BK BH 1998/416
BK BH 1998/416
1998.09.01.
I. A közműfejlesztési díj befizetésének elmulasztása esetén a csalás nem valósul meg [Btk. 318. § (1) bek., 333. § 2. pont].
II. A vízmérő óra átalakításával megvalósított szabálytalan vízvételezés lopásnak minősül [Btk. 316. § (1) bek.].
A városi bíróság az 1996. január 24-én kelt és a megyei bíróság végzése folytán 1996. szeptember 11-én jogerőre emelkedett ítéletével a terheltet csalás vétsége és lopás vétsége miatt halmazati büntetésül 150 napi tétel - napi tételként 300 forint - pénzbüntetésre ítélte.
A jogerős ítélet tényállása szerint a terhelt magánkereskedő. 1993. évben a társasház fszt. 3. sz. lakásában eszpresszót üzemeltetett. 1993. május 25-én megrendelő lapon mellékvízmérő-plombálást kért a vízmű vállalattól. A megrendelőlapon szándékosan nem tüntette fel, hogy üzleti tevékenységet folytat a kérdéses helyiségben. A 27/1975. (X. 30.) MT rendelet értelmében az eszpresszó üzemeltetőjének - amennyiben üzleti tevékenység céljára szolgáló helyiségben vízóra felszerelését kéri - egyszeri közműfejlesztési hozzáárulást kell fizetnie. Mivel a terhelt nem fizette meg a hozzájárulást, megtévesztő magatartásával 138 600 forint kárt okozott a polgármesteri hivatalnak.
A sértett vállalat szerelője a vízórát 1993. június 10-én plombálta. A terhelt 1997. november 1. napja előtt - pontosan meg nem állapítható időben - a vízmérőhely szabálytalan kialakítását végeztette el, mert nem csupán a vízóra elé, hanem mögé is helyezett egy-egy golyóscsapot. Ennek elzárásával a vízóra nem mérte az eszpresszó vízfogyasztását, csupán a lakóközösség vízórája mutatta azt. 1993. június 10. és 1994. március 31. közötti időben a szabálytalan vízvételezéssel a társasház lakóközösségének legalább 8926 forint összegű kárt okozott, mely nem térült meg.
A terhelt védője útján, anyagi jogszabálysértésre alapítottan, felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő. Kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az eljárt bíróságok új eljárásra utasítását. A kérelmében a terhelt arra utalt, hogy a csatornafejlesztési hozzájárulást a hivatkozott rendelet értelmében csak azoknak a vendéglátó-ipari egységeknek kötelező megfizetni, akik a vízmű vízellátó külső gerincvezetékéről kötnek be fizet a fogyasztóhelyre. A terhelt által üzemeltetett eszpresszó a vízellátását a társasházba bekötött vízrendszerről kapta, és már korábban, 1989 óta üzemel az adott helyiség eszpresszóként. Erre tekintettel nem állott fenn az adott fizetési kötelezettség, ilyenre őt nem is szólították fel.
A legfőbb ügyész a felülvizsgálati indítványt részben alaposnak jelölte meg. Álláspontja szerint a terhelt a csalás vétségét a tényállásban rögzített magatartással nem valósította meg. A Btk. 333. §-ának 2. pontja határozza meg a büntetőjogi értelemben figyelembe jövő kár fogalmát. Eszerint a bűncselekménnyel okozott kár a vagyonban beállott értékcsökkenés. E kárfogalom tényleges kárt jelent, amely azzal az értékkel egyező, amellyel a sértett vagyona a bűncselekménnyel összefüggésben csökken. Az adott esetben a város polgármesteri hivatalának a vagyona ténylegesen nem csökkent, hanem a községfejlesztési hozzájárulás befizetésének elmaradása miatt - tekintettel arra, hogy a 27/1975. (X. 30.) MT rendelet szerint az egyszeri közműfejlesztési díjat a szolgáltatónak kell fizetni - a vízmű vállalat nem tett szert erre a bevételre. Mindezekre tekintettel indítványozta a terhelt csalás vétsége miatt emelt vád alóli felmentését, egyebekben pedig az ítélet hatályában fenntartását.
A felülvizsgálati indítványt a Legfelsőbb Bíróság részben alaposnak találta. A Btk. 318. §-ának (1) bekezdése értelmében csalást követ el, aki jogtalan haszonszerzés végett mást tévedésbe ejt vagy tévedésben tart, és ezzel összefüggésben kárt okoz. Az adott esetben a kár a bűncselekmény törvényi tényállási eleme, ezért helyesen mutatott rá a legfőbb ügyész, hogy a jogerős tényállásból kitűnően a sértett önkormányzat vagyonában a vádlott magatartása nem eredményezett értékcsökkenést, következésképpen a csalás törvényi tényállási eleme - a kár hiánya miatt - nem valósult meg. Mindezekre tekintettel a városi bíróság és a másodfokon eljárt megyei bíróság a terhelt bűnösségét a csalás vétségében anyagi jogszabálysértéssel állapította meg. A Legfelsőbb Bíróság ezért a terheltet az ellene emelt e vád alól a Be. 214. §-a (3) bekezdésének a) pontja alapján - mert a cselekmény nem bűncselekmény - felmentette.
Törvényes ellenben a terhelt terhére, a víz közel 9000 forint értékre megvalósított eltulajdonítása miatt a bűnösség megállapítása. Figyelemmel azonban arra, hogy a lopás vétsége az adott esetben a szabálysértési értékhatárt csupán kismértékben haladta meg, a Legfelsőbb Bíróság a - halmazati büntetésként - kiszabott pénzbüntetést törvénysértően súlyos büntető joghátránynak ítélte meg. Ezért az ítélet büntetést kiszabó rendelkezését megváltoztatva, a terheltet a Btk. 72. §-a alapján 1 évi időtartamra próbára bocsátotta. A büntetés célját az adott esetben az intézkedéssel is kellően biztosítottnak látta. (Legf. Bír. Bfv. V. 122/1997. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás