KK BH 1998/403
KK BH 1998/403
1998.08.01.
Az élettárs sem kárpótlásra, sem nemzeti gondozási díjra nem tarthat igényt [1992. évi XXXII. tv. 5. § (1) és (2) bek.; 1992. évi LII. tv. 2 § (1) bek.].
A felperes kárpótlás, valamint nemzeti gondozási díj megállapítása iránt nyújtott be kérelmet arra hivatkozással, hogy néhai férje, P. Miklós 1945. május 10-étől 1954. december 9-éig szovjet hadifogságban volt, és a hadifogság során elszenvedett betegségek következtében hunyt el 1989. augusztus 9-én.
Az alperes határozatával a személyi kárpótlás és a nemzeti gondozási díj iránti kérelmeket elutasította. A felperes által indított perben a Fővárosi Bíróság az ítéletével a határozatokat hatályon kívül helyezte, és az alperest új eljárásra utasította. Az alperes az új eljárás során határozatával a felperes személyi kárpótlás, illetve nemzeti gondozási díj iránti kérelmét elutasította azzal az indokolással, hogy a felperes a sérelmet szenvedettel már nem élt házasságban, nem minősül özvegyének.
A felperes keresetében a közigazgatási határozatok felülvizsgálata körében a határozatok megváltoztatását és a kárpótlás, illetve a nemzeti gondozási díj megállapítását kérte. Az első fokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. A rendelkezésre álló adatok alapján megállapította, hogy a felperes P. Miklóssal 1956. február 4-én kötött házasságot, melyet a bíróság 1983. január 12-én ítéletével felbontott. Ennek ellenére a felperes továbbra is közös háztartásban élt együtt a sérelmet szenvedettel annak 1989. augusztus 9-én bekövetkezett haláláig. A felperes az életüktől és szabadságuktól politikai okokból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról szóló 1992. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Kpt.) 5. §-ának (1) és (2) bekezdései alapján nem minősül túlélő házastársnak. A nemzeti gondozásról szóló 1992. évi LII. törvény (a továbbiakban: Ntv.) 2. §-ának (1) bekezdése szerint a felperes nem minősül az elhunyt személy özvegyének.
A felperes a fellebbezésében az első fokú bíróság ítéletének megváltoztatását és a keresetének való helytadást kért. Arra hivatkozott, hogy a házasság felbontása ellenére továbbra is közös háztartásban élt a sérelmet szenvedettel, a sérelmet szenvedett élettársának minősül, és a Ptk. 686. §-ának b) pontja egyenlő jogokat biztosít a házastárs és az élettárs számára.
A fellebbezés nem alapos.
A Kpt. 5. §-ának (1) bekezdése szerint a 3. § (1) bekezdésében említett sérelmekért kárpótlásra az életben lévő sérelmet szenvedett, halála esetén az jogosult, aki a szabadságelvonás idején és a sérelmet szenvedett halálakor vele házasságban élt (túlélő házastárs). A (2) bekezdés szerint túlélő házastársnak kell tekinteni azt a személyt is, aki a sérelmet elszenvedővel a szabadságelvonás megszűnését követően az első házasságot kötötte, és a sérelmet szenvedett halálakor vele házasságban élt. A felperes a sérelmet szenvedettel a szabadságelvonás megszűnését követően kötött házasságot, de a házassága felbontása következtében a sérelmet szenvedett halálakor vele nem élt házasságban. Ezért a felperes nem tekinthető túlélő házastársnak.
Az Ntv. 2. §-ának (1) bekezdése alapján nemzeti gondozási díjra jogosult a sérelmet szenvedett elhunyt személynek a Magyarországon élő özvegye. A felperes a sérelmet elszenvedő férjétől törvényesen elvált, ezért nem minősül nemzeti gondozási díjra jogosult özvegynek.
A Legfelsőbb Bíróság megállapítja, hogy mind a Kpt., mind az Ntv. pontosan meghatározza a jogosult hozzátartozók körét, az élettárs sem kárpótlásra, sem nemzeti gondozási díjra nem jogosult. Téves a felperesnek az az álláspontja, hogy a házastársat és az élettársat azonos jogok illetnék meg, minthogy a Ptk. a hozzátartozók körében mindkettőt felsorolja, hiszen a Kpt. rendelkezései szerint nem valamennyi ott felsorolt személy, hanem kizárólag a Kpt. 5. §-ának (1) bekezdésében megjelölt túlélő házastárs jogosult kárpótlásra, illetve az Ntv. 2. §-a alapján az özvegy nemzeti gondozási díjra.
A felperes nem özvegye és nem túlélő házastársa - hanem bizonyított esetben legfeljebb „volt élettársa” - a néhainak, e személyi kör azonban egyik ellátásra sem jogosult. Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az első fokú bíróság érdemben helyes és megalapozott ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdésében foglaltak alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Kf. I. 28.422/1996. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás