BK BH 1998/417
BK BH 1998/417
1998.09.01.
I. A részvénytársaság alkalmazottja a hűtlen kezelés bűntettét valósítja meg, ha a takarmány további kiszállítása iránt intézkedik olyan megrendelő részére, aki - általa is tudottan - a fizetési kötelezettségének egyáltalán nem tesz eleget, és a fizetési kötelezettsége többszörösen meghaladja azt a hitelkeretet, amelyet az ingatlanára bejegyzett jelzálogjog biztosított [Btk. 319. § (1) bek.].
II. Az eshetőleges szándék és a tudatos gondatlanság esetén egyaránt tisztában van az elkövető a magatartásának várható következményeivel;
amennyiben a hátrányos következmények bekövetkezésében való bizakodásnak ténybeli alapja van, vagyis a saját képességében, tapasztalati tényekben vagy megfontolás tárgyává tett reális intézkedés eredményességében bizakodik: a luxuria megállapítható;
ha viszont ez a bizakodás ténybeli alapot nélkülöző alaptalan vágyakozás, ez már az eredmény bekövetkezésébe való belenyugvást jelenti, amely az eshetőleges szándék megállapítására nyújt alapot [Btk. 13. §, 14. §, 319. § (1) bek., 320. § (1) bek.].
A városi bíróság, illetve a megyei bíróság az 1997. május 16. napján kelt jogerős ítéletével a II. r. terheltet folytatólagosan elkövetett, jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntette miatt 1 évi börtönbüntetésre és 150 000 forint pénzmellékbüntetésre ítélte, a szabadságvesztés végrehajtását 3 évi próbaidőre felfüggesztette. A határozatok ellen a II. r. terhelt és védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt, melyben a határozatok megalapozottságát és a cselekmény jogi minősítésének a törvényes voltát vitatta. A védő a nyilvános ülésen a törvényi tényállás egyes elemeinek a hiányára hivatkozott. Álláspontja szerint a terhelt nem rendelkezett vagyonkezelői megbízással és a bekövetkezett vagyoni hátrány tekintetében még az eshetőleges szándéka sem állapítható meg.
A legfőbb ügyész a megtámadott határozatok hatályban tartását indítványozta.
A felülvizsgálati kérelem alaptalan.
A Be. 284. §-ának (1) bekezdése, valamint a 284/A. §-ának (2) bekezdése kimerítően felsorolja azokat az okokat, amikor a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen felülvizsgálatnak van helye. A megalapozatlanság ilyen okként nem szerepel, ezért a Legfelsőbb Bíróságnak határozatát a megtámadott ítéletekben foglalt tényállásra kell alapítania.
A tényállás lényege szerint a II. r. terhelt a vádbeli időszakban az rt. termelési osztályán belül működő keveréktakarmány-csoport vezetője volt. Munkaköri feladatai közé tartozott többek között a tápok forgalmazásának, értékesítésének szervezése, a megrendelések készletezése, ellenőrzése stb. A II. r. terhelt 1994. április 6. napján szerződést kötött az I. r. terhelttel, ennek értelmében az rt. megkezdi a takarmány szállítását, és a fizetés biztosítása érdekében az I. r. terhelt 1 100 000 forint értékű ingatlanára jelzálogot jegyeznek be.
A II. r. terhelt intézkedése folytán 1994. augusztus 17. napjáig 7 571 885 forint értékű táp került kiszállításra, mely összegből az I. r. terhelt semmit sem fizetett meg.
A II. r. terhelt 1994. július 6-tól e hó 20. napjáig szabadságon volt. Visszaérkezése után munkatársai jelezték, hogy az I. r. terheltnek a tartozása jóval meghaladja a hitelkeretet, és eddig semmit nem fizetett, ennek ellenére úgy rendelkezett a II. r. terhelt, hogy a táp kiszállítás folytatható.
Ennek következtében 1994. július 21. és augusztus 17. napja között további 3 858 271 forint összegű vagyoni hátrány keletkezett.
A felülvizsgálati kérelemnek a vagyoni hátrány okozása kérdésével foglalkozó részét a Legfelsőbb Bíróság azért nem vizsgálta, mert ezek a jogerősen megállapított tényállást támadják.
A cselekmény jogi minősítését illetően az ítéletek a munkaköri leírás alapján részletesen rögzítették, hogy a terheltnek a szerződések megkötésével, ellenőrzésével kapcsolatban milyen kötelezettségei vannak. Ebből általánosságban és a konkrét esetben is az állapítható meg, hogy vagyonkezelői jogosultságokkal rendelkezett.
Téves az a hivatkozás is, amely szerint a II. r. terhelt könnyelműen bízott abban, hogy az esetleg várható következmény elmarad, ezért őt pusztán gondatlanság terheli.
A terheltet - amikor 1994. július 21-én szabadságról visszatért - munkatársai figyelmeztették arra, hogy az I. r. terhelt tartozása jóval meghaladja a hitelezett összeg felső határát. Ennek ellenére utasítást adott a szállítás további folytatására.
A tudatos gondatlanság esetében az elkövető tisztában van magatartása várható következményeivel, könnyelműen bízik azonban azok elmaradásában. Ez természetesen nem azonos a megalapozatlan vágyakozással. A bizakodásnak valamilyen ténybeli alapon kell nyugodnia, a vagyonkezelő bízhat a saját képességeiben, bizonyos tapasztalati tényekben vagy valamilyen megfontolás tárgyává tett esetleges intézkedésben. Az adott esetben a terhelt minden alapot nélkülöző módon bizakodott abban, hogy az I. r. terhelt megtéríti a tartozását. Az ilyen alaptalan vágyakozás pedig a belenyugvással egyenértékű, vagyis eshetőleges szándéknak tekinthető.
Minthogy az adott ügyben a Btk. 319. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdésének b) pontja szerinti folytatólagosan elkövetett, jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntettének valamennyi tényállási eleme felismerhető, okszerű a terhelt bűnösségére levont következtetés, és a cselekmény minősítése megfelel a büntető anyagi jogi rendelkezéseknek.
A Legfelsőbb Bíróság a kifejtett indokok figyelembevételével a felülvizsgálati indítványt alaptalannak találta, a megtámadott határozatokat ezért hatályukban fenntartotta. (Legf. Bír. Bfv. III. 1794/1997. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás