nek a felülvizsgálatról szóló 270. §-ának (1) bekezdése szerint, amennyiben a törvény másként nem rendelkezik, a jogerős bírósági ítélet felülvizsgálatára jogszabálysértés esetében kerülhet sor. A Legfelsőbb Bíróság nem találta jogsértőnek a másodfokú bíróság jogerős ítéletét.
Alaptalanul hivatkozott az alperes a felülvizsgálati kérelmében arra, hogy a másodfokú bíróság a jogvita elbírálásánál figyelmen kívül hagyta a bankszámlaszerződés részét képező üzletszabályzatának 4.4.4 pontjában foglaltakat. Az üzletszabályzat hivatkozott pontjában foglaltak szerint a fizetési határidőhöz nem kötött egyéb megbízások alapján - az ügyfél eltérő rendelkezése hiányában - a bank az érkezést követő első könyvelési napon terheli meg a fél bankszámláját. A perbeli esetben viszont az alperes külkereskedelmi célú bankművelet végzésére kapott megbízást, ennek teljesítésére nem az üzletszabályzat 4.4.4, hanem a 12.2.4 pontjában foglalt rendelkezés az irányadó.
A felek között megbízási jogviszony jött létre, amelyben a felperes 735 814,09 ATS átutalásával bízta meg az alperest külföldi kedvezményezett részére. Tekintve, hogy az alperes üzletszabályzata az 1993. február 25-én kötött bankszámlaszerződésnek részét képezte, az átutalást az üzletszabályzat fentebb hivatkozott pontja szerint 1993. július 8-áig kellett teljesíteni.
A felek sem a bankszámlaszerződésben, sem pedig az átutalási megbízásban nem határozták meg azt, hogy milyen értéknappal történjék az alperes által átutalt deviza elszámolása. A perbeli esetben sem az elsőfokú, sem a másodfokú bíróság által felhívott 52/1990. (III. 21.) MT rendelet, sem a 4/1992. (PK. 10.) MNB rendelkezés nem alkalmazható, mert e jogszabályok csak az egyes kereskedelmi bankok és a Magyar Nemzeti Bank közötti jogviszonyban tartalmaznak arra vonatkozó rendelkezéseket, hogy a kereskedelmi bankok által megvásárolt devizát mely napon érvényes devizaeladási árfolyam szerint kell kifizetni. A felek a szerződésben és az átutalási megbízásban a terhelés napját sem határozták meg. Az irányadó érték nagy összegű, és a terhelés időpontjában való megállapodás hiányában a Ptk.-nak a megbízási szerződés teljesítésére vonatkozó rendelkezései az irányadók. A Ptk.-nak a megbízás teljesítéséről szóló 474. §-ának (2) bekezdése szerint a megbízást a megbízó utasításai szerint és érdekének megfelelően kell teljesíteni. A perbeli esetben az alperes azoknak a banktechnikai műveleteknek az elvégzését vállalta, amelyekkel mentesíti a megbízót a külföldi féllel szemben fennálló kötelezettségei alól. A megbízott a megbízó számlájára, helyette és a nevében eljárva egyenlíti ki a megbízónak a külföldi féllel szemben fennálló tartozását. A megbízási szerződés teljesítése 1993. július 8-án megtörtént, ezzel a megbízási szerződés a felek között megszűnt. A Ptk. 479. §-ának (2) bekezdése értelmében a megbízott a szerződés megszűnésekor köteles elszámolni, a Ptk. 479. §-ának (1) bekezdése szerint pedig az ügy ellátásával felmerült költségek a megbízót terhelik. Az elszámolási kötelezettség - eltérő megállapodás, illetőleg jogszabály eltérő rendelkezése hiányában - a szerződés megszűnésekor, a megbízás teljesítésének napján nyomban esedékessé vált. Nyilvánvaló tehát, hogy az elszámolást azon a devizaárfolyamon kellett megejteni, amely a teljesítés időpontjában érvényben volt, a megbízott nem számolhatott el olyan árfolyamon, amely csak a szerződés teljesítését követően lépett hatályba. A teljesítés időpontjában a deviza forintfedezete az alperes rendelkezésére állt, nem volt annak jogi akadálya, hogy az átutalás időpontjában megterhelje a felperes nála vezetett bankszámláját.
A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság megítélése szerint az alperes ezért nem kártérítés címén köteles az 1993. július 9-én érvényes devizaárfolyam-változásból eredően a felperes számlájából levont 169 531 Ft-ot visszafizetni, hanem azért, mert nem a Ptk. 479. §-ának (2) bekezdése szerinti időpontban jegyzett devizaárfolyamon végezte az elszámolást, és terhelte meg a felperes nála vezetett bankszámláját.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság érdemben helyes ítéletét a szükséges indokolásbeli változtatással a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése szerint hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Gfv. I. 32 228/1996. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás